Jogtudományi Közlöny, 1889
1889-11-22 / 47. szám
Huszonnegyedik évfolyam. 46. sz. Budapest, 1889. november 15. JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY Megjelen minden pénteken. SZERKESZTŐI IRODA: József "körút 44=ik szám. KIADÓHIVATAL: Egyetem=utcza 4=ik szám 1. Előfizetési dij: negyedévre"" 3 . A megrendelések a kiadó-hivatalhoz intézendők. — A kéziratok bérmentve a szerkesztői irodába. KAPCSOLATBAN A DÖNTVÉNYEK GYŰJTEMÉNYÉVEL Tartalom : Viszonkereset vegyesházassági válóperben. Dr. KOVÁTS GYULA budapesti egyetemi tanártól. — Jogirodalom : A büntetőjog általános tanai az 1878 : V. tcz. és az 1879 : XL. tcz. alapján. Irta dr. Schnierer Aladár. VARGHA FERENCZ budapesti kir. alügyésztől. — Törvénykezési Szemle: Az 1881 : LTX. tcz. 64. §-ához. Dr. SZETHLŐ JÁNOS eperjesi ügyvédtől. — A kisajátítási törvény a gyakorlatban. ARANY SÁNDOR kir. táblai tanácsjegyzőtől. — A Btk. 54. §-ában megjelölt mellékbüntetések kiszabása összbüntetés esetében. Dr. SÁNTA ELEMÉR kir. itélő táblai joggyakornoktól. — Külföldi judicatura.. Közli: Dr. GOLD SIMON budapesti ügyvéd. — Különfélék. — Nemzetközi Szemle. Melléklet: Curiai Határozatok. — A pénzügyi közigazgatási biróság határozatai. — Kivonat aBudapesti Közlöny»-ből. Viszonkereset vegyesházassági válóperben. E lapok szerkesztősége az iránt kéretett fel, hogy két kérdés felől tájékoztasson. Ezek elseje arra irányul, hogy lehet-e vegyesházassági válóperben az alperesi viszonkeresetre vonatkozólag azt alperes illetékes bíróságának a maga illetékességét megállapítani. A második kérdés arra irányul, hogy feltéve a viszonkereseti illetékesség megállapíthatását, lehet-e az, hogy a házasság felbontására irányuló viszonkereset érdemileg elbírálhatnak mondassék ki akkor, midőn felperes a házasság érvénytelenségének czimén perel. Vélemény adására dr. Kováts Gyula urat, az egyházi jognak a budapesti m. kir. tudomány-egyetem nyilv. rend. tanárát kértük fel. A felvetett két kérdés tárgyában nevezett tanár úrtól a következő becses véleményt vettük. Két egymással összefüggő kérdésben adjak véleményt. Hogy véleményemet jól elmondhassam, azt hiszem a legjobban teszem, ha oly perrendi esetet tartok szem előtt, melyben a megpendített két kérdés jól kidomborodik. A római kath. felperes a protestáns alperest illetékes világi bírósága előtt a házasság érvénytelenségének kimondása iránt perli meg. Ezzel szemközt az alperes nemcsak a felperesi kereset elutasítását kéri, de viszonkeresetet is formál s kéri viszonkeresetében, hogy erre nézve az eljáró bíróság a maga illetékességét állapítsa meg, mondja ki azt, hogy a viszonkereset érdemileg elbírálható, a házasságot érvényesen kötött házasságnak mondja ki s ezt alperes irányában engesztelhetlen gyűlölség czimén bontsa fel. Hogy ez az egész viszonkereseti kérelem a végső ítéletben való megoldást tart szem előtt, ezt fel kell tennem, miután tudvalevő dolog, hogy PTR. 77. §-a szerint a viszonkereset kérdése minden tekintetben a főügygyel közösen tárgyaltatik és döntetik el, tehát a viszonkereseti kérelem egész terjedelmében kell hogy az ügy érdemében hozandó ítélet keretében nyerjen megoldást. 