Jogtudományi Közlöny, 1914

1914-04-10 / 15. szám

s&s*; ^negyvenkilencedik évfolyam. 15. szám. Budapest, 1914 április 10 JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY KAPCSOLATBAN A DÖNTVÉNYTÁRRAL Szerkesztőség: IV. Egyetem-u. 2 Kiadóhivatal: IV., Egyetem-u. 4 Megjelenik minden pénteken ELŐFIZETÉSI DÍJ: félévre 12 korona , negyedévre 6 korona A kéziratokat bérmentve a szerkesztői irodába kell küldeni, a megrendeléseket a kiadóhivatalba. Tartalom. Sebess Dénes budapesti kir. táblai tanácselnök : A hitel­biztosítéki jelzálogjog. — Dr. König Vilmos budapesti ügyvéd : A tőzsdei bíráskodás reformja. — Is. Zs.: Van-e hiba a Kúria Ítéletében? — Dr. Löw Tibor budapesti kir. törvényszéki bíró. A bírói egyezségnek a pert befejező hatásáról. — I. Dr. Kört­vélyessy Dezső eperjesi kir. törvényszéki bíró, a fiatalkorúak bírája. — II. Dr. Boros Ervin rózsahegyi kir. törvényszéki jegyző. — III. Hajdú György kecskeméti kir. törvényszéki bíró. A­lb. a gyakorlatban. — Szemle. Mellékletek : Közigazgatási Döntvénytár. — Kivonat a­ Budapesti Köz­löny»-ből. A váltótörvények. Az idegen és saját váltóra vonatkozó jog egysé­gesítése tárgyában az 1912. évi július 23. napján Hágában kelt nemzetközi egyezmény és a hozzátartozó egységes szabályzat be­cikkelyezéséről szóló törvények. A hitelbiztosítéki jelzálogjog. (A hitelbiztosítéki jelzálogjog és a forgalmi jelzálogjog.) Az új váltótörvényjavaslat indokolása szerint a törvény szer­kesztésénél némelyek azt javasolták, hogy a törvénybe oly ren­delkezések vétessenek fel, amely szerint a váltóbirtokos a váltó­val együtt ipso jure szerezze meg a váltókövetelés (talán váltó­hitel?) biztosítására az előzők bármelyikének javára rendelt jel­zálogjogot. A javaslat mellőztetett ugyan, azonban a törvényjavaslat tár­gyalása alkalmával kilátásba lett helyezve, hogy e kérdés novel­láris úton sürgősen rendeztetni fog. Úgy véljük , hogy a kérdés nagy jelentősége megérdemli — hogy a megoldás nehézségeivel jóelőre foglalkozzunk. Mindenekelőtt reá kell mutatnunk arra, hogy az idézett in­dokolás nem egészen a helyes úton jár, mikor az érdekelt pénz­intézetek reformkívánalmait kiemelve abban találja a kérdés megoldásának súlypontját, annak lehetővé tételét kívánja, hogy a kü­löntörvény rendelkezéseinél fogva a váltóbirtokos jogosítva legyen az előzője javára fenálló ilyen biztosítéki jelzálogjogot a maga javára érvényesíteni és a törvény módot nyújtana arra, hogy az ilyen biztosítéki zálogjogot nyert intézet a jelzálogjogot különös alakszerűségek és költségek nélkül a visszleszámítolást nyújtó intézetnek az igénybe vett visszleszámítolás idejére bizto­sítékul továbbadhassa. Nem a hitelező személyében beálló változás okozza a legtöbb nehézséget, amennyiben t. i. hitelbiztosítékról van szó és nem, amint az indokolás megjelöli, váltókövetelés biztosításáról, de a jelzálogtárgy tulajdonosának, illetve az adós személyének vál­tozása. A kérdésnek ma már egész irodalma van; a Telekkönyv szaklap, a Jogtudományi Közlöny és a Magyar Pénzügy sűrűen foglalkoznak vele. Különösen ez utóbbi, mint a leginkább érde­kelt szakkörök közlönye teljesen tisztázta azt, hogy az adós sze­mélyváltozása okozta nehézségek azok főképen, melyek a refor­mot szükségessé tennék. Sajátságos, hogy a vita mai állása szerint csupán azon kér­dés körül foly, hogy a kolozsvári kir. tábla (3202/913.) és a sze­gedi kir. tábla (közölve: M. P. 1913. 