Jogtudományi Közlöny, 1873

1873-09-17 / 38. szám

Nyolczadik évfolyam. 38. Buda-Pest, 1873. szept. 17. 106TDDÓHÁNYI KÖZLÖNY a nagy-váradi, kassai és kolozsvári ügyvédi egyletek közlönye. " Megjelenik minden kedden. V­I ."m­agy. jogászgyülés" tartama alatt naponként . Előfizetési díj: ijj Félévre 6 ft., negyedévre 3 ft. p. ért. Szerkesztői Iroda: Üllő­i-ut­l-só szám, II. emelet. Kiadóhivatal: Egyetem-utcza 4-dik szám alatt. -e-nvev-a-A kéziratok bérmentve a szerkesztőhöz, a megrendelések a kiadó-hivatalhoz intézendők. -^Vet TARTALOM: A köteles részről. Dr. K­atona Mór, n.-szebeni jogtanár úrtól. — A magy. kereskedelmi törvénykönyv tervezete. Dr. Matlekovich Sándor, keresk. m. titkár úrtól. — Közlemények a bölcsészeti jogtudomány történelme köréből. Dr. Werner Rudolf, kassai kir. jog­akadémiai tanár úrtól. — Különfélék MELLÉKLET: Curiai határozatok A köteles részről. I. A köteles rész jogi természete és alapja. Az egész örökjogot tehát, mint a vázlatos történeti áttekintésből láttuk, két alapeszme hatja át, két kar­dinális elv küzd egymással! Az egyik alapelv azt köve­teli, hogy a vagyon, mint egyedül az egyén tevékeny­ségének, iparának eredménye, egész teljében az ő akarat­uralmának álljon alatta, rendelkezhessék e arról halála esetére szabadon, legjobb belátása szerint, tekintet nél­kül arra, élt-e családi kötelékben vagy sem? A másiknak, a törvényes öröködésnek pedig alapja, éltető eleme azon vétséges összeköttetés, mely a család­ban és az ebből kiinduló rokoni viszonyban nyilvánul. A családok természetes rendje tehát az, mit a törvényes öröködés követ; támogatja ezt ama erkölcsi természe­tünkből merített lélektani törvény is, hogy az egyén a vele vérségi kapcsolatban levőkhez a talán kiválóbb vonzalmat, ragaszkodást tanusít, mint többi embertár­saihoz; hogy azok közt megint vannak olyanok, kiket különös szeretettel karol át, kik vele a legszorosabb családi kapcsolatban állanak, kikhez öt a véregységnek legközvetlenebb és legbensőbb köteléke fű­zi. A vérség szülte kapocsból folyó ezen fokozata a sze­retetnek, ezen hévmérője ugyszólva skálája a vonzalom­nak az, mi a családi öröködésnek alapul szolgál. Miből aztán azon feltevés származik, hogy az örökhagyó va­gyonát ezen természetes rokoni indulatához viszonyítva, a bensőség ezen rendjében kivánja szerettei közt felosz­latni, azon következtetés, hogy vagyona holta után is ugyanazon körnek legyen szolgálatára, melyben örök­hagyó élt, vagy melyet maga teremtett. Mindezek meg­gondolása, mindezeknek az élet által bizonyított tapasz­talatai oda vezetnek, hogy a családban az öröködésnek legtermészetesebb alapját tekintsük, a rokoni kapocs bensőségének fokozatában pedig annak legjózanabb rend­jét ismerjük fel.a) Ezen kettős irányból kitűnik, hogy mindegyikben az egyén akaratának uralmát supponáljuk, ott tettleges nyilatkozata által, itt meg csak hallgatag belenyugvása folytán; amaz positiv, emez negatív oldala az akarat­nak ; ugy hogy ez utóbbi, a végrendeleti öröködéssel szembe állítva, csak in subsidio nyer érvényt, t. i. ha az örökhagyó akaratát nem nyilvánítá, vagy pedig nem a kellő formában. De másrészt a törvényes öröködés még úgy is jelentkezik, mint egy önálló természetes rendje az öröködésnek, melyet az állam állít fel, mint olyant, mely nemcsak a családok érdekének kedvez, hanem egy­szersmind az ember természetes vonzalmában is gyöke­redzik, mely nemcsak a család folytonosságát eszközli, hanem az állami rendet is elősegíti, neki szilárd erköl­csi bázist nyújtván. Ily jelenségek közt lép fel a köteles rész! Kérdezve, mi a czélja, hivatása, azt kell felelnünk,­­ hogy az nem egyéb, mint a családi öröködésnek bizo­­­nyos mérvig, bizonyos határig kényszerrel­­ való életbeléptetése, azért, hogy ez­által azok, kik iránt­i örökhagyónak legerősebb természeti kötelességei van­nak, minden esetben elégséget nyerjenek. Ezen kényszerű életbeléptetése a törvényes örökö­désnek azonban kettős irányban szenved megszorítást: először, nem terjed az ki az egé­sz örök­ödés­i rend­re, hanem csak azokra, kik az örökhagyóhoz a véregy­ségnek legbensőbb és legszorosabb kapcsai által fű­zvék, kik tehát hozzá a családi öröködés rendjében legköze­lebb esnek. A második megszorítás pedig az, hogy még ezek a legközelebb állók sem kapják az egész hagyaté­kot, tehát nem jár nekik az, mit a törvényes öröködés különben nyújtana, hanem annak csak bizonyos hányada, bizonyos töredéke pl. fele, két- vagy egyharmada. Az első megszorításból tehát szigorúan következik, hogy nem gondolható köteles igény annak részéről, ki a végrendelet nélküli öröködés rendjében, mint törvé­nyes°örökös nem jelentkezik, csak azt illetheti meg egy­átalán köteles rész, ki végrendelet nem létében az örök­hagyó javaiban mint törvényes örökös örökölne. De nem áll ez megfordítva is, t. i. hogy azok mindnyájan, kik törvényes öröködés rendjében örökösök, egyszersmind köteles részre is igénynyel bírnának, mert a köteles rész nem terjed a törvényes örökösök egész rend­jére ki. Köteles rész tehát csak a törvényes örökösnek jár, de nem mindnyájuknak, hanem csak azoknak, kik legközelebb vannak a családi rendben az örökha­gyóhoz. 8) a) Ohne Intestaterbrocht gibt es keincu Pfiichttheil, aber aus dem Recht zur Intestaterbfolge an sich folgt noch nicht dn* Recht auf den Pfiichttheil. Unger Erbrecht 337. 1. 2. jegyzet-Windscheid Erbrecht 13. 1. 8. j-gvzet. ') Az örökösödési szerződést nem tekinthetjük egv külön örökösödési formának, mert az csak egyik ága a végrendeletnek. L. Unger System. II. k. 42. 1. 3. j. J) Für das ganze Menschengcfchlecht liegt in dieser Fa­milien-Succession die Ordnung und Continuirlichkeit mit der es bei der Aufeinanderfolge der Generationen das Vermn.en inne hat. Stohl Philosophic des Rechts II. köt. I. rész 4í'9. I.

Next