Jogtudományi Közlöny, 1887

1887-01-07 / 1. szám

A JOGTUDOMÁN­YI KÖZLÖNY. I. SZÁM: az elsőfokú itélő tanács gondos szervezésével létesíteni nem lehet. Ha mindenkép ki akarja a kormány kerülni a polgári elem részvételét, ám szervezzék az elsőfokú itélő tanácsot más elemekből, de szervezzék. Mindaddig azonban, míg az itélő tanács problémája még nem is vonatik a munkába, míg az mondatik, hogy ez utólagosan fog eldöntetni, addig javas­latot javaslat fogja felváltani, de a codificatio előkérdéséhez sem jutottunk el. A negyvenes évek codificatorai sokkal gyakorlatiasabban fogták fel e kérdést. A conservativek az itélő tanácsot a recusatio jogának megadásával vélték megbizhatóbbá tenni s e mellett — ugyanazon ösvényen mint Csemegi Károly — az elővizsgálatot és a vád alá helyezést is ellátták garantiák­kal. A liberálisok a polgári elem részvételét tűzték ki pro­grammal. A jogorvoslatok szervezésétől azonban már akkor sem várt se­nki lényeges eredményeket. A­mi egyébiránt a codificatióval a miniszter által meg-­­ bízott szakférfiakat illeti, azok bírják legmelegebb rokonszen­vünket és tiszteletünket. Sajnáljuk az ő érdekükben és az ország érdekében, hogy vállalkozásukra ugyanazt kell ismé­telnünk, a­mit most épen öt éve e lapok 1882. januári első számában Csemegi Károlynak akkoriban megjelent javaslatá­ról mondottunk . Ha lehetett volna tűrhető javaslatot összeállítani, a javas­lat szerzője garantia arra, hogy megszerkesztette volna. Mun­kája csak annyiban nem veszett kárba, hogy ad oculos kimu­tatta törvényjavaslatával, miszerint mindaddig, a mig irányadó köreink perkorrestálják a művelt világ eljárási rendszerét, nem lesz Magyarországnak bűnvádi eljárása. Dr. FAYER LÁSZLÓ: Különfélék. — Rendelvényileg vissza. A m. é. 52. számban irtuk, hogy egy bonyolult perben a kir. tábla az ügycsomót vissza­küldte annak kiderítése végett, hogy az ítélet mért kézbesit­tetett az ügyvéd házmesterének és miért nem magának az ügyvédnek. Hozzátettük, hogy miután a felebbezés rendes időben nyújtatott be, a megokolást az olvasóra bizzuk. A kir. tábla köréből most helyreigazítást vettünk, mely az alábbiakat tartalmazza. Valent quantum valere potest. «Az illető ítélet kézbesítendő volt G. S. felperesi és G. T. alperesi ügyvédek­nek. A kiadó, hogy az ítéleti példányokat mikor adta át a kézbesítőnek, az iratokból ki nem vehető. A kézbesítő szol­gának 1886. évi május 7-én kelt aláírásával ellátott vevény­nek az átvétel elismerésére vonatkozó rovata szerint az íté­let alperesi ügyvéd G. T.-nak 1886 május 7-én személyesen kézbesittetett, G. S. felperesi ügyvéd helyett pedig átvette bizonyos K. Zsófia, a nélkül hogy az átvétel ideje feljegyezve s kitüntetve lenne, hogy G. S. helyett leendő átvételre jogo­sítva lenne. Felperes G. S. ügyvédje által ellenjegyzett feleb­bezését 1886. évi május 15-én beadta, melyet az első bíró­ság, mint kellő időben beadottat terjesztett fel. Miután azon­ban annak megvizsgálására, hogy valamely perorvoslat kellő időben adatott-e be, a felettes bíróság hivatva van, és miután a kézbesítési revényből nem csak az ki nem tűnt, hogy G. S. ügyvéd helyett K. Zsófiának az ítélet törvényszerűleg kézbesittethetett-e ? de az sem,­ hogy az, az ítéletet mely napon s vajon nem előbb vette-e át mint a kézbesítő alá­írásánál előforduló keret, így pedig a kir. ítélő tábla arról sem nyerhetett biztos tudomást, hogy a mennyiben K. Zsó­fiának átvételi jogosultsága kétségtelen lenne, az ennél tör­tént kézbesítés idejétől számítandó 8 napi határidő alatt lett-e a felebbezés benyújtva: ezeknél fogva a kir. itélő tábla folyó évi 3576. szám alatt kelt rendelvényében a kir. járásbírósá­got a kézbesítő szolgának az iránt leendő meghallgatására utasította, hogy a felperes által neheztelt ítélet, annak ügy­véde G. S. helyett mi alapon és mely napon lett K. Zsófiá­nak kézbesítve.» — A budapesti törvényszék által tervezett közvetlen vég­tárgyalási módozat, melyről lapunk egyik utóbbi számában szóltunk, a törvényszék bíráinak értekezletén tárgyaltatott és tekintettel arra, hogy életbeléptetése igen nagy kiviteli nehéz­ségekkel járna, elejtetett. — Érdekes illetőségi kérdés. Egy kereskedő ellen csalás büntette miatt a budapesti törvényszéknél bűnvádi eljárás indíttatott. Utólag a debreczeni törvényszék ugyanazon vád­lott ellen vétkes bukás