45. sz.) ellentétes határo­zatai közül melyik a helyesebb. Azaz, van-e helye oly tartalmú telekkönyvi feljegyzésnek, hogy a biztosítéki jelzálogjog hatálya kiterjed a hitelt igénybe vevő telekkönyvi jogutódaira is, avagy nincs helye ily feljegyzésnek, mint ezt a kolozsvári kir. tábla mondja. Ez a kérdés bőven meg lett vitatva a Telekkönyv (XI. eflf. 10. 1.; XII. eff., 79. 1.; XIV. eflf., 114. 1.), a Magyar Pénzügy (1913. év november 13., 20., 27., december 4. és 11. számaiban) és a Jogtudományi Közlöny (1912. évf. 39., 41., 44., sz.) hasábjain. A felszólalók legtöbbje azon nézetet vallja, hogy a kérdés elin­tézésének súlypontja a telekkönyvi rendezésen van, azaz attól függ, hogy megengedi-e a joggyakorlat a telekkönyvi feljegyzést. Kivételesen akad felszólaló, aki reámutat a telekkönyvi feljegy­zés értéktelenségére és mellékes voltára (pl. dr. Daróczy M. P. 1913 XI. 20. sz . A kérdés, mélyen belenyúlik egész jelzálogjogi rendszerünkbe, az anyagi jog ma hatályos rendelkezéseibe és főképen telekkönyvi jogrendszerünkbe és csak ezek szem előtt tartásával bírálható el. A mai jelzálogjog-rendszerünk az osztrák polgári törvény­könyv rendelkezései alapján áll és a követelés és jelzálogjog acces­sorius jellegét állapítja meg (447. §.), úgy keletkezését (449. §.), mint fennállását illetően. (469. §.) A követelés megszűnésével megszűnik a jelzálogjog és a rangsorban hátrább álló hitelezők foglalják el a helyet. E szabály alól épen a biztosítéki jelzálogjog a kivétel, már t. i. ami magát a követelés és jelzálogjog viszonyát illeti. Ezen semmiféle feljegyzés nem változtathat mai anyagi jog­rendszerünk szerint, még ha itt-ott a telekkönyvi hatóságok ily­irányú kéréseknek engednek is. E feljegyzésnek semmiféle jog­hatálya nincsen ott, hol épen döntő hatása kellene hogy legyen, t. i. a sorrendi tárgyaláson.­­Az osztrák legfőbb bíróság is hatálytalannak mondott minden olyan megegyezést, mely szerint a meghatározott személy javára bejegyzett hitelbiztosítéki jelzálogjog más, a telekkönyvből ki nem tűnő személyek követelésének biztosítására is szolgálhat. (1901 április 16-án közölve: Just. Min. Verordn. Bl. 411. sz.) Ellentétben a forgalmi jelzálogjoggal, melynek célja egy meg­határozott követelés jelzálogi biztosítása, a biztosítéki jelzálogjog nem áll a követeléssel ilyen kapcsolatban. Itt a bekebelezés­ causája a hitelnyújtást stipuláló szerződés. A kötelemvállalás megállapíttatott, de a tartozás még nem specifikálódott. Nem egyéb, mint ((kötelezés® a tartozás nélkül)) (Brinz: Lehrb. der Pand. II. k . 36. 1.). Ezért a követelés kelet­kezése, fluktuációja, megszűnése nem változtat a telekkönyvi be­jegyzés hatályain mindaddig, míg maga a causa a hiteljogviszony fen áll. Mert, amint ezt a kir. Kúria is kimondta (1211/901.), a zálogjogi bejegyzés hatálya az ügylet jogi természeténél fogva attól függ, hogy ily ügyletből kifolyóan a jogosult félnek vagy fenálló követelése legyen, vagy kimutassa, hogy a biztosítékot adott fél (helyesebben hitelt igénybe vevő fél) ellen ily követe­lése származhatik, vagyis közte és a biztosítékot adott fél között a biztosítás adásának alapjául szolgáló ügylet még lebonyolítva nincs. Tehát a hiteljogviszony, az abban résztvett felek változat­lansága a feltétele a biztosítéki jelzálogjog fen­maradásának. Ha ez a jogviszony megszűnik, a jelzálogjog elvesztette a causáját és a rangsorban hátrább álló hitelezők kifogásolási jogát a végre­hajtási törvény 197. alapján kétségbe vonni nem lehet (mint ezt teszi M. P. 1913 XII. 11. sz. Gál M.) és ennek esetleges si­kerét a kérdéses telekkönyvi feljegyzés nem fogja megakadályozni. A jogviszony megszűnése folytán a tulajdonost nem illeti meg az a jog, hogy a megszűnt jogviszony (pl. hitelezés) helyett

Next