Jogtudományi Közlöny, 1887
1887-07-01 / 26. szám
Huszonkettedik évfolyam. 28. SZ. Budapest, 1887. julius 15. JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY SZERKESZTŐI IRODA: Üllői~út 2. szám, III. em. Megjelen minden pénteken. KIADÓHIVATAL: Egyetemi utczásik szám. Előfizetési dij: negyedévre .. 3 . megrendelések a kiadó-hivatalhoz intézendők. A kéziratok bérmentve a szerkesztői irodába. KAPCSOLATBAN A DÖNTVÉNYEK GYŰJTEMÉNYÉVEL tartalom : Az egyes birói eljárás átalánositása telekkönyvi ügyekben. NÉMÉTH ANTAL N.-kikindai kir. törvényszéki birótól. — Jogirodalom : A sértett fél jogköre a büntetőjogban. Tanulmány. Irta dr. Balogh Jenő. Első rész. A sértett fél indítványára büntetendő cselekmények tana. Dr. GOLD SIMON budapesti ügyvédtől. — Törvénykezési Szemle: A bizományi ügylet jogi természete. SERLY ANTAL budapesti királyi aljárásbirótól. — Magánjogi Ítéletek kritikai fejtegetése. VII. Az engedmény alakja. A titulus és modus tanához. Mennyire terjed az u. n. jóhiszemű foglaltató védelme? Dr. SCHWARZ GUSZTÁV ügyvéd, egyetemi magántanártól. — Különfélék. Melléklet: Curiai Határozatok. —• A budapesti kir. tábla elvi jelentőségű határozatai. — A pénzügyi közig. biróság határozatai. — Kivonat a «Budapesti Közlöny»-ből. Az egyes birói eljárás átalánositása telekkönyvi ügyekben. A folyó évi 12. számban megjelent czikkemben kifejtettem azon elveket, melyek e kérdés körül nézetem szerint fontossággal bírnak. Azóta megjelent az idevágó szentesített törvény az 1887: XXIX.czikk alatt, és ma már előttünk fekszik a törvény végrehajtására vonatkozó 1887 jun. 16-án 21,787 sz. a. kelt igazságügyminiszteri rendelet is. A törvény maga egy rég óhajtott üdvös reformot hozott be igazságszolgáltatásunk keretébe, és ez magyarázza meg azon ritka esetet is, hogy a törvényjavaslat a törvényhozás mindkét házában minden nehézség nélkül majdnem egyhangúlag ment keresztül. A végrehajtásra vonatkozó miniszteri rendelet pedig, úgy vagyok meggyőződve, hogy törvényszékeinknél átalános megelégedéssel fog találkozni. A czélszerű törvény praktikus felfogással vitetik keresztül. Tán nem teszek felesleges munkát, ha egyik-másik intézkedésre nézve véleményemet nyilvánítom. Igen helyesnek tartom, hogy az idézett rendelet 2. szakasza kivételesen és csakis azon esetben engedi meg több birónak kirendelését, ha ezt a körülmények okvetlenül követelik. És hogy a kirendelt biró, valamint a melléje beosztott segédszemélyzet a 9. §. szerint csak akkor alkalmazhatók egyéb teendőkre is, ha a hozzájuk utalt egyes birói teendőkkel kellőleg el nem foglaltatnának. Az ekként huzamos időn át alkalmazott segédszemélyzetnek alkalma nyílik magát a telekkönyvi eljárás és bíráskodás minden ágában alaposan kiképezhetni. És a biró is szakmájának élhet, a gondjaira bízott telekkönyvi hivatalt felügyelheti. A 10. §. azon rendelkezése, hogy a beadványokat az iktató köteles a kirendelt egyes bírónak jegyzék mellett közvetlenül megküldeni, minden esetre akkép magyarázandó, hogy a bejegyzéses ügydarabok iktatókönyvi számai a vonatkozó telekkönyvben előbb széljegyzendők — és a szükséges előiratokkal felszerelendők — és csak ennek megtörténte után adandók át a kirendelt bírónak. Úgy vélekedem, hogy a telekkönyvi rendeletnek XV. fejezetében foglalt idevágó intézkedései a LV. §. által érintetlenül hagyattak, és ma is fenállanak. Azonban a gyors eljárás és alaposabb bíráskodás érdekének felelne meg, ha a rendelet a «szemlei lelet» készítést hallgatag elejteni czélozná. Telekkönyveink állapota oly rosz, hogy azokban sok esetben maga a bíró is alig képes eligazodni. A bejegyzéses, szorosan vett telekkönyvi ügydarabok fogalmazása nyugodtan bízható a képzettebb telekkönyvvezetőkre, ezek pedig amíg a sokszor bonyodalmas szemlei leletkészítéssel vesződnének, azon idő alatt a végzést is megfogalmazhatják. A bíró azután természetesen a telekkönyv betekintésével revideál; tömérdek idő takaríttatik meg tehát az által, ha a bíró nem a fogyatékos és megbízhatlan eszemlei lelet, hanem maga a telekkönyv után dolgozik. A végrehajtásos és egyéb nagyobb ügyekben úgy sem lehet lustrum után dolgozni. Csak egy árverési hirdetmény kibocsátását hozom fel, hol az értesítés adatait csakis a telekkönyv tüzetes átvizsgálásával szedhetjük össze. Igen czélszerű intézkedést látok abban is, hogy a peres ügyek pertári kezelése megszűnik, és hogy a jegyzőkönyvi tárgyalás egész mérvben kiterjesztetett az egyes bírói eljárás alá utalt telekkönyvi peres ügyekben. Kétségtelen, hogy az eljárás ez által gyorsittatik. Az 5. §. második bekezdése azt mondja, hogy a telekkönyvvezetőknek és segédtelekkönyvvezetőknek telekkönyvi elintézések fogalmazásával való megbizhatására nézve az 1874. évi Birói Ügyviteli Szabályzat I. függelékének 7. §-a intézkedik és ezen intézkedés szorosan szem előtt tartandó lesz. Ezen figyelemben tartandó szakasz két részből áll. Egyike azt írja elő, hogy az elnök a telekkönyvvezetőket és segédtelekkönyvvezetőket rendes teendőiken felül telekkönyvi elintézések fogalmazásával is megbízhatja. A másik rész azt szabja meg, hogy az ekkép megbízottak a bíró utasítása szerint tartoznak a fogalmazványokat elkészíteni. A reformnak nézetem szerint az a czélja, hogy a bíró lehetőleg megkíméltessék azon teendőktől, melyek a segédszemélyzetre is bízhatók, tehát a felebbi intézkedés súlya abban culminál, hogy a segédszemélyzet kihasználtassák a fogalmazási szakban. Azonban, ha már a kirendelt egyesbíró a 8. §. szerint a hatáskörébe utalt ügyek elintézésének törvényszerűségéért egyedül felelős, ha továbbá a bevezetések helyessége és az ügykezelés pontossága fölött elsősorban felelőssé tétetett — úgy szerény véleményem szerint nemcsak czélszerű, de egyúttal méltányos volna azt is kimondani , hogy a munka beosztása — az elnök felügyeleti jogának épségben tartása mellett — egyedül a kirendelt birót illesse. A biró ismeri leginkább a telekkönyvi személyzet munkaképességét, közvetlen tapasztalásból győződik meg naponkint egyeseknek alkalmazhatóságáról. Ennélfogva a munkaerőnek összpontosítása és irányítása kell, hogy a kirendelt bíró hatáskörébe essék. Meg vagyok győződve, hogy az elnökök az igazságszolgáltatás jól felfogott érdekében a hivatkozott szakaszban részükre fentartott hatáskört, a dolog természetéből folyólag a bíróra fogják transferálni. Végül tekintve a bíró felelősségének súlyát, egyenesen szükségesnek vélném a Bírói Ügyviteli Szabályzat 7. §-ának oly iránybani kibővítését, hogy a kirendelt bíró a kijelölő bizottságba mindazon esetekben meghívandó, melyekben a telekkönyvi hatósághoz rendszeresített állomás betöltése forog fen. NÉMETH ANTAL.