Jogtudományi Közlöny, 1869
1869-05-23 / 21. szám
Uhrig, Abhandlung über die juristiechen Personen. Dilingen 1854. Ebből csak az első rész jelent meg, melyben a világi jellegii jogi személyek tárgyaltatnak. Szerző munkája elején részletes kutfőlajstromot is állított egybe. Puchta, Corporationen, egy a Weiske-féle Rechtslexicon 3-ik kötetében foglalt, a jogi személyek tanára általában kiterjeszkedő czikk. Megjelent ez a kisebo dolgozatait tartalmazó, Rudorff által eszközlött külön kiadásban is. (28. sz. 497 sköv.l.) Puchta, Cursus d. Institutionen. 6. kiadás Lipcse 1866. •249—258. 11. Puchta, Pandekten. 7. kiad. Lipcse 1853. 25—28. §§. Savigny, System d. heut. röm. Rechts, Berlin 1840. II. köt. 85 — 102. §§. Arndts, Pandekten, 2. kiad. München 1855. 41— 48. §§. Keller, Pandekten, 2. kiad. Lipcse 1867. I. köt. 34—41. §§. II. köt. 334. 1. Vangerow, Lehrb. d. Pandekten, 7. kiad. Lipcse 1883. I. köt. 53 — 60. §§. II. 394. §. Unger, Syst. d. oesterr. alig. Privatrechts, Lipcse 1856.1. köt. 42—44. §§. VI. 7. §. Unger, Zur Lehre von d. jurist. Personen; az Arndts-féle Kritische Ueberschau VI. kötetében, München 1859. IX. sz. Salkowski, Bemerkungen z. Lehre v. den jurist. Personen. Lipcse 1863. Sintenis, Das pract. Civilrecht, 2. kiad. Lipcse 1860. I. 15. §. III. 158. §. Beseler, Syst. d. gem. deutschen Privatrechts, 2. kiadás Berlin 1866. 66 — 72. §§. Beseler, Volksrecht u. Juristenrecht, Lipcse 1843. 158 — 192. 11. Thöl , Volksrecht , Juristenrecht etc. Rostock 1846. 18-63. 11. Weiske, Üb. Korporationen nach röm. u. deutschen Rechtsbegriffen, Lipcse 1847. Tewes, Syst. d. Erbrechts, Lipcse 1863. I. köt. 2. §. Scheurl, Beitráge zur Bearb. d. röm. Rechts, Erlangen 1853. I. ez. Roth, Über Stiftungen, a Hering-féle Jahrbücher für die Dogmatik d. heut. Privatrechts I. kötetében 189 s köv. 11. I. A jogi személyek fogalma. Jogok és kötelmek alanya rendszerint csak az élő ember, kit a jog épen amazokra való tekintettel személyiséggel ruházott fel, ugy hogy a természetes alany egyúttal jogalany is. De a jog tovább ment, amennyiben nemcsak a természetes alanyhoz kötötte a jogalanyiságot, hanem maga is alkotott az embereken kívül egyéb alanyokat, melyeket azután szintén személyiséggel és jogalanyisággal felruházott, miként ezt már a legrégibb időkben találjuk. A jogtörténelem ugyan nem igen fejti meg azon kérdést, várjon mikor s mi által jutottak a rómaiak vagy más népek azon gondolatra, hogy az embereken kívül más lényeknek is tulajdonítsanak jogalanyiságot, sőt ez az ember természeti felfogásával épen ellenkezik. Minthogy pedig ennek daczára e jelenségekre szakadatlanul egész a mai napig akadunk, ezen egyéb jogalanyok alkotásának oka bizonyosan oly viszonyokban rejlik, melyeket a polgári társadalom hozott egyáltalában létre. És valóban azt találjuk, hogy az emberiség különféle hasznos czéljainak elérése azon vezérelv, mely e tekintetben mindenkor döntő volt. Azonban nem minden hasznos czélok teszik e mesterséges jogalanyokat szükségesekké, hanem leginkább csak azok, melyek — miként az államczélok — általában valamennyi állampolgár érdekében állanak, vagy legalább sokakra és legtöbb esetben az utókorra is kihatnak, *) tehát az egyes ember életén túlterjednek s rendszerint privátérdekeiktől egészen függetlenek. E különféle czélok megvalósítása közönségesen vagy emberek összeségéhez van kötve, kik a kitűzött czélra való tekintettel, az egyes tagok változása daczára, és ettől függetlenül fenálló egység gyanánt lépnek fel, *) vagy pedig valamely, nem többé egyes természeti személy tulajdonában levő, hanem épen azon bizonyos czélra rendelt s hasonlóan egység gyanánt jelentkező vagyonösszeséghez. S épen, mivel e természeti személyek összesége mint egység és az bizonyos vagyonösszeség mint egység