Jogtudományi Közlöny, 1871

1871-09-19 / 38. szám

228. §. Feltevésnek tekintendő, ha valamely aka­ratkijelentés oly czélzattal jár ugyan, miszerint a szán­dékolt joghatás csak valamely (ténybeli vagy jogi), (tevőleges vagy nemleges), múlt vagy jelen, vagy jövő), (múló vagy maradandó) viszonyalakulat mellett álljon meg, a nélkül azonban, hogy a joghatásnak beállta azon viszonyalakulattól függővé volna téve." Hasonlók, hogy többet ne említsek a 109.142. 155. 202. 203. 241. 252. stb. §§-ok, a melyekben foglalt defi­nitiók mind szépek jogphilosophiában, de tételes jogba — véleményem szerint — nem illenek. Pedig szerző tud tudományosan praecise és mégis mindenki által megérthetőleg világosan is irni, p. o.: „84. §. Ingók a helyváltoztatásra képes dolgok, ingatlanok az arra nem képes föld­felületnek egyes határolt részei." „92. §. Elhasználhatók azon dolgok, melyeknek ren­deltetése azt hozza magával, hogy testi épségük már egyszeri használás által veszendőbe megyen, minden egyéb dolog jogilag elhasználhatlannak tekintetik." „97. §. Tartozék oly dolog, mely egy másik dolog­hoz a nélkül, hogy ennek alkatrészét képezné, oly mó­don csatlakozik, miszerint csak annak kedvéért létezik." „98. §. Gyümölcs oly dolog, melyet valamely más dolog rendeltetésszerüleg hajt, de mind az is, mit vala­mely dolog nem maga, hanem arra vonatkozó jogvi­szony (p. o. kölcsön, bérlés) közvetítésével hoz" stb. Ezek tudományos és praecis definitiók, s alig lesz mivelt ember, ki egyszeri elolvasásra át nem értené. Szerző — dicséretére legyen mondva — tiszta ma­gyarsággal kivánt írni, s kiküszöbölni minden idegen műszót, hogy jogirodalmunk és ebből kifolyólag nyel­vünk e részbeni elhanyagolt voltánál fogva, mennyi nehézséggel kelle küzdenie, igen belátom ; mindamel­lett nem tagadhatom el azt sem, hogy — véleményem szerint — bár vannak egyes sikerük­ és még eddig nem használt műszavai, p. o.: hireveszett, hasonszerűség (ana­lógia), melyek tökéletesen magyarok és úgy a nyelv szellemének, mint a kifejezni kívánt dolog értelmének teljesen megfelelnek, a legnagyobb részben az általa használt vagy teremtett műszók, a magyar nyelv kívá­nalmainak és szellemének nem felelnek meg p. o. ható és fogató vagyon (positiv und negatives Vermögen) jogutódlás, tevőleges viselkedés, örökletes jo­gok és kötelezettségek elhatározódott érvénytelen­ség időhatározvány megdönthetőség, kényte­tőleg, végződési időhatározmány stb. E részben tehát, véleményem szerint, a mű átdolgo­zást igényel, mi azonban, miután a rendszer meg van alkotva, az eszmék maguk nagyszerűségében felállítva és rendezve, a dolog hasonlíthatlanul csekélyebb, s in­kább mechanikus részét teszi, ha a tervezet átdolgoztat­nék is, annak létrehozása körüli érdemben az oroszlán rész mégis Hoffmann Pált illetné. ZLINSZKY IMRE, királyi táblai pótbiró. A ll-ik magyar jogászgyülés közleményei. Vélemény Szent-Léleky Gyula ügyvéd úrtól Kassán. Dr. Környey Ede azon indítványára, — hogy „a magyar jogászgyülés mondja ki meggyőződéseként: A közjegyzőségi kényszer, mint jogtalan, — majd­nem a kivihetetlenségig czélszerűtlen — mellőzendő, — azaz: a honosítandó közjegyzőségi törvénybe fel ne vétessék: — valamely jogügylet azért is érvénytelen, mert az arróli okmányt nem a közjegyző szerkesztette és hitelesítette." Első tekintetre úgy látszik, mintha