Jogtudományi Közlöny, 1872

1872-11-26 / 48. szám

délyezése szintén a királynak tartatott fen. — A törvény­­ azonban nem mondta ki azt, hogy részvénytársulatok, melyek ily nyilt levél nélkül keletkeznek, nem tekintet-­­ nek részvénytársulatoknak, nem szabott büntetést a­­ nyilt levél nélkül keletkező társulatok alapítóira, s igy csakhamar rendesen magánszerződés kötése után léte­sültek a részvénytársulatok. Kétféle természetű rész­vényvállalatok működtek tehát. Egyik neme nyílt leve­lek által szabályozott, a másik neme egyszerű magán­szerződésre alapított. E különböző természet­zavarokra adott alkalmat, melyek különösen 1844-ben voltak fe­lette érezhetők, midőn a vasúti vállalatokkal való szé­delgés tetőpontját érte. A törvényhozás tehát ismét gondoskodni kezdett, s létesült az 1844. szeptember 5. törvény (an act for the registration, incorporation and regulation of joint-stock-companies). E törvény külön ellenőrzési hivatalt (office of re­gistrar of joint-stock companies) állít­ott fel, melynél minden joint-stock-companies-t, s ilyenek a részvény­társulatok is, be kellett jegyeztetni, s a társulatra fon­tos szerződési pontokat bejelenteni. Egyúttal kimondotta a törvény, hogy a registráltnál való bejegyzés következ­tében minden egyes társulat a jogi személy természetét (body corporate vagy politic) nyeri el. Az 1844-iki törvény körülbelül 12 évig minden lé­nyeges változás nélkül maradt. A törvényhozás mind­azáltal ezen időszak alatt sem volt tétlen. Így a társu­latok liquidátiójára vonatkozólag a „winding of act" (7. és 8. Vict. c. 111.) a vasúti részvénytársulatok liquida­tiójára (8. és 9. Vict. e. 98.) stb. hozatott törvény. Mindezen törvények azonban a részvénytársulatok lényegét nem szabályozták. A részvényesek felelőssége nem volt korlátolt a törvény értelmében keletkezett részvénytársulatoknál, hanem csak azon részvénytársu­latoknál, melyek külön privilégium alapján keletkeztek, s melyek a korlátolt felelősséget e külön privilégium által megnyertek. Egyéb részvénytársulatoknál a rész­vényesek nemcsak részvények erejéig, hanem összes vagyonukkal feleltek. Az ujabbkori fejlődés ezen álla­potot tarthatlannak tüntette fel, s így ismét szóba jött a részvénytársulatok szabályozása. Ekkér létesült 1856-ban a joint-stock-companies act, melyben a részvényesek korlátolt felelőssége elis­mertetett, s az eddig a részvénytársulatokról hozott kü­lönböző törvények e­­gy törvénykönyvbe foglaltattak. E törvény 1857. és 1858-ban módosíttatott. A különböző törvények 1862-ben ismét revideál­tattak, s ekkor jött létre a nagyrészben most is érvény­ben álló „The companies act 1862." E törvény következő kilencz részre oszlik: I. r. a társulatok s egyletek alakulásáról és bejegy­zéséről. II. r. a társulati tőke és a tagok felelősségéről. III. r. a társulatok ügyviteléről és igazgatásáról. IV. r. a társulatok liquidatiójáról. V. r. a bejegyzési hivatalról (registration office). VI. r. a törvénynek alkalmazásáról azon társula­tokra, melyek már a joint-stock-companies alatt kelet­keztek. VII. r. azon társulatokról, melyeknek meg van en­gedve, hogy a törvény alatt registráltassák magukat. VIII. r. e törvénynek alkalmazásáról a nem regisz­­­trált társulatokra. IX. r. átmeneti intézkedések. A törvény különböző természetű társulatokról szól: 1. társulatokról, melyeknek tagjai korlátlanul fele­lősek (unlimited company); 2. társulatokról, melyeknél a felelősség korlátolt, s pedig a) a részvényösszeg erejéig korlátolt (company limited by shares); b) melyeknél a tagok kötelezik magukat, hogy a társulat liquidatiójánál meghatározott maximumig felel­­­nek (company limited by guarantes) ; 3. társulatokról, melyeknél a korlátlan felelősség el van fogadva, s az alaptőke részvényekre oszlik (mili­ted company, having a capital divided into shares); 4. társulatokról, melyeknél a részvényesek maxi­mig felelnek, az alaptőke részvényekre oszlik (company limited by guarante­e and having a capital divided into shares). 1866-ban márczius havában Watkin felhívta ismét a parlament figyelmét ama szédelgésekre, melyeket a részvénytársulatok előidéztek Szerinte jelenleg Angol­országban 2200 részvénytársulat létezik 1000 millió font sterling alaptőkével és vagy 750.000 részvényessel. 1862 óta pedig 3480 részvényvállalat 706 millió font­alappal keletkezett, melyből mintegy 1280 már liquidált s jelenleg is nem keve­sbb mint 42 millió font sterling összeget képviselő több társulat áll liquidatio alatt. E zavarok elháritása tekintetéből bizottságot kér kikül­detni. Ezen inditvány eredménye volt az 1867-iki compa­nies act, a­mely azonban nem egyéb, mint az 1862-nek póttörvénye. Meglehetősen terjedelmes, 47 czikkre osz­lik. Legnevezetesebb határozata az, hogy előmutatóra szóló részvények kibocsátását engedi meg, a­mely rész­vényeket eddig az angol törvényhozás nem ismert. c) Németország: Németország egyes államai a részvénytársaságokat többnyire állami engedélyezés alá vetették, és külön­böző intézkedéseket létesítettek a különböző időkben. Ezen egyes államok közül különösen Poroszország bír érdekkel. Poroszországban a részvénytársulatokra nézve kez­detben törvényes határozatok nem állottak fen, és az egyes társulatok csakis kormányengedély mellett kelet­kezhettek. Hogy e rendszernél — mely legtöbb esetben szí­kkeblűséggel párosultan jelentkezett — a társulási szellem hatalmas támaszt nem talált, azt könnyen meg lehet ítélni, ha a létesült társulatok számára tekintünk. 1843-ban ugyanis Poroszországban csak 29 részvény­vállalat működött. Ez évben egy részvénytársulati törvény hozatott (1843. nov. 9.), mely mindennemű részvénytársulatra vonatkozott, kivéve a vasúti társulatokat, a melyek az 1838. nov. 3-iki törvény alatt állottak. Az átalános német kereskedelmi törvény a keres­kedelmi társulatok között a részvénytársulatokról is szól; s igy Poroszország is, mely 1861. junius 24. kelt bevezetési törvényével az átalános kereskedelmi tör­vényt országaiban meghonosította, a kereskedelmi rész­vénytársulatokra az átalános német kereskedelmi tör­vényt fogadta el. Az átalános német kereskedelmi törvény azonban tudvalevőleg ki nem mondja, várjon a részvénytársula­tok alakulásához kormány­engedély szükséges-e vagy sem, hanem ezt az egyes államok törvényhozására bízta. A porosz bevezetési törvény e részben a kormányenge­délyt tartja meg. Midőn a kereskedelmi törvény életbe lépett, a nem kereskedelmi részvénytársulatok még mindig az 1843-as törvény alatt állottak; a hiányok, melyek a kétféle tör­vény uralma következtében mutatkoztak, már 1862-ben arra bírták a kormányt, hogy az országgyűlés elé tör­vényjavaslatot terjeszszen, melynek czélja volt, a keres-

Next