Jogtudományi Közlöny, 1875

1875-10-20 / 42. szám

Tizedik évfolyam. 42. sz. Budapest, 1875. okt. 20. I­­N­ JOOTUMAHTIKOZLONT­A, JS kolozsvá­ri és Temesvári ÜGYVÉDI KAMARÁK HIVATALOS KÖZLÖNYE. megjelenik minden szerdán. SZERKESZTŐI IRODA: üllői-ut 1-s. sz. III. emelet. KIADÓ­EGYETEM-UTCZA 4-dik szám alatt. ELŐFIZETÉSI DIJ: félévre ... 6 frt negyedévre 3 „ A MEGRENDELÉSEK a kiadó­ hivatalhoz intézendők. A kéziratok bérmentve a szerkesztőhöz. TARTALOM: Az itélet előtti pertörlés (abolitio). Dr. Kuncz Ignácz, jogtanár úrtól — A bűnvádi eljárás alapelvei és főbb alakjairól. Körösi Sándor, jogtanár úrtól. — Fegyintézetek. — Törvénykezési szemle. — Még néhány szó a tkönyvi h­atóság gyakorlásának kérdéséhez. Zlinszky Imre, kir. táblai biró úrtól. — Az országos közegészségi tanács felülvéleményeiből. — Az osztrák ügyvédek gyűlése Bécsben. — Lapszemle. — Különfélék. Az ité­let előtti pertörlés (abolitio). A Jogtud. Közi." i. e. 38. sz.-ban Dr. Schnierer Aladár egyetemi tanár úr a kegyelemjogról értekezvén, a­mig az itélet utáni kegyelm­ezés jogát Kant és mások ellenében védi, addig az itélet előtti pertörlést (aboli­tiot) erélyesen megtámadja, azt az alkotmányos sza­badsággal ellenkezőnek tekinti, sőt kabinet jogszolgál­tatást emleget. Az igen tiszt, egyetemi tanár úrnak az idézett czikkben kifejtett gazdag jogtörténelmi és irodalmi ismeretei előtt örömmel meghajolunk, de a kegyelem­jognak ugyanott előadott fölfogását és értelmezését teljesnek nem tartjuk, mivel meggyőződésünk szerint a kegyelmi jog nemcsak erkölcsi, nemcsak jogi, hanem egyszersmind politikai jelentőséggel is bír. Hiszen bizonyos fokig politikai jelentősége mindennek van, mire az emberi cselekvőség alakítólag befoly. A politikai igazgatás hatásköre annyira terjed, mennyire az emberi érdekek és tudomány, csakhogy természetsze­rűleg az egyéni­ szabadság korlátolja annak javainkrai vonatkozását. Személyes tehetségeink, valamint jogaink, az egyéni szabadság föntartása mellett ép úgy a politi­kai igazgatás tárgyai, mint a föld, víz, levegő, mivel azok mint ezek, az egyéni rendeltetésen kívül az állami organismushoz is tartoznak. Az igazságügy is tehát nem­csak az egyénnek jogát tárgyazza, hanem egyszersmind az állami organismus egészséges fejlődését, vagyis po­litikai igazgatási szempont alá is esik, s ugyanazért minden jogrendszernek tartalma nemcsak észjogi igaz­ságok, hanem egyszersmind a tényleges politikai érde­kek és szükségletekből is merül föl. Az ítélet utáni kegyelmezés a kegyelemjog azon erkölcsi czéljának, hogy az állam, mint egyszermind erkölcsi közület, a külső életviszonyokban az erkölcsi eszményeket is érvényesítse, tökéletesen megfelel. Nem kevésbé teljesen elegendő az ítélet utáni kegyelem jogi szempontból, miszerint t. i. azon ellentét, mely a leg­tökéletesebb törvényhozás mellett is előfordul, olykor egyes ésszerű esetek tekintetében a törvény betűje és a magasabb jogigazság közt, kiegyenlítessék. Igen sokszor politikai szempontból is elégséges az ítélet utáni kegye­lem, de nem mindig felel meg a kegyelemjog politikai rendeltetésének. A jogász tisztán büntetőjogi szempont­ból mindig megelégedhetik az ítélet utáni kegyelemmel, a politikus az állami organismus czélszerűségi érdekei szempontjából néha többet követel. Minden államban fordulhatnak elő olykor esetek, melyekben a törvénysértésre gyorsan a feledés fátyo­lát vetni és oly nagy fontosságú közérdek, mint kü­lönben minden más esetekben szükséges, hogy a tör­vénysértés napfényre jöjjön, megfenyítessék, és így a büntetés gyors és biztos bekövetkeztéről mindenki meg­győződjék. A fönt jelzett eset lehet például, ha nagy­számú állampolgárok nem aljas indok- és gonoszságból, hanem valamely valódi, vagy képzelt baj miatti elkese­redésből követték el a törvénysértést. Ilyenkor a jog­bátorlét követelményeinek határain belül az állami organismusnak politikai szükségletei nemcsak arra nézve határozók, vájjon a már kiszabott büntetés meny­nyib­e foganatositassék, vagy kegyelem útján elenged­tessék, hanem határzók arra nézve is, vájjon a perbe­fogás megtörténjék-e, s illetőleg a megkezdett perek folytattassanak-e, vagy mindezeknek pertörlés által ke­gyelem útján vége vettessék? Ily esetekben lehetséges, hogy az ítélet után adott kegyelem a kegyelmi jog gyakorlásának politikai előnyeit nem volna képes előidézni. Nagy számú állampolgároknak vád alá helye­zése, a vád- és védbeszédek tartása, egyfelől maga a hi­vatali buzgalom, másfelől a törvény sorompói elé idézett szenvedélyek a sebeket újra fölszaggatnák, a közvéle­ményt izgatottságban, s az egész állami organismust lázas állapotban tartanák. Ily állapot pedig nemcsak az egyéni, hanem az állami szervezetben is az életerő ha­nyatlását vonja maga után. Ezt elhárítani a körülmé­nyekhez képest a kegyelmi jog czélszerű és tapintatos gyakorlásának feladata. Az igen tiszt, egyetemi tanár úr azon ellenvetésére, hogy az ítélet előtti pertörlés az alkotmányos szabad­ság elveivel ellenkezik, feleljük, miszerint Magyaror­szág ezer­éves alkotmánynyal bír, s így épen alkotmá­nyos szempontból a királyt illető pertörlési jog a tör­téneti fej­lődés szentesítésében részesült; a törvényjavaslat ezen pontja mellett tehát fölhozható mindazon érv, me­lyet általában minden állam, de különösen hazánk szempontjából és főleg napjainkban a történeti alap mellett fölhozni lehet. De bölcsésze­tileg sem áll, hogy az ítélet előtti pertörlés az alkotmányos­sággal ellenkezik. Mert az absolut és alkotmányos állam közti különbség nem a felségjogok terjedelme, hanem azok gyakorlási alakja és műszerveire vonatko­zik. Nagyon szomorú volna, ha az alkotmányosságot az államhatalom teljességének föláldozásával kellene meg­fizetni. Sőt ellenkezőleg, épen az alkotmány­garanciák mellett a nagyobb államhatalom iránt is bizalommal viseltetik a közvélemény, mert meg van győződve, hogy az a közérdek szerint gyakoroltatik. A kegyelemjog is az alkotmányos államban eszmére és lényegére nézve ugyanaz, mi absolut rendszerben; csakhogy amott a felelős miniszter, vagy más az alkotmány által megha­tározott műszerv által gyakoroltatik. Ha valamely nem­zetet a miniszteri felelősség sem képes megóvni a ka- * ,,A büntetőtörvényjavaslat IX. fejezete."

Next