Jogtudományi Közlöny, 1914
1914-04-03 / 14. szám
12. SZÁM. JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY. 147 tották, mivel az elővételi jog biztosítása csak magánokirattal történvén, érvénytelen volt. Az új vevő és az új bérlő ennek utána a bérleti viszonyt 1913. évig változatlanul fentartották. Ez után pedig a vevő keresetet indított a bérlője ellen, hogy a bérleti helyiségeket 1914. évi március hó 31-ig (tehát két évvel a szerződési tartam lejárta előtt) ürítse ki. A vevő álláspontja, hogy miután az elővételi jog érvénytelen, ezzel az egész bérleti szerződés érvénytelen, minthogy nem lehet feltételezni, hogy a korábbi bérlő a szerződést az elővételi jog nélkül megkötötte volna. A wiesbadeni törvényszék és a frankfurti főtörvényszék a keresetet elutasították. A főtörvényszék az indokolásban kifejti : Az elővételi jog jogilag fen nem áll. Ez a körülmény azonban a bérleti szerződést nem teszi érvénytelenné. Annak bizonyítása, hogy a felek a bérleti szerződést az elővételi jog nélkül is megkötötték volna, sikerültnek tekintendő. A felek nyilvánvalólag különös súlyt nem helyeztek az elővételi jog biztosítására. Az új bérlőnek lényegében inkább az feküdt érdekében, hogy a helyiségeket tíz évre a megállapított bérösszeg mellett megtarthassa. Az elővételi jog gazdasági értéke a bérlő szempontjából nem volt oly nagyon jelentős, hogy ő a bérletet anélkül meg nem kötötte volna ; a későbbi magatartása is igazolja, hogy az elővételi jogra jelentős súlyt nem fektetett. Mindenesetre tény, hogy az előző perben az elővételi jogot érvényesíteni törekedett, miután azonban azt elvesztette, ebben megnyugodott és a bérleti szerződést több éven át fentartotta. A bérleti szerződés tehát jogérvényes és a vevőt köti. A birodalmi törvényszék ezt az ítéletet megerősítette. II. A megbízott kötelezése a vesztegetési pénzek kiadására. Egy egylet elöljárósági tagja, aki egy háznak az egylet részére való megszerzésében tevékenykedett, az eladótól províziót kapott. A berlini Kammergericht a tagot a pénznek a perlő egylet részére való kiadására kötelezte. Az indokolás a német polgári törvénykönyv 667. §-án alapszik. («A megbízott köteles a megbízónak mindent, amit az ügylet ellátásával szerez, kiadni.») A törvényszék annak bizonyítását, hogy az egylet megkárosíttatott, amennyiben a házat olcsóbban vehette volna meg, ha a provízió nem lett volna, nem tartja szükségesnek. Az egyleti elöljáróság az egylettel szemben való viszonyában a megbízott állását bírja ; ennek folytán a közte és az egylet közti viszonyra a megbízás szabályai állanak és nyernek alkalmazást, különösen a hivatkozott 667. §. is. Hogy az ügylet ellátása által szerzettben a vesztegetési pénzek és a különös jutalékok is benfoglaltatnak, amelyeket a megbízott harmadik személy által hagy magának fizettetni, azt nem lehet vitássá tenni. Tekintettel a vesztegetési pénzek demoralizáló és veszélyes hatására is, fenáll a szükség, hogy a vesztegetési pénz az elfogadótól elvonassék és pedig tekintet nélkül arra, várjon az ügylet ura kárt igazolhat e, vagy sem. Általánosságban az ügylet ura mindig károsul. Mert a vesztegetési pénzt adó fél a másik szerződő fél megbízottja részére fizetett vesztegetési pénzt az általa követelt árba mindig be fogja kapulálni. Mindenesetre gyakran nehéz is a károsodást igazolni. Épen azért egy józan jogrend értelmében, melynek nem lehet érdeke, hogy a vesztegetési pénzt elfogadót védelmezze — csak az feküdhetik — miszerint a károsodás igazolása nélkül is kötelezzen a kapott províziók kiadására. Minthogy tehát a 667. §. szövege a vesztegetési pénzekre való alkalmazhatóságát ki nem zárja, ennek folytán jogpolitikai szempontokból is megokult az ilyen esetekben való alkalmazása. Ennek megfelelően az irodalomban is az írók sora a 667. §-nak a külön jutalékok és vesztegetési pénzekre való alkalmazása mellett nyilatkozott. Ezen állásponthoz csatlakozott a jogszolgáltatás is, így a boroszlói Kammergericht, a jenai főtörvényszék és végül a berlini Kammergericht a fenti esetben közölt döntésével. Ezzel egy hatásos és erélyes fegyver teremthető a vesztegetési pénz rendszere ellen, amely hivatva lesz, hogy az üzleti életet a tisztességtelen verseny veszélyes kinövéseitől megszabadítsa. Dr. Micheller István. — A német büntetőjog és büntetőeljárás történetének megírását elősegítő alapítvány felállítását ajánlja Kohler egyetemi tanár Knapp birodalmi levéltáros a birodalmi gyűlés elé terjesztett emlékiratában. Az alapítványból évenként jutalomdíjakat utalványoznának ki a német büntetőjog rendszeres történeti feldolgozásával foglalkozó íróknak. A parlamenti albizottság, mely a memorandummal foglalkozott, az eszmét teljes egészében magáévá tette és a birodalmi kancellár is kilátásba helyezte a megvalósítást. Az ügyvédek száma Németországban is lényegesen szaporodott az utolsó évtizedben. A «Deutsche Juristenzeitung» által közzétett kimutatásból kitűnik, hogy jelenleg 12,297 gyakorló ügyvéd működik a német birodalomban, ami tekintve, hogy 1903-ban az ügyvédek száma a 7235-öt nem haladta meg, 70%-os szaporulatot jelent. 