Jogtudományi Közlöny, 1874
1874-09-17 / 38. szám
védő elméletek indokolását, valamint az ellenkező tétel helyességét. Igen nagy súlyt fektet azonban és méltán arra, hogy az igenlő vagy tagadó tétel valóban ilyen legyen és ne szófűzés furfangjai által vetkőztessék ki lényegéből, azért is azt megkülönböztetésül ,,real betahend" és „real verneinend" elnevezéssel ruházza fel. II. Rizy elméletét az ujabb nevezetesebb írók közül 0 s ter 1 o h 2 és B e i d el 3 követik, kik szintén a tétel valóban igenlő vagy tagadó minősége szerint vélik a bizonyitási kötelezettséget meghatározandónak s azt az igenlőre háritják, kivévén ha két igenlő vagy tagadó tétel áll szemben egymással; mert ez esetben a valószinüség mindkét fél részén egyenlő levén, az kötelezendő bizonyitásra, ki a tételt keresetének alapjául felállította.4 4. Az uralkodó elmélet. I. A fentebbi elméletek, melyek a bizonyitási kötelezettséget a bizonyítandó tétel igenlő vagy tagadó minősége szerint, különböző logikai indokokból vélik meghatározhatni, újabb időben úgy a tudomány, mint a törvényhozások által is elvettettek és helyüket egy másik elmélet foglalta el, melyet miután jelenleg a bizonyítási kötelezettségnek szabályozására általában alapul szolgál, uralkodó elméletnek méltán nevezhetünk. ' A kísérletek után, melyek ezen elmélet kifejtésére s annak logikai indokolására tétettek, Wéber és Gensler 6 e század elején megjelent művei mozdították kiválólag elő annak diadalra jutását. Ezen elmélet alapját azon elv képezi, hogy felperes keresetének s alperes ellenbeszédének önálló alapját bebizonyítani tartozik, legyen az bár állító vagy tagadólagos ténykörülményre alapítva. Ezen elv mikénti érvényesítése s illetőleg alkalmazása azonban sokkal több nehézséggel jár, mint első tekintetre látszanék , ez okozta, hogy ellenére annak, miszerint az ujabb irók általában e nézetet fogadták el alapul, annak indokolása s alkalmazására nézve lényegesen eltértek, úgy hogy a bizonyítási kötelezettségről szóló tan felől írt művek egész könyvtárt képeznek. A bizonyítási tan lényegét képező azon kérdés, hogy kinek és mit kell bizonyítani? ezen elméleteknél, a föntebb tárgyalt elméletekben foglalt elvtől teljesen eltérő megoldást nyert. Azon kérdés, hogy kinek kell bizonyítani, szoros összefüggésben áll azon másik kérdéssel, hogy mit kell bizonyítani, illetőleg ha az utóbbi kérdés megoldást nyer,az előbbi önkényt meg van oldva; mert az elmélet nem a bizonyítandó tétel minőségétől, hanem attól, hogy melyik fél igényeinek vagy ellenigényeinek képezi a vitás tény alapját, tevén a bizonyítás kötelezettségét 1 U. o. 196. s k. 1. 2 O s t e r 1 o h : Lehrbuch des gemeinen deutschen ordentliclien Processes. I. köt. 139. §. 3 B e i d e 1: Das ordentliclie Verfahren in Streitsachen. Wien, 18.54. 286. 1. 4 Osterloh i. h. és B e i d e 1 i. h. 5 Weber: Beweisführung im Civilprocesse. Először megjelent Rostockban, 1804-ben; III. kiadását II e f t e r Lipcsében 1845-ben igen érdekes és sokban a szerző nézeteit helyreigazító jegyzetekkel adta ki. 6 Gensler: Über die Begrilfe Beweis, Beweismittel, Beweisgründe, Beweislast. „Archiv für die civilistische Praxis." I. köt. 25 — 64., 258 — 289., 359 — 385. 1. 7 Endemann : Civilprocessrecht. 681. 1. 8 Melyek azonban sok tekintetben inkább összezavarták, mint tisztázták a nézeteket. Jordán A Weiske Rechtlexicon-jában II. köt. 127. lap. függővé, ha az iránt tisztában vagyunk, hogy mely igények bizonyítandók, önmagától megoldatik azon kérdés, hogy ki tartozik bizonyítani, azon fél t.i., ki perbeli támadását vagy védelmét ezen igényre,tekintve az ennek alapjául szolgáló ténykörülményekre fektette. A kérdés tehát annak szabatos meghatározása körül forog, hogy mely tények tartoznak a kereset, és melyek a további periratok alapjához, mert ezek helyes megoldásától függ egyedül a bizonyítási kötelezettség szabályozása, vagyis miután a bizonyítás felperes által kezdendő meg és csak akkor, ha ez sikerül, lehet szó alperes bizonyítási kötelezettségéről, mely tények azok, melyek felperes által bizonyítandók? Mert pl. ha felperes szerződés teljesítése végett indít keresetet, e keresetének alapját a köztes alperes között létrejött érvényes szerződés képezvén, bizonyítani tartoznék nemcsak azt, hogy a szerződés valóban megköttetett, hanem hogy a szerződő fél erre képes személy és hogy a szerződés szabad akarat kijelentése folytán létesült; mert, ha akár a személyi képesség hiányzik, akár az akaratkijelentés szabadsága tévesztés vagy erőszak által vagy bármely más úton és módon korlátoltatik, a létrejött szerződés érvényesnek nem tekinthető. Mindezen körülmények bizonyítását azonban felperesre hárítani minden méltányossággal ellenkező dolog lévén, állott elő azon kérdés, hogy elméletileg miként körvonalaztassanak azon tények, melyek a kereset s illetőleg a többi perbeszédek alapját képezik ? E czélból az anyagi (materiális) és az alaki (formális) kereseti alap közötti megkülönböztetés állíttatott fel, mely szerint: az anyagi kereseti alaphoz tartozik, mindaz ami a kereseti alap érvényes létrejöttéhez egyáltalában megkívántatik, tehát a szerződésnél, annak létrejötte, a szerződő felek képessége és az akaratkijelentés szabadsága. Az alaki kereseti alaphoz pedig azon tények tartoznak, melyek bizonyítása felperest terheli. E válaszból felmerülő azon további kérdésre,hogy melyek legyenek az alaki kereseti alaphoz tartozó tények ? leghelyessebben e tan azon védői felelnek meg, kik szerint az alaki kereseti alaphoz azon külső jelenségek tartoznak, melyekből a jog létrejötte következtethető, vagyis azon tények, melyek által a jogviszony jellege felismerhetővé válik, illetőleg a concret jogviszony értékeink alá esik. 1 Unger: System. 563. 1. Schuster: Adalékok a bizonyítás terhéröl szóló tanhoz. ,,Jogtudományi és törvénykezési tár." I. köt. 167.1. Füger-Wessely: Gerichtsverfahren. 91. 1. - Webe r által felállított szabály : „Wer ein Recht oder eine Befreiung von Rechten oder Anmasungen anderen ganz oder zum Theil mit Erfolg geltend zu machen sucht, ist schuldig die noch ungewissen Thatsachen deren Walirheit das Recht oder die Befreiung als wahr nicht voraussetzt zu beweisen," nem kellőleg szabatos hiányait már Hefter is kimutatta (Zusatze zu Webers Verbindlichkeit zur Beweisführung. 202. s k. 1.), még élesebben felsorolja e meghatározás fogyatkozásait Langenbeck: Beweisführung in bürgerlichen Rechtssteitigkeiten. 267. s k. 1. 3 Langenbeck i. m. 277. 1. Schuster: Adalékok a bizo nyitás terhéröl szóló tanhoz. (Jogtudományi ós törvénykezési tár. I. köt. 168. 1.) Kitka: Beweislehreim österreichischen Civilprocess. II. lap. 4 Bar: Recht und Beweis im Civilprocess. 23. 1. 5 Langenbeck i. m. 279.1. Hefter: i. m. 217. 1. B a y e r : Vortráge. 729. 1. Schuster: Adalékok. (Jogt. és törvk. tár. I. k. 269. 1.) Jordán: Beweis. (Weiske Rechtslexicon. 130—131. lap.) Kitka: Beweislehre 72. 1. S c h m i 11: Baierischer Civilprocess I. köt. 550. 1. Füger Wessely: Gerichtliches Verfahren in Streitsachen, herausgegeben von Daraj anitsch. 89. 1. E n d e m a n n : Civilprocessrecht. 683.1. Martin: Lehrbuch. 373.1. Bet h m an n II o 1 w e g : Versuche über verschiedene Theorien des Civilprocesses V. Beweislast. 335. 1. Apáthy : Polg. törvk. rendt. 138. 1."