indítványozó, megszorításával a körnek, a közjegyzőségi institutió­nak lenne ellenese, — midőn azt bizonyos tekintetekben a kivihetetlenségig czélszerűtlennek -- jogtalannak, mellőzendőnek tartja. S igazán olvasva az indítványt — nem kevés gon­dolkozó — a közjegyzőség életbeléptetésének küszöbén — kérdi, — s talán nem alaptalanul önmagától, — váljon lesz-e az hazánkra nézve oly áldásos, — mint a mennyi jó remény köttetik hozzá? — különösen te­kintve népünk a jogviszonyok irányábani szellemét, — jellemét, — legyőzendi-e az apathiát, melylyel még az érdekében hozott rendelkezés irányában is nem ritka esetben viseltetik? — megkedveli-e ezt — különösen felébred-e a bizalom ezen intézmény iránt, — mely nél­kül az hasznos — sikerdús alig lehet? E kérdésekre positiv igennel felelni akkor — mi­dőn a szóban levő közjegyzőség törvényes keretünkben újság leend, nehéz, — így nehéznek tartom részemről azt is, — hogy helyes véleményt mondhassak egy oly elméleti institutióra vonatkozó indítványra, melynek czélszerűségét, — hasznát, — csak is a gyakorlat érvé­nyesítheti. A gyakorlat lesz meggyőződésem szerint leginkább azon iskola, — mely után biztos ítéletet mondhatunk arról, — váljon nem koczkáztatjuk-e nálunk, — ezen más országokban oly szépen virágzó — hasznos, — kor­szerű s kívánatos istitutiót. — Azért véleményemet le­hető legrövidebben adom elő. — Hasznosságánál fogva — kivánatosnak mondom azt saját meggyőződésem után is, — s nem akarnám kényszerrel összekötni azon fél­tékenységből sem, — mert a kényszer legtöbb esetben megölője lenne azon bizalomnak, — mely nélkül a köz­jegyzőséget képzelni sem tudom, — ennek bizonyossá­gát merítem onnét, mert különösen a vidéken nyert tapasztalás tanított reá, — hogy a népnél a bizalmat­lanság fokozására a kényszer nem kevés szerepet ját­szana, — sőt az által utálatossá válhatnék a közjegyző­ség, — a lényeget tehát nem szabad feláldoznunk az alakiságnak, — miért véleményem az indítvány párto­lására irányul azért is, — mivel bár igaz, hogy az állam­hatalomnak kötelessége őrködni polgárainak jogviszo­nyai felett, — de e kötelességnek teljesen elég van téve akkor, — midőn törvény szerint intézkedés történik, — az eddig törvényesen működő, ahhoz értő közegeken kivül arról is, miként felállitatván a közjegyzőségek — mindenkinek szabadságához képest több törvényes mód, és alkalom nyuttatik okmányainak ilyeténképen is el­készíttetésére. A kényszer nemcsak a közjegyzői instuzióra lenne meggyőződésem szerint rosz s káros hatással, — de akadályozná a szabadság elnyomásával a magánjogi, sőt közforgalmat. — Törvényesitessék az — de nem a sza­badság feláldozásával, — sőt nyilvánított véleményem­nél még azt is kijelentésképen bátorkodom koczkáztatni, — hogy a kényszer barátjai merényletet követnek el a múltból is meríthető jó opinia ellen, — bár nem szen­ved kétséget, van sok okmányaink szerkesztésénél, — mi orvoslatot igényel, — de képes nem vagyok fel­fogni, mint segítene azokon a közjegyzői kényszer, — a visszaélések leginkább csalás által idéztetnek elő, — de ezeknek mellőzése érdekéből a büntető törvény tökéletesítése nyújthat orvoslást. Véleményem tehát csak átalánosan irányul az indítványra, — hogy közjegyzőségi kényszernek, — mint a józan szabadság s bizalom akadályának barátja nem vagyok, — sőt a törvényben azt mellőzendőnek

Next