Jogtudományi Közlöny, 1914

1914-04-03 / 14. szám

12. SZÁM. JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY. 147 tották, mivel az elővételi jog biztosítása csak magánokirattal tör­ténvén, érvénytelen volt. Az új vevő és az új bérlő ennek utána a bérleti viszonyt 1913. évig változatlanul fentartották. Ez után pedig a vevő keresetet indított a bérlője ellen, hogy a bérleti helyiségeket 1914. évi március hó 31-ig (tehát két év­vel a szerződési tartam lejárta előtt) ürítse ki. A vevő állás­pontja, hogy miután az elővételi jog érvénytelen, ezzel az egész bérleti szerződés érvénytelen, minthogy nem lehet feltételezni, hogy a korábbi bérlő a szerződést az elővételi jog nélkül meg­kötötte volna. A wiesbadeni törvényszék és a frankfurti főtörvényszék a keresetet elutasították. A főtörvényszék az indokolásban kifejti : Az elővételi jog jogilag fen nem áll. Ez a körülmény azonban a bérleti szerződést nem teszi érvénytelenné. Annak bizonyítása, hogy a felek a bérleti szerződést az elővételi jog nélkül is meg­kötötték volna, sikerültnek tekintendő. A felek nyílvánvalólag kü­lönös súlyt nem helyeztek az elővételi jog biztosítására. Az új bérlőnek lényegében inkább az feküdt érdekében, hogy a helyi­ségeket tíz évre a megállapított bérösszeg mellett megtarthassa. Az elővételi jog gazdasági értéke a bérlő szempontjából nem volt oly nagyon jelentős, hogy ő a bérletet anélkül meg nem kötötte volna ; a későbbi magatartása is igazolja, hogy az elő­vételi jogra jelentős súlyt nem fektetett. Mindenesetre tény, hogy az előző perben az elővételi jogot érvényesíteni törekedett, mi­után azonban azt elvesztette, ebben megnyugodott és a bérleti szerződést több éven át fentartotta. A bérleti szerződés tehát jogérvényes és a vevőt köti. A birodalmi törvényszék ezt az íté­letet megerősítette. II. A megbízott kötelezése a vesztegetési pénzek kiadására. Egy egylet előljárósági tagja, aki egy háznak az egylet részére való megszerzésében tevékenykedett, az eladótól províziót kapott. A berlini Kammergericht a tagot a pénznek a perlő egylet ré­szére való kiadására kötelezte. Az indokolás a német polgári törvénykönyv 667. §-án alapszik. («A megbízott köteles a meg­bízónak mindent, amit az ügylet ellátásával szerez, kiadni.») A törvényszék annak bizonyítását, hogy az egylet megkárosítta­tott, amennyiben a házat olcsóbban vehette volna meg, ha a provízió nem lett volna, nem tartja szükségesnek. Az egyleti elöljáróság az egylettel szemben való viszonyában a megbízott állását bírja ; ennekfolytán a közte és az egylet közli viszonyra a megbízás szabályai állanak és nyernek alkalmazást, különösen a hivatkozott 667. §. is. Hogy az ügylet ellátása által szerzett­ben a vesztegetési pénzekés a különös jutalékok is benfoglaltat­nak, amelyeket a megbízott harmadik személy által hagy magá­nak fizettetni, azt nem lehet vitássá tenni. Tekintettel a veszte­getési pénzek demoralizáló és veszélyes hatására is, fenáll a szük­ség, hogy a vesztegetési pénz az elfogadótól elvonassék és pedig tekintet nélkül arra, vájjon az ügylet ura kárt igazolhat e, vagy sem. Általánosságban az ügylet ura mindig károsul. Mert a vesz­tegetési pénzt adó fél a másik szerződő fél megbízottja részére fizetett vesztegetési pénzt az általa követelt árba mindig be fogja ka^ulálni. Mindenesetre gyakran nehéz is a károsodást iga­zolni. Épen azért egy józan jogrend értelmében, melynek nem lehet érdeke, hogy a vesztegetési pénzt elfogadót védelmezze — csak az feküdhetik — miszerint a károsodás igazolása nélkül is kötelezzen a kapott províziók kiadására. Minthogy tehát a 667. §. szövege a vesztegetési pénzekre való alkalmazhatóságát ki nem zárja, ennek folytán jogpolitikai szempontokból is megokolt az ilyen esetekben való alkalmazása. Ennek megíelelően az iroda­lomban is az írók sora a 667. §-nak a külön jutalékok és vesz­tegetési pénzekre való alkalmazása mellett nyilatkozott. Ezen állásponthoz csatlakozott a jogszolgáltatás is, így a boroszlói Kammergericht, a jenai főtörvényszék és végül a berlini Kammer­gericht a fenti esetben közölt döntésével. Ezzel egy hatásos és erélyes fegyver teremthető a vesztegetési pérz rendszere ellen? amely hivatva lesz, hogy az üzleti életet a tisztességleien ver­seny veszélyes kinövéseitől megszabadítsa. Dr. Micbeller István. — A néjmet büntetőjog és büntetőeljárás történeté­nek megírását elősegítő alapítvány felállítását ajánlja Kohler egyetemi tanár Knapp birodalmi levéltáros a birodalmi gyű'és elé terjesztett emlékiratában. Az alapítványból évenként jutalom­díjakat utalványoznának ki a német büntetőjog rendszeres tör­téneti feldolgozásával foglalkozó íróknak. A parlamenti albizott­ság, mely a memorandummal foglalkozott, az eszmét teljes egé­szében magáévá tette és a birodalmi kancellár is kilátásba helyezte a megvalósítást. — Az ügyvédek száma Németországban is lényege­sen szaporodott az utol«ó évtizedben. A «Deutsche Juristenzei­tung» által közzétett kimutatásból kitűnik, hogy jelenleg 12,297 gyakorló ügyvéd működik a német birodalomban, ami tekintve, hogy 1903-ban az ügyvédek száma a 7235-öt nem haladta meg, 70%-os szaporulatot jelent. 