Jogtudományi Közlöny, 1869
1869-09-12 / 37. szám
Negyedik évfolyam. 33. Pest, 1869. szeptember 14. JOGTUDOMÁNYI KÖZPONT Megjelenik minden vasárnap. Előfizetők! dij: Félévre 6 ft., negyedévre 3 ft. o. ért. Szerkesztői iroda: Váczi-utcza Szentkirályi-féle ház, III. em. Kiadó-hivatal: Egyetem-utcza 4-dik szám alatt. CV-OjísQ—13-A kéziratok bérmentve a szerkesztőhöz, a megrendelések a kiadó hivatalhoz intézendők. a budapesti, nagyváradi és kassai ügyvédi egyletek közlönye. Észrevételek „a büntetőtörvényre és gyakorlatra vonatkozó némely intézkedésről" szóló törvényjavaslatra. A „Jogt. Közt." 1. évi 29-ik számában ,,a büntetőtörvényre és gyakorlatra vonatkozó némely intézkedésről" szóló törvényjavaslat közöltetvén, az arra teendő elvi és tárgylagos észrevételekre kérem a t. olvasó becses figyelmét. A 15. §-ból álló törvényjavaslatot átalánosan tekintve, mint munkát, nagyon felületesnek találtam, noha köztudomású, hogy a magyar törvényhozásnak a tárgyak és cselekmények elméleti meghatározása egyik leggyengébb oldala, míg ellenben az osztrák törvénynek egy évtizednél további hatálya,azon hatást hagyta mai napig a jogászok észjárásában, hogy az ilyen elméleti meghatározás szükséggé vált; most már tehát nem mellőzhetők azon tények és eseteknek törvényszerinti meghatározásai, melyek törvényes fenyítéket vonnak maguk után. Ez pedig annál szükségesebb, mert az egész törvényjavaslat nem magyar jogi szellemű, hanem a magyar jogélet felfogásától elütő. A felületességet tanúsítja a tj. 14-ik §-a is, hol az mondatik, hogy ,,az ezen törvénynyel ellenkező törvények és érvényben lévő szabályok eltöröltetnek." Ez nagyon könnyen van mondva, de a közéletre és gyakorlatra ez nem elégséges. A törvényhozónak kötelessége kivált ily felületes munkálat után legalább azon tételes törvényt és rendszabályt idézni, amely eltöröltetik. Ezt kívánja a birák és közönség tájékozása nehogy valamely törvény érvénye és hatálya a birák felfogásától függjön, mint azt az osztrák törvénykezéskor tapasztaltuk s a pénzügyi szabályokban sajnálatunkra mai nap is látjuk. A törvényjavaslat másik átalános hibája az, hogy ötféle oly külön tárgyat halmoz össze, melyek mindenike elég fontos, hogy külön törvényczikket képezzen. Ez pedig annál szükségesebb, mert rendszeres bűnügyi rendtartásunk még nincsen. Igaz ugyan, hogy vannak törvényeink, melyek többfélét összehalmoznak, mint az 1840. évi IX-ik tcz. és az orsz. kir. értekezlet, de ez a jelenlegi codificationalis bizottmányt nem jogosítja hasonló eljárásra s nem menti fel azon kötelessége alól, hogy tisztán, rendszeresen és a jogtudomány színvonala és korszellem kívánalma szerint dolgozzék. A törvényjavaslat harmadik átalános hibája, amely a munka felületességét feltünteti az, hogy — ha már egy cumulatív ideiglenes törvény vagy rendszabály akar lenni — mind azt nem vette sorba, ami a bűnügyi téren égető szükség, és amit a kodificatió előtt szabályozni elkerülhetlen leend. Mert ha csak az o. b. értekezlet tételeit is veszszük tekintetbe, ott oly elvek vannak felemlítve, melyeknek mielőbbi törvényesítése a korszellem kiáltó szózata. Az orsz. kir. értekezlet nem lévén szentesített törvény, az abban foglalt sarkalatos és nagy horderejű jogelvek a kérdésben forgó törvényjavaslatba egyáltalában felveendők lettek volna. Ilyen sarkalatos elv az o. b. é. II. r. 2. és 3.§§-aiban, hogy a nem-nemes a nemeshez emeltetett. Igaz ugyan, hogy a régi politikai jogkülönbség felemlítése nem tartozik szorosan a codificatio szövegezéséhez, de zilált jogállapotunkban egy amolyan ideiglenes törvénynél nagy fényt vet a biró és közönség mihez tartására, a jogegyenlőség elvének és a jog minőségének szentesítésére, ha a törvény tisztán rendelkezik, hisz épen ezen elvnek mellőzése szülte a magyar bűnügyi és polgári jogszolgáltatásban a sok anomáliát; ezen mellőzés a legtöbb panasz kútforrása s a parduros garázdálkodás föbányája. Jelenleg a magyar ember az 1848-iki törvényhozás által tételesen nyert jogait úgyszólván csak ököljogilag érvényesítheti. Ököljogilag mondom, mert az, a ki a pandúrokkal ss vármegye uraival tettlegesen szembe nem száll, a hajdani paraszt törvény szerint veretik, kínoztatik; amíg az előtt, a ki velek szemben fenyegetőzik és tettleg mutatja hogy a nemes ember, az előtt a mindenható esküdt úr is megretirál. Ami ezen elv mellőzésének legsajnosabb következménye, az, hogy jövőre is, a királyi és hétszemélyes táblák úgy mint eddig különböző fájdalom és becstelenségi dijakat és bírságokat, fognak ítélni. A sok erőszakoskodás mellett tudtommal még senkinek sem jutott eszébe hatalmaskodási pert indítani, s az 1848. évi törvényhozás által nyert jogait az embertelen hatósági közegek ellen érvényesíteni. Ide vonatkozik még az o. b. é. II. r. 8. §-a is, ahol a kínzás az 1790/1. évi 42. tcz-re hivatkozólag tiltatik. Valóban szomorú iróniája egy irott törvénynyel biró államnak, hazánk jelenlegi állapota, hol a kínzás oly divatban van, s a codif. bizottmány nem tartja szükségesnek ezt is egy világos és hathatós sanctióval ellátni. Véleményem szerint a megyei nemességnek mostani bassáskodása idejében ezen hathatós sanctió a sérelmezett javára épen az eltöröltetni szándékok még pedig a nagyobb nemesi vérdíjban rejlenek, mihelyt t. i. a kínzás és testi bántalmazás tényálladéka bebizonyult, önmagától értetvén, hogy a további eljárás az illető hatóság dolga a bírói hivatalnokok felelőségéről szóló törvény rendeletei szerint. De lássuk most a törvényjavaslatot részletesen. A törvényjavaslat első hat §-a a testi fenyiték és bilincs alkalmazása eltörléséről szól, fentartván az igazságügyi miniszternek a bilincsnek mint fegyelmi és meg-