Jogtudományi Közlöny, 1890
1890-02-14 / 7. szám
5° 7- SZÁM. Igy vagy ugy, a jul.—aug. havi szünidő alatt már meg fog történni, legalább a személyi dolgokban, avilág szétosztásai s 1891 jan. 1-ével tiz kir. tábla fog működni az ország területén. Ezzel párhuzamosan megy végbe két törvény megalkotása. Az egyik, a mit már ismerünk, a sommás eljárásban a fölebbezés szabályozása. A másik, mely ezt nyomban követni fogja, a birói szervezeten fog változtatásokat tenni s ugy látszik, az eddigi tarthatatlan sőt rettenetes, vizsgálóbirói gazdálkodásnak is határokat fog szabni. Ezzel az 1890. év reform-munkája be is lesz fejezve. Ami a további éveket illeti, a jelen országgyűlésből még hátramaradó másfél év, ha jól veszszük ki, két fontos, az államjogokba közvetlenül és mélyebben bevágó reformműveletre van szánva. Az egyik a bűnvádi eljárás megalkotása, melyet a minisztériumban újból revisto alá vettek. A miniszter a ténykérdés felebbezhetőségét hozza be az eljárásba, a gyakorlati garantiák egyik neme gyanánt. Hogyan fogja megoldani ezzel a legnehezebb kérdések egyikét, azt még nem tudni, de világosan kifejezte, hogy ebben a theóriát félre kellett tennie s az ország állapotaival kellett számolnia. A bűnvádi eljárásba azonfelül bele fog illesztetni a sajtóeljárás végleges rendszere az esküdtszék rendszerével együtt. Az esküdtszék általános behozatalát a miniszter egy mélyen járó politikai indoklással lehetetlennek jelentette ki. Nem akarja a nemzetiségi vidékeken a feudalizmusnak egy új nemét megteremteni, ahol a magyarul tudó kisebbség mint esküdt ítéljen az idegen nyelven beszélő többség fölött. A miniszter azonban barátja az esküdtbíróságnak s mint szavaiból kitetszik, az ország egy részére (hír szerint a magyar Dunántúlra s a Duna-Tisza közére) be akarja azt hozni, föltéve, — amiben ismét nagy lesz a nézeteltérés, — hogy a törvényhozás is helyesnek fogja látni. A második ss még inkább államjogi természetű reform lesz a jelen országgyűlés végén a választási ügyekben való bíráskodás rendezése, talán a választási törvény részleges revisiója is. A miniszter, aki eredetileg a parlamenti bíráskodás híve volt, viszonyaink között a kir. Curia bíráskodását tervezi, mégpedig nem rideg mandátum-bíróság alakjában, de olyképen, hogy a Curia hatáskörébe utaltatnak a szavazásnál elkövetett s a választás érvénytelenségét előidézett deliktumok, beleértve minden párterőszakot és bűnös hatósági beavatkozást. Míg a kisebb, választási deliktumok a büntetőtörvény szigorúbb végrehajtásával (revisióról a miniszter egyáltalán nem beszélt) s egy etetési-itatási novellával fognak megfékeztetni. Ez a feladat vár a mostani országgyűlésre s ezek állanak ma előtérben. A regeneratio legnagyobb művét azonban a magánjogi kódex fogja képezni, melyek sorrendjén nagy változás történt. A miniszter tudvalevőleg az eddigi félterveket félretette, a családjogot az öröklési joggal együtt és összhangban akarja életbe léptetni s utánuk fokozatosan a kódex több részeit, záradékul egy összefoglaló életbeléptetési törvénynyel. Ez lesz Szilágyi Dezső legnagyobb műve, ha végrehajthatja. S ez lesz legnagyobb küzdelme is. A házassági jog, mint minden beavatott forrás tudja, a fakultatív polgári házasságra lesz építve, a jogegység messzemenő garantiái mellett. Alapjában egész egyszerű kodifikationális művelet, de a törvényerőre emelésben minden reactióval való megütközés. A legnehezebb és legszebb harczok egyike a jövőben, amit hazánkban a jogi felvilágosultság a feudalizmus új sarjadékaival fog kiküzdeni. A regeneratio hátterében, bizonytalanabb körvonalak közt még a következő reformok állanak: A börtönügy teljes átalakítása, esetleg új és