Jogtudományi Közlöny, 1872
1872-12-03 / 49. szám
hiusittatik, a jogok érvényesítése illusiorussá válik. Igen találó szavakban ad ennek kifejezést Vetzel a következőkben: „Indess tragt die Gestattung des successiven Vorbringens die grosse Gefahr in sich, dass sie eine bequeme Gelegenheit, bietet zur Verschleppung des Verfahrens. Ist es dem Verklagten um Verzögerang des Urtheils oder einem Advocaten um Ausbeutung eines Processes zu thun, so braucht er nur beliebige Scheingründe vorzubringen und über einen nach dem anderen ein umstandliches Beweisverfahren einzuleiten. Dieser Gefahr gegenüber bedarfes Garantien, welche die Partheien zum Zusammenfassen ihrer Vertheidigungsmittel nöthigen i. m. 907. 1." Kétségtelen tanúságot teszen Vetzelnek idézett nyilatkozatának alaposságáról a jogtörténelem, nevezetesen azon perrendtartások, melyekben az esetlegességi elv mellőzve és minden percselekményre nézve kivétel nélkül az egymásután elve volt, irányadó u. m. a canon, a közönséges valamint más particuláris német és az 1848 előtti magyar perrendtartások, mindaddig míg az előbbiekben ellenkező intézkedés nem történt. Ennélfogva a per hosszadalmassága veszélyének elháritása, ugy magán — mint közérdeknek biztositása czéljából — inter est rei publicae ut finis sit litium — az európai perrendtartások nagy többségében rendeltetik, hogy ugyanazon stadiumában concurráló, egyesíthető cselekmények nevezetesen bizonyítékok egyidejűleg teljesítendők illetőleg érvényesítendők, más szavakkal, mindegyik fél köteleztetik a támadás és védelem valamennyi rendelkezésére álló eszközét, melyek ugyanazon czélra szolgálnak, együtt és egyszerre — mo ady — és eleve, a későbbi kizáratás — praeclusiv — terhe alatt felhozni, habár mindegyikök egyelőre nem szükséges is. „Ez az u. n. esetlegességi, máskép u. n. véletlenségi elv." Ezen elvből foly, hogy felperes már keresetében mindazon tényeket elősorolni és azok igazolására minden bizonyítékot felajánlani kénytelen, melyek igényének megállapitására előreláthatólag szükségesek és rendelkezésére állanak; úgyszintén alperes is köteles védelmére szolgáló minden kifogást s átalában minden védelmi eszközöket — ide nem számítva az u. n. előzetes eljárásnak tárgyát képező kifogásokat, milyen pl. a birói illetőség elleni kifogás stb. — már elleniratában előadni, melyeknek előadása a kereset folytán szükségessé vált; minthogy ellen esetben felperes válasziratában, alperes pedig viszonválaszában oly tényeket és bizonyítékokat, melyek a keresethez illetőleg az ellenirathoz tartoztak, de ottan felemlittetni elmulasztottak, többé nem érvényesíthetnék igy tovább. Ezen elv azon okból, mert minden állításnál és ténykörülménynél az esetre — in eventum, — ha ezek a perben az ellenfél részéről kétségbe vonatnának, a bizonyítékok eleve felajánlandók — a bizonyítás előlegezésének neveztetik ; azon okból pedig, mert valamely állítás igazolására szolgáló és a fél rendelkezésére álló összes bizonyítékok együttesen felhozandók azon esetre, ha az ajánlatba hozott bizonyítékok közöl egyiket, vagy másikat az ellenfél kifogása folytán alkalmazni nem lehetne, vagy alkalmaztatván a kívánt eredményhez, az állítás bebizonyításához nem vezetne — a bizonyítás halmozásának neveztetik. Hogy azonban az esetlegességi elv a bizonyítási eljárásra nem szorítkozik, hanem ép ugy mint az egymásután erve az egész eljárásra terjed ki, helyesen jegyzi meg Schuster mondván: „Übrigens versteht es sich von selbst, dass das Eventualprincip überhaupt die Cumulirung der vereinbarlichen Processhandlungen, also auch zum B. das Rechtsmittel wie Appellation und Nullitätsbeschwerden bezweckt, ja sogar sich im Studium der Execution noch erkenntlich macht." i. m. 22. 