Jogtudományi Közlöny, 1885

1885-05-29 / 22. szám

akár közjegyzői ténykedésével kapcsolatban, akár attól függet­lenül végez, a kártérítési kötelezettség elévülésére nem az átalános elévülési idő volna-e alkalmazandó ? A közölt eset­ben mind a három bíróság szerint a közjegyzőnek fentebb körülírt ténykedése is olyannak tekintendő, mely a kártérí­tés kérdését illetőleg az 1874: XXXV. tcz. szerint birálandó el. — Az egyetemen tartott büntetőjogi seminá­riumba a most véget ért tanévben 54 hallgató volt beirva. Tárgyaltatott összesen 15 bűneset. A tárgyalások menete­ a következő. A seminárium vezetője kidolgozza a bűnesetet, melyet rendszerint olykép construál, hogy gyakor­latias jellege mellett a magyar büntető-törvénykönyv sajátszerű­ségeinek kiemelésére alkalmas legyen; itt-ott a Döntvény­tárból vesz fel esetet csekélyebb módosításokkal. A beiratkozott joghallgatók és joggyakornokok a félév elején megállapított sorrendben felosztják egymás közt az ügyészi, védői és bírói functiókat, s míg a résztvenni kívánók valamennyien nem functionáltak, ugyanazon egyén másodszor nem kerülhet sorra. A kitűzött határnapon az ügyész előadja a vádat s a védő a védelmet. Másodszori felszólalás csak tényleges helyre­igazítás czéljából van megengedve. A vitázat berekesztése után a résztvevők bármelyike előadhatja véleményét rövid indokolás kíséretében. Ezután a tárgyalás elnapoltatik az ítélet meghozatala czéljából. A bíróság majd egy, majd több tagból alakul. Az ítélet, írásban fogalmazva, teljesen a törvényeinkben megszabott formát nyeri, rendelkező részszel és kimerítő indokolással. (Ez az egyedüli írásbeli elem az egész tárgyalás folyamán.) A legközelebbi határnapon az ítélet fel­olvastatik s felszólittatnak a résztvevők, hogy jogorvoslat alakjában adják elő nézeteiket az itélet által nyújtott meg­oldásról. Ezen stádiumig a tanár vezetése arra szorítkozik, hogy a hibákat, a tényállástól vagy a törvénytől való flagráns eltéréseket helyreigazítja s a vita személyessé fajulását lehető­leg megakadályozza; egyátalán nem gyakorol a vita menetére több befolyást, mint a­mennyi egy ülésben az elnököt bár­mely testületnél megilleti. A jogorvoslatok meghallgatása után a tanár a törvényre és a kérdés doctrinális állására való tekintettel az esetről érdemlegesen kifejti véleményét s miután reflektált a vita folyamán felhozott ellenérvekre is, felszólítja a résztvevőket, reassummálnak véleményeket a hallott kifej­tésekkel szemben. Igen gyakran megtörténik, hogy ekkor a vita megújul és élénk változatokban ugy a résztvevők mint ezek és a tanár közt órákig tovább foly.­­ A jelen tanév bezárása alkalmából a semináriumban résztvett egyetemi polgárok megbízták egyik társukat, hogy ne­vekben köszönetet mond­jon a seminárium vezetőjének ezen a magyar egyetemeken teljesen új s különösen a pozitív törvények elsajátítására és szellemek átérzésére, valamint a jogi műnyelv begyakor­lására kiválóan alkalmas intézmény felkarolásáért. A semi­nárium vezetője kiemelte válaszában mint különösen örven­detes tényt, hogy a semináriumi oktatás az ifjúság buzgó részvétele folytán az egyetemen a többi tudományágakban is évről-évre terjed s ma már a theoretikus előadások lényeges kiegészítőjét képezi. — Az «egyszerű» dulakodás tekinthető-e oly akadálynak, melynek folytán valaki választási jogait nem gya­korolhatta ? A kir. Curia (a lőcsei kir. tszék előtt választási jog elleni vétséggel stb. vádolt G. János és társai ellen folya­matba tett vizsgálati ügyben) .... felebbezők nem panaszol­ták, hogy választási joguk szabad gyakorlatában megakadá­lyoztattak volna, a­mennyiben a különböző politikai pártokhoz tartozó egyes személyek közt a választási cselekményt meg­előzőleg történt egyszerű dulakodás olyan megakadályozás­nak nem tekinthető (1885. 2350. május 19.) . Kölcsönös nyilvános bántalmazás a fegyelmi bíráskodás körébe tartozik-e ? A győri ügyvédi kamara fegyelmi bírósága: — — és — — győri ügyvédek ellen a fegyelmi eljárás elrendeltetik és az iratok vizsgáló biztos kiküldése végett a kamara elnökségéhez áttételnek. Indokok: — — és — — ügyvédeknek a 78. és 81/884. számú nyilat­kozataikban beismert azon tette, hogy az 1884. évi augusz­tus 9-dikén este a győri főtéren levő kávéház előtt többek jelenlétében egymást botrányos módon megtámadták és tett­legesen bántalmazták, az ügyvédi rendtartás 68. §-a b) pont­jában minősített fegyelmi vétség jelenségeit foglalja magában s mint ilyen az ügyvédi rendtartás 27. §-a b) pontja és 75. §-a szerint egyenesen az ügyvédi kamara fegyelmi bírósága hatás­körébe és elbírálása alá tartozik; a becsatolt jegyzőkönyv és nyilatkozatokban vitatott azon körülmény pedig, hogy a panasz­tott cselekmény miatt a társadalmi életben gyakorlatban levő lovagiassági szabályok értelmében melyik fél tartozott volna lovagias elégtételt követelni, vagy hogy a felek lovagias úton szereztek-e maguknak elégtételt vagy sem, ezen cselek­ményüknek fegyelmi úton való üldözését annál kevésbbé zárja ki, mivel ezen a BTK. XIX. fejezetébe ütköző elégtétel­szerzési mód hatóságok által a felek mentségére figyelembe nem vehető, mindezeknél fogva .... A kir. Curia kisebb fegyelmi tanácsa, a győri ügyvédi kamara fegyelmi bíróságának neheztelt végzése indokainál fogva helyben hagyatik. — A német birodalmi gyűléshez benyújtatott egy törvényjavaslat, mely a vasúti forgalmi eszközök (rollendes Material) lefoglalhatlanságát mondja ki; a külföldi vasutakra ezen rendelkezés csak annyiban nyerne alkalmazást, a­meny­nyiben az illető állam a kölcsönösséget biztosítja. Indokol­tatik ezen törvényjavaslat különösen azzal, hogy nem lehet megengedve, miszerint versenyző magánérdekek a közérdeket, mely a vasutak akadálytalan forgalmát követeli, sértsék. Az osztrák vasutak coupon-hitelezői ugyanis évek óta folyton kísérleteket tesznek, hogy követeléseiket, melyekkel az osztrák biróságok részéről elutasíttatnak, a Németországban forga­lomban levő osztrák vagyonok lefoglalása által érvénye­sítsék.­­ A német birodalmi gyűlés bizottsága a napok­ban tárgyalta az ártatlanul elitéltek kárpótlása iránti Lenz­man-Kaiser féle indítványt. Az előadó formulázta a kérdése­ket, melyek alapján a javaslat szövegezendő volna. A bizottság azonban nem bocsátkozott a részletes tárgyalásba, hanem a kormányt véli felszólítandónak a javaslat beterjesztésére.