Jogtudományi Közlöny, 1881
1881-04-08 / 15. szám
Tizenhatodik évfolyam. ie. sz. Budapest, 1881. április 15./ %•A JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY KAPCSOLATBAN A DÖNTVÉNYEK GYŰJTEMÉNYÉVEL. félévre 6 írt Megjelen minden pénteken. KIADÓ-HIVATAL: egyetem,utcza 4d ik szám. Előfizetési dij: negyedévre " 3 ^ ^ megrendelések a kiadó-hivatalhoz intézendők. — A kéziratok bérmentve a szerkesztői irodába. SZERKESZTŐI IRODA: S Üllői út 2. szám, III. em TARTALOM: Polgári házasság. Sztehló Kornél ügyvédtől. — A jogi oktatás Németországban. Dr. Nagy Dezsőtől. — Jogirodalom. Dr. Révai Lajos ügyvédtől. — Törvénykezési Szemle : Adalék az uj perrendtartás javaslatához. Csorba Károly kir. alügyésztől. — A minősített anyagi bűnpártolás viszonya az orgazdasághoz. Dr. Barna Ignácztól. — Azösszefüggés hiányán a forgatmánynál. Dr. Stern Miksa budapesti ügyvédtől. MELLÉKLETEK: Törvénytervezet a polgári házasságról. Készítette: Dr. Kováts Gyula budapesti ügyvéd. — Curiai határozatok. Polgári házasság. II.* felette megkönnyíti nekünk az előttünk fekvő javaslat az általánosan kötelező polgári házasság szükségességének indokolását, mert mindazon indokok, melyeket a javaslat az izraelita-keresztény pótpolgári házasság mellett felhoz, még inkább szólanak az általánosan kötelező polg. házasság mellett. És ha valahol a világon érdemelnek ez indokok figyelmet, úgy nálunk azt bizonyosan megérdemlik. Mert nincs a föld civilizált részében ország, hol a házassági jog annyira össze-vissza van kuszálva mint nálunk. Van nálunk kánoni jog és szentszéki peres eljárás, melyet senki sem ösmer, csak a papok ; vart görög-keleti és görög-egyesült egyházi jog, melyet még kevesebben ösmernek ; van a magyarországi protestánsoknak egy elavult házassági pátensük, melynek szabványait a törvénykezési gyakorlat régen hatályon kivül helyezte; van az erdélyi helvét hitvallásuaknak, az ágostai hitvallásuaknak és az unitáriusoknak külön-külön házassági joguk, a melyet A Magyarországon csak azon hiréből ösmernek, hogy ott jó pénzért könnyű és gyors az elválás; van a zsidóknak egy kanczelláriai rendeletük, mely a magyar törvényhozás által meg nem erősittetvén, magvában érvénytelen, s még van a zsidóknak a talmudjok, melynek a házassági jogáról a magyar bíróságoknak fogalmuk sincs, és ez általános zűrzavar felett uralkodik egy laza törvénykezési gyakorlat, mely a házassági válóperekben az ítélethozatalt tiszta blanquette-munkának tekinti, s melynek fő- és egyedüli alapelve az, hogy aki Magyarországon el akar válni, az térjen át. Mire terjedvén, hogy a minisztériumban házassági törvény készül, minden gondolkodó ember, aki ezt a zűrzavart látja, erősen azt hitte, hogy a törvényjavaslat, ha nem is lesz a legliberálisabb, ezen zűrzavarban fog akarni rendet csinálni, s hogy a kormány, ha nem meri az általánosan kötelező polgári házasságot behozni, mégis annyira , mennyire rendezni fogja ezt a zűrzavart egy oly törvény által, mely az ország minden lakosainak házassági jogára ki fog terjeszkedni. És ime mit tesz a kormány ? Arról az egy speciális esetről, midőn keresztény akar zsidóval egybekelni, gondoskodik csak, ezen egy speciális esetre kidolgoz nagy minutiositással egy egész törvényt, a nagy zűrzavart pedig nem hogy rendezné, de a már létező kilenc házassági jogot még egy