Jogtudományi Közlöny, 1871

1871-10-10 / 41-42 . szám

mis állapotnak, a­mely az államnak sem erkölcsi, sem anyagi tekintetben nem válik előnyére. Íme, uraim, felmutattam futó vonásokban a legközelebb lefolyt év főbb eredményeit a jogügyi reform körében. Lehet­nek közöttünk s tán nagyon sokan is vannak, a­kik azt fogják mondani: ha történt is némi haladás, de korántsem történt azon mérvben, a­mely jogosult vágyainkat kielégíthetné s az ország égető szükségeivel szemközt megnyugtató arányban állana. Ha alaposnak találják önök e szemrehányást, s ha a lassú mozgásnak, e nehézkes haladásnak okát kutatni óhajtanák, akkor kell kérnem önöket, ne keressék azt sem egyesek gyenge­ségében, sem a kormány vagy a törvényhozás mulasztásaiban, hanem keressék, s fel fogják önök azt találni édes mindnyájunk­ban, az összes nemzetben. Egyet nem szabad felednünk, azt t. i., hogy csak az abso­lut s a forradalmi törvényhozások szokták merészen megelőzni korukat; ellenben az alkotmányos törvényhozás jellege épen abban áll, hogy csak a közvélemény impulznsát követeli, hogy csak a közvélemény által felkarolt, megérlelt tervekre adja szentesítését. Ha tehát a kormány vagy a törvényhozás műkö­dése a reformok terén lassabb, mint óhajtanék, — akkor a baj ott rejlik, hogy vagy nincs érzék a nemzetben a jogügyi refor­mok szüksége­s kiszámithatlan hordereje iránt; — vagy pedig ezen érzék nem oly átalános s nem nyilatkozik olyan érthetőleg, oly alakban s oly terjedelemben, hogy felemelkedhetnék a köz­vélemény színvonalára, hogy jogosan igénybe vehetné magá­nak a közvélemény nevét. (Élé­nk hosszú helyeslés.) S ha van a bajnak még egy más mellékforrása is, ez az, hogy a törvényhozás eljárása még akkor is, ha tisztában van az alapelvekkel, meg van nehezítve ott, hol a részletekre nézve a kellő tájékozást nincs honnan merítenie. Nem ok nélkül mond­tam egykor, lassú haladásunk fölötti elcsüggedésem egyik pil­lanatában, de kevesen voltak, a­kik megértették : „e nemzedék­nek meg kell elégednie a nagyban alkotás dicsőségével, ellenben a javulás, tökélyesítés érelemét kell, hogy az utókornak en­gedje át!" S épen ezért nagy hivatás vár a magyar jogászgyűlésre. Kell, hogy a jogügyi reform ügyére nézve megszüntesse mind­két baj forrását,­­ megszüntesse azáltal, hogy felébreszsze, fejleszsze és terjeszsze a nemzet jogérzékét; hogy a felébredt s elterjedt jogérzéknek tolmácsa legyen; hogy az ország elmé­leti és gyakorlati jogtudósainak ezen ünnepélyes egyesülése által megszerezze, kivívja a maga nyilatkozatának a közvéle­mény tekintélyét, hatályát és erejét, s elvégre azáltal, hogy a jogkérdések részleteit megvilágítva a tudomány fényével, a törvényhozás útjait egyengesse s haladásában tájékozó szem­pontokat adjon neki. Szívem mélyéből üdvözlöm tehát a második jogászgyűlést! Fel, uraim, a munkára­ térjünk a napirendre. (Szűnni nem akaró lelkes éljenzés.) Elnök: Az alapszabályok értelmében a jegyzői teendők végzésére felkéri Ritook, Jakabfalvy (pestiek), dr. Weisz Lajos (temesvári) és Kri­sfalussy (mármarosszigeti) urakat. A jegyzők elfoglalják helyeiket, mire a gyűlés a napiren­den levő többi tárgyak elintézéséhez fog. A napirend következő tárgyát a múlt évi számadások megvizsgálására kiküldött 3 tagú bizottságnak dr. Siegmund Vilmos, az állandó bizottság titkára által felolvasott jelentése képezte. A bevétel volt 11,090 ft 38 kr. A kiadás 10,799 ft 43 kr. Maradt tehát 390 ft 95 kr. Dr. Hoffmann Pál sajnálja, hogy e jelentés előzetesen ki nem nyomatván, a gyűlés tagjainak nem is lehetett alkalmuk e tárg­­gyal oly alaposan megismerkedni, hogy a felett meg­nyugvással határozhatnának ; indítványozza tehát, hogy a ki­nyomatás jövőben előzetesen történjék, a szőnyegen levő számadás feletti érdemleges határozat pedig akkorra halasztas­sék, mikor ezen okmány utólagos kinyomatása és kiosztása megtörtént. Dr. Bróde Lipót csodálkozik ezen indítvány felett, mert a jogászoktól mindenekelőtt követelhető, hogy alapszabályaik­hoz ragaszkodjanak. A számadások megvizsgálásával az alap­szabályok értelmében egy 3 tagú bizottság bízatván meg, annak a számadást helyeslő nyilatkozatában ő teljes megnyugvást talál, és azért a kinyomatást szükségtelennek tartja. Jövőre is legfelebb csak azt lehetne kívánni, hogy a számadás és az arra vonatkozó bizottsági jelentés a gyűlés minden tagja által az irodában megtekintethessék. Szilágyi Dezső a jövőbeni kinyomatást részéről he­lyesli, ez alkalommal azonban a határozathozatal elhalasztásá­hoz nem járulhat, mert ez a szabályokban megállapított sor­rendtől való eltérést feltételezne, mire nem szeretne pr­ecedenst alkotni. Szilágyi Virgil Hoffmann Pál indítványához járul, a­mennyiben ő is az érdemleges határozat elhalasztását, illető­leg a bizottság jelentésének napirendre tűzését pártolja. B­o­o­r József azt tartja, hogy ez az alapszabályok módo­sítását involválná, mire nézve az indítványt annak rendje szerint kellett volna beadni, s ennélfogva a haladéknélküli eldöntést sürgeti. Nagy János indítványozza, hogy az előterjesztett szám­adás kinyomatása ez alkalommal mellőztessék és neveztessék ki egy 3 tagú bizottság, mely a számadásokat megvizsgálja, miu­tán a számadásoknak kinyomatása a mellékleteknek együttes kinyomatása nélkül ugy sem elégséges a megvizsgálásra, ha­nem csak a dolog ismertetésére. Dr. Garay Dezső pártolja Hoffmann Pál indítványát s csodálkozik dr. Bróde Lipót felett, hogy a törvény s illetőleg az alapszabályok szavaihoz ragaszkodik, nem pedig a szavak értelméhez, hiszen az is határozat, ha a számadások kinyo­matása rendeltetik el. Elnök bezárván az e kérdés feletti tanácskozást, Hoff­mannak, mint indítványozónak ad szót. Hoffmann Pál: Visszavonja indítványát, csatlakozván Szilágyi Dezső azon indítványához, hogy a számadások kinyo­matása csak jövőre nézve rendeltessék el. Mire Szilágyi Dezső indítványa elfogadtatott és a szám­vizsgáló bizottság tagjaiul a már tavaly e téren működött Lipthay Kornél, Giczey Samu és Ertl Károly választottak meg. A gyűlés áttérvén az alapszabályok módosítására. Dr. Bróde Lipót az állandó bizottság indítványának en bloc elfogadását ajánlja. Dr. Weiss Lajos és Szilágyi Virgil a pontonkénti tárgyalás mellett nyilatkoznak. Dr. Teleszky István pártolván ezen indítványt, óhajtja, hogy az állandó bizottság indítványának egyes pontjaival együt­tesen az ugyanazon kérdésekre vonatkozó más indítványok is vétessenek tárgyalás alá. Az elnök ezen értelemben mondja ki a határozatot. Tárgyalás alá kerültek az alapszabályok módosítására vonatkozó indítványok. Áttér ugyanis a gyűlés az állandó bizottság által ajánlott alapszabály-módosítások tárgyalására. A 4., 5. és 6. §-a aján­lott módosítások (Indítványok 40. lap) csaknem észrevétel nél­kül elfogadtatnak. A 7. §-ra tett módosítás, mely azt kívánja, hogy csak oly indítvány kerülhet szakosztályi tárgyalás alá, mely legalább három hónappal a jogászgyűlés megnyitása előtt nyújtatik be, hosszú vitára adott alkalmat. Végül ezen módosítvány a Szi­lágyi Dezső által ajánlott következő szövegezésben fogadta­tik el: „Csak oly indítvány kerülhet a szakosztály tárgyalása alá, mely a gyűlés megnyitása előtt legalább három hónappal a központi bizottsághoz beküldetett. Indítványokat minden tag tehet. Az állandó bizottság köteles a megelőző jogászgyűlés befejeztét követő négy hónap alatt a leginkább szükségelt jog­reformok köréből a következő jogászgyűlésre kérdéseket tűzni ki, és minden egyes kérdés felett véleményezésre egy vagy több szakférfiút, a kérdés előadására pedig a gyűlés valamelyik tagját felkérni. " A jogászgyűlés bármely tagjának jogában áll az ily kér­désekre nézve is indítványt tenni." Következett dr. Környey Ede indítványa az alapsza­bályok 14. §-hoz, melyet indítványozó következőleg indokolt: A magyar jogászgyűlés c­élja: a magyar birodalmi jogá­szokat a tudományos téren szorosabb személyes érintkezésre és eszmecserére egyesíteni, a hazai jog szükséges átalakítására és fejlesztésére befolyást gyakorolni, különösen a szabadelvű jogreformok helyes létesítését előmozdítani. Minden társulat, mely (mint a jogászgyűlés) a megha­tározott czél­ alapszabályaiban kijelölt úton és eszközökkel elérni törekszik, működéseiről időről-időre beszámolni szokott. A beszámolás intőleg és buzdítólag hat; intőleg ha a si­ker elmaradt, buzdítólag, ha a munkát siker követe. A jogászgyűlés azonban nem oly szerencsés, mint például az országgyűlés, melynek megállapodásait nyomban követi a végrehajtás; ugyanazért minden időszak végéin az országgyűl

Next