Jogtudományi Közlöny, 1889
1889-08-02 / 31. szám
Huszonnegyedik évfolyam. 31. SZ. Budapest, 1889. augusztus 2. JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY SZERKESZTŐI IRODA: József "körút 44-ik szám. Megjelen minden pénteken. KIADÓ-HIVATAL: Egyetemi utcza 4-ik szám. Előfizetési dij: negyedévre" 3 . A megrendelések a kiadó-hivatalhoz intézendők. — A kéziratok bérmentve a szerkesztői irodába. KAPCSOLATBAN A DÖNTVÉNYEK GYŰJTEMÉNYÉVEL Tartalom : Büntetőjogi reformkérdések. Dr. FAYER LÁszLÓ-tól. — A magyar öröklési jog javaslata. PFAFF és HOFMANN bécsi egyetemi tanárok véleménye. — Jogirodalom : A bűntettekről, vétségekről és kihágásokról szóló magyar büntető-törvénykönyvek magyarázata. Irta dr. Illés Károly. VARGHA FERENCZ komáromi kir. alügyésztől. — Törvénykezési Szemle: Roszhiszemüség a nyilvánkönyvi jog szerzésében. GYUKICS VIKTOR békési kir. aljárásbirótól. — A jogászi fictiók kérdéséhez. Dr. REICHARD ZSIGMOND budapesti ügyvédtől. — A két emberen elkövetett szándékos emberölés «több emberen» elkövetett emberölés-e ? M. T. kir. táblai fogalmazótól. — Különfélék. — Nemzetközi Szemle. — Irtások. Melléklet: Curiai Határozatok. — Kivonat a «Budapesti Közlöny»-ből. — Dr. Márkus Dezső védbeszéde Herczeg Mária ügyében a nyitrai törvényszék előtt. Büntetőjogi reformkérdések. Több izben szóltam a büntetőjog külföldi reform-mozgalmairól. Szabad lesz ezek után jeleznem, mily mérvben vélem ezen reform-intézményeket nálunk behozandónak. A feltételes ítéleteket a külföldi szakirodalom egy része úgy fogja fel mint amelyek a rövid szabadságvesztés-büntetések pótszeréül fognak szolgálni. A rövid tartamú szabadságvesztés-büntetéseket az illető elítélt egyénekre nézve javítási szempontból czéltalannak, a fogság közösségét egyenesen károsnak tartják s ennélfogva a szabadságvesztés-büntetések minimumát egy hónapban — némelyek hat hétben — vélik megállapitandónak ; az igy támadó hézag a feltételes ítéletekkel volna legalább részben betöltendő. Az bizonyos, hogy a rövid szabadságvesztés-büntetésekben, ha azok közös fogsággal minden osztályozás nélkül hajtatnak végre, több a káros mint a hasznos elem. De másrészt a javasolt rendszer szerint mindazon esetekben, hol a feltételes ítéletet vagy a pénzbüntetést a körülményeknél fogva alkalmazni nem lehetne, egy havi, illetőleg hat heti vagy ennél is hosszabb szabadságvesztés volna kimondandó, vagyis bizonyos egyének, kik eddig pár napot vagy hetet kaptak, ezentúl ennek többszörösére ítéltetnének, ami egyenlő a büntetési rendszer tetemes szigorításával. Ez pedig a mi viszonyaink közt, midőn a büntetések máris túlhoszszúak, teljesen indokolatlan volna. Én nem a rövid tartamú büntetések helyett vélem behozandónak ez intézményt, hanem ezek érintetlenül hagyása mellett. A csekélyebb , súlya delictumok számára egy oly büntetés nem volna nyerve, mely kevésbé pusztító jellegű, mint a szabadságvesztés-büntetés. Csekély jelentőségű esetekben a büntetés különben sem súlyosságánál fogva támasza a jogrendnek, hanem jórészt a bírói intézkedés büntetési jellegénél fogva. A feltételes ítélet pedig, különösen ha eshetőleg összekapcsoltatik pénzbiztosítékkal, teljesen elegendő sajtó elemmel bír, hogy bizonyos esetekben repressio gyanánt szolgáljon. Ha ezen büntetésnemet beígtatjuk a büntetések közé s a pénzbüntetés fokozott alkalmazásának is több helyt engedünk a törvényben, a rövid tartamú szabadságvesztés-büntetések