Jogtudományi Közlöny, 1870

1870-08-02 / 31. szám

séges jog­védelmi kellékétől, feltéve még azt is, hogy a hitelezők nagy tömege, kik a H. ur által követelt procedúráról értesülnek, habár savanyu arc­c­al, de mégis alá­vetik magukat ezen kellemetlenségeknek, képzelheti-e H. ur azon lehetőséget, miszerint azon több ezer hitelező közül, kik pesti fekvőségekre ama több száz milliót kölcsön adták, akadhatnak oly külföl­diek, de tán belföldiek is, kik ezen bejelentéseket, miután személyenként fel nem hivatnak, elmulasztand­ják, s ennélfogva jelzálogukat elvesztik? Ha H. úr ezen eshetőséget elismeri, akkor ő maga ítélte el a kérdéses rendeletet. Mert a nem jelentkezőnek zálogjoga egy­szerűen ki fog töröltetni, — pedig ha a törvényesen szerzett magánjogok megszűntek közigazgatási úton érintethetlenek lenni, — akkor vége a jogbiztonságnak, vége különben is precarius hitelünknek. Komoly igaz­ság fekszik e mondatban: principiis obsta! Igen kérem H. urat, ne állítsa a pestvárosi telek­könyvet ma — 1870-ben — egy színvonalra a megyei conscriptionalis viszonyokkal 1855 előtt. Meghiszem, hogy sok nehézséget fog az igazsági minisztériumnak a pesti telekkönyv átidomitása okozni­ lehetnek, sőt vannak oly betáblázások is a pestvári telekkönyvben, melyek még az 1855-ik év előtti időből valók, melyek jogilag más tekintet alá esnek, mint az 1855 óta kelet­kezettek, de ezek létezése okul szolgálhat-e az 1855 után eszközölt összes jelzálogok kérdésessé tételére, és indokolja-e ez annyi ezer jóhiszemű hitelező felzak­lattatását? Ha két baj közt kell választani, melyik lesz nagyobb, az-e, ha ezen korábbi betábblázások is elfo­gadtatnak jelenleg brit elsőségükkel, miután azok isme­résével hiteleztek az illetők, s igy sorozatuk megtartá­sával senkin jogsérelem nem ejtetik, vagy az, ha ezek kedvéért a törvényesen szerzett zálogjogok felzavartat­nak ? Különben is ezen 1855 előtti betáblázások jelen­téktelenek az 1855 utáni bekeblezésekhez képest. Ily tényekkel szemben már most mit kérelmezett Pest városa? Azt, változtassák meg a miniszteri rendelet annyiban, hogy a tulajdonos neve a létező telekkönyv­ből az új telekjegyzőkönyvbe hivatalból vezettessék át,­­ hogy oly követelések, melyek a telekkönyvekbe akár elsőségi, akár jelzálogi jogon bejegyezve nincsenek, fenálló betáblázások sérelmére be ne vezettessenek, — és hogy jelzálogok szintén hivatalból kebeleztessenek át; fenhagyatván, miszerint ott, hol időközben a tulaj­donjog változott, ezt az ujabb tulajdonosa reclamatio­nális határidő alatt bejelenthesse, s ott, hol bizonyos most bekeblezve lévő terhek megszűntek, ezek törlését az adós reclamálhassa.­­ Ezek azon lényegesebb elvi kérdések, melyek Pest városa felterjesztésének petitumát illetik, a többiek apróbb, inkább czélszerűségi dolgok. S ezen kérelmeket perkorrestálja H. ur kir. biztossal, ugyanezen kérelmeket, melyek két elsőbbikét az igaz­ságügyminiszter ur eddigelé szintén jogosultaknak elismerte, s a kérdéses rendeletet azok értelmében meg­változtatta, ugy hogy most már csak az utóbbiról van szó, melynek jogossága — reménylem mert m­áskép nem is lehetséges, — Halmossy ur daczára is méltány­lást találand. A kir. biztos tehát Pest városának nem e részbeli oppositiója, hanem azért válnék szükségessé, hogy — mégis Halmossy urnak legyen igaza! BUSBACH PÉTER Észrevételek a döntvények szerinti igazságszolgáltatáshoz. „A biró a törvények, a törvény alapján keletkezett s kihirdetett rendeletek s a tör­vényerejű szokás szerint tartozik eljárni és itélni." 