Jogtudományi Közlöny, 1883

1883-02-23 / 8. szám

18 JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY melyre az idézett tétel vonatkozik, ez áll : «ingó dolog átadása az által történik, hogy a műszereket átadja stb.», tehát ez nem jelképes átadás? Különben az indokolásban sok furcsaság van, még ha «Paulus mondja is». Több között csak azt emelem ki, hogy «a fán levő gyümölcsöt az által adja át, ha azt kijelöli s egyúttal a lajtorját átadja, melyen (Paulus) felmehet. Végre a 2. §. további két bekezdése és felesleges, amint ez a következő példából kitűnik: valakinek van egy könyvtára, melynek külön catalogusa van, ez dologösszeség; most kap egy könyvet, melyet sajátjakép megtartani akar, tehát melynek birtokosa; ha most e könyvet is a könyvtárába helyezi, kétségbevonhatja-e valaki, hogy még mindig birtokosa a könyvnek , vagy ha a könyvtárból a könyvet ismét kiveszi, lehet-e a felett kétség, hogy az utóbbin a birtok folytattatik. Ilyesmit törvényben kimondani legalább is felesleges. (3. §.) Hogy a possessio plurium in solidum lehetetlen, ez a birtok természetéből annyira önként következik, hogy ennek kimondása végett legkevésbbé sincs szükség egy külön §-ra. Ezért a 3. §-t elhagyandónak tartom. (4. §.) A 4. §-ból kihagyandók e szavak: «nem törvényes koruak» , mert hogy oly személyek, kik életkoruk hetedik évét be nem töltötték, még nem törvényes korúak, ez magától értetik s ezeknek birtokszerzési képességük nem azért nincs, mert nem törvényes korúak, hanem azért, mert a 7-ik évet még be nem töltötték. Ugyanezen §. második része felesleges, mert corollariuma az elsőnek. Más megjegyzésem a 4. §-hoz nincs, de nem hagyhatom szó nélkül az indokolásnak erre vonatkozó részét (104. 1. 4. §.), hol példakép mondva van: h Így török alattvalók ingatlant nem szerezhetvén, ingatlannak birtokát sem szerezhetik), nehogy valaki, ha ezt olvassa, el is higyje. E megszoritása a török alattvalóknak az 1816. febr. 24. udv. rend. alapján igaz volt, de ma már nem áll fen többé; miután az 1868. nov. 5-én az osztrák-magyar monarchia és Törökország között kötött s 1871. márcz. 29-én kihirdetett* nemzetközi egyezménynél fogva megszűnt. (Folyt. követk.) Haller Károly. Magy. orsz. Rendeletek tára 1871. 15. sz. Hiteltelekkönyveinkről.* Az erdélyi telekkönyvi rendtartásnak a magán okiratok bekebelezési különös kellékeit megállapító rendelkezéseit (81., 82. és 83. §§.) továbbra is fentartandóknak vélem a következő kiegészítéssel. A 82. §-hoz új pontul jönne:) Ingatlanokra vonatkozó adásvételt, cserét, osztályt, ajándékozást tárgyazó, szóval tulajdonjog szerzésére irányuló okiratokat csak a községi (városi) elöljáró jelenlétében szabad aláírni, illetőleg kézjegygyel ellátni, aki az okiratra vezetendő bizonyítványban a személyek ugyanazonosságát, az aláírás valódiságát, az eladott ingatlan évi tiszta jövedelmét és adóját igazolni köteles. Az ingatlanok átruházásáról a községi fvárosi előjáró rendes jegyzéket vezet, mi végből a telekkönyvi hatóságok minden tulajdonjogbekebelezésre vonatkozó végzésről öt felzeten értesíteni tartoznak. Szükségtelennek tartom ezen rendelkezésnek roppant horderejét bővebben indokolni. Csak azt emelem ki, hogy ezáltal nemcsak a birtokátruházások nyilvántartatni és ellenőriztetni fognak, hanem sok kijátszásnak, hamis okmányszerkesztésnek és félrevezetésnek eleje vétetik; nem is említve azt, hogy a birtokátruházások ezen szigorítása és ellenőrzése által hiteltelekkönyveink hitele nevezetesen emelkedni fog. Azon körülmény, hogy a szerződő feleknek a községi (városi) elöljáróhoz fáradniok kell, nem ró új terhet rájuk, mert hiszen az évi tiszta jövedelem és adó kitudása és bizonyítása végett