Jogtudományi Közlöny, 1887
1887-01-07 / 1. szám
A JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY. I. SZÁM: az elsőfokú itélő tanács gondos szervezésével létesíteni nem lehet. Ha mindenkép ki akarja a kormány kerülni a polgári elem részvételét, ám szervezzék az elsőfokú itélő tanácsot más elemekből, de szervezzék. Mindaddig azonban, míg az itélő tanács problémája még nem is vonatik a munkába, míg az mondatik, hogy ez utólagosan fog eldöntetni, addig javaslatot javaslat fogja felváltani, de a codificatio előkérdéséhez sem jutottunk el. A negyvenes évek codificatorai sokkal gyakorlatiasabban fogták fel e kérdést. A conservativek az itélő tanácsot a recusatio jogának megadásával vélték megbizhatóbbá tenni s e mellett — ugyanazon ösvényen mint Csemegi Károly — az elővizsgálatot és a vád alá helyezést is ellátták garantiákkal. A liberálisok a polgári elem részvételét tűzték ki programmal. A jogorvoslatok szervezésétől azonban már akkor sem várt senki lényeges eredményeket. Ami egyébiránt a codificatióval a miniszter által meg- bízott szakférfiakat illeti, azok bírják legmelegebb rokonszenvünket és tiszteletünket. Sajnáljuk az ő érdekükben és az ország érdekében, hogy vállalkozásukra ugyanazt kell ismételnünk, amit most épen öt éve e lapok 1882. januári első számában Csemegi Károlynak akkoriban megjelent javaslatáról mondottunk . Ha lehetett volna tűrhető javaslatot összeállítani, a javaslat szerzője garantia arra, hogy megszerkesztette volna. Munkája csak annyiban nem veszett kárba, hogy ad oculos kimutatta törvényjavaslatával, miszerint mindaddig, a mig irányadó köreink perkorrestálják a művelt világ eljárási rendszerét, nem lesz Magyarországnak bűnvádi eljárása. Dr. FAYER LÁSZLÓ: Különfélék. — Rendelvényileg vissza. A m. é. 52. számban irtuk, hogy egy bonyolult perben a kir. tábla az ügycsomót visszaküldte annak kiderítése végett, hogy az ítélet mért kézbesittetett az ügyvéd házmesterének és miért nem magának az ügyvédnek. Hozzátettük, hogy miután a felebbezés rendes időben nyújtatott be, a megokolást az olvasóra bizzuk. A kir. tábla köréből most helyreigazítást vettünk, mely az alábbiakat tartalmazza. Valent quantum valere potest. «Az illető ítélet kézbesítendő volt G. S. felperesi és G. T. alperesi ügyvédeknek. A kiadó, hogy az ítéleti példányokat mikor adta át a kézbesítőnek, az iratokból ki nem vehető. A kézbesítő szolgának 1886. évi május 7-én kelt aláírásával ellátott vevénynek az átvétel elismerésére vonatkozó rovata szerint az ítélet alperesi ügyvéd G. T.-nak 1886 május 7-én személyesen kézbesittetett, G. S. felperesi ügyvéd helyett pedig átvette bizonyos K. Zsófia, a nélkül hogy az átvétel ideje feljegyezve s kitüntetve lenne, hogy G. S. helyett leendő átvételre jogosítva lenne. Felperes G. S. ügyvédje által ellenjegyzett felebbezését 1886. évi május 15-én beadta, melyet az első bíróság, mint kellő időben beadottat terjesztett fel. Miután azonban annak megvizsgálására, hogy valamely perorvoslat kellő időben adatott-e be, a felettes bíróság hivatva van, és miután a kézbesítési revényből nem csak az ki nem tűnt, hogy G. S. ügyvéd helyett K. Zsófiának az ítélet törvényszerűleg kézbesittethetett-e ? de az sem, hogy az, az ítéletet mely napon s vajon nem előbb vette-e át mint a kézbesítő aláírásánál előforduló keret, így pedig a kir. ítélő tábla arról sem nyerhetett biztos tudomást, hogy a mennyiben K. Zsófiának átvételi jogosultsága kétségtelen lenne, az ennél történt kézbesítés idejétől számítandó 8 napi határidő alatt lett-e a felebbezés benyújtva: ezeknél fogva a kir. itélő tábla folyó évi 3576. szám alatt kelt rendelvényében a kir. járásbíróságot a kézbesítő szolgának az iránt leendő meghallgatására utasította, hogy a felperes által neheztelt ítélet, annak ügyvéde G. S. helyett mi alapon és mely napon lett K. Zsófiának kézbesítve.» — A budapesti törvényszék által tervezett közvetlen végtárgyalási módozat, melyről lapunk egyik utóbbi számában szóltunk, a törvényszék bíráinak értekezletén tárgyaltatott és tekintettel arra, hogy életbeléptetése igen nagy kiviteli nehézségekkel járna, elejtetett. — Érdekes illetőségi kérdés. Egy kereskedő ellen csalás büntette miatt a budapesti törvényszéknél bűnvádi eljárás indíttatott. Utólag a debreczeni törvényszék ugyanazon