Jogtudományi Közlöny, 1889
1889-11-08 / 45. szám
Huszonnegyedik évfolyam. 46. sz. Budapest, 1889. november 15. MANYI KÖZLÖNY KAPCSOLATBAN A DÖNTVÉNYEK GYŰJTEMÉNYÉVEL Megjelen minden pénteken. SZERKESZTŐI IRODA: Józsefkörút 44=ik szám. KIADÓ-HIVATAL: Egyetem=utcza 4=ik szám. Előfizetési dij: negyedévre .. 3 Tö megrendelések a kiadó hivatalhoz intézendők. — A kéziratok bérmentve a szerkesztői irodába. Tartalom: A jogi oktatás reformja a jogászgyűlésen. Dr. NAGY ERNŐ n.váradi jogakad. tanártól. — A feltételesitéletek. BODOR LÁSZLÓ kolozsvári törvényszéki birótól. —• Törvénykezési Szemle. A kisajátítási törvény a gyakorlatban. ARANY SÁNDOR kir. táblai tanácsjegyzőtől. — Néhány szó a kereskedelmi czégjegyzékek helyes vezetése tárgyában. WILDENAUER JÁNOS székesfehérvári kir. törvényszéki birótól. — A pénzügyi biróság gyakorlatából. Dr. KECSKEMÉTI LAjostól. — Különfélék. Melléklet: Curiai Határozatok. — A budapesti kir. tábla határozatai. — A pénzügyi közigazgatási biróság határozatai. — Kivonat a ((Budapesti Közlönyt)-ből. A jogi oktatás reformja a jogászgyülésen. Az idei jogászgyülés tárgyalásainak egyik legérdekesebb részét kétségkívül a jogi szakoktatás reformja képezte. S ha a teljesülés határozata nem nyújt is biztos irányt, maga a vita lefolyása eléggé tájékoztatott, s tekintve magas színvonalát, a fölvetett eszmék, gondolatok értékét, jó szolgálatot tett az ügynek. Kívánatos, hogy hatása el ne maradjon. A jogászgyűlésen is két irányzat, az u. n. tudományos és gyakorlati küzdött egymással, de anélkül, hogy ezek mibenléte, vagyis ellentétes voltak, összeférhetetlenségük kiderült volna. A szakosztályban működő előadó találóan hozta föl, hogy a jog tanításánál az fog a leggyakorlatibban eljárni, ki annak legszilárdabb alapon álló, legbehatóbb ismeretét, tudományát nyújtja. Azok a szólamok, az elmélet elvont gyakorlat, a gyakorlat megvalósuló elmélet, annyira elfogadtattak, hogy már szinte közhelyekké váltak. Jelenlegi főiskoláinkban, és mindaddig, míg azok hivatali vagy ügyvédi báreatikkal össze nem köttetnek, valamely előadást tudományosnak vagy gyakorlatinak (tehát nem jól vagy roszul szerkesztettnek) csak azon az alapon nevezhetünk el, hogy az előbbi mindazt tanítja, aminek ismeretét a szaktudóstól várni lehet, ahelyett, hogy az illető tárgynak gyakorlatra értékes részét domborítaná ki, hogy ezt azután a mellékesre el nem fecsérelt idővel és erővel, a lehető legnagyobb tudást nyújtva taníthassa. Hogy a tantételek megvilágítása dogmatikus magyarázattal, vagy jogi esetek bemutatásával történjék-e, az mindig az előadó egyéniségétől és a tárgy természetétől fog függni. Gondolható jogi oktatás dogmatikus magyarázattal, mely a gyakorlati életre teljesen beválik, míg másik esetek bemutatásával is tökéletlen marad. S ami áll az egyes előadásokra különösen, az áll nagyban és egészben a tanrendszerre is. Az egyik vagy másik irányra vezető rendszer nevezhető tudományosnak vagy gyakorlatinak, anélkül, hogy a tudományos a gyakorlatra szükségkép hasznavehetetlen, a gyakorlati pedig tudománytalan lenne. A jogászgyűlés elé terjesztett kérdés a következő volt: «Kívánatos-e és pedig milyen irányban a jogi szakoktatás reformja, tekintettel egyetemi és akadémiai oktatásunk tan- és vizsgarendszerére ? Kívánatos-e s ha igen, milyen intézmények behozatala, mily változtatások eszközlése által ?» Szembeötlő, hogy a kérdés szélesebb alapon lett föltéve, semhogy arra a jogászgyűlés kimerítően válaszolhatott volna. Mindazon intézményeknek és változtatásoknak elemzése, melyek a legközelebbi reformnál kívánatosaknak látszanak, messze túlhaladta volna a jogászgyűlés idejét. Olyan számos tagból álló testület, mint a jogászgyűlés, valamely nagyszabású kérdést néhány órai tanácskozás alatt még akkor is, hogy ha már a beérkezett vélemények fölvilágosítólag közreműködtek, inkább csak igenlőleg vagy tagadólag intézhet el. Legfölebb még valami általános keretekben mozgó enunciatiót tehet, de egy egész tan- és vizsgarendszernek részletekbe kiható szervezésére vagy pótlására nem vállalkozhatik. Így azután a külön-külön indítványok csakis egyes kérdéseket ölelhettek föl, vagyis kihagytak olyanokat, melyeket mindenki reform alatt állónak tud. Másrészt meg a teljes ülés által elfogadott javaslat fölvesz egyes elveket, melyek a jelen ülésszak folyamán bővebben megbeszélve nem lettek, mint az egyetemi rendszer, vagy alig érintettek, mint ama tétel, hogy a legközelebbi reform törvényhozási és ne kormányzati úton történjék. A szakosztályban működő előadó, dr. Nagy Ferencz a nála már megszokott szakavatottsággal ismertette a beérkezett véleményeket s támogatta indítványát, melyet a következőkben formulázott: Mondja ki a jogászgyűlés, hogy 1. a jogi szakoktatás fenálló rendszere a sem tudomány, sem a gyakorlati élet követelményeinek nem felel meg, miért is annak reformja elkerülhetlenül szükséges. 2. A reformnál különösen súly fektetendő arra, ahogy a tananyag helyesebben megválasztva és czélszerűbben elrendezve legyen, anélkül, hogy a jogi és politikai pályákra készülők közt különbség tétetnék; b) hogy az elméleti előadások gyakorlati collegiumok által kiegészíttessenek; c) hogy a vizsgálatok a tanrenddel teljes összhangba hozassanak. 3. Fejezze ki a jogászgyűlés egyúttal abbeli óhaját is, hogy a doctoratus az ügyvédség föltételét többé ne képezze s a birói, ügyvédi minősítés egységes gyakorlati vizsgára támaszkodjék. Az előadó a franczia jogi iskolákat védelmébe veszi azokkal szemben, kik csak tudománytalan szakiskoláknak tekintik. A franczia felsőoktatás újabban sok változáson ment át. A facultások isoláltsága megszűnt, s ha nem képeznek is még formálisan egyetemet, az administratióra összetűzésök megtörtént. Az államhoz való viszonyban a német egyetemek és a franczia facultások között van különbség, de ez Francziaország előnyére válik. A francziák jogi iskoláikat az államczélokkal szerves kapcsolatba hozták és ennek folytán elő van írva a mi hallgatandó és évenként rendesen vizsgázni kell. Németországban az állam egyéb czéljaival az egyetemi oktatást nem köti össze, de azután mégis reá támaszkodik. Az előadó is abban a véleményben van, ami mindinkább terjed, hogy a kifurcatió megszüntetendő, továbbá, hogy a tudori fok ne képezze az ügyvédség előfeltételét, követelendő csak a tanároktól legyen. A vizsgálatoknál a franczia rendszernek határozott elsőséget ad: minden évben egy vizsgálat és a negyedik évvel a jogi tanulmányok befejeztetnek, míg nálunk négy évi tanfolyam után következnek csak valóban a vizsgálatok s ezek a tanidőt még rendesen két évvel meg-