Jogtudományi Közlöny, 1914

1914-04-03 / 14. szám

14. SZÁM. lich Vilma, a magyar feminista-mozgalom egyik vezére, fejtette ki írásban a feministák álláspontját, «A házastársak viszonya egymáshoz általában)) című dolgozatában, mely a Jogászegylet Bíráló Véleményeinek füzetében jelent meg. — A Magyar Jogászegylet Fayer-pályázata. A Ma­gyar Jogászegylet az ezer koronás Fayer-pályadíjat a következő kérdésre tűzte ki: «Az okozatosság a büntetőjogban». A pályázat feltételei a következők : 1. Körülbelül tíz nyomtatott ív terjedelmű magyar nyelvű értekezés kívántatik, amely a kitűzött kérdést behatóan tárgyalja. 2. A pályázatban nem egyleti tagok is résztvehetnek. 3. A pályadíj csakis tudományos értékű munkának adatik ki ; pályamunka a pályadíj odaítélése nélkül is dicséretben ré­szesíthető. 4. A pályázat felől a Magyar Jogászegylet igazgató-választ­mánya által kiküldött bíráló bizottság határoz és az bontja fel a pályadíjnyertes munka jeligés levelét. Megdicsért munka jeligés levelét csak a szerző kívánságára bontják fel. 5. A pályamunkákat 1915 szeptember hó 30-ig az egyesület titkári hivatalának címére (V., Szemere-u. 10. sz.) postán, ajánlva kell küldeni. 6. A pályamunka idegen kézzel vagy géppel, tisztán és ol­vashatóan írva és lapszámozva legyen. 7. A szerző nevét, foglalkozását és lakhelyét tartalmazó le­pecsételt levélen ugyanaz a jelige álljon, amely a pályamunka címlapján olvasható. A lepecsételt levélben foglalt esetleges ki­kötés, feltétel tekintetbe nem vétetik. Álnév alatt vagy névtelenül pályázónak a pályadíjat nem adják ki. Nem tarthat igényt a pá­lyadíjra oly munka sem, amelyet többen közösen nyújtottak be. 8. A pályadíjnyertes munkát a Magyar Jogászegylet akár Értekezései között, akár Könyvkiadó-Vállalatában külön tisztelet­díj fizetése nélkül közzéteheti. 9. A jutalmat nem nyert pályamunkák kéziratát a szerző egy éven belül átveheti. — A Magyar Jogászegylet a dr. Emmer Kornél-alapít­ványból 1000 K pályadíjat tűzött ki a következő kérdésre: «Az alapítvány jogi természete, fogalmi elhatárolása a rokon intéz­ményekkel szemben és létesítésének kellékei hazai jogunk sze­rin f, különös tekintettel történeti fejlődésére®. A pályázat az 1913. évi október hó 30-án járt le. A pályázatra egyetlen — «Fun­datió)) jeligéjű — pályamű érkezett be: «Az alapítvány jogi ter­mészete® cím alatt. A bíráló-bizottság, melynek Nagy Ferenc v. b. t. t. elnöklése alatt Szászy Béla és Szladits Károly voltak tagjai, a pályázat eredménye felöl 1914. évi március 7—én tartott ülésében a következően határozott: A pályamű nem felel meg teljesen a pályázat feltételeinek. Mindenekelőtt terjedelmére nézve ; mert míg a pályázati felté­telek körülbeiül 10 nyomtatott ív terjedelmű értekezést kívánnak, addig a pályamű hozzávetőleg csak három nyomtatott ívre ter­jed. Nem "felel meg a pályamű annak a feltételnek sem, mely a kitűzött kérdés beható tárgyalását kívánja ; a szerző ugyanis inkább csak vázlatosan, mintegy sommás átnézetben érinti a kapcsolatos kérdéseket. Főleg nagyon hézagosak a szerzőnek a tételes hazai jogra és a kérdésnek hazai történeti fejlődésére vo­natkozó tárgyalásai. Ezekből az okokból a bíráló-bizottság a pá­lyadíjat ezidőszerint nem véli kiadhatónak. Minthogy azonban a pályamű teljes irodalmi tájékozottságról és a jogi fogalmak éleselméjű boncolásáról tanúskodik, alapos kilátást nyújt arra, hogy kellő átdolgozás mellett önálló tudományos értékű művé fejleszthető. Ezért a bizottság a szerzőnek megbízást óhajt adni a mű tüzetesebb kidolgozására, oly módon, hogy ha a művet a megjelölt irányokban a bíráló-bizottság intenciói szerint kiegé­szíti : a pályadíj ki fog neki adatni. Evégből a Magyar Jogász­egylet felkéri a szerzőt, hogy a megbízás feltételeinek megálla­pítása végett az egylet titkárságánál április hó 15-ig jelentkezzék. — Az igazságügyi szolgálatban állók rangsora meg­jelent és azt az Igazságügyi Közlöny legközelebbi számával együtt szétküldik. — A Jogvédő Egyesület vagyontalanok részére március 29-én tartotta meg tizenhetedik évi rendes közgyűlését. Vavrik Antal ny. kir. ítélőtáblai tanácselnök, az egyesület elnöke a közgyűlés elé terjesztette az évi jelentést, melynek adataiból a következőket emeljük ki. Az