Jogtudományi Közlöny, 1890
1890-10-10 / 41. szám
322 A tapasztalat mutatja, hogy nem az idősebb, higgadtabb egyének, magasabb rangú tisztek, kik a 114. §. d) pontjában foglalt kedvezményt higgadtan mérlegelik és kellőleg fogják fel, hanem rendszerint a fiatal, alantas tisztek hagyják magukat még szóbeli sértegetések esetén is, a §. hibás felfogása és értelmezése alapján, a karddal való megtorlásra ragadtatni, mi mellett különösen szem elől tévesztik azt, hogy a büntetlenség jogos elnyerhetése czéljából fenti §. szerint oly körülményeknek kell fenforogni, hogy «a további sértések megakadályozására más mód nem volt, s hogy a fegyver használatában az elkerülhetlen szükség határa át nem lépetett.» De különben is, egyéni nézetem szerint, ily fellépés a mai viszonyok között csakis azon egy esetben lehet indokolt, ha valamely tiszt alacsony műveltségű, brutális elem által insultáltatnék, miután művelt emberrel szemben mindig megmarad a tiszt részére az annyira divó párbaj, más szavakkal: elégnek tartom a mai viszonyok között a polgári Btk. 79. §-ának kedvezményét, mely szerint kizárja a beszámítást a jogos védelem. Jogos védelem pedig az, mely akár a megtámadottnak , akár másnak személye vagy vagyona ellen intézett, vagy azt fenyegető, jogtalan és közvetlen megtámadás elhárítására szükséges. A jogos védelem határainak félelem, ijedtség vagy megzavarodásból származott túlhágása nem büntettetik. Ez elég tág hatáskört enged a jogos védelemnek, mert nem szorítja azt csupán az élet, testi épség, vagyon, szabadság elleni támadásokra, hanem implicite nincs kizárva, hogy jogos védelem forog fen a becsület elleni támadások elhárításánál is. Csaknem teljesen hasonló szellemben intézkedik a katonai btkv 3. §-ának a jogos védelemről rendelkező g) pontja, miből következik, hogy a 114. §. d) pontja teljesen felesleges és mint sok bajt okozott s kellőleg nem értett intézkedés, hatályon kívül helyezendő, s amennyiben ez rövid idő alatt eszközölhető nem lenne, legalább a tisztikar a katonai btk. 114. §. d) pontja helyes felfogására lenne kitanítandó. Ad. 2. A katonai büntető perrendtartás (magyar fordítása megjelent 1885-ben Budapesten a Légrády testvéreknél) VII. fejezete tárgyalja a végtárgyalást és ítélkezést. E szerint a véghatározat hozatalához 8 személy kívántatik meg, a hadbírót is beleértve, és pedig legénység feletti hadi-törvényszéknél: 1 közember, 1 őrvezető, 1 tizedes, 1 őrmester, 1 alantas tiszt, 1 százados, 1 törzstiszt mint elnök, és a hadbíró. Tisztek feletti hadi-törvényszék, ha a vádlott rangja századostól lefelé van, vagy az illető hivatalnok a 9. rangosztálytól lefelé, a hadi-törvényszék a hadbírón kívül 2 hadnagy, 2 főhadnagy, 2 századosból és 1 törzstisztből mint elnökből áll. Ha törzstiszt, vagy hasonló rangosztályú hivatalnok állítandó haditörvényszék elé, akkor mindig egy legközelebbi magasabb rendi fokozatú törzstiszt vagy egy tábornok elnököl. A vádlott rendi fokozatából két törzstiszt társbíróul belép és az alantas tisztek azon arányban maradnak el, amint magasabb rangfokozatú tisztek által pótoltatnak. A vádlott a hadi-törvényszék elé vezettetik, s megkérdeztetik, van-e valaki ellen kifogása , mi fölött a hadi-törvényszék nyomban határoz, a hadbíró ellen felhozott kifogás esetén azonban a katonai területi (honvéd) főparancsnokságot illeti a döntés. A hadbíró figyelmezteti az egybegyűlteket törvényes ítélet hozatalára, s felolvassa a birói esküt, melyet mindenki utána mond. Vádlott előtt vallomása felolvastatik s megkérdeztetik, helyben hagyja-e azt ? s ha még valamit előadni akarna, az jegyzőkönyvbe vétetik, a jegyzőkönyv vádlott által aláiratik, s vádlott eltávolíttatik. Vádlott eltávolítása után a hadbíró (ki a vizsgálatot