Jogtudományi Közlöny, 1885
1885-01-16 / 3. szám
Huszadik évfolyam. 3 sz. Budapest, 1885. január 16 MÁNYI KÖZLÖNY SZERKESZTŐI IRODA: Üllői út 2. szám, III. em. Megjelen minden pénteken. KIADÓ-HIVATAL: egyetem~utcza 4~ik szám. Előfizetési dij: negyedévre' "3 A megrendelések a kiadó-hivatalhoz intézendők. — A kéziratok bérmentve a szerkesztői irodába. KAPCSOLATBAN A DÖNTVÉNYEK GYŰJTEMÉNYÉVEL. Tartalom : Fogházainkról. — Jogirodalom : Aemilius Papinianus pályája és művei. Irta VÉCSEY TAMÁS. Dr. SCHWARZ GUSZTÁV egyetemi magántanártól. — Törvénykezési Szemle : A brassói kir. járásbíróság. Dr. KABDEHÓ FERENCZ brassói ügyvédtől. — A magyar czimer használhatásának joga. Dr. JELLINEIC ARTHUR budapesti ügyvédtől. — Néhány szó a magáninditványról. Dr. VÁSÁRHELYI DOMOKOS komáromi ügyvédtől. — Adalék a hagyatéki eljáráshoz. FERENCZY SÁNDOR vaáli ügyvédtől. — Különfélék. Melléklet: Tartalom mutató a Jogtudományi Közlöny 1884. évi folyamának II. felében közölt Curiai Határozatokhoz. Fogházainkról. «Az ember mint hibás hozatik be és mint gonosztevő eresztetik szabadon. Mert ha megfontoljuk, hogy ezekben (fogházainkban) hány ingatag lett roszszá, hány rész nyert teljes kiképzést a gonoszság minden nemeire; méltán tehetjük kérdésbe: vajon nem lett volna-e üdvösebb mind magára a rabra, mind a társaságra nézve, engedni őket az ország tág határai között szabadon találkozni s ismét elválni, mint itt kényszerítve s hosszasabban saját veszedelmekre összegyűjteni." Ezelőtt negyvenhárom esztendővel irta ezeket SZEMERE BERTALAN hazai börtöneinkről. Azokról a börtönökről, melyek harminczhárom év múlva, midőn a büntető törvény codificatiója szőnyegre került, igen kevés kivétellel mindenütt abban az állapotban maradtak, melyben SZEMERE megostorozta volt azokat. A büntető törvény indokolásában börtöneink közös rendszeréről lévén említés téve, ott is hangsúlyozva van, hogy azok a bűntettesek kaszinóin, h a test megél azokban, a belső erkölcsi ember pedig meghal.» Ez átalánosan ismeretes silány börtönügyi viszonyok mellett az ügy iránt érdeklődőknek némi megnyugtatására szolgált a hármas bizottság jelentésében kiemelt ama biztatás, hogy a kormány, a törvénybe igtatott progressív rendszer érvényesíthetése szempontjából börtönügyi viszonyaink javítását czélba vette és a szükséges átalakításokat fokozatosan keresztül fogja vinni. A börtönügyi átalakítás munkájában nem vártunk és nem is várhattunk rohamos haladást. Mert a büntetőjogi codificatio megkezdése előtt börtönügyi viszonyaink oly nyomorúságos elhanyagolt állapotban voltak, hogy rövid idő alatt a rendszernek megfelelő átalakulásra gondolni sem lehetett. Mindenütt lassan haladó munka ez. Mert a pénzügyi viszonyokra súlyosan nehezedő és nagy felelősséggel jár. De ha már a codificatió megjelölte a haladás irányát, ott útban kellene látnunk a munkát is. Nálunk az elméleti rész bevégzése után a börtönügy cacsa még igen sokáig maradt mozdulatlanul őskori állapotában és még oly letartóztatási helyek is, melyek primitív állapotuknál fogva minden nemesebb érzésű halandót a legmélyebben megbotránkoztatnak, maradtak a régi állapotban. És mondhatjuk, hogy ma, midőn a törvény életbeléptetése után már a negyedik év is letelt, komolyabb figyelmet érdemlő változtatás alig történt e téren. Nem pártolhatjuk az újabban tapasztalt ama törekvést, mely szerint