Jogtudományi Közlöny, 1879
1879-02-14 / 7. szám
Tizennegyedik évfolyam. 7. SZ. Budapest, 1879. február 14. lllfl fölLÖSt KAPCSOLATBAN A DÖNTVÉNYEK GYŰJTEMÉNYÉVEL. SZERKESZTŐI IRODA: Wesselényi utcza, 4. sz., 1. em. Megjelen minden pénteken. KIADÓHIVATAL: egyetem-utcza 4-ik szám. Előfizetési dij: negyedévre 3 T A megrendelések a kiadó hivatalhoz intézendők. A kéziratok bérmentve a szerkesztőkhöz. TARTALOM: A jog- és államtudományi szakoktatás reformja. Dr. Grósz Gusztáv kolozsvári egyetemi tanár úrtól. — A birák előléptetésének kérdéséhez. Egy vidéki tszéki biró úrtól. — A zugirászat. Bálint György kir. járásbiró úrtól. — Vitás kérdések a közjegyzőség köréből. Csanády Kálmán nagyváradi kir. közjegyző úrtól. — Különfélék. MELLÉKLET : Curiai határozatok. A jog- és államtudományi szakoktatás reformja. ni. Mindenekelőtt azon kérdés lesz megoldandó, hogy : hetenként hány órát köteles a jog- és államtudományokat tanuló hallgatni a végre, hogy féléve a rendes quadrienniumba beszámítható legyen? Miután a jog- és államtudományi karoknál végzett tanulmányok különböző életpályákra nézve qualificationális momentumnak tekintetnek az állam által, nem lehet megtagadni az államtól azon jogot, hogy előszabja a minimális óraszámot, melynek kimutatása nélkül a hallgató az államvizsgálatokra nem bocsáttatik , indokolt azonban ilyen minimális óraszámnak megállapítása s legkevésbbé sem áll ellentétben a tanulási szabadság elvével azok irányában is, kik a tudori fok elnyerése czéljából rigorosumokra óhajtanak bocsáttatni, mert kell hogy ezek is nyújtsanak már előzetesen bizonyos alapot, mely mellett vélelmezni lehessen azt, hogy kellő készültséggel jelentkeznek a szigorlatra; ily vélelemre feljogosít azon körülmény, hogy az illetők legalább egy minimális óraszámon át hallgatták az illető tudományszak tárgyait. A jelenleg érvényben lévő tanulmányi rend, minden félévre nézve kivétel nélkül, legalább hetenkénti húsz órának hallgatását teszi kötelezővé; nincs is kifogásunk oda ezen minimális óraszám megtartása ellen, de mégist óhajtanánk a hallgatónak egy tekintetben kedvezményt nyújtani. Tagadhatatlan ugyanis — mint ezt előbb már kiemeltük — hogy az egyetemi oktatásnak első és legfőbb feladata, hogy a hallgató tudományos kiképeztetést nyerjen, mégpedig oly alapon, melynél individuális hajlamai érvényesülhessenek; kell tehát megadni a lehetőséget, hogy a hallgató egyes tantárgyakban, hajlamának megfelelő mélyebb tanulmányokat is tehessen már egyetemi életének folyama alatt, midőn számára még könynyebben hozzáférhetők a felhasználandó segédeszközök s közvetlenebbül élhet az illető szaktanár tanácsával, veheti igénybe annak utmutatását; nem lehet szem elől tévesztenünk azt sem, hogy legintenzivebb tanulmányt a hallgató akkor teend, ha az általa kiválóan kedvelt tudomány valamely vitásabb vagy homályosabb kérdésének írásos megfejtésére vállalkozik, mire alkalmat nyújtanak — egyebek között — az egyetemeken szokásos pályatételekkel való megküzdés, vagy más, hasontermészetű feladványok megoldása; ámde hogy ily irányú munkálkodás lehető legyen, lehetővé kell tenni a hallgató számára, hogy akkor, midőn ily irányú tanulmányokkal akar foglalkozni, kevesebb órát vehessen, anélkül, hogy e miatt félévének beszámítását kockáztatná, de anélkül is, hogy e miatt privilégiumot nyerne arra, hogy egészben kevesebb számú óra hallgatása útján végezhesse tanulmányait. Elérhető pedig ezen kétségenkívül nagy előny azáltal, ha kimondatnék,hogy joga van a hallgatónak ahoz, hogy a szabályként előírt 20 óra helyett hetenként csak legalább 15 órát vegyen egyes félévekben; ha azonban ezen jogával él, az ily félévnek beszámítása csak azon feltétel alatt történik, ha az ily félévet követő legfennebb két félév alatt a hiányzó 5 órát kipótolja; nem élhet azonban ezen joggal ismételten mindaddig, míg a kipótlás nem történt». A feltételnek ily formulázása által meggátoltatik azon különben talán bekövetkezhető visszaélés, hogy a tanuló a hiányzó sok óra utánpótlása okáért egyes félévekben annyi órára iratkozzék be, ahányat sikerrel nem hallgathatna. Ami már azon kérdést illeti, hogy a kötelezett tantárgyak tekintetében minő álláspontot foglaljon el a tanulmányi és vizsgálati rend? erre vonatkozólag — nézetünk szerint — csak akkor adhatunk biztos és kielégítő feleletet, ha előzetesen a bifurcationalis systhémára nézve megállapodásra jutottunk. Meggyőződésünk szerint nem képezheti vita tárgyát azon állításunk, hogy a jog- és államtudományok között oly szoros kölcsönös kapcsolat és benső összefüggés létezik, hogy a jogtudományokban alapos ismereteket államtudományi alapismeretek nélkül legalábbis megfordítva szerezni aligha lehet; — mihez — a tudományos szempontoktól merőben eltekintve is, s csakis az egyetemi oktatás azon másik feladatát szem előtt tartva, melynél fogva kell, hogy a fiatal ember az egyetemen a különböző gyakorlati életpályákhoz szükséges qualificationális előkészületet megszerezze, s hozzájárul még azon körülmény, hogy a bíró, ügyvéd stb. is gyakran jön azon helyzetbe, midőn az államtudományi ismeretekre is kell támaszkodnia, s viszont az administratív tisztviselő, hivatalos eljárásánál, határozathozatalnál s. a. t. hasonlólag nem ritkán a magán- vagy a büntetőjog elveinek tekintetbe vételére van utalva. Epoly bizonyos azonban, hogy ma már úgy a jog- mint az államtudományok oly fejlettséget mutatnak, az ezen terek mindegyikén szükséges ismeretek oly togkörűek, hogy csak kivételek gyanánt tűnnek fel oly tehetségek, melyek ugy a jog- mint az államtudományok mezején egyenlően beható tanulmányok alapján nyugvó ismeretet — tudományos képzettséget — elsajátítani képesek, különösen akkor, midőn még azon körülményt sem téveszthetjük szem elől, hogy a jog- és államtudományi tanfolyamnak még egy évvel leendő megtoldására aligha gondolhatunk. Számolnunk kell tehát a viszonyokkal, s ezek tekintetbe vételével úgy hiszszük, hogy a kötelezett tantárgyak kérdése legcélszerűbben úgy lesz megoldható, ha a bifurcatiót alapeszméjében fenntartjuk ugyan, de nem azon amphibialis alakban, melyben az — mint unícum —, kifejezést nyert a jelenlegi tanulmányi és vizsgálati rendben, hanem alkalmazzuk azt tisztán, consequentiáival. Midőn a hallgató a középtanodából átlép az egye-