miatt indított eljárást. Az egyesítés kérdésében a jogorvoslatok használata folytán a felső bíró­ságok kimondták, hogy az eljárásra a budapest­i törvényszék válik illetékessé, mivel ezen törvényszéknél volt az eljárás előbb megindítva. Időközben a budapesti törvényszéknél megindított ügyben az ügyészség indítványa folytán a tör­vényszék megszüntető határozatot hozott. Ebből kifolyólag az ügy előadója indítványozta, hogy az ügy a debreczeni törvényszékhez tétessék át, a mennyiben most már a buda­pesti törvényszék illetékessége mivel sincs indokolva. A tör­vényszék azonban eltérőleg az előadó véleményétől, az ügyész indítványához képest a budapesti törvényszék illetőségét állapította meg. — Dr. Herczegh Mihálynak a Jogászegyletben a birói szervezetről szóló előadása külön füzetben megküldetett az egylet tagjainak. A Jogászegylet legközelebbi ülésében Szent­györgyi Imre curiai tanácselnök szólal fel ugyanazon tárgyban. — Az 1844-iki javaslatról utóbbi közleményünk megjele­nése óta több oldalról azon felszólítást vettük, adnák ki a javaslat teljes szövegét a mellékletekkel együtt. E lapok szerkesztősége a legnagyobb készséggel vállalkoznék a ki­nyomatásra, ha volna kiadója. Az ily könyvek azonban nálunk nem számíthatnak megfelelő vevő közönségre. Az 1843-iki javaslatok 1865-iki kiadásának még most is számos példá­nya kapható 10, mind tíz krajczárra leszállított áron. A ki­adásra ily körülmények közt más mint a kormány vagy tudo­mányos testület nem vállalkozhatik. Első­sorban a kormány volna hivatva a kinyomatás eszközlésére. Ennél becsesebb előmunkálatot a bűnvádi eljárás codificatiójához nem nyújthat. — A franczia polgári perrendtartásról a törvényhozó tes­tület processuális bizottságának elnöke egy részleges javaslat indokolásában ezeket mondja:­­(Eljárási törvényeink reformlt­jának szükségét indokolni felesleges. Hiányosságuk régóta jelezve van a legkitűnőbb és a legkevésbbé felforgató törek­vésű jogászok által. Az eljárás formalizmusa pusztítólag hat, azon ürügy alatt, hogy véd, oly lassúságot létesít és oly­­ költségeket okoz, melyek már csaknem tűrhetetlenek.)­ Utólag ismétli azon már többször hangoztatott állítást, hogy a fran­czia perrendtartás nem egyéb, mint az 1667-iki Ordonnance átnézett és igen kevéssé javított kiadása. — Az igazságszolgáltatás tévedései. Említettük egyik utóbbi számunkban (304. 1.), hogy egy nő hamis vádja alap­ján Francziaországban egy egyéni erőszakos nemi közösülés czimén 15 évi kényszermunkára ítéltek, hogy a nő újabban beismerte vádjának hamis voltát és hogy rendelet ment Új-Caledoniába az illető egyén visszahozatala iránt. Most azt olvassuk a franczia lapokban, hogy ez a rendelet későn jött. Saussier — ez volt neve azon egyénnek — 1886. máj. 26-án meghalt. Családja a napokban kapta a franczia tengerészeti minisztérium részéről az értesítést . A német szövetségtanács elhatározta, hogy a mult évben a birodalmi gyűlés elé terjesztetett, de a napirendről leszorult javaslatot, mely a törvényszéki tárgyalások nyilvá­nosságát korlátolja, újra bemutatja. (L. Jogt. Közl. 1886 16. sz., hol a javaslat részletesen ismertetve és méltatva volt.) A javaslat a német szakbeli sajtóban éles támadások­nak van kitéve. A melléklap 1886. második félévi tartalommutatóját január folyamában szétküldjü­k. Lapunk egyik szorgalmas olvasója a mult számmal szétküldött tartalommutatónkból összeállította az 1886-ban közlött czikkeink statisz­tikáját. Az összeállítás feltünteti, hogy a jogászság egyes osztályai mily arányban működtek közre lapunkban. Az első csoportba tette a bírákat, ügyészeket és a bírói jegyzői kart és kitűnt, hogy 27-en írtak 112 czik­­­ket ; második csoport ügyvédek és közjegyzők: 49-en 106 czikket ; har­­­madik csoport tanárok : 9-en 31 czikket ; negyedik csoport országgyű­lési képviselők, hivatalnokok és egyebek : 13-án 28 czikket. Ezen adatok alapján mint örvendetes jelenséget emeljük ki, hogy míg az előző évek­ben a bírói kar elenyésző csekély arányban vett részt az irodalmi moz­galmakban, ma már a bírói karból közreműködők száma megközelíti az ügyvédekét. Felelős szerkesztő: Dr. Dárdai Sándor (VIII., Üllői­ út 2. sz.) Főmunkatárs : Dr. Fayer László (IV., Zöldfa-utcza 9. sz.) Lapkiadó-tulajdonos : Franklin-Társulat (Egyetem-utcza 4. sz.) Franklin Társulat nyomd­ája

Next