Jogtudományi Közlöny, 1880

1880-12-03 / 49. szám

334 JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY. vagy okok forognak fen, melyek következtében a bün­tetés alkalmazhatása ki van zárva így pl. a büntető meghalt, vagy pertörlés esete forog fon, az elévülési idő az adott bűnesetre nézve mindegyik törvény szerint már eltelt, vagy a magánindítvány előterjesztése a törvényes határidőben mindegyik törvény szerint elmulasztva lőn. Ily esetben a büntethetőségi intézkedések alapján nem lehet eldönteni az enyhébb intézkedés vagy törvény kér­dését, mert hiszen a bűneset úgy az egyik mint a másik törvény intézkedései szerint nem büntethető. Itt sem tesz különbséget, vajon a bűneset az egyik törvény szerint ezen okból (pl. magánindítványtétel elmulasztása), a másik törvény szerint pedig más okból (pl. az elévülési idő eltelése), vagy az egyik törvény szerint csak egy okból (pl. a magánindítványtétel elmulasztása), a másik törvény szerint pedig több oknál fogva (pl. magánindítványtétel elmulasztása és az elévülési idő eltelése), az egyik tör­vény szerint általános oknál (pl. elévülési idő eltelése), a másik törvény szerint pedig különös oknál fogva (pl. reális bánat) nem büntethető. De az enyhébb intézkedés és törvény alkalmazásának kérdése itt nem is bír gya­korlati jelentőséggel; annak megítélésére és alkalmazá­sára nincs szükség. 2. A másik lehetőség az, midőn a bíró azt tapasz­talja,, hogy a kérdéses bűneset az egyik törvény szerint büntethető, mert szerinte semmi oly ok nem forog fön, mely a büntetés alkalmazhatását kizárná; a másik tör­vény szerint pedig nem büntethető, mert szerinte a bün­tetés alkalmazhatását kizáró ok létezik. Itt természetesen csak azon, a bűneset büntethetőségét kizáró, akár álta­lános akár különös okokról lehet szó, melyekre nézve a törvények intézkedései lényegesen eltérhetnek egymás­tól, nem pedig azokról is, melyek mindegyik törvényben csak egyenlők (pl a büntető halála, pertörlés, sat.) lehet­nek és egyenlőkép megvannak. Mindenekelőtt a büntet­hetőségnek különös feltételei, vagyis inkább a büntetés alkalmazhatását kizáró, a cselekmény büntethetőségét megszüntető különös okok veendők figyelembe. Ezek csupán az egyes bűncselekményeknél szoktak előfordulni s az uj btkvben nagy számban találhatók; az uj btkv. alkalmazásának legbővebb terét tehát ezek nyújtják. Ide tartoznak különösen azon bűncselekmények, melyeknél az önkénytes visszalépés, elállás vagy tettleges bánat még a bűncselekmény befejezett elkövetése után is megszün­teti az új btkv. szerint a bűncselekmény büntethetőségét, míg az előbbi törvények és törvényes gyakorlat az ön­kénytes visszalépésnek és tettleges bánatnak ezen hatá­lyát az illető bűncselekményeknél nem ismerték. Így pl. tegyük föl, hogy még az új btkvek hatályba lépte előtt lőn elkövetve egy oly felségsértési eset, vagy felségsér­tési bűnszövetség, mely úgy az előbbi, mint az uj btkv. szerint mint olyan büntetendő és most kerül elbírálás alá, de egyúttal tegyük föl azt is, hogy az önkéntes visszalépésnek oly esete is létezik az adott esetben, mely az uj btkv. 136, illetőleg 13­. §§. rendelkezéseinek meg­felel. Ez esetben az új törvény volna mint enyhébben intézkedő törvény alkalmazandó, mivel e szerint a bűn­eset nem büntethető, míg az előbbi törvény és törvényes gyakorlat szerint, mely az önkéntes visszalépést a fen­nebbi esetekben nem ismerte, az büntethető. Hasonlóan — az önkéntes visszalépés törvényes kellékű esetének tételét föltételezve — az uj btkv. volna alkalmazandó, mint enyhébben intézkedő törvény a hűtlenségnél (151. §.), a lázadásnál (159. 160. §§.), a hamis tanuzásnál és eskünél (225.