Jogtudományi Közlöny, 1920

1920-07-01 / 13. szám

98 beszélhesse. Aki a budapesti törvényszék bírói személyzetének be­osztását megtekinti, abból nem veszi észre, hogy a perek túl­nyomó részében egyes bírói rendszer van, mert — a régi eljárású perekre vonatkozó beosztás kivételével — a beosztásban csak tanácsok szerepelnek. Az egyes tanácsok tagjai lehetőleg egy­máshoz közel nyertek elhelyezést. A tanácsok havonként a szük­séghez képest előre meghatározott napokon végzik a tanács elintézése alá tartozó ügyekben a tárgyalásokat, a tanács tagjai azután a többi napon át — hetenként rendszerint háromszor — egyesbíróként működnek. Az elsőfokú polgári pereket ezidőszerint a három házassági (9 bíró), egy csőd (6 bíró) és egy cégtanácson (4 bíró) felül még 13 tanács látja el, amely 39 bíróból alakult. Ez a 39 bíró intézi tehát a vagyonjogi pereket részben tanácsokban, részben egyes­bírákként. Az elsőfokú régi eljárású (rendes) perekben 12 egyes­bíró dolgozik. Több bírót nem lehetett az elsőfokú eljárásra beosztani, mert a másodfokú ügyeken is kellett lendíteni. A másodfokú ügyek­kel ezidőszerint 9 tanács foglalkozik, amely 29 bíróból alakult ; ezenfelül még a munkaügyi fellebbezési tanácsban működik egy bíró. Hogy a rendelet hatását a későbbi időben alaposan meg lehessen ítélni, már most meg kell állapítani, hogy 1920 március hó végén 2620 fellebbvitt polgári per volt folyamatban, amely tömeg akkor hat tanács közt oszlott meg. Ez a hátralék sem duzzadt meg egyszerre, hanem a háború kezdete óta halmozó­­dott és minthogy 1918 november havától 1919 szeptember haváig terjedő időben a már vázolt okokból ezeket az ügyeket tárgyalni alig lehetett, a jogfolytonosság helyreálltával az egész tömeg egyszerre várta a feldolgozást. Meg kell jegyeznem, hogy az 1920. évben május hó végéig a 257 munkaügyi fellebbezési ügyön felül 2093 fellebbezett polgári per érkezett a kir. törvényszék­hez és bár akkor (június 1-én) az ügymenet lendítése céljából előbb két, azután még egy harmadik új tanács, összesen kilenc tanács foglalkozott ezekkel a perekkel, a helyzet az volt, hogy ezek közül két tanács már az 1921 január havára (nyolchónapos határidő) tűzte a fellebbezési tárgyalásokat és 389 ügyet még ki nem tűztek, ami magában egy tanácsnak félévi munkája. A jog­folytonosság helyreálltával egyszerre kitűzésre került ez a tö­meg okozta a 8—9 hónapos határnapokat. Mindenesetre súlyos helyzet, hogy például egy ügyben, amely 1920 április hó 29-én érkezett a kir. törvényszékhez, a fellebbviteli tárgyalást 1921. évi január 19. napjára tűzték ki, ezt azonban nem valamely mulasz­tás vagy hanyagság okozta, hanem az általános helyzettel össze­függő következmény csupán, amelyet egyéb sok bajunkon felül szintén el kell viselnünk, amíg valamelyes módon nem segíthe­tünk rajta. Az egyik jogi szaklap botrányosnak minősíti az ese­tet, pedig nem botrányról, hanem oly szerencsétlen helyzetről van szó, amely a háború és ennek fejleményei következtében minden közintézményünkre reá nehezedik. Ezen mindenesetre segíteni kell, de a lehetőségek határait sem szabad figyelmen kívül hagyni. A kir. törvényszéknél most 100 bíró működik (a létszám 120) és ezek munkaerejét úgy kellett felosztani, hogy elsősorban az elsőfokú perek jussanak tárgyalásra, a másodfokon levő perek így is hamarabb jutnak érdemi döntéshez. Ismétlem, hogy a fellebbezési ügyek állapotát azért emeltem ki, hogy a perrendtartást módosító kormányrendelet hatását a fellebbezési bíróságokon később ennek­­ az előzménynek ügye­lembe vételével lehessen megállapítani. Most térjünk át annak megállapítására, hogy az egyesbírói rendszer életbeléptetése mily változást okozott az ügyek mene­tében. Előre kell bocsátanom, hogy a kir. törvényszék egyes tanácsai már az 1920 március—április hó folyamán 6—9 havi határidő­ket tűztek, úgy, hogy a kereset az első érdemleges tárgyaláshoz némely esetben közel egy év múltán juthatott volna. Az 1920 május 31. napján az volt a helyzet, hogy a taná­csok elintézése alá tartozó ügyekben a legtávolabbi határnap négyhónapos (IX. 30.), az egyesbírói elintézés alá tartozókban pedig a perfelvételi határnapok egész közel esők, az érdemleges tárgyalások meg kivételesen terjednek csak négy hónapon túl, de a bírák ezen belül is tűzhetnek még ki tárgyalásokat. Figye­lembe kell venni, hogy a bírák