Jogtudományi Közlöny, 1869
1869-09-26 / 39. szám
Negyedik évfolyam. 30. Pest, 1869. szeptember 28. JOGTUDOMÁNYI KÖZPONT a budapesti, nagy-váradi és kassai ügyvédi egyletek közlönye. Megjelenik minden kedden. Előfizetési díj: Félévre 6 ft., negyedévre 3 ft. o. ért. - 11-cV0-^ Szerkesztői iroda: Váczi-utcza Szentkirályi-féle ház, III. em. Kiadóhivatal, Egyetem-utcza 4-dik szám alatt. e»~aY2~af·A kéziratok bérmentve a szerkesztőhöz, a megrendelések a kiadóhivatalhoz intézendők. — uc^SrP Észrevételek a m. k. curiának telekkönyvi ügyben hozott egyik határozatához. Kétséget sem szenved, miszerint az egy idő óta e lapokban az olvasó közönséggel közlött „curiai határozatok" nevezetesen ott bírnak különös érdekkel, hol bonyolódott és sok helyen ellenmondásokkal telt új perrendünk magyarázatára és felvilágosítására szolgálnak. De ott is felkeltik nagy mérvben figyelmünket , hol egyébb törvénynek alkalmazási módját ismertetik velünk, és pedig nemcsak azért, mert minden hazai jogászt érdekel, hogy a magyarországi legfőbb törvényszék mily elveket követ, hanem azért is, mert az alsóbb bíróságok mindenesetre hajlandók lesznek ily határozatokat és az azokban foglalt elveket jövendő eljárásuk alapjául elfogadni. Minél inkább meg vagyok tehát győződve az ily közlések nagy jelentőségéről, annál szigorúabb feladatának tekintem a szakirodalomnak, miszerint az ily elvi jelentőségű határozatokat figyelemmel kísérje, és ha hibás magyarázatot avagy a törvény szellemének elferdítését véli azokban feltalálni, azonnal indokolva felszólaljon, nehogy a különben üdvös törvény, téves magyarázat, és ezen magyarázatnak a gyakorlatban elterjedő elfogadása által, egész jelentőségéből kiforgattassék és hamis vezérelvek folytán csorbát szenvedjen. Ily téves elvnek, nézetem szerint tekintendő az, miszerint a telekkönyvi kiigazítási eljárás csupán a helyszínelés. alkalmával elkövetett hibák kijavítására, terjedhet. Ezen elv a f. évi aug. 16-án 1161. sz. a. mondatott ki a magyar kir. curia legfőbb itélő széke által. Az indokolás szavai, melyből a jogeset főmomentumai is megérthetők, a következők: ,,Felperes maga beismeri, hogy a karacssághi . . sz. telekjegyzőkönyvnek eredeti felvétele a helyszíneléskor létezett tényleges birtokviszonyoknak megfelel, következőleg a kérdéses telekjegyzőkönyv első felvételénél az erre vonatkozó szabályoknak elég létezett." „Ezt megengedve a közte és felperesek között az A. alatt szerződés folytán keletkezett vitás jogi kérdések bírói elintézését, egyedül telekkönyv kiigazítására telekkönyvi bíróság előtt indított keresettel, mely a helyszínelésnél elkövetett hibák kijavításánál tovább nem terjedhet, nem érvényesíthetni." Senki sem fogja az ország legfőbb törvényszékét azzal gyanúsítani, hogy csupán a bonyolódott jogviszony érdemleges elintézését könnyű módon elnapolni törekedett volna. Biztosan merem azonban állítani, hogy az idézett határozat a fennálló rendeletekkel és az egész telekkönyvi rendszerrel ellenkezik. Ugyanis az 1853. évi április 18-án kelt rendelet 22. §-a értelmében a helyszínelő közegek arra voltak utasítva, hogy csupán a tényleges birtokost minden fennforgó peres jogviszony eldöntése nélkül vezessék be. Abból a fennidézett határozat azt következteti, hogy ha a tényleges birtokos be lett jegyezve és e tekintetben a helyszínelők hibát el nem követtek, telekkönyvi úton kiigazításnak nem volna helye. De megfelejtkezett a legfőbb törvényszék a telekkönyvi rendeletnek 3-ik §-áról, mely az egész kiigazítási eljárás alapját foglalja magában. Ezen szakasz szerint hirdetvény bocsátandó ki, melyben mindazok, akik már a telekjegyzőkönyveknek a községbeni hitelesítésekor létezett, vagy legalább még a hirdetvény hatályossága kezdetének napja előtt szerzett tulajdon — zálog vagy haszonbéri jognál fogva, akár a fekvőségek megjelelése, akár a telekkönyvi jószágtestek összeállítása, vagy a bejegyzett birtokviszonyok kinyomozása tekintetében,a telekjegyzőkönyvekben valamely igazítást, kiegészítést, lejegyzést, hozzájegyzést vagy átjegyzést igényelhetni vélnek, felszólíítandók, miszerint ebbeli igényeiket a hirdetvényi határidő alatt annál bizonyosabban jelentsék be, minthogy különben ezen igények oly harmadik személyek kárára, kik a hirdetvény hatályossága kezdetének napjától fogva a telekjegyzőkönyvekben foglalt bejegyezvények alapján további nyilvánkönyvi jogokat jóhiszemmel szereznek, többé nem érvényesíthetők " .A kijelentésre köteleztetnek tehát különösen mindazon személyek, kiknek birtokjogai a helyszínelési bizottmánynál sem önmaguk által, sem pedig az ezen bizottmányoktól kirendelt képviselők által nem érvényesíttettek, vagy kik állítólag erősb vagy közös birtokjogukat, a bizottmányilag kitudott és a telekjegyzőkönyvekbe bejegyzett tettleges földbirtokos ellen, a helyszínelési szabályok által kijelölt módon igazolni képesek nem voltak; állítólagos igényük akár van a telekjegyzőkönyvekben vagy az átalános tárgyalási jegyzőkönyvben feljegyezve, akár sem." Ezen bejelentések egy későbbi rendelet szerint még a hirdetvényi határidő lejárta után is elfogadandók, ha időközben harmadik jóhiszemű személyek jogokat nem nyertek. Az itt ritkítva nyomtatott szavak értelmében bejelentésre azok is köteleztetnek, kiknek a bizottmányilag kitudott és a telekkönyvbe jegyzett tettleges földbirtokos ellen, állítólagos igényük van. A törvény betűivel ellenkezik tehát a fennidézett határozatnak amaz indokolása, miszerint a telekkönyvi kiigazítás csupán a helyszínelésnél elkövetett hibák kijavítására terjedhetne ki, mert ha a helyszínelési bizottmány a tettleges birtokost jegyezte be, akkor az helyesen eljárt és nem követett el hibát, és mégis az ezen bejegyzés ellen lehető állítólagos igények a kiigazítási eljárásra utasíttatnak. Ellenkezik ezen határozat a telekkönyvi rendelet I. részének egész szellemével is, mert ennek egész tartalma