is teljesítette) felolvassa az e czélra előre kidolgozott írásbeli előadását (votum informativum), valamint a leglényegesebb ügyiratokat. Az írásbeli előadásban tartozik a hadbíró a gyűjtött adatokból egybefüggő egészet összeállítani, a bizonyítékokat, alkalmazandó törvényeket, súlyosító és enyhítő körülményeket elősorolni és indokolni, végül indítványát a bűnösség vagy bűntelenség tekintetében, előbbi esetben az alkalmazandó büntetés nemét, mennyiségét s a netaláni mellékbüntetéseket is, határozottan előterjeszteni. A hadbíró indítványa senkit sem köt, azonban, midőn a tett be van bizonyítva, a tettes büntetlenségére vagy békés kiegyenlítésre szavazni nem szabad, és senki a törvényben megállapított büntetést, vagy annak törvényes következményeit meg nem változtathatja, hanem csakis a büntetés mérvére nézve a törvény meghatározott keretén belül mozoghat. Fölmentésre azonban szavazhat, ha meggyőződése ezt hozza magával. A szavazatok a hadbíró által a legkisebb rendfokozattól kezdve fölfelé jegyzőkönyvbe vétetnek. Az elnök s utána a hadbíró utoljára adják be szavazatukat. A hadbíró egy, az elnök két szavazattal bír — összesen tehát 9 szavazat határoz. Az ítélet a szavazatok többsége alapján a hadbíró által szerkesztetik, s csak rendelkező részből áll, indokolás nincs. Mint a fentiekből láthattuk, ezen eljárásnál teljesen hiányzik az igazságszolgáltatás legfőbb garantiája, a bírói függetlenség, s hiányzik a világszerte egyedül helyesnek felismert közvetlenség és szóbeliség. Mi, kik büntető-jogszolgáltatással foglalkozunk, naponként tapasztaljuk, hogy a közvetlenség és szóbeliség mellett megtartott végtárgyalás folyamán, midőn az egész esemény színre kerül és a bíróság előtt reprodukáltatik, a vádlottak, szakértők, tanúk, sértettek együttesen jelen vannak, egymás jelenlétében kihallgattatnak, szembesittetnek, a bűnjelek közöttetnek, a védelem közös működése folytán, a tényállás minden oldalról a legapróbb részletekig megvilágíttatik, egészen más kép tárul elénk mint az, amely a holt akták elolvasása után lelkünkben keletkezik. A nagyobb ünnepélyesség, a nyilvánosság és közvetlenség jótékony behatása alatt, közvetlen érintkezés és megfigyelés útján a bíróság egészen másként lesz informálva, mint az elfogult vizsgálóbíró által (mert hiszen a hadbíró egy személyben minden) írásban szerkesztett votum informativum, és néhány perirat felolvasása után. Köztudomású tény, hogy a tanúk a végtárgyaláson sokszor mennyire eltérnek a vizsgálat alatt tett vallomásuktól, és pedig nem azért, mintha valaki által inspiráltattak volna, hanem a közvetlenség jótékony, s az anyagi igazságot napfényre hozó hatása alatt. Messze kellene kitűzött tárgyamtól eltérnem, ha mindazt elő akarnám sorolni, ami a katonai büntető igazságszolgáltatás terén reformra vár; feladatom csak az volt, rámutatni azon okokra, melyek a rögtöni fegyveres elégtételverést befolyásolják. A katonai büntető igazságszolgáltatás helyes reformálása kemény dió, a legnehezebben megoldható kérdések egyike, különösen tekintettel a véderő czéljára, a háborúra, melyre a béke csak előkészületi iskolát képez. Annak a reformnak olyannak kell lenni, hogy békében és háborúban nemcsak a modern jogi felfogásnak, hanem a hadsereg czéljainak is megfeleljen, tehát gyors, valódi, és minél kevésbé komplikált katonai igazságszolgáltatást kell teremteni. Az erre vonatkozó irányelveknek kifejtése azonban mai feladatomon kívül esik. Addig is azonban míg ez elérkezik, legalább a katonai btkv 114. §-ának d) pontja lenne — egri esetek elkerülése czéljából — felsőbb helyről, rendeleti úton reformálandó, s hiszem, hogy ez esetben az üdvös eredmény ez irányban nem fogna elmaradni. FABINYI GUSZTÁV, kir. törvényszéki biró.