felszorulnak a valamivel súlyosabb cselekményekhez , és minthogy fokról-fokra egyik büntetési nem a másikat tolja, az egész büntetési rendszer megérezné a hatást. Erre, megvallom, nagyobb súlyt helyezek, mint a rövid tartamú szabadságvesztés-büntetések számának kevesbitésére. (Szerintem elsősorban a nagyon is hosszú tartamuak volnának kevesbitendők s ekkor elérnék többek közt azt is, hogy tér nyílnék a fogházakban, a rövid tartamuakat észszerűen végrehajtani.) Ami a feltételes ítéletek szervezetét illeti, az ítélet ezen neme rendszerint lehetőleg összekapcsolandó volna a pénzbiztosítékkal. A biztosítás alakja különböző lehetne. Első: a pénz vagy értékpapír letétele ; második : ingatlanra való bekebleztetés ; harmadik: egy vagy több polgár jótállásának pénzbeli sanctio alatti lekötése az iránt, hogy a feltételesen elítélt egyén bizonyos számú éveken át visszaesővé nem lesz. Az utóbbi eszköz igen nagy jelentőségűvé lehet, mivel különösen verekedési és egyéb évvel rokon bűneseteknél gyakran találkozik a helységben egy vagy több egyén, aki azon czélból, hogy rokonát vagy barátját a szabadságvesztés-büntetéstől megóvja, szívesen jót áll annak correct magaviseletéért. Legjobb pótszere volna ez a rendőri felügyeletnek, mert a jótállók, anyagi érdekeknél fogva is, a legnagyobb aggódással őrködnének, hogy védenczök kerüljön minden alkalmat, hol visszaesővé válhatnék. Ezen jótállási intézmény Angliában régóta jó szolgálatot tesz az igazságszolgáltatásnak. Németországban is beterjesztetett 1875-ben a szövetséges tanácshoz egy javaslat, mely analóg institutio létesítését czélozta, de a javaslat az akkori áramlatnak nem felelvén meg, erős támadásoknak volt kitéve s törvénynyé nem lett. A feltételes ítélettel kapcsolatban vagy önállóan ki volna mondható büntetéskép a házi fogság, továbbá bizonyos községből való eltávolítás, vagy bizonyos helységbe való utalás, amint ezen intézmények a legújabb olasz törvényben is szabályozást nyertek. Az ily büntetésnemek különösen lopási és testi sértési esetekben ígérnek sikert. Ami azon kérdést illeti, mily tartamú szabadságvesztésbüntetésnél volna kimondandó a feltételes ítélet, e tekintetben a belga törvény és az osztrák javaslat talán nagyon is sokat adnak a jóból, midőn hat hónapot állapítanak meg mint maximumot. A mi bírósági viszonyaink közt nem mernék tovább menni mint addig, hogy legfölebb három hati szabadságvesztő-büntetésnél mondassék ki feltételes ítélet. Ezen kívül megkövetelendő volna, hogy a bíróságok minden egyes esetben az igazságügyminiszternek, a közigazgatási közegek a belügyminiszternek jelentést tegyenek, s az illető miniszter — mint ez Belgiumban is történik — évenként az országgyűlésnek előterjeszsze az esetek részletes statisztikáját, megjelölve pontosan a vádlottak társadalmi állását is; egyszersmind nyilatkoznék az miniszter, hogy az új intézmény mennyiben vált be s lshetőleg mennyiben szorul módosításra. Ha a bíróságok ily erős ellenőrzés alatt lesznek, kétségkívül a legnagyobb gondossággal és óvatossággal fogják az új ítéleti formákat alkalmazni. Egyébiránt a dolog természetéből következik, hogy ha a bíró a büntetések számos alakja közt lesz hivatva választani sokkal nagyobb körültekintéssel fogja a bíráskodást egyáltalán kezelni, mint teszi most, midőn a büntetéskiszabás egész latitude-je abban áll, hogy bizonyos mérvben a tartam meghatározása függ a bírótól.