Jogtudományi Közlöny, 1878

1878-11-22 / 47. szám

Tizenharmadik évfolyam. 51. SZ. Budapest, 1878. deczemb. 20. JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY SZERKESZTŐI IRODA: üllői­ út 1. szIII. emelet. Megjelen minden pénteken. KIADÓ-HIVATAL: egyetem-utcza 4-ik szám. Előfizetési dij: félévre 6 frt negyedévre .. 3 « A megrendelések a kiadó-hivatalhoz intézendők. — A kéziratok bérmentve a szerkesztőhöz. KAPCSOLATBAN A DÖNTVÉNYEK GYŰJTEMÉNYÉVEL. TARTALOM : Tanulmány a végrehajtási törvényjavaslatról. Dr. Ber­kovics Ferencz, nagyváradi ügyvéd úrtól. — A kisebbségek képvise­lete. Dr. Molnár Antal úrtól. —­ Jogirodalom. Teleszky István úrtól. — Törvénykezési szemle : Észrevételek a birói ügyviteli szabá­lyokra nézve. Dr. H­ánrich József, pozsonyi kir. tervszéki biró úrtól. — Fegyelmi praxisunk a közigazgatásban. Dr. Concha Győző, egyetemi jogtanár úrtól. — MELLÉKLET : Curiai határozatok. Tanulmány a végrehajtási törvény­javaslatról. Alkotmányos életünk újjászületésével az igazságügyi törvényjavaslatok gomba módra teremtek és így csodál­kozni nem lehet, hogy sem a kezdeményezést gyakorló kormány, sem az érdemileg határozó parl­ament nem tudott helyes irányban alkotni, hogy a két factor köz­ü­l egyik sem tartotta szem előtt azon igazságügyi politikai elvet, hogy a fősúly mindenekelőtt nem a kódexek alko­tására, hanem a jog gyakorlati kezelésére fordítandó, hogy tehát a helyes igazságügyi reform nem az anyagi tör­vénykönyvek létrehozásán, hanem a törvénykezési eljá­ráson és a jogszolgáltatást kezelő közegek helyes szervezetén kezdődik.­ Őszinte örömmel üdvözöljük tehát a végrehajtási törvényjavaslatot, mint a­mely a bírói hatalom által megállapított igazság ténylegesítésének egyik fő garan­tiáját képezi és ebbeli örömünk annál nagyobb, mert el kell ismernünk, hogy ezen javaslat készítésénél úgy elméletileg képzett, mint a gyakorlati élet szükségleteit és casuistikáját ismerő közegek vettek részt és ilyetén­kép azután oly javaslat jött létre, mely ha minden vál­toztatás nélkül fogadtatnék is el, az igazságügyszolgál­tatásnak múlhatatlanul áldást és sikert hozna. De azért mint mindenhez úgy a bírálat ezen javaslathoz is hozzá­fér, és ezért kötelességünknek tartjuk véleményünket előadni még akkor is, ha azok tévesek lennének is, mert hisz az eszméket csak azok vitatása tisztázza legjobban. I. A végrehajtási eljárás nem tartozik szorosan a birói hatáskörhöz, mert ez csak vitássá vált jogigények eldön­tésében rejlik és így elméleti szempontból vitatni sem lehet azon tétel helyességét, hogy a végrehajtási eljárás a bírósághoz nem tartozó önálló közegekre bizassék és e­z a bíróságnak a végrehajtási eljárás során való intéz­kedése az érdekletteknek a peres viszony jellegével bíró fellépésétől tétessék függővé. De a javaslat igen helye­sen e gyökeres reformot nem fogadta el, mert eltekintve a bonyodalmaktól, melyek e rendszernek elfogadásából nálunk múlhatatlanul származnának, bizonyos, hogy még nálunk nincsenek meg azon előfeltételek, melyeket e rend­szer múlhatatlanul megkíván, sőt ellenkezőleg számos indok van, melyek ezen reform életbeléptetését akadályozzák. 1 Értjük a mult országgyűléshez 521. sz. a. beterjesztett igazság­ügyi törvényjavaslatot. 