Jogtudományi Közlöny, 1871
1871-10-10 / 41-42 . szám
mis állapotnak, amely az államnak sem erkölcsi, sem anyagi tekintetben nem válik előnyére. Íme, uraim, felmutattam futó vonásokban a legközelebb lefolyt év főbb eredményeit a jogügyi reform körében. Lehetnek közöttünk s tán nagyon sokan is vannak, akik azt fogják mondani: ha történt is némi haladás, de korántsem történt azon mérvben, amely jogosult vágyainkat kielégíthetné s az ország égető szükségeivel szemközt megnyugtató arányban állana. Ha alaposnak találják önök e szemrehányást, s ha a lassú mozgásnak, e nehézkes haladásnak okát kutatni óhajtanák, akkor kell kérnem önöket, ne keressék azt sem egyesek gyengeségében, sem a kormány vagy a törvényhozás mulasztásaiban, hanem keressék, s fel fogják önök azt találni édes mindnyájunkban, az összes nemzetben. Egyet nem szabad felednünk, azt t. i., hogy csak az absolut s a forradalmi törvényhozások szokták merészen megelőzni korukat; ellenben az alkotmányos törvényhozás jellege épen abban áll, hogy csak a közvélemény impulznsát követeli, hogy csak a közvélemény által felkarolt, megérlelt tervekre adja szentesítését. Ha tehát a kormány vagy a törvényhozás működése a reformok terén lassabb, mint óhajtanék, — akkor a baj ott rejlik, hogy vagy nincs érzék a nemzetben a jogügyi reformok szükséges kiszámithatlan hordereje iránt; — vagy pedig ezen érzék nem oly átalános s nem nyilatkozik olyan érthetőleg, oly alakban s oly terjedelemben, hogy felemelkedhetnék a közvélemény színvonalára, hogy jogosan igénybe vehetné magának a közvélemény nevét. (Élénk hosszú helyeslés.) S ha van a bajnak még egy más mellékforrása is, ez az, hogy a törvényhozás eljárása még akkor is, ha tisztában van az alapelvekkel, meg van nehezítve ott, hol a részletekre nézve a kellő tájékozást nincs honnan merítenie. Nem ok nélkül mondtam egykor, lassú haladásunk fölötti elcsüggedésem egyik pillanatában, de kevesen voltak, akik megértették : „e nemzedéknek meg kell elégednie a nagyban alkotás dicsőségével, ellenben a javulás, tökélyesítés érelemét kell, hogy az utókornak engedje át!" S épen ezért nagy hivatás vár a magyar jogászgyűlésre. Kell, hogy a jogügyi reform ügyére nézve megszüntesse mindkét baj forrását, megszüntesse azáltal, hogy felébreszsze, fejleszsze és terjeszsze a nemzet jogérzékét; hogy a felébredt s elterjedt jogérzéknek tolmácsa legyen; hogy az ország elméleti és gyakorlati jogtudósainak ezen ünnepélyes egyesülése által megszerezze, kivívja a maga nyilatkozatának a közvélemény tekintélyét, hatályát és erejét, s elvégre azáltal, hogy a jogkérdések részleteit megvilágítva a tudomány fényével, a törvényhozás útjait egyengesse s haladásában tájékozó szempontokat adjon neki. Szívem mélyéből üdvözlöm tehát a második jogászgyűlést! Fel, uraim, a munkára térjünk a napirendre. (Szűnni nem akaró lelkes éljenzés.) Elnök: Az alapszabályok értelmében a jegyzői teendők végzésére felkéri Ritook, Jakabfalvy (pestiek), dr. Weisz Lajos (temesvári) és Krisfalussy (mármarosszigeti) urakat. A jegyzők elfoglalják helyeiket, mire a gyűlés a napirenden levő többi tárgyak elintézéséhez fog. A napirend következő tárgyát a múlt évi számadások megvizsgálására kiküldött 3 tagú bizottságnak dr. Siegmund Vilmos, az állandó bizottság titkára által felolvasott jelentése képezte. A bevétel volt 11,090 ft 38 kr. A kiadás 10,799 ft 43 kr. Maradt tehát 390 ft 95 kr. Dr. Hoffmann Pál sajnálja, hogy e jelentés előzetesen ki nem nyomatván, a gyűlés tagjainak nem is lehetett alkalmuk e tárggyal oly alaposan megismerkedni, hogy a felett megnyugvással határozhatnának ; indítványozza tehát, hogy a kinyomatás jövőben előzetesen történjék, a szőnyegen levő számadás feletti érdemleges határozat pedig akkorra halasztassék, mikor ezen okmány utólagos kinyomatása és kiosztása megtörtént. Dr. Bróde Lipót csodálkozik ezen indítvány felett, mert a jogászoktól mindenekelőtt követelhető, hogy alapszabályaikhoz ragaszkodjanak. A számadások megvizsgálásával az alapszabályok értelmében egy 3 tagú bizottság bízatván meg, annak a számadást helyeslő nyilatkozatában ő teljes megnyugvást talál, és azért a kinyomatást szükségtelennek tartja. Jövőre is legfelebb csak azt lehetne kívánni, hogy