­­ A franczia senatusban Bozeriau senator indít­ványt nyújtott be, mely szerint az esküdtek fel legyenek jogosítva a verdictet azon kijelentéssel kisérni, hogy «igen enyhítő körülmények» (circonstances trés attenuantes) forog­nak fel; ez esetben bármely bűncselekménynél kiszabhatná a bíróság a lehető legkisebb bünetést, t. i. hat napot. Indít­ványozó a büntető­ törvény szigorával indokolja javaslatát s azt hiszi, hogy az esküdtszékek mind gyakoribb felmentéseit ki lehetne kerülni, ha ilykér a­z esküdtek az igazságot össze­egyeztethetnék a humanitás követelményeivel.­­ Az angol bűnvádi eljárásban a vádlott tudva­levően pusztán a per objectumául tekintetik. A parlament előtt most törvényjavaslat fekszik (A bill to am­end the lavy of evidence in criminal cases), mely szerint a vádlott ezentúl saját beleegyezésével mint tanú lesz kihallgatható, feltéve, hogy az általános bizonyítási szabályok szerint is elfogad­ható tanú. A vádlott ily esetben, mint akármely más tanú, esküt tesz, a kihallgatások és keresztkérdések vele megejten­dők, de oly kérdések, melyek más mint a vád alapjául szolgáló bűncselekményre vonatkoznak, csak kivételes és a törvényben tüzetesen meghatározott esetekben vannak megengedve. Ezen törvény hatálya azonban a Grand Jury előtt a vádhatározat kérdésében való eljárásra nem terjed ki.­­ Az angyalok életnagysága képezte a napokban egyi­k német­országi bíróságnál kérdés tárgyát. Egy gyászoló özvegy megrendelt a sírkőkereskedőnél szürke márványból egy emlékkőt, melyen tiroli már­ványból egy életnagyságú angyal álljon, kezében kioltott fáklyát tartva. Az angyal ára 3000 márkában állapíttatott meg. Midőn az emlékkő elkészült, az özvegy megszemlélvén a szobrot, kijelenté, hogy miután az angyal nem életnagyságú, nem veszi át az emlékkövet. A kereskedő ellenben azt hozá fel, hogy az angyal bír egy gyermek életnagyságával. A dolog perre került. A kereskedő a 3000 márka megfizetését, az özvegy ellenben 5 lábnál magasabb angyal szállítását kérelmezte. A bíróság mindkét felet kérelmükkel elutasította és a perköltségben egyenlő mérv­ben marasztalta. Indokaiban kiemeli, hogy miután az angyaloknál ter­mészetes életnagyságról szó sem lehet, a szerződő feleknek az emberi termetet kellett szem előtt tartaniuk. A vitás kérdés eldöntésére azonban ez alapon sem lehetett határozott támpontot találni. Vannak ugyanis gyermek-­s felnőtt embernagyságú angyalszobrok, azonkívül sem a talap­zat nagyságából, sem a szobor árából nem lehet szerződést kötők akara­tára alaposan következtetni , így miután a szerződés egyik lényeges alkat­eleme, a felek akarategysége, hiányzott, a szerződés meg nem kötöttnek tekintendő. (A kárt tehát a kereskedő szenvedi, mert az angyal megmarad raktárában.)­­ A párisi polgári biróság kimondotta a napokban, ho­gy a színésznő a szerződés azon határozmányát, miszerint viselőssége esetére a szerző­dés felbontottnak tekintetik, nem magyarázhatja saját javára, vagyis olykép, hogy viselőssége esetére fel volna jogosítva a szerződést egy­oldalúlag felbontani, hanem ezen jog csakis az igazgatót illeti ; ellen­kező esetben ugyanis a színésznő igen könnyen visszaélhetne ezen határoz­mánynyal. Felelős szerkesz­tő : Dr. Dárdai Sándor (VIII., Üllői­ út 2. sz.) Főmunkatárs : Dr. Fayer László (IV., Zöldfa-utcza 9. sz.) Lapkiadó-tulajdonos : Franklin-Társulat (Egyetem-utcza 4. sz.) Franklin-Társulat nyomdája 11. szám.

Next