eddig is kellett fáradniok. Ha a bekeblezés valamely magánokirat alapján meg nem engedhető azért, mivel az a bekeblezésre szükséges kellékekkel nincs ellátva, akkor a kérvény az észlelt valamennyi hiánynak tüzetes elősorolása mellett azon kijelentéssel adandó vissza, miszerint ha a jelzett hiányok a végzés vételétől számítandó 30 nap alatt nem pótoltatnak, a széljegy töröltetni fog. Az ezen végzés ellen 15 nap alatt beadható felfolyamodás következtében keletkezett helybenhagyó másod bírósági végzés ellen további felebbvitelnek helye ne legyen. De ha folyamodó az ily kiegészítést rendelő első bírósági végzés ellen fel nem folyamodott, sem a kitűzött 30 nap alatt újra nem kérelmezett, a tikkvi iroda ebbeli jelentésére a széljegy törlendő. Ha pedig a tikkvi hatóság kiegészítést nem rendel, hanem teljesen elutasítólag határoz, az elutasító végzés a telekkönyvben feljegyzendő oly czélból, hogy a rangsorozat biztosíttassék azon esetre, ha a kérelem folyamodás útján megengedtetnék. De ezen följegyzésnek az erdélyi tikkvi rendtartás 133. §. a) és b) pontjai eseteiben ezentúl se legyen helye, ugyszintén a tikkvi rendtartás tárgyában 1876. évben közzétett törvényjavaslat so6. §. b) pontja esetében sem, vagyis akkor sem, ha a fekvőség vagy jog, melyre, a bejegyzés kéretik, más személy számára, mint akire az okirat tartalma szerint bekebelezés történhetik, van bevezetve. íme az annyi zavart és sok esetben érzékeny joghátrányt okozott bonyodalmas előjegyzési intézményt ily módon kiküszöbölhetjük. De ki kell küszöbölnünk az egyetemleges zálogot is, mert ez még több zavart, még több bonyodalmat, még több kárt okoz, mint az előjegyzés. De ekkor ki kell mondanunk, hogy zálogjog csak az ugyanazon telekjegyzőkönyvben foglalt összes fekvőkre szerezhető , egyes részeire csak azután, ha előbb lejegyzés folytán külön tekvbe vitetett át. Mert azt, hogy az ugyanazon telekjegyzőkönyvben foglalt jószágtesteknek (például X. község 45. sz. tekrében A. + 1—295. tsz. alatt foglalt fekvőknek) mindenikére külön teher, tehát 295-féle zálogjog kebeleztessék be, a telekkönyvek egyszerűsége, könnyű és gyors áttekinthetése és kezelése végett nem szabad megengedni. Ha pedig az ily módon terhelt ugyanazon tekrben foglalt fekvőknek egy része vagy csak valamelyik jószágtest másra átruháztatik, lejegyzés előtt az összes bekeblezett hitelezők meghallgatandók lennének az iránt, ha vajon a lejegyzés tehermentesen avagy minden egyes tehertétel számszerűleg meghatározott hányadrészének átvitele mellett engedhető meg ? Ezek szerint jövőben a ki tízezer forint kölcsönt akar felvenni és van neki X. község 45. sz. tjkvében A. -f 1—295 rsz. alatt 8000 frt értékű — Y. község 6. sz. tjkvében A. I. 1—8. rsz. alatt 4500 frt értékű •— és Z. község 83. sz. tjkvében A. + 1—75. tsz. alatt 6500 frt értékű ingatlan vagyona: három külön kötelezvényt, például egyet 5000 frtról, egyet 2000 frtról és egyet 3000 frtról fog kiállítani és az elsőt az X. községbeli 45. sz. tjkvben, a másodikat az Y. községbeli 6. sz. tjkvben és a harmadikat a 7. községbeli 83. sz. tjkvben foglalt fekvőkre bekebeleztetni. Megjegyzem, hogy nézetem szerint úgy az okiratban, mint a kérvényben elegendő csupán csak a telekjegyzőkönyv számát kitenni, a telekkönyvi rend és helyrajzi számokat egyenként csak akkor kell megnevezni, ha nem az ugyanazon telekjegyzőkönyvben foglalt összes fekvőkről, hanem csak egyes birtokrészletekről van szó. Ez szintén könnyíti és egyszerűsíti az eljárást. Mert ha az okmányban csak annyit is mondunk, hogy például X. község 45. sz. tekvben A. + alatt felvett összes fekvőkre a tulajdonjognak * Az előbbi közleményeket 1. a 6. és 7. számokban. 8. SZÁM.