Jogtudományi Közlöny, 1871
1871-09-19 / 38. szám
228. §. Feltevésnek tekintendő, ha valamely akaratkijelentés oly czélzattal jár ugyan, miszerint a szándékolt joghatás csak valamely (ténybeli vagy jogi), (tevőleges vagy nemleges), múlt vagy jelen, vagy jövő), (múló vagy maradandó) viszonyalakulat mellett álljon meg, a nélkül azonban, hogy a joghatásnak beállta azon viszonyalakulattól függővé volna téve." Hasonlók, hogy többet ne említsek a 109.142. 155. 202. 203. 241. 252. stb. §§-ok, a melyekben foglalt definitiók mind szépek jogphilosophiában, de tételes jogba — véleményem szerint — nem illenek. Pedig szerző tud tudományosan praecise és mégis mindenki által megérthetőleg világosan is irni, p. o.: „84. §. Ingók a helyváltoztatásra képes dolgok, ingatlanok az arra nem képes földfelületnek egyes határolt részei." „92. §. Elhasználhatók azon dolgok, melyeknek rendeltetése azt hozza magával, hogy testi épségük már egyszeri használás által veszendőbe megyen, minden egyéb dolog jogilag elhasználhatlannak tekintetik." „97. §. Tartozék oly dolog, mely egy másik dologhoz a nélkül, hogy ennek alkatrészét képezné, oly módon csatlakozik, miszerint csak annak kedvéért létezik." „98. §. Gyümölcs oly dolog, melyet valamely más dolog rendeltetésszerüleg hajt, de mind az is, mit valamely dolog nem maga, hanem arra vonatkozó jogviszony (p. o. kölcsön, bérlés) közvetítésével hoz" stb. Ezek tudományos és praecis definitiók, s alig lesz mivelt ember, ki egyszeri elolvasásra át nem értené. Szerző — dicséretére legyen mondva — tiszta magyarsággal kivánt írni, s kiküszöbölni minden idegen műszót, hogy jogirodalmunk és ebből kifolyólag nyelvünk e részbeni elhanyagolt voltánál fogva, mennyi nehézséggel kelle küzdenie, igen belátom ; mindamellett nem tagadhatom el azt sem, hogy — véleményem szerint — bár vannak egyes sikerük és még eddig nem használt műszavai, p. o.: hireveszett, hasonszerűség (analógia), melyek tökéletesen magyarok és úgy a nyelv szellemének, mint a kifejezni kívánt dolog értelmének teljesen megfelelnek, a legnagyobb részben az általa használt vagy teremtett műszók, a magyar nyelv kívánalmainak és szellemének nem felelnek meg p. o. ható és fogató vagyon (positiv und negatives Vermögen) jogutódlás, tevőleges viselkedés, örökletes jogok és kötelezettségek elhatározódott érvénytelenség időhatározvány megdönthetőség, kénytetőleg, végződési időhatározmány stb. E részben tehát, véleményem szerint, a mű átdolgozást igényel, mi azonban, miután a rendszer meg van alkotva, az eszmék maguk nagyszerűségében felállítva és rendezve, a dolog hasonlíthatlanul csekélyebb, s inkább mechanikus részét teszi, ha a tervezet átdolgoztatnék is, annak létrehozása körüli érdemben az oroszlán rész mégis Hoffmann Pált illetné. ZLINSZKY IMRE, királyi táblai pótbiró. A ll-ik magyar jogászgyülés közleményei. Vélemény Szent-Léleky Gyula ügyvéd úrtól Kassán. Dr. Környey Ede azon indítványára, — hogy „a magyar jogászgyülés mondja ki meggyőződéseként: A közjegyzőségi kényszer, mint jogtalan, — majdnem a kivihetetlenségig czélszerűtlen — mellőzendő, — azaz: a honosítandó közjegyzőségi törvénybe fel ne vétessék: — valamely jogügylet azért is érvénytelen, mert az arróli okmányt nem a közjegyző szerkesztette és hitelesítette." Első tekintetre úgy látszik, mintha