1869. évi IV. tcz. 19. §. Minden oly képviseleti államban, mely a fejlem bizonyos fokán áll, törvényhozó és törvény-végrehajtó hatalom el van választva egymástól. Az elsőnek hivatása: szabályokat alkotni, vezérelve­ket mondani ki,­­ szóval: vagy átalános, vagy rész­letes utasítást adni, a másik: a törvény-végrehajtó hatalom részére; ez utóbbinak pedig kötelességében áll az adott elveket és szabályokat a törvényhozás által fel­fogott szellemben, szó szerint végrehajtani. Hogy a törvényhozási vagy végrehajtási tényezők felől illetékes véleményt mondhassunk, hogy megítél­hessük : jól vagy roszul végzik-e azok teendőjüket? — eljárásaikat kell figyelembe vennünk; ha úgy tapasz­taljuk, hogy az első szigorúan a törvényhozás terén marad s a nélkül, hogy az általa hozott szabályok és elvek végrehajtásába avatkoznék, csupán a végrehajtó hatalom éber ellenőrzésére szorítkozik ;­­ ha látjuk, hogy az utóbbi a törvényhozás által kimondott elveket és szabályokat azok szellemétől elütő magyarázat vagy módosítás nélkül pontosan végrehajtja, é­s hogy ha a pozitív elvekben vagy szabályokban hiányt, tarthatlan­ságot vél felfedezni a gyakorlati alkalmazás körében, azok kiigazítására nem önmaga vállalkozik, hanem az észlelt hiányok, tarthatlanságok kijelölése mellett, azok­nak kiigazítása s megváltoztatására az erre egyedül illetékes törvéyhozó hatalmat hívja fel, s­ujjy kimond­hatjuk, miszerint mindkét tényező hivatását helyesen értelmezve, feladatának lehető legjobban megfelel. Kétséget sem szenved, hogy mindkét tényezőre nézve, saját hivatásának korlátait megtartani, jogainak legutolsó határáig elmenni, de ennek vonalait már át nem hágni, oly feladat, mely erős önuralmat és éles megkülönböztető tehetséget feltételez. A törvényhozó hatalom majdnem korlátlan erejé­nek érzetében, s egy természetes ösztön következtében, mely a kezünkben levő hatalom használatára unszol, nagyon gyakran kísértetbe jó a végrehajtás hatalom­körébe avatkozni; míg viszont ez utóbbi, ha a hozott elvek és szabályok a gyakorlatban alkalmazhatlanok­nak vagy kártékony hatásúaknak mutatkoznak, szintén hajlandó a tapasztalt hiányokat, ferdeségeket,­­ külö­nösen, ha azok nem egy egész törvény, hanem csak né­mely §-ok mellőzésével eszközölhetők, brevi maim kiiga­zítani az illető §-ok mellőzése vagy olyatén értelmezése által, mely magát az értelmezett szabályt megszünteti s helyébe egy másikat állit. Lehetnek — sőt megengedem, hogy számosan van­nak — kik a végrehajtó hatalom most érintett törvény­magyarázási tényét helyeslik s nemcsak nagyon termé­szetesnek, hanem üdvösnek is találják minden viszonyok között. Meg kell vallanom, hogy ezekkel nem vagyok egy véleményen. Tudom, hogy vannak olyan viszonyok, midőn a végrehajtó hatalomnak törvényes elvek és szabályok felállítása nemcsak elnézhető, de sőt kívánatos is. Ily viszony állott fent például a magánjogi eljá­rásra vonatkozva 1850-ig s némileg 1861-től 1869-ig, — mindaddig, mig egy önálló s minden egyes esetre utasítással szolgáló perrendtartás törvényhozásilag meg nem lett alkotva s illetőleg életbe nem lett léptetve. Minthogy a peres eljárás a polgári keresetekben rendezett alaki törvénynyel a törvényhozás által nem

Next