1880 óta, vagyis mióta ú. n. szabad foglalkozássá lett az ügyvédkedés, 200%-al emelkedett a létszám összesen. Ezzel szemben a bírák és ügyészek száma ugyanezen idő alatt (kb. 33 év) mindössze 48%-al emelkedett. Az egyes városokat tekintve, természetesen a legtöbb ügyvéd Berlinben működik (2025), ezután különösképen a sorrend nem városok népessége szerint igazodik, mert második helyen Drezda áll, hol 1226 ügyvéd folytat jelenleg gyakorlatot. Ezzel szemben a sokkal népesebb Hamburgban csak 463 és Frankfurtban is csupán 366 ügyvéd működik. A. A jövő évi porosz igazságügyi tárca költségvetése sok érdekes adatot tartalmaz. Megjegyzendő mindenekelőtt, hogy az egész (általános) költségvetés kitűnő pénzügyi helyzetre mutat és ennek hatása mutatkozik is azután a részleges költségvetés minden ágában. Bizonyítja ezt az is, hogy 600 új állás szervezése van felvéve az igazságügyi költségvetésbe. A fontosabbak ezek közül egy miniszteri tanácsosi, három tanácselnöki a birodalmi törvényszéken, 27 fő törvényszéki bíró (másodfokú bíróság), 32 törvényszéki bírói, 80 járásbírói és 22 ügyészi állás. Poroszországban jelenleg 5291 elsőfolyamodású bíró működik, ami az 1903. évi 4137 főből álló létszámhoz képest 28%-os szaporulatot jelent. Az igazságügyi tárca összkiadása kb. 21, 2 millió márkára megy, míg az 1903-ban 1168 milliónál nem volt több; de igaz, hogy ezzel szemben a bevétel is 844 millióról 1316 millió márkára emelkedett, ami ugyancsak 60%-os szaporulatnak felel meg. A bevételek emelkedése — mint ezt hivatalosan is megállapították — nagyrészben annak tudandó be, hogy a büntetőbíróságok gyakran élnek enyhítési jogukkal és szabadságvesztés helyett sok esetben szabnak ki pénzbüntetést. A. « A nőtolvajok. A nc Nord und Süd» című folyóirat márciusi számába érdekes cikket írt egy professzor (J. v. Pflugk, Harking), sikerült cáfolatát adva aDeutsche Juristenzeitung) azon statisztikai közlésének, mely szerint a női bűntettesek száma, szemben a férfiak kriminalitásának emelkedésével, csökkenő irányzatot mutat. A szóbanforgó statisztika ugyanis kimutatja, hogy míg a férfi elítéltek percentszáma 1884 ről 1909-ig 614-ről 84'2-re szökött, addig a nőké 18'- ról 15 - ra apadt. És ami még feltűnőbb : a nők vagyon ellen irányuló deliktumainak száma 24'3%-ról 17 6%-ra csökkent. Ezt az örvendetes változást a statisztikus a kereseti viszonyok javulásának tudja be. A cikkíró azonban nagyon helyesen észreveszi, hogy — ámbár a statisztikai adatok exakt pontosságúak — mégis téves a belőlük levont következtetés, mely összetéveszti a nők vagyonelleni bűntetteinek számát a kiszabott büntetések számával. Ugyanis csak az utóbbit lehet kimutatni, az előbbit nem, mert a kisebbfajta lopások sokszor ki nem derülnek, vagy ha kiderülnek is, a károsultak épen az érték csekélysége miatt vonakodnak feljelentést tenni. Úgy látszik, hogy ezen esetekben az Iheringféle jogérzetet, mely mindenkor a megsértett jogrend helyreállítását követeli, legyőzi a hasznossági érzés, mely mérlegeli: vájjon érdemes-e pereskedni, felér-e az esetleges eredmény a pereskedés kellemetlenségeivel? Ez a felfogás érvényesül leggyakrabban az úgynevezett cselédlopásoknál, melyek főleg a nagyvárosokban óriási méreteket öltenek. Ki ne tudná, hogy a cseléd mindent megdézsmál, a szeretőjét ellátja élelemmel, a nagysága ruhaneműit viseli, ha a család nyaral stb.? Mindenki ismeri a takarítónők kis kosarait, melyeket üresen hoznak és telve visznek el , vagy a szabónők apró lopásait az anyagból és a hozzávalóból. Köztudomású a szakácsnők bevásárlási módszere, kik mindent drágábban számítanak fel, mint ahogy vettek, sőt nem is maradnak olyan helyen, ahol őket e jogukban megrövidítik. A nagy áruházak női alkalmazottai közt is igen sok a tolvaj és mindezekről a statisztika semmit se tud, mert az esetek legnagyobb része titokban marad, vagy nem kerül a hatóság elé és ép ezért a statisztikai alapon nyugvó következtetés helytelen : a nők által