nagyobb szabású letartóztatási helyek létesítésére fordítván a fő figyelmet, mellőzve vannak a törvényszéki fogházak. Kétségtelen, hogy a börtönbüntetések foganatosítására szükség van önálló intézetekre. De ha arról van szó, hogy ilyen intézetekre költsük-e el minden, börtönügyi czélra rendelkezés alatt álló pénzünket, vagy előbb a törvényszéki fogházakat hozzuk a törvény követelményeinek lehetőségig megfelelő állapotba, ez utóbbinak kell elsőbbséget adnunk. Az a lázas törekvés, hogy minden börtönbüntetés külön e czélra épített intézetekben hajtassék végre, határozottan elhibázott. Erről naponta tanúságot tesz a gyakorlat. Tudjuk, hogy a Csemegi-codex életbeléptetése óta a börtönbüntetésre ítéltek száma mennyire felszaporodott. Ott vannak például a minősített lopási esetek. Egy ellopott gombostűért fegyházbüntetést kellene szabni. De a bíróság majdnem minden esetben, a 92. §. alkalmazásával, megállapítja a legrövidebb időtartamú börtönbüntetést 6 hónapban. Akit érdekel e kérdés: meggyőződhetik a statistikából, hogy 100 hasonló esetben legalább 95-ször igy ítél a bíróság s még ekkor is saját legjobb meggyőződésén tesz erőszakot, midőn a törvény tulszigoru rendelkezésének kénytelenségből meghajol. Sok esetben az elitélt vizsgálati fogságban volt s e büntetésbe néhány hó betudatik, vagy fölebbez a vádlott, s míg a felsőbb bíróságok ítélete leérkezik, a törvényszéki fogházban tölt ki börtönbüntetéséből egy-két, néha több hónapot. Ezután az ügyész megteszi felterjesztését az igazságügyminiszterhez, hol az elítéltek továbbszállításának kérdése központilag kezeltetik. (!) Míg a válasz leérkezik, ismét eltelik néhány hét. Midőn a rab elszállítandó, alig van egy pár hó hátralevő büntetése. A miniszter kijelöli a legközelebbi országos intézetet a börtönbüntetés foganatosítására. Az illetőt elszállítják. Alig helyezkedett el a delinquens új szállásán, itt már a szabadulás órája. Ekkor kibocsátják, hogy (legtöbb esetben) minden pénzsegély nélkül menjen haza. Lehet, hogy a börtöntől 20—25 mértföldnyire lakik a kiszabadult. Mit cselekszik most a javulás reményében elbocsátott rab ? Még az útán, a legelső alkalommal merényletet követ el mások vagyona ellen. Mert útravalóra van szüksége. Avagy minden egyes ilyen embert ellát az állam kellő segélylyel ? Vegyük számításba, mibe került egy ilyen elitélt büntetésének foganatosítása. X.... elitéltet elszállítják Kézdi -Vásárhelyről Nagy Enyedre, hogy a még hátralevő két hónapi börtönbüntetését ott töltse ki. A kisérő két csendőr és a rab szállítási díja a legkisebb számításban 15 forint, a kiszabadult rab hazai szállítására szintén szükséges legkevesebb: 2 frt ,17 frt. Tekintve, hogy a nagyobb rész közelebbi helyekről szállíttatik, vegyük átlagos mennyiségnek a 7 forintot, s azután a hasonló körülmények között kiszabadult egyének számával szorozzuk. Mekkora összeg lesz az eredmény, mely az államháztartásra nehezedik ?! A rövidebb ideig tartó börtönbüntetés végrehajtásának könnyebbítése okából szerveztettek az úgynevezett «kisegítő börtön »-ök. Helyesebben mondva, bit azok nem szerveztettek, hanem csak úgy meglettek egy miniszteri rendelettel, mely szerint a törvényszéki fogházak közül egynéhány kijelöltetett olyannak, melyekben a fogházbüntetés mellett a börtönbüntetés is foganatosítható 1 h0 évig, későbbi rendelettel pedig csak 1 évig.