1. Ennélfogva a bizonyítás előlegezése illetőleg halmozása (Beweisantipation und Cumulirung der Beweise) csak folyománya az esetlegességi elvnek, nem pedig ezzel azonos fogalom; azon elnevezés csak annyiban fogadható el, amennyiben az esetlegességi elvnek hatása főkép a bizonyítási eljárásban mutatkozik. Az esetlegességi elvnek kétségtelen előnye különösen az írásbeli rendszernél tapasztalható, minthogy csak ezen elv alkalmazása mellett elérhető azon czél, hogy minden perirat magában egy egészet képező perbeli cselekvénynyé váljék, a per tartalma úgyszólván összpontosíttassék és annak áttekintése lehetővé tétessék. Igaz, hogy ezen egységesítés csak külső, alaki, mert daczára annak, a per azután ismét részekre, szakaszokra oszlik; tapasztaljuk ezt nevezetesen a bizonyítási eljárásban, mely az esetlegességi elv alkalmazása mellett három részre u. m. a bizonyítás felajánlására, felvételére és érvényesítésére máskép bizonyítási tárgyalásra oszlik. *) Wetzel eme szakaszokra oszlást találó szavakban a következőkép indokolja: ,,Damit aber die Cumulation der Beweise und die Verschiedemartigkeit der Beweismittel keine Verwirrung erzeuge und nicht ein Beweismittel das andere überhole, treten in gewissen Abstufungen Ruhepunkte ein, auf denen die gewonnenen Resultate gesammelt und für das weitere Verfahren feste Grundlagen geschaffen werden. Das Beweisverfahren wird dadurch in mehrere Abschleitte zerlegt, welche sich im Ganzen an die durch das Princip der Reihenfolge bestimmte Ordnung anlehnen," i. m. 920. 1. De azon előnye az esetlegességi elvnek mégis fenmarad, hogy a per a concurráló cselekmények egyesítése folytán elláthatlan részekre való feloszlásától megóvatik, és ez valamint az által, hogy az ellenfél az esetlegességi elvnek alkalmazása mellett mindjárt a per kezdetén tudja mindazon tényeket és bizonyítékokat, melyekkel szemben magát védelmeznie kell, továbbá hogy csakis ez elv alapján lehetséges a periratok számát elve meghatározni és szabályul kimondani azt, hogy két legfeljebb három periratnál többet egyik fél sem vehet igénybe — a pernek befejezése kétségkívül gyorsíttatik, ami pedig, mint már mondtuk, nemcsak a magán — hanem közérdeknek is követelménye. En de mann ide vonatkozólag ekképen ir: „Die Concentration des gesammelten Processmaterials ist doch nur eine ausserliche, wahrend innerlich für die Beurtheilung die einzelnen Theile in ihrer Folge getrennt zu halten sind und zumal im schriftlichen Process getrennt gehalten werden können. Immerhin hat die Eventualmaxime im Zusammenhang mit der Praeclusivitat neben der blosen Zeitersparniss den Vortheil, dass sie die frühere totale Auflösung des Processinhaltes in einzelne Stücke verhütet und dessen Einheit, wenn auch zunachst auf rein formellem Wege wieder zum Bewusstsein bringt, i. m. 591. 1." Ezen előnyök mellett az esetlegességi elvnek jelentékeny hátrányai is vannak, melyeket tekinteten kívül hagyni nem lehet, ugyanis minden esetre megfontolást igénylő körülmény „váljon czélszerű-e a feleket fárasztó és költséges előállítására és vitatására kényszeríteni oly bizonyítékoknak, amelyeknek szükségessége még nem nyilvánvaló; váljon igazságos-e elzárni a feleket a bizonyítástól azért, mert bizonyítékát valamely későbbi periratban, de még a per befejezte előtt hozta fel; a vagy *) L. ezen felosztást az uj magyar perrt. javasl. 61—62.1. Ennek felvilágosításául vegyük pl. a tanukat; ezek t. i. a törvény értelmében maga helyén megneveztetnek és ez a felajánlás ; azután kihallgattatnak és ez a bizonyítás felvétele ; végre a foganatosított tanúkihallgatás ellen észrevételeknek van helye és ez a bizonyítás érvényesítése, máskép bizonyítási tárgyalás.