1. A két kérdés közül a kellő egymásutánhoz képest első helyen a viszonkeresetre vonatkozó illetékesség megállapításának kérdése áll. Erre nézve véleményem az, hogy az alperes bírósága a viszonkereset elbírálására nézve kétségen kivül illetékes. E tekintetben alapul a vegyesházassági válóperekről szóló 1868: XLVIII.czikket veszem. E törvényczikk 1. §-a szerint a vegyesházassági perek «az alperes illetékes bírósága előtt inditandók meg» ésmindegyik félre nézve egyedül saját illetékes bíróságának az illető fél saját hitelvei alapján hozott jogerejű ítélete kötelező. Ami az első rendelkezést illeti, az nem mond egyebet mint azt, ami minden perre nézve szabály szerint irányadó hogy tudniillik a felperes alperest ennek a saját bírósága előtt tartozik felkeresni. Ez az actor sequitur fórum rég ismeretes elve, minek a vegyesházassági válóperekre vonatkozólag kimondása nem valami eltérő, különleges intézkedés. Ezt azért kell hangsúlyoznom, hogy a közönséges törvénykezési rendből vett elvet ebben a minőségben valamiképen ne ignoráljuk. Az idézett törvényczikk második rendelkezésével kapcsolatos a törvénynek az a további rendelése, hogy «a per legfelebb harmincz nap alatt hivatalból átteendő a felperes illetékes bíróságához, mely viszont a felperes felett hoz ítéletet.» A keresetre nézve világosan fenforgó illetékesség alapján az alperesi bíróság illetékességét a viszonkeresetre nézve is meg kell állapítani, mert a viszonkereseti illetékesség kérdésében az sehol sincs kimondva, hogy a kereset viszonkeresetkép csak azelőtt a bíróság előtt indíttathatik, mely elé a kereset, mint önálló kereset tartozik. Ellenkezőleg a kereset viszonkeresetkép oly biróság előtt is érvényesíthető, mely előtt a kereset mint önálló kereset nem támasztható. Ezen az okon sarkallik az, hogy a PTR. 46. §-a a viszonkeresetre külön birói illetékességet is ismer. De hogy a viszonkereset következtében még a rendes illetékesség sem szenved változást, az abból tűnik ki, hogy ha az alperesi illetékes biróság a viszonkeresetet el is bírálja, ezzel az 1868: XLVIII. tcz. 1. § ának az a rendelése, hogy mindegyik fél felett a saját illetékes bírósága ítéljen, a legtávolabbról sem sértetik. Csak azok az illetékes ügy bíróságok, melyek különben is ítélnének, ítélnek abban az esetben is, ha az alperesi bíróság bele is bocsátkozik a viszonkereset elbírálásába. Az eset hasonszerű ahoz az esethez, midőn közönséges polgári perben kereset és viszonkereset oly felek között érvényesül, kik mind a ketten, mert teszem egy és ugyanazon bíróság területén laknak, az eljáró bíróság illetékessége alá tartoznak. Valamint ebben az esetben nem áll elő a külön viszonkereseti illetékesség, úgy az illetékes bíró előtt indult vegyesházassági perben sem áll elő, midőn a viszonkereset elbírálása mellett is csak azoknak az illetékes ügybíróságoknak az ítélkezése érvényesül, melyek minden esetben kell hogy a pernek bírái legyenek. A viszonkereset csak azt eredményezheti, hogy alperesre nézve a viszonkereset a keresettel együttesen bíráltatik el. A viszonkereset illetékes elbírálhatása kérdésében tehát a p. t. r. 53. §-a c) pontjának az az intézkedése akadályul nem szolgálhat, amely szerint házassági ügyekben a bírói illetékességtől eltérésnek nincsen helye. A házassági ügyekre nézve megállapított rendes birói illetékesség semmi változást sem szenved. 1868: XLVIII. tcz. 1. §-ánál fogva az iratok áttétele után még az illetékes kath. szentszéknek is módjában lesz ítélkezni. Hogy miben állna az a rendes birói illetékességtől való eltérés, nem tudom belátni. Mert, hogy a rendes birói illetékességtől való eltérés tilalma nem szab