az egyes természeti személyektől lényegesen különböznek, de másrészt a különféle czélokra szolgálandó vagyon alanyt igényel,a)melyre a jogok és kötelmek vonatkoztathassanak, ennélfogva a tételes jog kénytelen vola, azokat sajátságos személyekként tekinteni, és külön jogalanyisággal felruházni, egyedül ezáltal tévén lehetővé, hogy jogviszonyokba léphessenek, s így czéljukat valóban el is érhessék.3) E személyek (Savigny óta) jelenleg közönségesen jogi személyeknek neveztetnek, s alattuk tehát nem valósággal létező, hanem képzelt,azaz: pusztán eszmei léttel bíró személyeket kell érteni, melyek az államban jogok és kötelmek alanyaiként elismertetnek. Azelőtt, mystikai, erkölcsi személyeknek neveztettek, de ezen elnevezések, különösen az utóbbi, helytelenek, s könnyen félreértésekre vezethetnek.4) A jogi személyek fogalma természetes korlátját találja az általuk elérendő czélokban, melyeknél fogva azt a magánjogra, s a magánjognak is csak vagyonjogi részére kell szorítani.5) (V. ö. alantabb a III. és V. pontok alatt mondottakat.) A rómaiaknál a jogi személyek intézményét meglehetősen kifejtve találjuk, s habár azok czélja és belszervezete a mostani jogi személyekéitől sokban különböztek, mi egyébiránt igen természetes, jogalanyiságuk természete azonban még mai napon is lényegileg ugyanaz. De a római jog nem ismer a mai elnevezésnek megfelelő észnevet, hanem körülírásokkal él, minek p. personae vice fungitur, vicem sustinet, vagy pedig egyes megjelölésekkel, p. populus, civitas, respublica, curia, collegium, corpus, fiscus, ecclesia.6) Nem jogi írók a községeket publicae personae , persona coloniae nevekkel illetik. Dr. BOZÓKY ALAJOS, jogtanár: Különfélék. (A budapesti ügyvédi egylet) mult hétfőn tartott közgyűlésén, miután az alapszabályok megváltoztatásához megkivánt tagok száma nem volt képviselve, a napirend érdemleges elintézése nem volt eszközölhető, hosszas vita után azonban, mely Jámbor, dr. Mannheimer és Simon Florent urak abbeli kifogása ') L. 7. §. 2. D. Quod cujusque universitatis nomine vei contra eam agatur (3, 4). *) Windscheid (Lehrb. der Pandekten, 2. kiad. München 1888), továbbá Koppen (Erbrecht) Demelius és mások az ellenkezőt állítják, hogy t. i. jogok és kötelmek alany nélkül is létezhetnek. Ez ellen nyilatkozott Unger (Krit. Ueberschau VI. köt. 171.1.), ki azonban nézetét ujabban (Syst. des pest. Erbrechts 7. §. 2 — 6 jegyz.) részben megváltoztatta, szintén a jog alanynélküliségének elvéhez simul. ") De hibás azon nézet, mintha maga a czél személyesittetnék (némely ujabb jogászok u. n. czélvagyont, Zweckvermögen-t találtak ki) a czél merőben valami tárgylagos, még csak elérendő, ami azonban önönmagát el nem érheti. Hogy a jogi személyek jelenségét csupán személyesítés útján vélték megfejthetni, e törekvés az emberi természetben rejlik, láthatatlant és érzékfölöttit valami láthatóval vagy legalább valami ismeretessel helyettesiteni, hogy ezáltal alkalmas kiindulási pontot leljen. Lsd. Ungert(Syst. I. 316 1. Erbr. 38. 1. d) jegyz.) Salkowskit (id. műve 1. §.) Vangerow-ot (id. munk. I. köt. 94, 1 ) Arndts-ot (id. munk. 41. §. 4. jegyz . 4) Savigny. Syst II. 240 s köv. 1. — Windscheid a jogi személyféle elnevezést sem találja elég sikerültnek s inkább a költött, képzelt személyféle elnevezést ajánlja (id. munk. I. 116. 1.), de lásd ellenében Ungert (Erbr. 7. §. 11. jegyzetét). Scheurl pedig (id. m. 6—11. 11.) csak azon személyeket akarja költött személyeknek nevezni, melyeknek nincs egyéb rendeltetésük, mint az, hogy jogalanyok legyenek, minden más személyt pedig jogi személynek. *) Beseler (id. m. 233. 1.) ezt kétségbe vonja, de ö. többek között Ungert (I. 316. 1.) 6) L. 22. D. de fideiussoribus et raandatoribus (46. 1) S. 25. 0 ad municipalem (60. 1).