Jogtudományi Közlöny, 1871
1871-09-26 / 39. szám
Hatodik évfolyam. 39. Pest, 1871. szeptember 20. ) Megjelenik minden kedden. Szerkesztői iroda: S Üllői-ut 1-só szám, II. emelet. .. Előfizetései dij: . ... . . •S Kiadó-hivatal : 5 Félévre 6 ft., negyedévre 3 ft. o. ért. Egyetem-utcza 4-dik szám alatt. eva^G-tfa A kéziratok ^ bérmentve a szerkesztőhöz, S a megrendelések S a kiadó-hivatalhoz intézendők. ^ VtOKC)^ JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY a budapesti, nagyváradi, kassai és kolozsvári ügyvédi egyletek közlönye. fcS^yH tv-sye-fi — — ——. Figyelmeztetés. Lapunk mai számával küldjük szét Hoffmann Pál .„Jog- és államtudományi folyóiratáénak illik füzetét. Tartalma: Az önkormányzatról. Dr. Lechner Ágoston, egyetemi jogtanár úrtól. A bünrészességről. Dr. Schnierer Aladár, jogakadémiai tanár úrtól. Kritikai rovat: Dr. Berde Áron, jogakadémiai igazgató úrtól. Felhívjuk egyúttal azont. előfizetőinket, kik a „Jogi és államtudományi folyóirat"-ra eddig még elő nem fizettek, hogy megrendelésüket, a 2 ft előfizetési díj beküldésével, mielőbb eszközöljék. Előfizetési feltételek: „Jog- és államtudományi folyóirat" egész évre (4 füzet) 4 ft. A „Jogtudományi Közlöny" előfizetői részére egész évre (4 füzet) 2 ft. A „Jogt. Közlöny" kiadó hivatala. (Pest, egyetem-utcza 4-ik szám.) A ll-ik magyar jogászgyülés közleményei. V ére iné I y . Dr. Vida Lajos ügyvéd úrtól Pesten. Dr. Teleszky István urnak az öröklési szabályok módosítását érdeklő indítványa felett. Az indítvány első pontja a jelenlegi perrend példájára oly valamit látszik akarni, hogy az országbírói conferentia munkálatainak, valamint perrendtartási része a bizonyosan nem végleges 18118. LIV-ik törvényczikkel pótoltatott, és ugy annak öröklési tana helyébe is egy attól eltérő oly ideiglenes törvény alkottassék, mely a végleges codificátió által részben vagy egészben megint hatályon kivül helyezhető legyen. Ha az áll, akkor különbeni helyes vagy helytelen voltától eltekintve ellene annyiban van észrevétel, mennyiben ami az alaki jog mezején kevesebb aggálylyal megeshetett, az az , anyagi jog mezején már nem járja, amannak nyomai a perek lefolytával elmosódnak, emennek nyomai nem, sőt maradandó kihatással bírnak a jövőre még azon esetben is, ha formaszerű szerekre alkalmat épen nem is adtak. Máskép áll a dolog, ha az indítvány voltakép azt akarja jelenteni, hogy az örökösödési törvény a codex egyéb részeit megelőzőleg mihamarább készíttessék el. Ez esetben például mindjárt a codex elején helyt foglalandó átalános rész későbbre hagyatása valami nagy veszedelmet csakugyan nem fogna vonni maga után, mert a személyekről, dolgokról, cselekvényekről, jogokról, azok biztosításáról, védelméről és pereléséről szóló átalános ideák, melyek a modern codexek elemi figuráinak, gyakorlatban a nélkül sem bírnak oly fontossággal, s mint azt elméleti szempontból képzelhetnénk, legnagyobb részt a törvény más részeiből abstratálhatók, amit a bírák s felek maguk is megtehetnek. Még a dologi jogok paragrafizálását sem mondhatni égető szükségnek ; a telekkönyvek miatt amúgy is fentartott osztrák dologjogi eszmék annyira mennyire kisegítenek bennünket, gyakorlatiabb az új codex is alig lesz, — hogy példát hozzak fel, különösen a 466-ik §. helyett kisegítő tökéletességűt