Jogtudományi Közlöny, 1872

1872-12-03 / 49. szám

hiusittatik, a jogok érvényesítése illusiorussá válik. Igen találó szavakban ad ennek kifejezést Vetzel a követke­zőkben: „Indess tragt die Gestattung des successiven Vorbringens die grosse Gefahr in sich, dass sie eine be­queme Gelegenheit, bietet zur Verschleppung des Ver­fahrens. Ist es dem Verklagten um Verzögerang des Urtheils oder einem Advocaten um Ausbeutung eines Processes zu thun, so braucht er nur beliebige Schein­gründe vorzubringen und ü­ber einen nach dem anderen ein umstandliches Beweisverfahren einzuleiten. Dieser Gefahr gegenüber bedarf­es Garantien, welche die Par­theien zum Zusammenfassen ihrer Vertheidigungsmittel nöthigen i. m. 907. 1." Kétségtelen tanúságot teszen Vetzelnek idézett nyilatkozatának alaposságáról a jog­történelem, nevezetesen azon perrendtartások, melyek­ben az esetlegességi elv mellőzve és minden percselek­ményre nézve kivétel nélkül az egymásután elve volt, irányadó u. m. a canon, a közönséges valamint más par­ticuláris német és az 1848 előtti magyar perrendtartá­sok, mindaddig míg az előbbiekben ellenkező intézkedés nem történt. Ennélfogva a per hosszadalmassága veszélyé­nek elháritása, ugy magán — mint közérdeknek biz­tositása czéljából — inter est rei publicae ut finis sit litium­ — az európai perrendtartások nagy többségében rendeltetik, hogy ugyanazon stadiumában concurráló, egyesíthető cselekmények nevezetesen bizonyítékok egy­idejűleg teljesítendők illetőleg érvényesítendők, más sza­vakkal, mind­egyik fél köteleztetik a támadás és véde­lem valamennyi rendelkezésére álló eszközét, melyek ugyanazon czélra szolgálnak, együtt és egyszerre — m­o ad­y — és eleve, a későbbi kizáratás — praeclusiv — terhe alatt felhozni, habár mindegyikök egyelőre nem szükséges is. „Ez az u. n. esetlegességi, máskép u. n. vé­letlenségi elv." Ezen elvből foly, hogy felperes már ke­resetében mindazon tényeket elősorolni és azok igazolá­sára minden bizonyítékot felajánlani kénytelen, melyek igényének megállapitására előreláthatólag szükségesek és rendelkezésére állanak; úgyszintén alperes is köteles védelmére szolgáló minden kifogást s átalában minden védelmi eszközöket — ide nem számítva az u. n. elő­zetes eljárásnak tárgyát képező kifogásokat, milyen pl. a birói illetőség elleni kifogás stb. — már ellenira­tában előadni, melyeknek előadása a kereset folytán szükségessé vált; minthogy ellen esetben felperes válasz­iratában, alperes pedig viszonválaszában oly tényeket és bizonyítékokat, melyek a keresethez illetőleg az ellen­irathoz tartoztak, de ottan felemlittetni elmulasztottak, többé nem érvényesíthetné­k igy tovább. Ezen elv azon okból, mert minden állításnál és ténykörülménynél az esetre — in eventum, — ha ezek a perben az ellenfél részéről kétségbe vonatnának, a bizonyítékok eleve felajánlandók — a bizonyítás előlegezésének ne­veztetik ; azon okból pedig, mert valamely állítás igazo­lására szolgáló és a fél rendelkezésére álló összes bi­zonyítékok együttesen felhozandók azon esetre, ha az ajánlatba hozott bizonyítékok közöl egyiket, vagy másikat az ellenfél kifogása folytán alkalmazni nem le­hetne, vagy alkalmaztatván a kívánt eredményhez, az állítás bebizonyításához nem vezetne — a bizonyítás halmozásának neveztetik. Hogy azonban az esetle­gességi elv a bizonyítási eljárásra nem szorítkozik, ha­nem ép ugy mint az egymásután erve az egész eljárásra terjed ki, helyesen jegyzi meg Schuster mondván: „Übrigens versteht es sich von selbst, dass das Eventual­princip überhaupt die Cumulirung der vereinbarlichen Processhandlungen, also auch zum B. das Rechtsmittel wie Appellation und Nullitätsbeschwerden bezweckt, ja sogar sich im Studium der Execution noch erkenntlich macht." i. m. 22. 