Jogtudományi Közlöny, 1870
1870-10-18 / 42. szám
a közönségnek szükségkép helyeznie kell, megszerezhesse s fentarthassa, mint önálló s a biróságoktól teljesen független állami joghatósági intézménynek kellene behozatni s fentartatni s a felett a felügyeleti jogot közvetlenül magának, az azon intézmény képviselőiből alakulandó jegyzői kamarának, közvetve pedig e kamara útján az igazságügyminiszternek, mint az állam képviselőjének kellene gyakorolni; a rendes bíróságok beavatkozásának pedig csak akkor lehetne helye, ha kártérítési esetek, vagy a büntető törvények szerint büntetendő cselekvények merülnek fel, és ebből kifolyólag a fegyelmi hatóságot is első folyamodásilag, úgy a saját tapasztalatából merített esetekben, mint a felek panaszai, vagy az igazságügyminiszternek, mint az állam képviselőjének kívánatára tisztán maga a jegyzői kamara gyakorolná s ennek e tekintetben felettes hatósága , a legfőbb törvényszék lenne. Márpedig a javaslatból az tűnik ki, hogy míg egyfelől a jegyző annak jelképéül, hogy állami jogi hatóságot gyakorol, felhatalmaztatását az igazságügyminiszternek, mint az állam felelős képviselőjének ellenjegyzése mellett a fejedelemtől nyeri; addig másfelől az állam hasonló közegeinek, t. i. az e. f. törvényszékek, sőt tisztán ezek elnökeinek is és e mellett az e. f. törvényszékek mellé rendelt királyi ügyészek oly befolyásának rendeltetnék alá, mely miatt a jegyzőt saját hatáskörében önállónak, függetlennek tartani nem lehetne ; sőt a mi több, nemcsak az egyes jegyzők, de maguk a jegyzői kamarák is ama közegek befolyása alatt állanának a javaslat szerint. Ha az állam valamely intézményt, melynek szükséges s hasznos voltáról meg van győződve, létesíteni akar, elengedhetlenül megkívántatik, hogy annak életrevalóságát, jövőjét az átalános törvény korlátain belül engedhető teljes önállóság s függetlenség megadásával előre biztosítsa. Ezeknek átalános megjegyzése mellett az érdekelt törvényjavaslatra következő részletesebb észrevételeim vannak: II. Az 1. §-ra. Tekintve, hogy hazánkban különböző minőségű jegyzők, ezek közt községi, ezek közt ismét körjegyzők is léteznek , megkülönböztetésül monarchius államunkban a tervezett, „királyi jegyző" czim alkalmazását nem tartom épen helytelennek, azonban mégis óhajtandó volna, ha annak ismert elnevezése: „közjegyző" tisztán és egyszerűen megtartatnék. A 2. §-ra. A jegyzőt a szó teljes értelmében közhivatalnoknak tekinteni nem lehet véne kifejezések helyett: „a kir. jegyzők közhivatalt viselnek, s ezen hivatali állásukat", ezt ajánlom: „a közjegyzők az állam által jogi hatósággal felruházott hiteles személyek, s ezen minőségüket csak .... ítélet folytán vesztik el." A 4. §-ra. E §. d) pontjához nagyobb világosság okáért hozzá lenne teendő, hogy: „a törvényhatósági, községi, vagy egyházi képviselő-testületeknek átalában tagja lehet." Az 5. §-ra. Ezen §. 2-ik pontja ekként lenne szerkesztendő: „kereskedelmi vagy ipartársulat, vagy hasonló pénzvállalat igazgatója nem lehet", mivel az idézett §. fogalmazása szerint a jegyző, kinek állását csak is a bizalom tarthatja fen, alig vehetne részt társulati ügyekben. A 7. §-ra. A 29. §-ban foglalt engedély itt mindjárt beigtatandó lenne ily formán: „e kerületen belül azonban bárhol lakó felek megkereséseire a hozzá utasított jogi cselekvényeket teljesítheti." A 9. §-ra. Az ezen §-ban, valamint a javaslat többi §-aiban is a kir. törvényszékekre, ezek elnökeire és a kir. ügyészre ruházott teendőket, fentebb kifejtett átalános nézetünkkel öszhangzólag, a nevezett közegek csak is az első szervezés alkalmával, míg t. i. a jegyzői kamarák meg nem alakíttatnak, teljesítenék, ezután pedig mindazon kötelezettség, befolyás és eljárás az igazságügyminiszter felügyelete alá közvetlenül helyezendő jegyzői kamarákat illetné; minélfogva minden ide vonatkozó szakaszok, ez értelemben lennének oly módon átidomítandók, hogy a megnevezett közegek helyett a jegyzői kamara igtattatnék be és azután ugyanazon közegeknek ideiglenes befolyása a vegyes intézkedésekről szóló XVIII. fejezetbe vétetnék fel. A 15. §-ra. A biztosíték, mint ilyen a köztapasztalat szerint vagy sok vagy kevés. A mind képességet, mind jellemet, illetőleg erős egyénekre nézve az nemcsak sok, de felesleges is; a gyengék ellenében pedig rendesen kevés. Nehogy azért a tetemes biztosítéki összeg a képes és jellemes, de kevés vagyonú egyéneket elzárja a jegyzőségtől, a biztosítékot a felhívott §-ban tett osztályozás szerint ugyan, de kisebb összegekben, jelesen: 6000, 4000, 2000, 1000, ftban vélném megállapíttatni. A 16. §-ra. Az „árvaszerű jelzálog" különbözőleg magyaráztathatván, s azon magyarázatot, hogy az háromszoros értéket képviseljen, különben is el nem fogadhatván , miután az ingatlan vagyon utoljára is legjobb biztosíték s ennek nyujthatása inkább könnyítendő, mint megszorítandó , kimondandó lenne e helyen, hogy: „a biztosíték vagy legalább két annyi értékű jelzálog által nyújtandó." A 17. §-ra. A biztosítékul lekötendő készpénz nem a bírói letéti, de vagy az állami, vagy valamely közhitelű más pénztárba, mely aztán a biztosítékot nyújtónak kamatot adna, — maga a letéti okmány pedig mindenesetre az állam letéti pénztárába lenne elhelyezendő. A 18. §-ra. A biztosíték nem „a jegyzői hivatal megszűnte," de „a biztosítékot nyújtó jegyzői minőségének megszűnte után" volna lefoglalható. A 19., 20., 21., 22. §§-ra. A kir. törvényszékek helyett fentebbi nézetem szerint átalában a jegyzői kamarák járnának el, s a törvényszék hivatása csak akkor állana elő, ha a felek perútjára utasíttattak; minélfogva e §-ok ily értelemben lennének szerkesztendők. A 25. §-ra. E szakasz ezen kitétele: „melyet a 23. §. 9) pontja értelmében szerkeszt" tekintettel a most hivatott 23. §-ban foglalt engedélyre, ekként lenne fogalmazandó: „a melyet a 23. §. 9-ik és 10-ik pontja alapján szerkeszt." A 26. §-ra. Az ezen szakaszban elsorolt ügyletekhez még adandó volna : „b) minden írásbeli egy vagy két oldalú