Jogtudományi Közlöny, 1873
1873-10-22 / 43. szám
Nyolczadik évfolyam. 43. Buda-Pest, 1873. okt. 21. JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY a nagy-váradi, kassai és kolozsvári ügyvédi egyletek közlönye. G~«vevs «eva•^Ji'1 » Megjelenik iinden kedden. Szerkesztői Iroda: A kéziratok a » „magy. jogászgyűlés" tartama alatt navook^az Üllői-utlső szám, II. emelet. Werin«nt Vf .» szerkesztőhoz, KIAftsete*1 ,11.: Kiadóhivatal: « mes remielesek S § Felevre 6 ft., negy-ievre 3 ft o. en. Egyetem-utcza 4-dik szám alutt •» kiadó-hivatalhoz intézendők. £ o-e^ — TARTALOM: A büntető perjog világtörténeti fejlődése. Dr. Dárday Sándor úrtól. — A köteles részről. Dr Katona Mór n.szebeni jogtanár úrtól. — Észrevételek a magyar kereskedelmi törvénykönyv tervezetének a biztositási ügyletet tárgyazó részére. Dr. Beck Hugzó ügyvéd úrtól. — Az osztrák, u. n. „Bagatell" eljárás ismertetése. — Jogirodalom. — Különfélék MELLÉKLET: Curiai határozatok. A büntető perjog világtörténeti fejlődése. m. A bűnvádi eljárás fejlődése Németországban. A. A fenyitő bíróságok szervezete. Azon időben, mig a vérboszu uralta, avagy jobban mondva: pótolta a fenyitő törvénykezést, — természetesen nem is szólhatunk bűnvádi eljárásról. Ezután is eleinte igen csekély volt azon bünnemek száma, melyek tekintetében a népközség (Volksgemeinde) gyakorolta a büntető joghatóságot.) A nép s illetőleg a szabad polgárok (Freie Manner) közönségének e joghatósága fenállott még a királyi hatalom kelte után is, mely csak a végrehajtó és birói hatalom szorosabb elkülönítését eredményezte, ugy hogy mig a királyi hatalom s illetőleg azt helyettesitő comes hatásköréhez tartozott a fenyitő bíráskodást vezetni, megvédeni és az ítéletet végrehajtani,2) — addig az ítélet hozatala (Urtheil schöpfen oder finden) az illető országrész (Mark, Gau, Land) egybegyűlt szabad polgárait illette. E nép- gyülekezeti bíróságok (Gaudinge, Heimale) mindinkább elenyésztek, mióta nagy Károly, anélkül hogy a szabad polgárok jogosultságát csorbította volna, — bizonyos számú népbirák (Scabinei, Schöppen) választását rendelte, kiknek kötelességében állott a bíráskodás. A választás, a fejedelem küldöttjének (Missus) és a comes közrehatása mellett a nép által eszközöltetett.3) Az ekkér választott népbirák az általuk leteendő eskü folytán később esküdtbiráknak (Geschworne, jurati) is neveztettek, de a mai esküdtszéki intézménytől, mely szerint az esküdtszék csak ténykérdés fölött ítélhet, lényegesen eltérő volt. 4) A birói kényszerhatalom és az ítélet hozatalának fentebb jelzett elválasztása a germán törvénykezés sarkalatos alapelvét képezi, 2) melyet az egész középkorban legalább külső alakjában észlelhetünk. Lényeges befolyást gyakorolt azonban az idegen római jog felkarolása, 3) mely mint fentebb láttuk és akkor a canoni jog által gyökeres átalakulást szenvedett, miről az inquisitorius eljárás meghonosulásánál bővebben szólandunk. B. Az eljárás. 1) A vádrendszer uralma. A germán népek bűnvádi eljárásában a vádrendszer szolgált alapul, mely legprugnánsabb kifejezését nyerő ama jogszabványban: Wo kein Klüger, da ist auch kein Richter. Hivatalbóli vizsgáló eljárásnak tehát régibb időben nyomára sem akadhatunk, és oly kevéssé a hivatalbóli vádemelés intézményének.4) Később azonban a fejedelmet megillető védjognál fogva, főleg pedig a városok keletkeztével azoknak közbiztonsági szövetsége folytán a közbátorlét érdekében mindinkább nagyobb körre terjedett a fenyítő bíróságok illetőségéhez tartozó bünnemek száma,5 míg végre az inquisitorius ') Mittermaier id. m. id. h. „Davon, dass die Urtheiler nur über das Faktische gerichtet hátten, findet sich keine Spur, da sio vielmehr das Verdammungsuriheil oder die Lossprechung aussprachen." 2) Sch wabenspiegel cap. 71. §. 5. (Zachariae 122. 1.) „Vor dem weltlichen gerichte sprechent die richter nit selber urteil." — Keyserrecht B. I. cap. 7. (Endemann 8. lap) „Ein jiglich richter hat zu bescheidenheit alles das zu rechtfertigen daz unter siner phlege ist; er sal is aber tun mit der rate, die der Keiser zu dem gorichte gesellet hat, das sint die geschworn oder die scheffen. — Was die scheffen vrteiln, das sal der richter richten, und anders nit. — Auch hat der richter die gewalt, wo jemand wer, der rechtens ungehorsam wolte sin, daz er den mag twingen mit des Kaisers hant." 3) Biener: (Geschichte d. Inquist. Processo. 128. lap) „Wippo emphielt Hcinrich III. anzuordnen, dass jeder Vornehme seine Kinder in den Rechteo unterrichton möge, wie diós in Italien regelmiissig geschohe.44 (Wippo, a német jogtörténelomre nézve hírneves iró Konrád és III. Henrik császár káplánja volt.) 4) Biener id. m. 133. lap: „Von einem cigentlichen öffentlichen Ankláger finde ich in den CHpitularien kcine Spuren. Dio actores publici und actores fisci, welche vorkommoD, gehen nicht auf Verbrechen." *) A fenyitő biróság (Halegericht) illetőségéhez eleinte ') Népközség (Volksgemeinde) alatt értendő az országnak azon mintegy megyék (Gau) szerinti szervezete, melyeknek élén ogy gróf (gravio, comes) állott, kit háború idejében a vezérlet, béke idején pedig a népgyülekezeti, esetleg bíráskodási elnöklőt megilletett. 1) Mittormaier: ,,Diese anordnende, in den Hánden des Regenten liegende Gewalt, begründete die Aufetellung des comes, als des vom Könige ernonnten Beamten, welcher dem Volksgerichte, in welchem über Verbrechen gerichtet wurde, prüsidirte, die Vorhandlung leitete, und für die Vollziehung des Urtheils, dns er feierlich aussprach, sorgte." (Das deutsche Strafverfahren. 2-ik kiadás 53. lap.) 3) Zachariae id. inunk. 121. lap 11. jegyzet: ,,Ut Missi nostri ubicunque malos Scabineos inveniunt, ejiciant et totius populi consensu in loco eorum bonos eligant. Et cum electi fuerint, jurare faciant ut scienter injuste judicare non deboant." — Biener id. m. 132. lap: „Die Missi dominici hatten die Pflicht der Aufsicht über die Beamten und über die Verwaltuiig der Justiz, sowie auch die Sorgfalt, verborgenen Verbrechen nachzuspüren."