­­§.) sat. sat. egyszerűen azon oknál fogva, mert az uj törvény szerint az eset nem büntethető, a régi szerint pedig az volna. Vagy pl. gyújtogatás esete forog­jon, mely még az előbbi törvény uralma alatt lett elkövetve; ez mind a régi mind az uj törvé­ny szerint büntetendő; de azt constatálja a biró, hogy tettleges bánat is létezik, még­pedig az uj btkv. 427. §. rendelkezésének megfele­lőleg, minek következtében az uj btkv. értelmében bün­tetés nem alkalmazható. Ez esetben is az uj törvény intézkedése fog alkalmazást nyerni, mivel a régi törvény és gyakorlat a tettleges bánat daczára is büntette a gyujtogatást, a tettleges bánatot csupán enyhitő körül­ménynek tekintvén. Ellenben ha az elkövetett lopásnál az osztrák btkv. 187—8. §§. rendelkezésének megfelelő tettleges bánat fordul elő, minthogy az uj btkv. szerint ez csak enyhitő körülményt képez, ellenben az osztrák btkv. idézett §§-ai szerint a büntethetőséget megszünteti, az osztrák btkv. intézkedése lévén enyhébb, ez alkal­mazandó. Vagy tegyük föl, hogy az elbírálandó régi bűneset erőszakos nemi közösülést képez s mindegyik törvény szerint egyaránt büntetendő, de a tettes és a sértett nő közt még a bűnvádi ítélet kihirdetése előtt házasság jött létre. A régi törvény és gyakorlat szerint ez esetet meg kellene büntetni, mert az utólagos házas­ság nem tekintetett az eset büntethetőségét megszün­tető oknak; ellenben az új törvény szerint, mely azt annak veszi (240. §.), nem lehet megbüntetni. Innen ez esetben is az új btkv. nyerne alkalmazást. Vagy például hozom föl a rágalmazás és becsületsértés eseteit, mennyi­ben az egyik törvény föltétlenül vagy föltételesen bizo­nyos megszorításokkal exceptio veritatisnak ad helyt, a másik törvény pedig ezt teljességgel nem ismeri. A mi régi törvényünk és törvényes gyakorlatunk nem engedte meg az igazságnak bebizonyíthatását, illetőleg az igaz­nak bebizonyítását nem tekintette a büntethetőséget megszüntető oknak; ellenben az uj btkv, az exceptio veritatist, habár némi kivételekhez kötve (264. §.) meg­engedi , de csak bizonyos esetekben (263. §.); innen mindazon korábban elkövetett rágalmazási, vagy becsü­letsértési esetekben, hol az új btkv. intézkedései szerint az exceptio veritatis érvényesíthető s ennélfogva adott esetben a vádlott részéről valóban érvényesíttetik is, az új törvény lévén enyhébben intézkedő törvény, ez alkal­mazandó. Azonban minden ily esetben szükségképi fel­tétel, hogy a vádlott éljen törvényes jogával és hogy a rágalom vagy becsületsértés tartalmát, anyagát képező állítás vagy tény valóságát, igaz voltát bebizonyítsa, mert csak ez esetben válik a rágalmazás vagy becsület­sértés büntethetlenné; különben pedig, ha a vádlott nem él a neki adott kifogási joggal, • vagy él ugyan, de neki nem sikerül bebizonyítani állításának igaz voltát — a büntethetőséget megszüntető ok az uj törvény szerint sem létezvén — s igy az eset mindegyik törvény sze­rint büntethető levén, az uj törvényt ezen, a büntethető­ségre vonatkozólag tett speciális intézkedése alapján azért nem lehet enyhébb és ennélfogva adott esetben alkalmazandó törvénynek mondani, mert hiszen a tör­vénynek azon enyhébb intézkedése itt alkalmazást nem nyer, mert nem is nyerhet. E tekintetben az életbelép­tetési törvény szerint (7. §.) a sajtóvétségek sem képez­nek kivételt. Azon esetben, ha a két törvény közül az egyik föltétlenül, a másik pedig csak föltételesen ad helyt az exceptio veritatisnak, mindig az előbbi törvény tekin­tendő a büntethetőség szempontjából enyhébbnek, föltéve, hogy adott esetben a megengedett exceptio veritatis sikerrel érvényesíttetik; ha pedig mindegyik törvény csak föltételesen és kivételekkel engedi meg az exceptio veri­tatist, ez esetben minden a föltételek és kivételek minő­ségétől, terjedelmétől és számától függ; minél tágabb tért enged a törvény az exceptio veritatis érvényesíthe­tésének, annál több esetben lesz a rágalmazás vagy becsületsértés az exceptio veritatis sikeres érvényesítése 49. SZÁM.

Next