Jogtudományi Közlöny, 1886
1886-12-03 / 49. szám
394 63 tszéki elnök közül ... ... ... ... ... 24, 59 budapesti tszéki biró közül 19, 512 vidéki tszéki biró közül ... ... ... ... 226, 376 járásbiró közül ... ... ... ... ... 139, 554 vidéki aljbiró közül ... 110 részesül az ötödéves pótlékban, vagyis ezek az első folyamodású kir. biróságok fenállásának 15 éve óta magasabb állásba nem léptek és fegyelmi büntetés alá sem estek. Ha hozzávetjük ehez még az időközben elhaltak számát, úgy azon eredményre jutunk, hogy kineveztetésük óta az albíráknak 25 százaléka, a törvényszéki birák és járásbíróknak 50 százaléka nem nyert előléptetést. Igaz ugyan, hogy az epuratio daczára is a szervezéskori tömeges kinevezések rovására eshetik még mindig egy nem csekély százaléknyi része azoknak, kik előmenetelre egyáltalán nem számíthatnak, de oly túlságos mégsem lehet azoknak száma, hogy a fentebb kitüntetett stabilizmus ebben telje igazolását. Hogy itt bírósági szervezetünk egy alaphibájával állunk szemben, azt érzi mindenki és legjobban kell azt éreznie az igazságügyminiszternek, ki bizonyára az érdem és a képesség méltatását czélozza, amennyire csak módjában áll annak tiszta tudatára jutni, és ez az, aminek emberileg lehető biztosítására a miniszternek jóakaratán kívül szerves intézkedéseket követelünk. Mi e részben elsősorban azt várjuk az igazságügyminiszter úrtól, hogy nem fogja e kérdést a kicizélő táblák felosztásának kérdésével elütni, noha jól tudjuk, mert magunk is számtalanszor hangoztattuk, hogy ez szoros összefüggésben áll a hatályos felügyelet gyakorlásával kapcsolatos kérdésnek gyökeres megoldásával. De vajon a kicizélő táblák felosztása nélkül lehetetlen volna-e oly szerves intézkedéseket telni, melyek az eddigi kirívó stabilizmusnak s hátrányainak csökkentésére szolgálhatnak ? Elég lesz talán arra utalnunk, hogy vannak az országnak egyes részei, melyek oly távol esnek a központ látkörétől, hogy ott a legkitűnőbb elem is mintegy feledékenységbe merül s alig képesek egyes kiválóbb szakférfiak a figyelmet magukra fordítani. A budapesti törvényszéki birák aránylag gyorsabb előmenetele talán alkalmas lenne a magasabb állásba juthatásra közbeeső fórumul s egyúttal biztosítékul szolgálni arra, hogy magasabb állásba juthatás előtt a központ látköréhez közelebb esve, a csalódások eshetősége kevesbbí tessék. Hogy e közbenső fórum nem előléptetés, hanem áthelyezés útján nyitva tért a jelzett törekvésnek, az ép úgy mint a rangfokozati és fizetési kérdéseknek megoldása, mint pl. a tizeds ötödéves pótlékoknak az eredeti avagy magasabb budapesti fizetés szerinti kivetése, stb. nehézséget alig képezhet, míg ellenben a budapesti és vidéki bíróságok személyzetének s főleg az ifjabb generatio élénkebb fluctuatiója kétségtelenül üdvös kölcsönhatást eredményezne. Más államokban is a főtörvényszékek székhelyén létező bíróságok szolgálnak gradus ad parnassumként, sőt az ifjabb nemzedékre nézve a szakképzés tekintetében messze kiható semináriumokként tekintetnek, mint ezt különben a hazai Weisz-féle alapítvány intenziója is igazolja. Azt, hogy az igazságügyminiszter a jelen bénitó stabilizmussal szemben magának csakugyan szabadabb kezet biztosítani szándékozik, azt ha nem tévedünk, a költségvetés indokolásának eme sorai között talán ki is lehet olvasni : «Végül az első bírósági személyzet létszámát illetőleg meg kell jegyeznem, hogy azért, hogy azt a jelenlegi számban az 1887. évi költségvetésbe felvettem, nem tartom magamat fölmentve azon kötelesség alól, hogy a szerzendő tapasztalatok alapján, ott, ahol a személyzet netalán felesleges számban van alkalmazva, azt apasztani ne igyekezzem. Másrészt azonban fel kell említenem azt is, hogy egyes bíróságoknál a személyzet szaporításának szüksége is merülhet fel, és a netalán egyes bíróságoknál fölöslegesnek mutatkozó személyzet illetményei, a szükségeshez képest a másutt