Jogtudományi Közlöny, 1870
1870-11-08 / 45. szám
A dolgok ily állása mellett a törvényhozás legfőbb feladata a jogszolgáltatás érdekében más művelt államokban a legfényesebb sikerrel felhasznált minden eszközt a személy- és vagyoni hitel szilárdítására alkalmazásba hozni, s hogy erre nézve a közjegyzőség intézménye kiváló tényezőül szolgál, véleményünk szerint nem szorul további bizonyításra. Áttérünk már most a Ilik pontra. Váljon a velünk közlött javaslat részleteiben megfelel-e hazánk kereskedelmi és közgazdasági viszonyainak ? A javaslat részletes intézkedéseit illetőleg, van szerencsénk álláspontunkból a következőket megjegyezni : A 26. §. 1. számához. A reálhitel kétségtelenül az állam közgadasági és pénzügyi regenerátiójának sarkpontjává vált. Mert mi lehet jótékonyabb hatással reá, mint egy helyesen berendezett, és jól vezetett telekkönyv, és kivonhatja kétségbe az állam azon jogát, használatának feltételeit megszabni. Ha Bajorország jelzálogi intézményének, — mely közelismerés szerint jelesen van berendezve — és a reálhitel védelmére átalában a jegyzői kényszert behozta, mennél több oka van akkor a magyar törvényhozásnak, hogy azt telekkönyvi rendszerünk és ennélfogva a reálhitel védelmére életbeléptesse. Ezen rendszabály a telekkönyvekhez a bizalmat megszilárdítaná, és azért a 26. §. 1. számában foglalt rendelkezésnél tovább megyünk, és azt indítványozzuk, hogy valamely ingatlan tárgy iránti dologbani jog csak közjegyzői okmány alapján legyen a telekkönyvbe bekebelezhető, természetesen kivételével azon okmányoknak, melyek valamely közhatóság által állítottak ki. Ezen intézkedés nemcsak az ily ügyleteknél szükséges jogbiztonság által magában véve, hanem különösen a nyilvános könyvek lehető legnagyobb hitelességének megállapítására való tekintet által is igazoltatnék , mivel az, úgy az aláírások valódisága, a keltezés helyességére, mint különösen arra nézve is garanciát nyújtandana, hogy az illető okmány a kibocsátók igaz akaratának kifejezését tartalmazza, és a törvényes szabványok tekintetbe vételével kiállíttatott. A 26. §. 3. számához. Ezen kikezdés szabatosabban és ekkép volna szövegezendő, illetőleg kiegészítendő: „Házastársak között kötött adás-vevési, csere, életjáradéki és kölcsönszerződések és adósság-elvállalások." Házasfelek közti szerződéseknél átalában, tehát nem egyedül kölcsön adós-levelek kibocsátásánál és adósság-elvállalásoknál könnyebben jöhetnek létre harmadik személyek (p. n. hitelezők) kijátszására és kárára színleges ügyletek, sőt csalások, minek folytán igazoltnak véljük az érintett § 3. szám alatti pont kiterjesztését a felsorolt és a házastársak közt kötendő szerződésekre is. A 28. §-hoz. A közjegyzők feladatával és állásával kétségtelenül össze nem fér magánokmányok szerkesztésének megengedése, és azért csak helyeselhetjük a 28. §-ban foglalt azon határozatot, hogy a jegyzőknek magánokiratok felvétele megtiltatik, mert valamint egyrészről magánokmányok szerkesztése már magában véve a közjegyzőség fogalmával ellenkezik, úgy másrészről köztudomású és Magyarországban szerzett tapasztalatok folytán bebizonyított tény, hogy a volt cs. k. jegyzők közjegyzői okmányokat csakis a felek világos és határozott kívánatára vettek fel. A 36. §-hoz. Egyike a legalkalmatlanabb és a feleknek költséget okozó alakiság, a tanuk meghívása. Ezt felismerték a javaslat szerkesztői is, azon elvet állítván fel, hogy okmányok felvételénél rendszerint tanuk jelenléte nem szükséges. Oly okmányoknál, melyekre nézve a törvény tanuk jelenlétét követeli, vagy a felek egyike azok meghívását kívánja, annyiban lehetne könnyíteni, hogy a jegyzők segédei is tanukul hivathatnának. A jegyző által megkeresett, vagy díj mellett alkalmazott tanuk rendszerint alkalmasaknak tartatnak, noha azok az előre való megalkuvás által egyes esetekben könnyen indíttathatnak arra, hogy a tanuskodástóli kizárás okát elhallgassák. Miért nem lehetnének tanuk az említett segédek, kiknek speciális képességéről a jegyző sokkal könnyebben szerezhet magának tudomást, és oly jól, sőt még jobban, mint idegenek? A VI. fejezethez. Szabatosan szerkesztvék a fejezet határozatai, melyeknek gyakorlati hasznavehetősége a legrövidebb idő alatt be fog bizonyulni. Fölötte czélszerűnek tartjuk azon rendelkezést, hogy a jegyző hivatalból köteles az okmányt, melyben a bekebelezendő jog amúgy is pontosan van kijelölve, a telekkönyvi hivatallal kérvény nélkül csak jegyzék mellett bejegyzés czéljából átküldeni és egyúttal a bekebelezési végzés tervezetét előterjeszteni. Ez által a felekre nézve a költségek kevesbítetnének és a telekkönyvi kezelés is jelentékenyen egyszerűsíttetik, mely körülmény a telekkönyvi ügyek gyors elintézését eredményezendő A 69. §-hoz. Ezen §-ban foglalt azon intézkedést, hogy a közjegyzői okmányok bizonyos feltételek alatt egyszersmind végrehajtható okmányok, csak örömmel üdvözölhetjük , miután a végrehajthatóság egyik folyománya a hitelességnek és egyszersmind egy további átalánosan elismert jogszükségletet kielégítene. A közjegyzői okmányok végrehajthatóságának jótékony befolyása a hitel emelésére és szilárdítására fényesen bizonyult be ott, hol ezen intézmény létesíttetett és nem ismerünk államot, hol ezen okmányok végrehajthatósága egyszer behozva, ismét megszüntettetett volna. E körülmény legjobb védője ezen okmányok végrehajthatóságának. Ily erejű okmányok behozatala által tehát mind telekkönyvi intézményünk, mely a reálhitel nélkülözhetlen alapja, meg fog erősbülni, mind a személyes hitel jelentékenyen emelkedni, minek folytán a beruházást kereső tőkének nagy százaléka hátat fordítand a sokszorta veszélyes üzérpapíroknak és a productiv munka támogatásához járuland. A VIII. fejezethez. Ha e fejezetnél tovább időzünk, mint az előbbieknél és azt behatóbban tárgyaljuk, szolgáljon okul azon körülmény, hogy a jegyzőnek épen e fejezetben törvényesen szabályozandó némely teendői, mint: másolatok láttamozása, aláírások hitelesítése, okmányok bemutatási időpontjának bizonylása, nyilatkozatok tudatása, váltó-óvások, és tények tanúsítása közelről érintik a kereskedelmi és forgalmi viszonyokat és épen azért kívánatosnak látszik, hogy a törvényes intézkedések olyanok legyenek, hogy a tanúsítás egyrészt ünnepélyességéből ki ne vetkőztessék, ez e tekintetben okvetlenül szükséges alakiságok meg.