2 E törvényhozási szempont a büntető törvénykönyv alkotásánál is sértve lett, bár 486. §-a reményt nyújt arra, hogy az eljárás törvényho­zási szabályozása nem fog az anyagi törvény életbe léptetése után tör­ténni, mely reményünk annál inkább is alapos, mert maga az igazság­ügyér 1877. deczember hó 1-én hasonló értelemben nyilatkozott a képvi­selőházban. Így még alig néhány éve, hogy az igazságszolgáltatás a közigazgatástól elválasztatott és e miatt közönségünk 200­0-- ben még nem gyökerezett meg a tudat, hogy a biró tisztán csak peres igények eldöntésére hivatott közeg, hanem még ma is sok oly igényt kiván elintéztetni, melyek a biró feladatához nem tartoznak. Míg tehát az úrbéri természetű ügyek teljesen legombolyitva nem lesznek, mig a hagyatéki eljárás végleges alakot nem ölt, mig az árva- és gyámügyi eljárás megállapodottá nem lesz, mig a telekkönyvi rendtartás jelenlegi hiányai meg nem szüntettetnek, mig az 1877. évi XXIII. törv. czikkben szerencsétlenül szabályozott kisebb polgári peres eljárás jelen alakjában fönmarad, mig a jogi tanulmány alaposabb művelése a szükségelt közegeket kellő számban meg nem teremti, és mig végre a foly­tonos experimentatio kissé abban nem hagyatik, és ilykor közönségünknél az idegen ellen természetellenesen felidézett ellenszenv el nem enyészik, csak helyeselnünk kell a javaslatot, mely most még nem honosítja meg nálunk a franczia hussier rendszert, hanem fentartja eddigi végrehajtási eljárásunknak azon elvét, hogy a végrehajtási eljárás vezetése a bírói hatáskörhöz tartozik.­­ Ha a végrehajtási eljárás vezetése a bíróságra bizatik, erre csak azon biróság lehet illetékes, melynél a per folyamatban volt. (Iudex cognitionis est etiam judex executionis), mert igen természetes, csak ez lehet azon okmányok birtokában, melyek birtoka mellett ha­tározhat azon első és főkérdésben: vályon lehet-e a végrehajtást elrendelni ? Azon eset, hogy ha a lefoglalandó tárgyak más bíróság területén vannak, utóbbi foganatosítja a már elrendelt végrehajtást, a fölállított szabály alól kivételt nem képez, mert utóbbi ekkor mint a perbíróság által delegált bíróság működik. Nem képez kivételt az sem, hogy közjegyzői okmány végrehajtása esetén, a végre­hajtást elrendelő bíróság szorosan perbíróságnak nem mondható, a­mennyiben előtte még per nem volt folyamatban,­­ mert ily esetben csak az eljárás van megfordítva­­. i. előbb történik a végrehajtás és csak ezután következhetik a per, de ha utóbbi csakugyan bekövetkezik, akkor a végrehajtást elrendelő bíróság azonos a perbírósággal. Ugyanez áll azon esetben is, ha a bűnügyi vagy fegyelmi bíróság, vagy közigazga­tási és pénzügyi hatóságoknak bírói végrehajtás alá eső határozatai alapján a végrehajtást a polgári bíróság rendeli el, mert mennyiben itt még per lehetséges, akkor minden esetre a polgári bíróság válik perbírósággá,­­ és egyébként ezen esetekben valamint akkor is, ha vá-3 igen helyesen mondja a svájczi szövetségtanácshoz benyújtott végrehajtási- és csődtörvény­javaslat indokolója : «Das Recht und zumal das Zivilrecht, in dessen Kreis Betreibung und Konkurs umfasst ist, tragt einen konservativen Charakter, und das Land ist nicht zu beweiden, dessen Rechtsentwiklung in Sprüngen geht. Das Volk kann ihr nicht mehr folgen, und das Recht wird ihm entfremdet, der Tummelplatz eines oft unter dem Niveau bescheidener Anforderungen bleibenden j­üristen­standes.» 4 Végrehajtás korlátozási vagy megszüntetési per, melynek tárgya­lása és eldöntése a javaslat 34. §-a értelmében mindig a végrehajtást elrendelő bíróság illetékességéhez tartozik.

Next