1880 óta, vagyis mióta ú. n. szabad foglalkozássá lett az ügyvédkedés, 200%-al emelkedett a létszám összesen. Ezzel szemben a bírák és ügyészek száma ugyanezen idő alatt (kb. 33 év) mindössze 48%-al emelkedett. Az egyes városokat tekintve, természetesen a legtöbb ügyvéd Berlinben működik (2025); ezután különösképen a sorrend nem városok né­pessége szerint igazodik, mert második helyen Drezda áll, hol 1226 ügyvéd folytat jelenleg gyakorlatot. Ezzel szemben a sokkal népesebb Hamburgban csak 463 és Frankfurtban is csupán 366 ügyvéd működik. A. A jövő évi porosz igazságügyi tárca költségvetése sok érdekes adatot tartalmaz. Megjegyzendő mindenekelőtt, hogy az egész (általános) költségvetés kitűnő pénzügyi helyzetre mulat és ennek hatása mutatkozik is azután a részleges költségvetés minden ágában. Bizonyítja ezt az is, hogy 600 új állás szerve­zése van felvéve az igazságügyi költségvetésbe. A fontosabbak ezek közül egy miniszteri tanácsosi, három tanácselnöki a biro­dalmi törvényszéken, 27 főtörvényszéki bíró (másodfokú bíróság), 32 törvényszéki bírói, 80 járásbírói és 22 ügyészi állás. Porosz­országban jelenleg 5291 elsőfolyamodású bíró működik, ami az 1903. évi 4137 főből álló létszámhoz képest 28%-os szaporulatot jelent. Az igazságügyi tárca összkiadása kb. 211 2 millió márkára megy, míg az 1903-ban 116-8 milliónál nem volt több; de 'gaz, hogy ezzel szemben a bevétel is 844 millióról 1316 millió már­kára emelkedett, ami ugyancsak 60%-os szaporulatnak felel meg. A bevételek emelkedése — mint ezt hivatalosan is megállapítot­ták — nagyrészben annak tudandó be, hogy a büntetőbíróságok gyakran élnek enyhítési jogukkal és szabadságvesztés helyett sok esetben szabnak ki pénzbüntetést. A. — A nőtolvajok. A úcNord und Süd» című folyóirat már­ciusi számába érdekes cikket írt egy professzor (J. v. Pflugk, Harltung), sikerült cáfolatát adva a ((Deutsche Juristenzeitung» azon statisztikai közlésének, mely szerint a női bűn lettesek száma, szemben a férfiak kriminalitásának emelkedésével, csökkenő irány­zatot mutat. A szóbanforgó statisztika ugyanis kimutatja, hogy míg a férfi elítéllek percentszáma 1884 tői 1909-ig öl -4-ről 84'2-re szökött, addig a nőké 18'6 ról 15 8 ra apadt. És ami még feltűnőbb : a nők vagyon ellen irányuló deliklumainak száma 24'3%-ról 17 6%-ra csökkent. Ezt az örvendetes változást a statisztikus a kereseti viszonyok javulásának tudja be. A cikkíró azonban nagyon helyesen észreveszi, hogy — ám­bár a statisztikai adatok exakt pontosságúak — mégis téves a belőlük levont következtetés, mely összetéveszti a nők vagyon­elleni bűntetteinek számát a kiszabott büntetések számával. Ugyanis csak az utóbbit lehet kimutatni, az előbbit nem, mert a kisebbfajta lopások sokszor ki nem derülnek, vagy ha kiderül­nek is, a károsultak épen az érték csekélysége miatt vonakodnak feljelentést tenni. Úgylátszik, hogy ezen esetekben az Ihering­féle jogérzetet, mely mindenkor a megsértett jogrend helyreállí­tását követeli, legyőzi a hasznossági érzés, mely mérlegeli: vájjon érdemes-e pereskedni, felér-e az esetleges eredmény a pereskedés kellemetlenségeivel? Ez a felfogás érvényesül leggyakrabban az úgynevezett cseléd-lopásoknál, melyek főleg a nagyvárosokban óriási méreteket öltenek. Ki ne tudná, hogy a cseléd mindent megdézsmál, a szeretőjét ellátja élelemmel, a nagysága ruha­neműit viseli, ha a család nyaral stb.? Mindenki ismeri a taka­rítónők kis kosarait, melyeket üresen hoznak és telve visznek el ; vagy a szabónők apró lopásait az anyagból és a hozzávaló­ból. Köztudomású a szakácsnők bevásárlási módszere, kik min­dent drágábban számítanak fel, mint ahogy vettek, sőt nem is maradnak olyan helyen, ahol őket e jogukban megrövidítik. A nagy árúházak női alkalmazottai közt is igen sok a tolvaj és mindezekről a statisztika semmilse tud, mert az esetek legnagyobb része titokban marad, vagy nem kerül a hatóság elé és ép ezért a statisztikai alapon nyugvó következtetés helytelen : a nők által

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék