Jogtudományi Közlöny, 1876

1876-01-14 / 2. szám

• 9 ff SZERKESZTŐ.IRODA: megjelen­jjjjjjjjj PÉNTEKEN. KIADÓ­HIVATAL: üllői­ út 1. sz., III. emelet, egyetem-utcza 4-ik szám. Előfizetési dij: negyedévre 3 f­ A megrendelések a kiadó­hivatalhoz intézendők. — A kéziratok bérmentve a szerkesztőhöz. TARTALOM: A kisebb jelentőségű jogügyekben való bíráskodásról szóló törv.­javaslat. Zlinszky Imre, kir. it táblai biró úrtól. — A mentelmi jog köre. Dr. Kuncz Ignácz, jogtanár úrtól. — A vagylagos (alternatív) kötelmek. Dr. Sághy Gyula, egyet, tanár úrtól. — Törvénykezési szemle. A közjegyzői kényszer kiterjesztése. Mocsári Béla úrtól. — A gyámhatóság jogorvoslata az örökösödési eljárásban. Késő-Ensel Sándor, ügyvéd úrtól. — Külön­félék. — Hirdetések. MELLÉKLET: Curiai határozatok. A kisebb jelentőségű jog­ügyekben való biráskodásról­ szóló­­javaslat. ni. A javaslat legfontosabb részét — mint annak a dolog természeténél fogva lenni is kell — a bizonyításra vonatkozó szabályok képezik. E szabályokban sem kitűzött elv, sem bizonyos rendszer határozott keresztül vitelét nem találjuk. Míg ugyanis egyrészről szerző a feleknek saját ügyeikben tanúképen v­aló kihallgatására vonatkozó szabály felvétele által a szabad bizonyítási elmélet legszélsőbb határáig ment, s az eskü általi bizonyítást eltörölte, a többi bizo­nyítási módokra nézve megelégedett a perrend szabá­lyainak fentartásával, s csak a tanúkihallgatásra nézve tett a szabad bizonyítási elméletnek némi engedménye­ket, melyek azonban a perrendnek a törvényes bizonyí­tási elméleten nyugvó szabályaiba beékelve, csakis újabb rendszertelenséget tüntetnek fel. Lássuk tehát részletesen a tervezetnek a tanuk általi bizonyításra vonatkozó szakaszait. A 29. §-ban az mondatik, hogy a tanuskodási köte­lezettség tekintetében az 1868. 54. tczikknek szabályai szolgálnak zsinórmértékül, s utána a 36. §-ban mondja, hogy tanuságtételre nem bocsáthatók : b) a papok a gyónásban velük közlöttekre nézve; c) az államtisztviselők, mennyiben vallomásuk által hivatalos titkot sértenének meg, pedig nézetem szerint ezen körülmények igen alapos indokul szolgálhatnak arra, hogy ezekre nézve a tanú a tanúskodást megtagadhassa, s ennélfogva a tanúskodási kötelezettségtől felmentessék, de hogy ily esetekben a tanúskodásra képtelennek mondassék ki az által, hogy a tanúskodásra nem bocsátható, nézetem szerint sem nem indokolt, sem nem praktikus. A katholikusoknak adott különös szabadalom ellen­kezik az egyenlőség elvével; ha a katholikus lelkészeknek ily előjog adatik, megkövetelhetik azt a más vallásúak is, mint tényleg RENAUD a közönséges német perjogról irt tankönyvében, birósági határozatokra hivatkozva, az ev. lelkészeket is ezen osztályba sorozza azon dolgok tekin­tetében, melyek reájuk lelkészi minőségük folytán bízot­tak, és ha a vallásegyenlőség elvénél fogva mi is meg­bővítenők ily szabálylyal perrendünket, kérdem: hány bíró fogná tudni, hogy az evangélikus lelkészeket mikor nem szabad tanúskodásra bocsátani. A bírónak nem lehet kötelessége az egyes vallásfelekezetek dogmáit tanulmá­nyozni; míg másrészről minden felekezetű papról fel kell tenni, hogy tudja saját kötelmeit, s tudnia kell még job­ban, mint azokat a bíró tudhatja. Az állam, ha e kötelmek megóvására módot nyújt, megtette kötelességét; többet tenni csakis az elv megsértésével lehetne. Ez áll az államhivatalnokokra nézve is, miért tar­tozzék a bíró tudni, hogy a szolgálat különböző ágaiban mely dolgok képeznek hivatalos titkot? a­mint tényleg nem is tudja: pl. egy posta, vasúti vagy távírda, katasz­teri, számvevőségi vagy gazdászati, vagy isten tudja mily hivatalnoknak mire vagy meddig terjed titoktartási köte­lezettsége. De még- ha tudná is a biró, az illetőnek maolá-0­0­0 - nak, ki csak úgy hivatalnoka az államnak mint a biró, ezt bizonyára még jobban kell tudnia, miért gyámkodjék tehát a biró az állam más hivatalnoka felett, hogy ez meg ne szegje hivatalos kötelmeit, és miért háríttassék fele­lősség­reá azért, hogy esetleg valamely hivatalnokot tanukép oly körülményre kihallgatott, mely annak hiva­talos titkát képezi; pedig a bíró nem is tudta, hogy ez hivatalos titok. Vagy a számos törvények mellett köteles legyen a bíró minden szolgálati szabályzatot is betanulni, hogy esetleg ily felelősség rá ne háromoljék. A tanúskodás megtagadására szolgáló okok tehát megkülönböztetendők azoktól, melyek a felet a tanúsko­dásra képtelenné teszik, s csakis ez utóbbiak veendők figyelembe hivatalból olykép, hogy az illető tanús­kodásra nem bocsáttatik. — Minthogy pedig a fenebb felsorolt esetek — nézetem szerint — az előbbiek so­rába tartoznak, azok az utóbbiak közé helytelenül sorol­tattak. Fontosabb ennél s a gyakorlati alkalmazásra nézve igen nagy horderejű a javaslat most említett 36. §-ának folytatása, mely a tanubizonyítékok mérlegelését illetőleg a törvk. rendtartástól való eltéréseket tárgyazza, s mely szó szerint így szól: "A polg. törvénykezési rendtartásnak az elvethető vagy kifogás alá eső tanukról szóló szabályai ezen eljá­rásban nem kötelezők, a bíró mindazon körülményeket, melyek a tanúnak érdektelenségére, vagy vallomásának hitelt érdemlő voltára befolyással bírnak, szabad meg­győződése szerint bírálhatja meg"." a Kolozsvári és Temesvári ügyvédi kamarák hivatalos közlönye.

Next