1. Ennélfogva a bizonyítás előlegezése illetőleg halmozása (Beweisantipation und Cumulirung der Beweise) csak folyománya az esetlegességi elvnek, nem pedig ezzel azonos fogalom; azon elnevezés csak annyiban fogadható el, a­mennyiben az esetlegességi elvnek hatása főkép a bizonyítási eljárásban mutatkozik. Az esetlegességi elvnek kétségtelen előnye különö­sen az írásbeli rendszernél tapasztalható, minthogy csak ezen elv alkalmazása mellett elérhető azon czél, hogy minden perirat magában egy egészet képező perbeli cselekvénynyé váljék, a per tartalma úgyszólván össz­pontosíttassék és annak áttekintése lehetővé tétessék. Igaz, hogy ezen egységesítés csak külső, alaki, mert daczára annak, a per azután ismét részekre, szakaszokra oszlik; tapasztaljuk ezt nevezetesen a bizonyítási eljá­rásban, mely az esetlegességi elv alkalmazása mellett három részre u. m. a bizonyítás felajánlására, felvételére és érvényesítésére máskép bizonyítási tárgyalásra osz­lik. *) Wetzel eme szakaszokra oszlást találó szavak­ban a következőkép indokolja: ,,Damit aber die Cumu­lation der Beweise und die Verschiedem­artigkeit der Beweismittel keine Verwirrung erzeuge und nicht ein Beweismittel das andere überhole, treten in gewissen Abstufungen Ruhepunkte ein, auf denen die gewonne­nen Resultate gesammelt und für das weitere Verfahren feste Grundlagen geschaffen werden. Das Beweisverfah­ren wird dadurch in mehrere Abschleitte zerlegt, welche sich im Ganzen an die durch das Princip der Reihen­folge bestimmte Ordnung anlehnen," i. m. 920. 1. De azon előnye az esetlegességi elvnek mégis fenmarad, hogy a per a concurráló cselekmények egyesítése foly­tán elláthatlan részekre való feloszlásától megóvatik, és ez valamint az által, hogy az ellenfél az esetlegességi elvnek alkalmazása mellett mindjárt a per kezdetén tudja mindazon tényeket és bizonyítékokat, melyekkel szemben magát védelmeznie kell, továbbá hogy csakis ez elv alapján lehetséges a periratok számát elve meg­határozni és szabályul kimondani azt, hogy két legfel­jebb három periratnál többet egyik fél sem vehet igénybe — a pernek befejezése kétségkívül gyorsíttatik, a­mi pedig, mint már mondtuk, nemcsak a magán — hanem közérdeknek is követelménye. E­n d­e m­a­n­n ide vonat­kozólag ekképen ir: „Die Concentration des gesammel­ten Processmaterials ist doch nur eine ausserliche, wah­rend innerlich für die Beurtheilung die einzelnen Theile in ihrer Folge getrennt zu halten sind und zumal im schriftlichen Process getrennt gehalten werden können. Immerhin hat die Eventualmaxime im Zusammenhang mit der Praeclusivitat neben der blosen Zeitersparniss den Vortheil, dass sie die frühere totale Auflösung des Processinhaltes in einzelne Stücke verhütet und dessen Einheit, wenn auch zunachst auf rein formellem Wege wieder zum Bewusstsein bringt, i. m. 591. 1." Ezen előnyök mellett az esetlegességi elvnek jelen­tékeny hátrányai is vannak, melyeket tekinteten kívül hagyni nem lehet, ugyanis minden esetre megfontolást igénylő körülmény „váljon czélszerű-e a feleket fárasztó és költséges előállítására és vitatására kényszeríteni oly bizonyítékoknak, a­melyeknek szükségessége még nem nyilvánvaló; váljon igazságos-e elzárni a feleket a bizo­nyítástól azért, mert bizonyítékát valamely későbbi per­iratban, de még a per befejezte előtt hozta fel; a vagy *) L. ezen felosztást az uj magyar perrt. javasl. 61—62.1. Ennek felvilágosításául vegyük pl. a tanukat; ezek t. i. a tör­vény értelmében maga helyén megneveztetnek és ez a felaján­lás ; azután kihallgattatnak és ez a bizonyítás felvétele ; végre a foganatosított tanúkihallgatás ellen észrevételeknek van helye és ez a bizonyítás érvényesítése, máskép bizonyítási tárgyalás.

Next