Jogtudományi Közlöny, 1876
1876-01-14 / 2. szám
• 9 ff SZERKESZTŐ.IRODA: megjelenjjjjjjjjj PÉNTEKEN. KIADÓHIVATAL: üllői út 1. sz., III. emelet, egyetem-utcza 4-ik szám. Előfizetési dij: negyedévre 3 f A megrendelések a kiadóhivatalhoz intézendők. — A kéziratok bérmentve a szerkesztőhöz. TARTALOM: A kisebb jelentőségű jogügyekben való bíráskodásról szóló törv.javaslat. Zlinszky Imre, kir. it táblai biró úrtól. — A mentelmi jog köre. Dr. Kuncz Ignácz, jogtanár úrtól. — A vagylagos (alternatív) kötelmek. Dr. Sághy Gyula, egyet, tanár úrtól. — Törvénykezési szemle. A közjegyzői kényszer kiterjesztése. Mocsári Béla úrtól. — A gyámhatóság jogorvoslata az örökösödési eljárásban. Késő-Ensel Sándor, ügyvéd úrtól. — Különfélék. — Hirdetések. MELLÉKLET: Curiai határozatok. A kisebb jelentőségű jogügyekben való biráskodásról szólójavaslat. ni. A javaslat legfontosabb részét — mint annak a dolog természeténél fogva lenni is kell — a bizonyításra vonatkozó szabályok képezik. E szabályokban sem kitűzött elv, sem bizonyos rendszer határozott keresztül vitelét nem találjuk. Míg ugyanis egyrészről szerző a feleknek saját ügyeikben tanúképen való kihallgatására vonatkozó szabály felvétele által a szabad bizonyítási elmélet legszélsőbb határáig ment, s az eskü általi bizonyítást eltörölte, a többi bizonyítási módokra nézve megelégedett a perrend szabályainak fentartásával, s csak a tanúkihallgatásra nézve tett a szabad bizonyítási elméletnek némi engedményeket, melyek azonban a perrendnek a törvényes bizonyítási elméleten nyugvó szabályaiba beékelve, csakis újabb rendszertelenséget tüntetnek fel. Lássuk tehát részletesen a tervezetnek a tanuk általi bizonyításra vonatkozó szakaszait. A 29. §-ban az mondatik, hogy a tanuskodási kötelezettség tekintetében az 1868. 54. tczikknek szabályai szolgálnak zsinórmértékül, s utána a 36. §-ban mondja, hogy tanuságtételre nem bocsáthatók : b) a papok a gyónásban velük közlöttekre nézve; c) az államtisztviselők, mennyiben vallomásuk által hivatalos titkot sértenének meg, pedig nézetem szerint ezen körülmények igen alapos indokul szolgálhatnak arra, hogy ezekre nézve a tanú a tanúskodást megtagadhassa, s ennélfogva a tanúskodási kötelezettségtől felmentessék, de hogy ily esetekben a tanúskodásra képtelennek mondassék ki az által, hogy a tanúskodásra nem bocsátható, nézetem szerint sem nem indokolt, sem nem praktikus. A katholikusoknak adott különös szabadalom ellenkezik az egyenlőség elvével; ha a katholikus lelkészeknek ily előjog adatik, megkövetelhetik azt a más vallásúak is, mint tényleg RENAUD a közönséges német perjogról irt tankönyvében, birósági határozatokra hivatkozva, az ev. lelkészeket is ezen osztályba sorozza azon dolgok tekintetében, melyek reájuk lelkészi minőségük folytán bízottak, és ha a vallásegyenlőség elvénél fogva mi is megbővítenők ily szabálylyal perrendünket, kérdem: hány bíró fogná tudni, hogy az evangélikus lelkészeket mikor nem szabad tanúskodásra bocsátani. A bírónak nem lehet kötelessége az egyes vallásfelekezetek dogmáit tanulmányozni; míg másrészről minden felekezetű papról fel kell tenni, hogy tudja saját kötelmeit, s tudnia kell még jobban, mint azokat a bíró tudhatja. Az állam, ha e kötelmek megóvására módot nyújt, megtette kötelességét; többet tenni csakis az elv megsértésével lehetne. Ez áll az államhivatalnokokra nézve is, miért tartozzék a bíró tudni, hogy a szolgálat különböző ágaiban mely dolgok képeznek hivatalos titkot? amint tényleg nem is tudja: pl. egy posta, vasúti vagy távírda, kataszteri, számvevőségi vagy gazdászati, vagy isten tudja mily hivatalnoknak mire vagy meddig terjed titoktartási kötelezettsége. De még- ha tudná is a biró, az illetőnek maolá-000 - nak, ki csak úgy hivatalnoka az államnak mint a biró, ezt bizonyára még jobban kell tudnia, miért gyámkodjék tehát a biró az állam más hivatalnoka felett, hogy ez meg ne szegje hivatalos kötelmeit, és miért háríttassék felelősségreá azért, hogy esetleg valamely hivatalnokot tanukép oly körülményre kihallgatott, mely annak hivatalos titkát képezi; pedig a bíró nem is tudta, hogy ez hivatalos titok. Vagy a számos törvények mellett köteles legyen a bíró minden szolgálati szabályzatot is betanulni, hogy esetleg ily felelősség rá ne háromoljék. A tanúskodás megtagadására szolgáló okok tehát megkülönböztetendők azoktól, melyek a felet a tanúskodásra képtelenné teszik, s csakis ez utóbbiak veendők figyelembe hivatalból olykép, hogy az illető tanúskodásra nem bocsáttatik. — Minthogy pedig a fenebb felsorolt esetek — nézetem szerint — az előbbiek sorába tartoznak, azok az utóbbiak közé helytelenül soroltattak. Fontosabb ennél s a gyakorlati alkalmazásra nézve igen nagy horderejű a javaslat most említett 36. §-ának folytatása, mely a tanubizonyítékok mérlegelését illetőleg a törvk. rendtartástól való eltéréseket tárgyazza, s mely szó szerint így szól: "A polg. törvénykezési rendtartásnak az elvethető vagy kifogás alá eső tanukról szóló szabályai ezen eljárásban nem kötelezők, a bíró mindazon körülményeket, melyek a tanúnak érdektelenségére, vagy vallomásának hitelt érdemlő voltára befolyással bírnak, szabad meggyőződése szerint bírálhatja meg"." a Kolozsvári és Temesvári ügyvédi kamarák hivatalos közlönye.