indítványozó, megszorításával a körnek, a közjegyzőségi institutiónak lenne ellenese, — midőn azt bizonyos tekintetekben a kivihetetlenségig czélszerűtlennek -- jogtalannak, mellőzendőnek tartja. S igazán olvasva az indítványt — nem kevés gondolkozó — a közjegyzőség életbeléptetésének küszöbén — kérdi, — s talán nem alaptalanul önmagától, — váljon lesz-e az hazánkra nézve oly áldásos, — mint a mennyi jó remény köttetik hozzá? — különösen tekintve népünk a jogviszonyok irányábani szellemét, — jellemét, — legyőzendi-e az apathiát, melylyel még az érdekében hozott rendelkezés irányában is nem ritka esetben viseltetik? — megkedveli-e ezt — különösen felébred-e a bizalom ezen intézmény iránt, — mely nélkül az hasznos — sikerdús alig lehet? E kérdésekre positiv igennel felelni akkor — midőn a szóban levő közjegyzőség törvényes keretünkben újság leend, nehéz, — így nehéznek tartom részemről azt is, — hogy helyes véleményt mondhassak egy oly elméleti institutióra vonatkozó indítványra, melynek czélszerűségét, — hasznát, — csak is a gyakorlat érvényesítheti. A gyakorlat lesz meggyőződésem szerint leginkább azon iskola, — mely után biztos ítéletet mondhatunk arról, — váljon nem koczkáztatjuk-e nálunk, — ezen más országokban oly szépen virágzó — hasznos, — korszerű s kívánatos istitutiót. — Azért véleményemet lehető legrövidebben adom elő. — Hasznosságánál fogva — kivánatosnak mondom azt saját meggyőződésem után is, — s nem akarnám kényszerrel összekötni azon féltékenységből sem, — mert a kényszer legtöbb esetben megölője lenne azon bizalomnak, — mely nélkül a közjegyzőséget képzelni sem tudom, — ennek bizonyosságát merítem onnét, mert különösen a vidéken nyert tapasztalás tanított reá, — hogy a népnél a bizalmatlanság fokozására a kényszer nem kevés szerepet játszana, — sőt az által utálatossá válhatnék a közjegyzőség, — a lényeget tehát nem szabad feláldoznunk az alakiságnak, — miért véleményem az indítvány pártolására irányul azért is, — mivel bár igaz, hogy az államhatalomnak kötelessége őrködni polgárainak jogviszonyai felett, — de e kötelességnek teljesen elég van téve akkor, — midőn törvény szerint intézkedés történik, — az eddig törvényesen működő, ahhoz értő közegeken kivül arról is, miként felállitatván a közjegyzőségek — mindenkinek szabadságához képest több törvényes mód, és alkalom nyuttatik okmányainak ilyeténképen is elkészíttetésére. A kényszer nemcsak a közjegyzői instuzióra lenne meggyőződésem szerint rosz s káros hatással, — de akadályozná a szabadság elnyomásával a magánjogi, sőt közforgalmat. — Törvényesitessék az — de nem a szabadság feláldozásával, — sőt nyilvánított véleményemnél még azt is kijelentésképen bátorkodom koczkáztatni, — hogy a kényszer barátjai merényletet követnek el a múltból is meríthető jó opinia ellen, — bár nem szenved kétséget, van sok okmányaink szerkesztésénél, — mi orvoslatot igényel, — de képes nem vagyok felfogni, mint segítene azokon a közjegyzői kényszer, — a visszaélések leginkább csalás által idéztetnek elő, — de ezeknek mellőzése érdekéből a büntető törvény tökéletesítése nyújthat orvoslást. Véleményem tehát csak átalánosan irányul az indítványra, — hogy közjegyzőségi kényszernek, — mint a józan szabadság s bizalom akadályának barátja nem vagyok, — sőt a törvényben azt mellőzendőnek