kivihetőbb büntetési rendszerrel. A végrehajtási eljárás reformja. Az ügyvédrendtartás reformja a gyakorlati szükség szerint bifurcatio és numerus klausus nélkül. A birói fegyelmi és áthelyezési rendszer reformja, birói garantiák mellett. Törvény a jövedéki kihágásokról. S végül a végleges polgári törvénykezés megalkotása. Bizonyára nem fogja senki azt kívárni, hogy a hatalmas perspektíva ezen távoleső s alig felismerhető objektumaival a dolgok mai állása mellett behatóbban foglalkozzunk. minthogy ez nem közönséges naivság lenne. De az általános tények megállapítására szükség van. Kétségtelen, hogy Magyarország mostani igazságügyi minisztere egy erősen progressív és liberális jogászi felfogás híve. S kétségtelen, hogy az ország igazságügyeit ezen felfogásnak már másutt bőven kipróbált sarkalatos igazságai szerint akarja regenerálni. De nem kevésbé kétségtelen, hogy Szilágyi Dezső hatalmas és egészséges szelleme távol van minden theoria és philosophema bálványozásától. Benne nemcsak a jogász lélek szigorú logikája, de a magyar nemzeti lélek józan politikai ereje is dolgozik. Sokkal inkább jogász, hogysem meg tudna hajolni azon többé-kevésbé rejtett hatalmi érdekeknek, amelyeket most a magyar nemzeti politika vignettjével szokás ellátni, hogy kelendők legyenek , de sokkal inkább magyar, hogysem ügyet vetne azon egyetemes kosmopolitismusra, mely különösen irodalmunkat annyira ellepte. Ezek a jellemvonások látszanak reformtervein is. S a magyar jogászvilágnak, amely annyi ideig volt kénytelen keserű harczot vagy rideg passivitást folytatni a kormányhatalom igazságügyi politikája ellen, most ennek Szilágyi akciójával szemben nem lehet hivatása többé a doktrínák maró választóvizének untalan alkalmazása, hanem igenis az aggodalom nélkül való, becsületes és kitartó támogatás. A miniszter pedig kétségkívül föl fogja ismerni azt, — amit elődjei csak néha s akkor is homályosan sejtettek, — hogy mennyire becses egy sokat, nagyot és jót akaró kormányférfiúra nézve a jogászvilág állandó támogatása; holottan bizonytalan, múlékony és szeszélyes az, mely a parlamenti életben épen a legnagyobb alakok osztályrésze. Dr. KENEDI GÉZA: Az unitárius házassági jogról. (Válasz Sztehlo Kornél ügyvéd úrnak a Jogt. Közl. 40. és köv. számaiban megjelent czikkeire.) Megemlíti Sztehlo úr azt is, hogy az unitárius bíróságoknál hátralékok nincsenek s általában az ügyeket gyorsan intézik el. Abból a kifejezéséből azonban, hogy bár így lenne ez a világi bíróságoknál is, azt következtetem, hogy ezt tán sérelemnek nem tartja. Arra a feltevésre, hogy az unitáriusoknál a válóperek könnyen mennek keresztül, nem anyagi vagy alaki törvényeik hiányossága, hanem épen az szolgálhatott okul, hogy bíróságaik kötelességüket pontosan teljesítik. Ami egyházi törvényeink királyi megerősítését illeti, erre azt jegyzem meg, hogy mi unitáriusok, valamint a többi erdélyi bevett vallásfelekezetek, kb. jóváhagyás nélkül is hatályos törvényt alkothatunk s azt életbe léptethetjük. Több mint 300 év telt el azóta, mióta vallásunk a recept a religiók közé beczikkelyeztetett. E hosszas idő alatt törvényeket alkothattunk a nélkül, hogy azokat az erdélyi fejedelem vagy a magyar király által meg kellett volna erősittetnünk. E jogunktól nem csak meg nem fosztattunk, hanem azt az 1868: XLIII. tcz. világosan fentartotta. Amit Szt. K. ur a históriából felhoz, a magyarországi protestánsokra vonatkozik. Erre tehát nekem, unitáriusnak reflektálnom fölösleges. Szt. Kornél úr, mint már említem, azt törekszik kimutatni, hogy az unitárius házassági törvény az elválást a legkönnyebbé teszi. Befejező közlemény: — Az előbbi közi. 1. az 1., 2., 4. és 5. számban.