egyesületnek 1913-ban négy iro­dája volt: a központi városházában elhelyezett központi iroda, a külső Váci-út és környékbeli lakosság számára létesített Nép­házi iroda (Vág-u. 12.), a Gyermekjogvédő (Wesselényi-u. 6.), végül az 1912 szeptember óta működő toloncházi iroda. Ez év elején az egyesület kísérletképen egy ötödik fiók­irodát szervezett a Palotai-úton, melynek célja, hogy a régi vámon túl lakó szegényebb néposztálynak ingyenes jogsegélyt nyújtson. Az egyesületet a lefolyt évben 10,869 szegény ember kereste fel és kapott jogi tanácsot. A Gyermekjogvédő működési köre három irányú: jogsegély-nyújtás minden jogi kérdésben, amely­ben valamely fiatalkorú, vagy bárki az ő érdekében az irodához fordul, ingyenes védőügyvéd kirendelése a büntetőbíróság előtti ügyekben, végül a gyermek-rendőrbíróságnál a patronázs-munka végzése. A toloncházi jogvédő irodát az egyesület. Pekáry Ferenc miniszteri tanácsos, választmányi tag indítványára létesítette és bár ez a fiókiroda csak egy év óta működik, mégis megállapít­ható, hogy erre az intézményre szükség van. A toloncházban felmerülő esetek igen gyakran bonyolultak, kihámozásuk és ellátásuk nagy munkát igényel, különösen az illetőségi kér­désekben. — A kolozsvári patronázs-kongresszus előkészítő­bizottsága a kongresszus napirendjére a következő kérdéseket tűzte ki: 1. Mily módon vehet részt a társadalom az alkoholizmus elleni küzdelemben és mily intézkedések alkalmaztassanak a kriminalitás e tényezőjével szemben, különösen a fiatalkorúak megvédése céljából? 2. Mily módon lehetne megbízható környezettanulmány be­érkezését biztosítani és egyáltalában minél pontosabb tájékoz­tatást nyújtani a fiatalkorúak bírójának a fiatalkorúak egyéni­sége, értelmi, erkölcsi fejlettségének foka és életviszonyai tár­gyában? 3. Melyek a nők által végzendő patronázs-munka főbb ága­zatai és mily módon volnának ezek eredményessé teendők? 4. Kívánatos-e a hivatalos gyámság intézményének felállí­tása hazánkban és ha igen, miképen volna annak szervezése keresztülvihető ? 5. Mily eszközökkel és mily módon lehetne az állami gyer­mekvédelemnek és különösen a patronázs-egyesületeknek együtt­működését előmozdítani? KÜLFÖLD. — A német judikaturából. I. Elővételi jog és bérleti szer­ződés. A német birodalmi törvényszék gyakorlata szerint az elő­vételi jog szerződési biztosítása valamely ingatlan tekintetében a német polgári törvénykönyv 1094. §-ában az ingatlan eladásokra vonatkozólag fennálló formakényszer alá esik, vagyis a szerző­dést bíróilag vagy közjegyzőileg hitelesíteni kell. Ha ezt a for­mát a felek be nem tartják, úgy az elővételi jog biztosítása ér­vénytelen. Gyakran történik, hogy a bérleti szerződésekben, ame­lyek rendszerint magánokiratban köttetnek, a bérlőnek elővételi jog biztosíttatik az esetre, ha a bérbeadó a bérlet tartama alatt az ingatlant eladná. Minthogy a fentiek szerint az elővételi jog biztosítása a forma hiányából érvénytelen, felmerül a kérdés, vájjon azáltal az egész bérleti szerződés összes pontjaiban ér­vénytelen-e. A törvényes alapot ezen kérdés megoldására a pol­gári törvénykönyv 139. §-a nyújtja, amely azt mondja : Ha vala­mely jogügyletnek egy része érvénytelen, úgy az egész jogügylet érvénytelen, ha csak nem vélelmeztetik, hogy az az érvénytelen rész né'kül is megköttetett volna. Ennélfogva minden egyes esetben vizsgálni kell, vájjon a felek a bérleti szerződést az elő­vételi jog nélkül is megkötötték volna. Ezt a kérdést a birodalmi törvényszék az alábbi esetben igenlőleg oldotta meg. Bielrich község egyik ingatlanának tulajdonosa 1906. évi október 18-án kelt magánokiratban foglalt szerződéssel az ingatlan­üzleti helyiségeit M.-cégnek adta bérbe tíz évi időtartamra. A szerződés 5. pontja a bérlő részére az ingatlan eladása esetére elővételi jogot biztosít. Az 1907. évben a tulajdonos eladta az ingatlant. A bérletbe közben H. kereskedő lépett. M. és H. kere­setet indítottak a tulajdonos ellen, hogy köteleztessék a vevőjé­vel létrejött adás-vételi szerződés tartalmának velők való közlé­sére, hogy ők az elővételi jog gyakorlása tekintetében határoz­hassanak. Ezt a keresetet a bíróságok 1909-ben jogerősen elutasí-

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék