Jogtudományi Közlöny, 1868

1868-11-22 / 47. szám

Harmadik évfolyam. 42. Fest, 1868. Demmber 22. 3E1 HP­OZSONY Szerkesztői iroda: Váczi-utcza Szentkirályi-féle ház, III. em. Kiadóhivatal: Egyetem-utcza 4-dik szám alatt. -es^a^o-Tra — Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési díj: ^ Félévre 6 ft., negyedévre 3 ft. o. ért. cPJKcJO"­A kéziratok bérmentve a szerkesztőhöz, a megrendelések a kiadó­hivatalhoz intézendők. a budapesti ügyvédi egylet közlönye. • ev­aVa-ira. Mely börtönrendszer honositassék meg hazánkban ? (Dr. Dárdai Sándor által a budapesti ügyvédi egyletnek büntetőjogi s eljárási és börtönügyi szakosztályában tartott felolvasás.­ E szakosztály engem tisztelvén meg azon megbí­zással, hogy a büntetőjogi s eljárási és börtönügyi szaktudományt érintő újabb munkákról időnként jelen­tést tegyek, örömmel használom fel az igazsági mi­niszter által, az országos fegyintézetekről nyilvánosságra bocsájtott hivatalos jelentést, hogy ez alkalommal a börtönügyi szaktudomány legújabb vívmányairól érte­kezve, némileg felkeltsük azon érdeklődést, melyről a hivatalos jelentés azt mondja, „hogy a nemzet minden rétegeit átható érdeklődés nélkül, a börtönügynek terv­ben levő gyökeres reformja alig remélhető". Az igazságügyi miniszter múlt évi október hóban Csillagh László osztálytanácsos és Tauffer Emil tiszt, fogalmazóból álló bizottságot küldött ki, hogy az orszá­gos fegyházakat alaposan megvizsgálják, azok állapotá­ról és a legsürgősebben eszközlendő javításokról jelen­tést tegyenek. E jelentésnek negyedik része statistikai táblákat is tartalmaz, s ezek szerint a magyarhoni s erdélyi orsz. fegyházakban 1866-ik évben 3621 férfi és 370 női fegyencz volt letartóztatva; 1867-ben pedig azoknak száma összesen 3752-re létetik*'*). — Minden egyes fegyencznek ellátása naponkint átlag véve 47 % kr. kerül, melyből a raboknak munkája által csak 5 — 6 kr. fedez­tetik, ugy hogy minden egyes fegyencz részére az állam által, tulajdonkép csak 42 kr. fizettetik, mi 4000 fegyencznél — mert a fentebbi kimutatás szerint nem sok hiányzik ezen kerek szám completirozásához — évenkénti 613,200 frt költséget tesz. Alig szükséges megjegyeznem, hogy a fentebbi szá­mok alatt nem foglaltatnak egyszersmind a helyható­sági ügy mint városi, megyei és kerületi fogházak. Noha hazánkban még a fenyítő eljárás sem örvend­het az áldásdús nyilvánosságnak, napi hírlapjaink újdon­sági rovatai mégis élénk színben tüntetik fel, hogy fegyházaink mennyire felelnek vagyis inkább nem felel­nek meg a javítás czéljának. Csaknem naponként olvas­hatjuk, hogy itt vagy amott egy példátlan merészséggel elkövetett rablás történt, és N. N. városkapitánynak vagy csendbiztosnak sikerült ezen vagy azon nem régen szabadon bocsátott fegyenczben — mint különben is hirhedt egyénben — a tettest felismerni. Ezen állandó hírek olvasásakor mindannyiszor a börtönügyi reform kérdése merül fel előttem, mely *) A nők többnyire aránylag igen csekély számmal vannak képvi­selve a fegyházakban. Ebből azonban még nem lehet a nőnemnek nagyobb erkölcsiségét következtetni, mint ezt a hivatalos jelentés állítja. Igen érdekes e tekintetben a „Deutsche Strafrechtszeitung M­tisik I. évi február havi füze­tében az ily czimü értekezés: „statistische Bemerkungen über Geschlecht und Alter der Angeklagten". kérdés 1836 óta egy külön szaktudomány tárgyát ké­pezi. — 1836-ban, midőn Philadelphiában az első ma­gánrendszerű fogház épült, az azzal behozott úgynevezett pensylvaniai rendszer, oly merev ellentétbe lépett az addig divatozó közös rendszerrel, hogy ezen komoly harczot még most sem tekinthetjük teljesen befejezett­nek, minek oka főleg abban rejlik, hogy egyik félnek sincsen tökéletesen igaza. Újabban azonban egy rend­szer merült fel Izeund-ban, mely úgy a magán, mint a közös rendszernek, tehát mind a két ellentétes rendszer­nek igazságait magában foglalja, és ha gyakorlati ke­resztülvitelének nehézségei is le leendőnek győzve, a szaktudománynak feljelzett két ellenséges tábora két­ségkívül ezen rendszer felett fog békét kötni. Ezzel röviden körvonalaztam mai felolvasásomnak keretét, melyben egyszersmind figyelemmel fogom kí­sérni az igazságügyi minisztérium által nyilvánosságra bocsátott, az országos fegyintézetekről szóló hivatalos jelentését. Legyen szabad mindenekelőtt épen ezen hivatalos jelentésből kivonva, a hazai fegyházainkban most diva­tozó közös rendszernek erkölcsi befolyását néhány vo­nással ecsetelnem. „A bűnök minden osztályának képviselői vannak egy fegyházban egyyüttlétre szorítva, s ezáltal, de továbbá a hajlamok és szenvedélyek hasonlóságánál fogva ben­sőbb viszony támad közöttük, ugyanazon sors gyermekei egymás között nem ismerik a szégyent, sőt a dolgok természetes folyama szerint viszonyuk oda rejlik, hogy nemsokára a többi emberi társaságtól elkülönített, saját elvek s erkölcsök által vezérlett külön osztályt képeznek. A legbátrabb, kegyetlenebb s daczosabb viszi a kevésbé merészek közt a szót. Beszélgetések természetesen most éltük emlékeit tárgyazza, melynek súlyos következmé­nyeit most találékony képzeletük képeivel könnyítni akarják, avagy terveket kovácsolnak a jövőre, melyek­nek furfangossága majd megmentendi őket, a jelenben gondolatuk szerint csak rosz kivitel által okozott felfe­dezéstől. A vallástan magvai legritkábban esnek közöt­tük termékeny földre; gúny és ama szemtelenséggel fogadják azt, melylyel a gonoszságban rögzöttek, a ke­resztény hit tiszta, de szigorú erkölcsit eltorzítni szok­ták, hogy mintegy saját lelkiismeretüket menthessék ki, azoknak meg nem tartásáért. A még nem egészen rom­lott, ki elég szerencsétlen hosszabb időre egy ily fegy­házba kerülni, nem óvhatja magát gonoszságba sülyedt környezetének mételyes befolyásától, mert habár eleinte romlott társainak durva tréfáit, illetlen beszédét s bűnös merényük terveit csak azért hallgatá, hogy álta­luk üldözés vagy bántalomnak kitéve ne legyen, eltom­pitja utálatát, később a szokás s a­roszaknak folytonos társasága, végre benne is megvesztegetett érzelmeket kelt, melyek ettől kezdve szakadatlanul öregbednek."­ ­

Next