vádlott ellen vétkes bukás miatt indított eljárást. Az egyesítés kérdésében a jogorvoslatok használata folytán a felső bíróságok kimondták, hogy az eljárásra a budapesti törvényszék válik illetékessé, mivel ezen törvényszéknél volt az eljárás előbb megindítva. Időközben a budapesti törvényszéknél megindított ügyben az ügyészség indítványa folytán a törvényszék megszüntető határozatot hozott. Ebből kifolyólag az ügy előadója indítványozta, hogy az ügy a debreczeni törvényszékhez tétessék át, a mennyiben most már a budapesti törvényszék illetékessége mivel sincs indokolva. A törvényszék azonban eltérőleg az előadó véleményétől, az ügyész indítványához képest a budapesti törvényszék illetőségét állapította meg. — Dr. Herczegh Mihálynak a Jogászegyletben a birói szervezetről szóló előadása külön füzetben megküldetett az egylet tagjainak. A Jogászegylet legközelebbi ülésében Szentgyörgyi Imre curiai tanácselnök szólal fel ugyanazon tárgyban. — Az 1844-iki javaslatról utóbbi közleményünk megjelenése óta több oldalról azon felszólítást vettük, adnák ki a javaslat teljes szövegét a mellékletekkel együtt. E lapok szerkesztősége a legnagyobb készséggel vállalkoznék a kinyomatásra, ha volna kiadója. Az ily könyvek azonban nálunk nem számíthatnak megfelelő vevő közönségre. Az 1843-iki javaslatok 1865-iki kiadásának még most is számos példánya kapható 10, mind tíz krajczárra leszállított áron. A kiadásra ily körülmények közt más mint a kormány vagy tudományos testület nem vállalkozhatik. Elsősorban a kormány volna hivatva a kinyomatás eszközlésére. Ennél becsesebb előmunkálatot a bűnvádi eljárás codificatiójához nem nyújthat. — A franczia polgári perrendtartásról a törvényhozó testület processuális bizottságának elnöke egy részleges javaslat indokolásában ezeket mondja:(Eljárási törvényeink reformltjának szükségét indokolni felesleges. Hiányosságuk régóta jelezve van a legkitűnőbb és a legkevésbbé felforgató törekvésű jogászok által. Az eljárás formalizmusa pusztítólag hat, azon ürügy alatt, hogy véd, oly lassúságot létesít és oly költségeket okoz, melyek már csaknem tűrhetetlenek.) Utólag ismétli azon már többször hangoztatott állítást, hogy a franczia perrendtartás nem egyéb, mint az 1667-iki Ordonnance átnézett és igen kevéssé javított kiadása. — Az igazságszolgáltatás tévedései. Említettük egyik utóbbi számunkban (304. 1.), hogy egy nő hamis vádja alapján Francziaországban egy egyéni erőszakos nemi közösülés czimén 15 évi kényszermunkára ítéltek, hogy a nő újabban beismerte vádjának hamis voltát és hogy rendelet ment Új-Caledoniába az illető egyén visszahozatala iránt. Most azt olvassuk a franczia lapokban, hogy ez a rendelet későn jött. Saussier — ez volt neve azon egyénnek — 1886. máj. 26-án meghalt. Családja a napokban kapta a franczia tengerészeti minisztérium részéről az értesítést . A német szövetségtanács elhatározta, hogy a mult évben a birodalmi gyűlés elé terjesztetett, de a napirendről leszorult javaslatot, mely a törvényszéki tárgyalások nyilvánosságát korlátolja, újra bemutatja. (L. Jogt. Közl. 1886 16. sz., hol a javaslat részletesen ismertetve és méltatva volt.) A javaslat a német szakbeli sajtóban éles támadásoknak van kitéve. A melléklap 1886. második félévi tartalommutatóját január folyamában szétküldjük. Lapunk egyik szorgalmas olvasója a mult számmal szétküldött tartalommutatónkból összeállította az 1886-ban közlött czikkeink statisztikáját. Az összeállítás feltünteti, hogy a jogászság egyes osztályai mily arányban működtek közre lapunkban. Az első csoportba tette a bírákat, ügyészeket és a bírói jegyzői kart és kitűnt, hogy 27-en írtak 112 czikket ; második csoport ügyvédek és közjegyzők: 49-en 106 czikket ; harmadik csoport tanárok : 9-en 31 czikket ; negyedik csoport országgyűlési képviselők, hivatalnokok és egyebek : 13-án 28 czikket. Ezen adatok alapján mint örvendetes jelenséget emeljük ki, hogy míg az előző években a bírói kar elenyésző csekély arányban vett részt az irodalmi mozgalmakban, ma már a bírói karból közreműködők száma megközelíti az ügyvédekét. Felelős szerkesztő: Dr. Dárdai Sándor (VIII., Üllői út 2. sz.) Főmunkatárs : Dr. Fayer László (IV., Zöldfa-utcza 9. sz.) Lapkiadó-tulajdonos : Franklin-Társulat (Egyetem-utcza 4. sz.) Franklin Társulat nyomdája