Jogtudományi Közlöny, 1885

1885-01-16 / 3. szám

Huszadik évfolyam. 3 sz. Budapest, 1885. január 16 MÁNYI KÖZLÖNY SZERKESZTŐI IRODA: Üllői­ út 2. szám, III. em. Megjelen minden pénteken. KIADÓ-HIVATAL: egyetem~utcza 4~ik szám. Előfizetési dij: negyedévre' "3 A megrendelések a kiadó-hivatalhoz intézendők. — A kéziratok bérmentve a szerkesztői irodába. KAPCSOLATBAN A DÖNTVÉ­NYEK GYŰJTEMÉNYÉVEL. Tartalom : Fogházainkról. — Jogirodalom : Aemilius Papinianus pályája és művei. Irta VÉCSEY TAMÁS. Dr. SCHWARZ GUSZTÁV egyetemi magántanártól. — Törvénykezési Szemle : A brassói kir. járásbíróság. Dr. KABDEHÓ FERENCZ brassói ügyvédtől. — A magyar czimer hasz­nálhatásának joga. Dr. JELLINEIC ARTHUR budapesti ügyvédtől. — Néhány szó a magáninditványról. Dr. VÁSÁRHELYI DOMOKOS komá­romi ügyvédtől. — Adalék a hagyatéki eljáráshoz. FERENCZY SÁNDOR vaáli ügyvédtől. — Különfélék. Melléklet: Tartalom mutató a Jogtudományi Közlöny 1884. évi folyamá­nak II. felében közölt Curiai Határozatokhoz. Fogházainkról. «Az ember mint hibás hozatik be és mint gonosztevő eresztetik szabadon. Mert ha megfontoljuk, hogy ezekben (fogházainkban) hány ingatag lett roszszá, hány rész nyert teljes kiképzést a gonoszság minden nemeire; méltán tehet­jük kérdésbe: vajon nem lett volna-e üdvösebb mind magára a rabra, mind a társaságra nézve, engedni őket az ország tág határai között szabadon találkozni s ismét elválni, mint itt kényszerítve s hosszasabban saját veszedelmekre összegyűjteni." Ezelőtt negyvenhárom esztendővel irta ezeket SZEMERE BERTALAN hazai börtöneinkről. Azokról a börtönökről, melyek harminczhárom év múlva, midőn a büntető­ törvény codificatiója szőnyegre került, igen kevés kivétellel mindenütt abban az állapotban maradtak, melyben SZEMERE megostorozta volt azokat. A büntető­ tör­vény indokolásában börtöneink közös rendszeréről lévén emlí­tés téve, ott is hangsúlyozva van, hogy azok a bűntettesek kaszinóin, h a test megél azokban, a belső erkölcsi ember pedig meghal.» Ez átalánosan ismeretes silány börtönügyi viszonyok mel­lett az ügy iránt érdeklődőknek némi megnyugtatására szol­gált a hármas bizottság jelentésében kiemelt ama biztatás, hogy a kormány, a törvénybe igtatott progressív rendszer érvé­nyesíthetése szempontjából börtönügyi viszonyaink javítását czélba vette és a szükséges átalakításokat fokozatosan keresztül fogja vinni. A börtönügyi átalakítás munkájában nem vártunk és nem is várhattunk rohamos haladást. Mert a büntetőjogi codificatio megkezdése előtt börtönügyi viszonyaink oly nyomorúságos elhanyagolt állapotban voltak, hogy rövid idő alatt a rend­szernek megfelelő átalakulásra gondolni sem lehetett. Minde­nütt lassan haladó munka ez. Mert a pénzügyi viszonyokra súlyosan nehezedő és nagy felelősséggel jár. De ha már a codificatió megjelölte a haladás irányát, ott útban kellene látnunk a munkát is. Nálunk az elméleti­ rész bevégzése után a börtönügy c­acsa még igen sokáig maradt mozdulatlanul őskori állapotá­ban és még oly letartóztatási helyek is, melyek primitív állapotuknál fogva minden nemesebb érzésű halandót a leg­mélyebben megbotránkoztatnak, maradtak a régi állapotban. És mondhatjuk, hogy ma, midőn a törvény életbeléptetése után már a negyedik év is letelt, komolyabb figyelmet érdemlő változtatás alig történt e téren. Nem pártolhatjuk az újabban tapasztalt ama törekvést, mely szerint nagyobb szabású