szaporításképen alkalmazandó személyzet illetményei fedezésére fog szolgálni." Igaz ugyan, hogy itt a birói létszámról nincsen és nem is lehet szó , de nem kételkedünk, hogy az itt jelzett czélra a törvényhozás készséggel megadná a lehetőséget, ha a kormány egyúttal a birói függetlenség fenntartása iránt szükséges törvényes garantiák módozatairól gondoskodik. Mi ez alatt a szolgálati érdekben való áthelyezés lehetőségét értjük, mely nélkül helyes igazságügyi administratio az indokolás fentebb jelzett czélja tekintetében alig képzelhető , mert azt csak senki sem gondolhatja, hogy a szerzendő tapasztalatok eredménye csak a kezelő és segédszemélyzet esetleges szaporítására vagy apasztására szorítkozhatik, míg ellenben a birói létszám szaporítása megengedtetik, de annak lehető apasztása csak is a természet rendje vagyis halálozás útján bekövetkezhető üresedéssel történhetik. A birói függetlenség elve szent és sérthetetlen, de nem állhat ellentétben az állami közszolgálat érdekével s ezért kell oly törvényes garantiák létesítéséről s illetőleg módosításáról gondoskodni, melyek az állami közszolgálat érdekének kielégítését is lehetővé tegyék a birói függetlenség elvének lerontása nélkül. Mi ennek nemcsak lehetőségét, hanem szükségét is érezzük és a törvényhozás bizonyára ép oly készséggel fogja arra a módot nyújtani, mint az 1886: XXVIII. tcz. alkotásával módot nyújtott a felsőbb birósági tagok alkalmazására, mely czélra a jövő évi költségvetés 12,700 frtnyi többletet vett fel s a mely összeg a telekkönyvi betétek szerkesztésére fordítandó 150,000 frttal képezik a jövő évi költségvetésnek melioratióit. A 719,221 frtnyi költségtöbblet egyéb részei tehát majdnem kizárólag (10,000 frtnyi átmeneti költség kivételével) az előbbi kormányzati rendszer fogyatkozásainak fedezetére fordíttatnak, mely fedezet elégségének bírálatába ez alkalommal nem is akarunk bocsátkozni, mert a költségvetésnek nem pénzügyi, hanem jogpolitikai bírálatát tűztük feladatul. E czélból ugyan a codificatiónak közelebb és távolabb fekvő nagy ügykörét is fel kellene ölelnünk, de e részben már csakugyan kénytelenek vagyunk a miniszter úrnak exposéját bevárni, nem férvén kétség ahhoz, hogy a törvényhozás factorai a költségvetésből nem meríthető tájékoztatás pótlására fogják késztetni a miniszter urat, minthogy a parlamentáris kormányzat tényezői bizalmukat nem fektethetik a miniszter urnak hivatalos titkait képező eszméi és terveire. DÁRDAY. 49- SZÁM. Corpus Juris Hungarici Emendatum. (Ajánlva a magy. tud. Akadémia ügyelmébe.) A ki tudja, mit jelent egy nemzet ezer éves élete s mily belső összefüggés áll fen a jelen és a mult között, azt a mult hagyományai iránt csak egy érzés fogja betölteni s ez a kegyelet. S mégis, aki azon véghetetlen fáradságot, melybe valamely intézménynek jogtörténeti szempontból való fejtegetése Magyarországon kerül, önön magán csak egyszer is tapasztalta, abban a kegyelet érzése fölé egy másik fog kerekedni, éspedig a keserűség, elkedvetlenedés mély érzete, látva, tapasztalva azon nagy közönyt, melylyel a mult idők ismeretforrásai iránt az ezer éves múltból átszármazott jelen viseltetik. Avagy mit mondjunk ahoz, hogy még olyan gyűjteményes munka sincsen kezünk ügye alatt, mely ősi intézményeink vázát, régi törvényeinket, kritikailag megjavítva tartalmazná, hogy régi törvényeinknek csak oly gyűjteménye forog közkézen, melyet magánosok állítottak össze úgy ahogy, s összeállítottak nemcsak minden bírálat nélkül, hanem gyakran egyoldalú tendentiával ? ! Mit mondjunk ahhoz, hogy a búvárnak nemcsak a szélrózsa minden irányából kell a magyar jog legsarkalatosabb intézményeire vonatkozó törvényeket s egyéb jogi kútfőket összekeresnie, ha ugyan összekeresésrk sikerül, hanem még neki is kell fölöttök az alaki kritikát gyakorolnia, neki kell használhatóságukat és alkalmazhatóságukat megállapítania ! ! Mert bizony a magyar