túlnyomó része időközben (július és augusztus havában) veszi igénybe a szabadság idejét is és a határnapot ez is kitolja. Minthogy május havában az egyes bírák túlnyomó részben csak azokat az ügyeket tárgyalták, amelyeket május hóra még a tanács tűzött maga elé, egyébként pedig a tanácsból egyes­bírói elintézés alá kerülő ügyek rendezésével és kitűzésével fog­lalkoztak, az elért munkaeredményből még nem lehet következ­tetést levonni, bár volt egyesbíró, aki 23 ítéletet hozott május havában. Egyébként az 1920 május havában az egyesbírák 233, a tanácsok pedig vagyonjogi perekben 10 végítéletet hoztak, míg az 1919 november havában 109, 1919 december havában 110, 1920 január havában 117, 1920 február havában 163, 1920 már­cius havában 192, április havában 203 végítéletet hozott a kir. törvényszék vagyonjogi perekben. Reámutatok még arra is, hogy a pertartamok adatai szerint az egyesbírói tevékenység körében három hónapon belül 18 per, 3—6 hó alatt 55 per, 6—12 hó alatt 59 per nyert befejezést. Ismétlem, hogy az egyesbírói rendszer életbeléptetésének első havában az egyesbírák technikai okokból még nem hasz­nálhatták ki a tárgyalási napokat és így csak a későbbi hóna­pok munkaeredménye alapján lehet majd elbírálni, hogy az egyes­bíró munkája a régi tanács munkájával szemben mennyiségileg mennyivel eredményesebb ? Annyit már láttunk, hogy a határnapok megjavultak. És ha az egyesbíró gazdaságos beosztással végzi a kitűzést, mindig módjában kell állania, hogy teljesen rövid határidőre is tűzhesse azt az ügyet, amelyben már csak rövid nyilatkozatok szüksége­sek még, vagy, ahol a bíró alaposan következtethet arra, hogy a védekezés nem jóhiszemű, vagy az ügy elintézése egyébként is sürgős. Ezzel a bíró eléri azt, hogy az ügy az emlékezetében megmarad, az újabb tanulmányozástól szabadul és a felek is hamar felismerik, hogy az illető bírónál az ügy érdemi elinté­zésének elhúzása alaptalan védekezéssel nem sikerülhet, ami mind a bíró munkáját könnyíti és az ügyek érdemi elbírálását gyorsítja. Nehezíti az egyesbíró helyzetét, hogy nincs segédszemély­zete. Jegyzőt, joggyakornokot kivételesen lehet csak melléje be­osztani (a budapesti kir. törvényszéknél 50 jegyző helyett 26 és 26 joggyakornok helyett 8 működik, a hiány tehát összesen 42), más jegyzőkönyvvezetőt is csak a tárgyalás tartamára lehet melléje adni, mert ezeket a kezeléstől kell elvonni, ahol szintén torlódik a munka, mert nincs elegendő és megfelelő személyzet. Az egyesbíró túlnyomóan kézirattal fogja az ügyeit elin­tézni, mert az írógépek egy részét az írógépkezelőkkel együtt más igazságügyi hatóságnál kellett alkalmazni, az írógépek egy más része elveszett és így a bíró nem könnyítheti a munkáját, határozatának írógép alá diktálásával. Szegénységünk miatt kezdetleges eszközökkel kell dolgoz­nunk és a technika vívmányainak a bíró munkájánál való alkal­mazását jobb időkre kell halasztanunk. A jegyzőkönyvvezető azonban továbbra is szükségesnek mu­tatkozik, mert a jegyzőkönyvvezető alkalmaztatásának egyéb oka mellett, különösen bizonyítás-felvételnél a bírót kímélni kell attól, hogy energiáját még az írással is terhelje .A figyelmét tel­jesen az ügy érdemére kell fordítania. A kir. törvényszékhez május havában 369 vagyonjogi per érkezett, ebből 37 (10%) tanács elintézése alá tartozik. A járás­bíróságok per forgalmában és pedig az I—III. ker. kir. járás­bíróságnál 80, a központi kir. járásbíróságnál 983 oly per érke­zett, amelynek értéke az 5000 koronát meghaladja. Úgy látszik tehát, hogy a perforgalom általában május havában némileg csökkent. További kérdés, hogy nehézséggel jár-e annak elhatározása, hogy az ügy tanács vagy egyesbíró elintézése alá tartozik-e? A rendelet alkotói maguk is számot vetettek azzal, hogy a gyakorlat adja majd meg az illető rendelkezés teljes tartalmát, mert minden egyes esetre kiterjedő rendelkezés úgy sem lehet­séges, Így mindjárt kétely merült fel arra nézve, hogy a haszon­bérleti ügyekre vonatkozó 820/1920 M. E. számú rendelet­ben említett vegyes bíróság és illetve ennek bírói tanácsa a 3329/1920 M. E. számú rendelet következtében megszűnik-e ? Tekintettel azonban arra, hogy az említett vegyes bíróság és bírói tanácsa egészen különleges és átmeneti természetű és mint JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY, 12. SZÁM.

Next