letartóztatási helyek létesítésére fordít­ván a fő­ figyelmet, mellőzve vannak a törvényszéki fogházak. Kétségtelen, hogy a börtönbüntetések foganatosítására­­ szükség van önálló intézetekre. De ha arról van szó, hogy ilyen intézetekre költsük-e el minden, börtönügyi czélra ren­delkezés alatt álló pénzünket, vagy előbb a törvényszéki fog­házakat hozzuk a törvény követelményeinek lehetőségig meg­felelő állapotba, ez utóbbinak kell elsőbbséget adnunk. Az a lázas törekvés, hogy minden börtönbüntetés külön e czélra épített intézetekben hajtassék végre, határozottan elhibázott. Erről naponta tanúságot tesz a gyakorlat. Tudjuk, hogy a Csemegi-codex életbeléptetése óta a börtönbüntetésre ítéltek száma mennyire felszaporodott. Ott vannak például a minősített lopási esetek. Egy ellopott gombostűért fegyházbüntetést kellene szabni. De a bíróság majdnem minden esetben, a 92. §. alkalmazásával, megálla­pítja a legrövidebb időtartamú börtönbüntetést 6 hónapban. A­kit érdekel e kérdés: meggyőződhetik a statistikából, hogy 100 hasonló esetben legalább 95-ször igy ítél a bíróság s még ekkor is saját legjobb meggyőződésén tesz erőszakot, midőn a törvény tulszigoru rendelkezésének kénytelenségből meg­hajol. Sok esetben az elitélt vizsgálati fogságban volt s e bün­tetésbe néhány hó betudatik, vagy fölebbez a vádlott, s míg a felsőbb bíróságok ítélete leérkezik, a törvényszéki fogház­ban tölt ki börtönbüntetéséből egy-két, néha több hónapot. Ezután az ügyész megteszi felterjesztését az igazságügyminisz­terhez, hol az elítéltek továbbszállításának kérdése központilag kezeltetik. (!) Míg a válasz leérkezik, ismét eltelik néhány hét. Midőn a rab elszállítandó, alig van egy pár hó hátra­levő büntetése. A miniszter kijelöli a legközelebbi orszá­gos intézetet a börtönbüntetés foganatosítására. Az illetőt­­ elszállítják. Alig helyezkedett el a delinquens új szállá­­­sán, itt már a szabadulás órája. Ekkor kibocsátják, hogy (legtöbb esetben) minden pénzsegély nélkül menjen haza. Lehet, hogy a börtöntől 20—25 mértföldnyire lakik a kiszaba­dult. Mit cselekszik most a javulás reményében elbocsátott rab ? Még az útán, a legelső alkalommal merényletet követ el mások vagyona ellen. Mert útravalóra van szüksége. Avagy minden egyes ilyen embert ellát az állam kellő segélylyel ? Vegyük számításba, mibe került egy ilyen elitélt bünte­tésének foganatosítása. X.... elitéltet elszállítják Kézdi -Vásárhelyről Nagy­­ Enyedre, hogy a még hátralevő két hónapi börtönbüntetését­­ ott töltse ki. A kisérő két csendőr és a rab szállítási díja­­ a legkisebb számításban 15 forint, a kiszabadult rab haza­i szállítására szintén szükséges legkevesebb: 2 frt ,17 frt. Tekintve, hogy a nagyobb rész közelebbi helyekről szállítta­tik, vegyük átlagos mennyiségnek a 7 forintot, s azután a hasonló körülmények között kiszabadult egyének számával szorozzuk. Mekkora összeg lesz az eredmény, mely az állam­háztartásra nehezedik ?! A rövidebb ideig tartó börtönbüntetés végrehajtásának könnyebbítése okából szerveztettek az úgynevezett «kisegítő börtön »-ö­k. Helyesebben mondva, bit azok nem szerveztettek, hanem csak úgy meglettek egy miniszteri rendelettel, mely szerint a törvényszéki fogházak közül egynéhány kijelöl­tetett olyannak, melyekben a fogház­büntetés mellett a börtön­büntetés­ is foganatosítható 1 h0 évig, későbbi rendelettel pedig csak 1 évig.

Next