tizedikkel szaporítja. Nagyon nehezen fogja elháríthatni magáról a kormány azon vádat, hogy ezt csak azért tette, hogy valamit tenni látszassék. * Az előbbi közleményt 1. múlt heti számunkban. Szerk. Ha a kormánynak olyannyira szívén fekszik az ezen állapotok által megzavart közerkölcsiség, akkor mindenek előtt a házasság felbonthatóságának kérdését kellett volna rendeznie általánosan kötelező törvény által. Már a Jogtud. Közlöny i. e. 12. számában közzétett czikkemben kimutattam, hogy a házasság felbonthatósága kérdésének rendezése nálunk még égetőbb szükség mint magának a polgári házasságnak behozatala. Ezen kérdést mielőbb rendezni kell, vagy liberális vagy reactionárius irányban. Vagy azt mondja ki a törvény, hogy minden házasság bizonyos feltételek mellett felbontható, amit csak az általánosan kötelező polgári házasság behozatala által tehet meg, vagy jelentse ki a törvény, hogy az 1868. évi 53. törvényczikk 8. §-a, mely szerint az áttért minden cselekvényei azon egyház tanai szerint ítélendők meg, amelybe az illető áttért, azon esetben, midőn a házasság megkötéséről vagy felbontásáról van szó, nem alkalmazható. Az ilyen törvényrendelkezés persze csak az áttérési botrányt és ennek a közerkölcsiségre hátrányos befolyását szüntetné meg, de nem szüntetné meg a vadházasságok számát, sőt előreláthatólag ezeket még inkább szaporítaná, mégpedig a vadházasságok legrosszabbik faját, azt, mely házasságtöréssel párosul, ennek pedig a közerkölcsiségre még károsabb kihatása van mint az áttérésnek. Akárhogy vélekedjünk tehát a házasság felbonthatóságának kérdéséről, bizonyos az, hogy a felbonthatlansági tannak gyakorlati alkalmazása alatt szenvedő közerkölcsiség csak az általánosan kötelező polgári házasság behozatala által védhető meg. Az általánosan kötelező polgári házasság szükségességének indokolásánál nem mulaszthatjuk el még egy fontos politikai érvről megemlékezni, mely már a lapokban is hangoztatva lett, a magyar nemzet számereje fokozásának szükségességéről. Kétségtelen ugyanis az, hogy ahol a házasságra lépés egyfelől és a szerencsétlen és ennélfogva meddő házasságok felbontása másfelől megkönnyíttetik, ott a törvényes házasságban élők és ezzel a törvényes gyermekek száma is nagyobb lesz. Statisztikailag bebizonyított tény továbbá az is, hogy a törvénytelen gyermekek között a halálozási arány a legkedvezőtlenebb. Bizonyos tehát az, hogy a coelibatus és a felbonthatlansági tan uralma a házasságok és a törvényes gyermekek számát csökkentik és a törvénytelen gyermekek számát szaporítják. Egy nemzet pedig, mely magára hagyva és elszigetelve áll a népek zajló tengerében, melynek népesedési viszonyai mint az utolsó népszámlálás kimutatta, 10 év alatt határozott pangást tanúsítanak, saját tételének komoly veszélyeztetése nélkül nem tűrheti azon káros tényezőket, melyek számerejét, habár csak részben is csökkentik, és sürgős kötelességének tartozik tekinteni ezen káros tényezők megszüntetését. Hogy ezt csak az általánosan kötelező polgári házasság behozatala és ezzel a házassági ügy végleges rendezése által érhetjük el, ezt hangsúlyozni a mondottak után felesleges.** Sztehló Kornél: A hely szűke ezen közleményeknek egész terjedelemben való felvételét meg nem engedvén, a javaslat részleteinek bírálata önálló röpiratban fog megjelenni. Szó.