a számadás és az arra vonatkozó bizottsági jelentés a gyűlés minden tagja által az irodában megtekintethessék. Szilágyi Dezső a jövőbeni kinyomatást részéről helyesli, ez alkalommal azonban a határozathozatal elhalasztásához nem járulhat, mert ez a szabályokban megállapított sorrendtől való eltérést feltételezne, mire nem szeretne precedenst alkotni. Szilágyi Virgil Hoffmann Pál indítványához járul, amennyiben ő is az érdemleges határozat elhalasztását, illetőleg a bizottság jelentésének napirendre tűzését pártolja. Boor József azt tartja, hogy ez az alapszabályok módosítását involválná, mire nézve az indítványt annak rendje szerint kellett volna beadni, s ennélfogva a haladéknélküli eldöntést sürgeti. Nagy János indítványozza, hogy az előterjesztett számadás kinyomatása ez alkalommal mellőztessék és neveztessék ki egy 3 tagú bizottság, mely a számadásokat megvizsgálja, miután a számadásoknak kinyomatása a mellékleteknek együttes kinyomatása nélkül ugy sem elégséges a megvizsgálásra, hanem csak a dolog ismertetésére. Dr. Garay Dezső pártolja Hoffmann Pál indítványát s csodálkozik dr. Bróde Lipót felett, hogy a törvény s illetőleg az alapszabályok szavaihoz ragaszkodik, nem pedig a szavak értelméhez, hiszen az is határozat, ha a számadások kinyomatása rendeltetik el. Elnök bezárván az e kérdés feletti tanácskozást, Hoffmannak, mint indítványozónak ad szót. Hoffmann Pál: Visszavonja indítványát, csatlakozván Szilágyi Dezső azon indítványához, hogy a számadások kinyomatása csak jövőre nézve rendeltessék el. Mire Szilágyi Dezső indítványa elfogadtatott és a számvizsgáló bizottság tagjaiul a már tavaly e téren működött Lipthay Kornél, Giczey Samu és Ertl Károly választottak meg. A gyűlés áttérvén az alapszabályok módosítására. Dr. Bróde Lipót az állandó bizottság indítványának en bloc elfogadását ajánlja. Dr. Weiss Lajos és Szilágyi Virgil a pontonkénti tárgyalás mellett nyilatkoznak. Dr. Teleszky István pártolván ezen indítványt, óhajtja, hogy az állandó bizottság indítványának egyes pontjaival együttesen az ugyanazon kérdésekre vonatkozó más indítványok is vétessenek tárgyalás alá. Az elnök ezen értelemben mondja ki a határozatot. Tárgyalás alá kerültek az alapszabályok módosítására vonatkozó indítványok. Áttér ugyanis a gyűlés az állandó bizottság által ajánlott alapszabály-módosítások tárgyalására. A 4., 5. és 6. §-a ajánlott módosítások (Indítványok 40. lap) csaknem észrevétel nélkül elfogadtatnak. A 7. §-ra tett módosítás, mely azt kívánja, hogy csak oly indítvány kerülhet szakosztályi tárgyalás alá, mely legalább három hónappal a jogászgyűlés megnyitása előtt nyújtatik be, hosszú vitára adott alkalmat. Végül ezen módosítvány a Szilágyi Dezső által ajánlott következő szövegezésben fogadtatik el: „Csak oly indítvány kerülhet a szakosztály tárgyalása alá, mely a gyűlés megnyitása előtt legalább három hónappal a központi bizottsághoz beküldetett. Indítványokat minden tag tehet. Az állandó bizottság köteles a megelőző jogászgyűlés befejeztét követő négy hónap alatt a leginkább szükségelt jogreformok köréből a következő jogászgyűlésre kérdéseket tűzni ki, és minden egyes kérdés felett véleményezésre egy vagy több szakférfiút, a kérdés előadására pedig a gyűlés valamelyik tagját felkérni. " A jogászgyűlés bármely tagjának jogában áll az ily kérdésekre nézve is indítványt tenni." Következett dr. Környey Ede indítványa az alapszabályok 14. §-hoz, melyet indítványozó következőleg indokolt: A magyar jogászgyűlés célja: a magyar birodalmi jogászokat a tudományos téren szorosabb személyes érintkezésre és eszmecserére egyesíteni, a hazai jog szükséges átalakítására és fejlesztésére befolyást gyakorolni, különösen a szabadelvű jogreformok helyes létesítését előmozdítani. Minden társulat, mely (mint a jogászgyűlés) a meghatározott czél alapszabályaiban kijelölt úton és eszközökkel elérni törekszik, működéseiről időről-időre beszámolni szokott. A beszámolás intőleg és buzdítólag hat; intőleg ha a siker elmaradt, buzdítólag, ha a munkát siker követe. A jogászgyűlés azonban nem oly szerencsés, mint például az országgyűlés, melynek megállapodásait nyomban követi a végrehajtás; ugyanazért minden időszak végéin az országgyűl