szerkeszteni aligha fognak. — Megtörtént ugyan, hogy ahol az osztrák törvénytől nem féltünk, ott épen ártalmunkra lett, ahol valamit vártunk volna tőle, ott cserben maradtunk, hanem ez a világ akármint mával így lehet; igaz az is, hogy az osztrák dologjogok elsejét jognak nem tartják, utolsóját az újabb codexek már épen kihagyják, de azért nemcsak tulajdoni, zálog és szolgalmi fejezeteibe, de helylyel közzel a birtok és öröklésiekbe is belepillantunk, és faite de mieux el vagyunk vele. Hanem már a szerződési vagy szabatosban kötelmi jogot az öröklési jog miatt háttérbe szoríthatónak épen nem mondhatjuk ; hiányos öröklési törvények mellett a felek legfelebb olyat vesztenek, igazabban olyat nem nyernek, ami úgy sem az övéké, ellenben hiányos vagy épen nem létező szerződési törvények mellett pozitív kárt szenved az egyén, sínylik a fogalom, szegényedik a státus, s nem áll, hogy e részben jó birák mindent pótoltatnának, mert egyenlő tökéletességű birák nézetei az igazság határain belől elágazhatnak, s csak hosszú időn át amalgamizálódhatnak bizonyos állandó elvvé; — ha tehát van mód bizonyos egyformaságot törvényhozás útján gyorsabban fejleszteni, akkor az, ha valahol, bizonyára a kötelmi jogban, ezen úgyszólva mindennapi kenyér kérdésében nem lehet más ritkább esetek tekintetéből hosszú időre a törvényszéki observantiára hagyni. Pedig most csak ezek után következnék a modern codificatio,vagy ha tetszik, modern pandecta jogtudomány rendjében a familiai jog, melyet az öröklési jogtól elkülönözve már épen tárgyalni sem lehet. Több új codificáció története bizonyítja a szoros összefüggést, így látjuk többek közt az özvegyi jogokat egyenest attól feltételeztetni, hogy a házas felek közt életükben minő vagyoni viszony állott fenn, dotális rendszer-e? vagy talán közösségi ? E felett például az apai hatalom a szász codex szerint örökké tart; a feleség pedig a szabadelvűbb osztrák codexet és hazai jogunkat kivéve minden európai jog szerint a férj mundiuma alatt áll, nem oly két tétel-e ez ismét, mely az öröklési viszonyokra nem lényegtelen befolyással van ? Végre mindezektől eltekintve úgy látszik, hogy az indítvány az öröklési jog szabályozását könnyűnek is tartja, ugyanezen nézet nyilvánul az országbírói conferentián is (Ráth-féle közlemény 67. lap) s még hozzá azon variatióval, hogy oda nem kell egyéb törvényhozói hatalomnál. E hatalom tényleg megvolt, mert az országbirói conferentia consultativum votuma valóságban törvényerővel ruháztatott fel; de hogy a munka könnyű lett volna, annak épen ellenkezőjét látjuk, mert I ami könnyű, ahol ily ismételt kidolgozás, minőt az indítvány I szorgalmaz, valóban nem kivántathatik. Systematikus codexekre nem annyira béltartalmuknál, mint inkább alakjuknál fogva helyezhetni súlyt, mert alakjuk szerfelett könnyíti az áttekintést, és így annak is áttekintését: maradt-e valami ki vagy nem? Az országbirói conferentia öröklést érdeklő munkálataiban kéz alatt magam is részt vévén, én az adott principiumok alapján legjobban szerettem volna, meg is kezdtem egy codexbe ilthető, de azért minél rövidebb paragrafsort szerkeszteni, azonban mindannyi paragrafusaimból azt látták, hogy mentül kimerítőbbek akarunk lenni, annál mélyebbre kell hatolnunk, s mentül mélyebbre hatolunk, annál