Jogtudományi Közlöny, 1950

1950-12-30 / 19- 21. sz.

616­ tovszkij N. P. és Reiner A.A. fejtik ki. Szerintük, ahol tételes jogszabály nincsen, a bíró a meglevő szovjet törvények általános elvei alapján köteles ítéletet hozni, de nem alkot új jogszabályt. A szovjet szocialista jog természete nem engedi meg, hogy ugyanaz a szerv törvény­hozási és bírói feladatokat oldjon meg, még akkor sem, ha ez a szerv a Legfelsőbb Bíróság. Ebben külön­bözik a szocialista jog gyökeresen és minőségileg a kizsákmányoló álla­mok jogától, ahol az uralkodó osz­tálytól függő bíróságok jogszabály­alkotó tevékenységet is gyakorolnak az uralkodó osztályok érdekében. Mindezek következtében tehát a Legfelsőbb Bíróságnak nincs jog­szabályalkotó szerepe, hanem e bíró­ság felső vezető szerv, amelynek irányítása szerint alkalmazzák a törvényt az alsóbb bíróságok. Visinszkij a kérdéssel kapcsolatban kifejti (»A bizonyítékok elmélete« című­ mű), hogy a szovjet bíróság nem alkot új törvényt, hanem a tételes törvény szerint igazságot szolgáltat. Az alkotmány értelmében a bíró a törvénynek alá van vetve. A törvényhozó megalkotja a tör­vényt az uralkodó osztály érdekei­nek megfelelően és a bírói gyakor­latnak ezt a törvényt kell alkalmaz­nia. A Legfelsőbb Bíróság irányelvei nem jogszabályok, hanem csupán a jogszabályok igazságos alkalmazá­sához szükséges és az egész szovjet törvényhozásból leszűrt általános el­veket állapítják meg. Az államnak érdeke az igazságszolgáltatási szer­vek tökéletes működése, érdeke, hogy az igazságszolgáltatás feladatát legjobban és a kormányzat általános politikájának megfelelően lássa el.­­A bírói gyakorlat ennélfogva a szocialista törvényesség elszánt vé­delmezője, az állami fegyelem meg­szilárdításának eszköze, az állam­rend és a szocialista rend megvédésé­nek fegyvere« — fejezi be a tanul­mányt Nedelszkij G. Értékes tanulmány Hilsenrad­t,­nak a »Szocialista állami tulajdon tárgyairól« szóló cikke. A bevezetés­ben rámutat arra, hogy a termelési eszközöknek, valamint ezek termel­vényeinek tulajdona minden időben a társadalom alapkérdése volt. Min­den jogrendszer megismerésének első lépése a tulajdoni viszonyok isme­rete, elsősorban annak felderítése, hogy az alapvető javak az egész társadalom, vagy csupán magánosok tulajdonát képezik-e. Rátér ezután a burzsoá jog és a szocialista jog »állami tulajdon «­fogalmának gyöke­res, minőségbeli különbségeire s a legkiválóbb szovjet jogtudósok (Venediktov, Karasz, Dozorczev) művei alapján összegezi a szocialista állan­i tulajdonjog jellegzetességeit. A továbbiakban a cikkíró részle­tesen foglalkozik a szovjet jogban elismert tulajdonjogi típusokkal és a tulajdonjog tárgyait képező javak különféle osztályozásával. Ezek közül mindenekelőtt a termelőeszkö­zökre és fogyasztási eszközökre való marxi felosztás fontosságára mutat rá, majd röviden kitér a forgalomba­hozható és a forgalomból kizárt javakra történt, valamint a javak helyzeti jelentősége alapján (össz­szövetségi, szövetséges köztársasági és helyi érdekű javak) eszközölt felosztásokra. A felosztások jelentő­sége, hogy ezek segítségével az állami szocialista tulajdonra vonatkozó ren­delkezések alkalmazásához egységes szabályokat nyerünk. Ezután rész­letezi az állami tulajdon egyes tár­gyait (mezőgazdasági ingatlanok, vá­rosi ingatlanok, altalaj, erdők, vizek, az állami vállalatok és intézmények részére juttatott különféle alapok, stb.). Rátérve a román jogszabályok idevágó rendelkezéseire, felsorolja az alkotmány értelmében állami tulajdont képező javakat (altalaj, bányák, erdők, vizek, energiaforrá­sok, vasutak, vízi- és légi közlekedési utak, posta, távíró, távbeszélő és rádió), majd az alkotmány alapján bármikor állami tulajdonba vehető javak (magánosok vagy ma­gántársulatok tulajdonában lévő ter­melőeszközök, bankok, biztosító vál­lalatok stb.) jogi helyzetét ismerteti, részletezve az idevonatkozó jogsza­bályokat. Összehasonlítva a szov­jet és román állami tulajdon jellegét, megállapítja, hogy a legfőbb kér­désben román vonatkozásban is al­kalmazni lehet az állami szocialista tulajdonra vonatkozó jogi megoldá­sokat, az eltérések a teljesen szoci­alista szovjet jog s a szocializmus felé haladó román jog közötti struk­turális különbségekből erednek. A román jogban a szovjet jog termelő­eszköz-fogyasztási eszköz felosztása fennáll, kivéve a földtulajdon kérdé­sében megmaradt eltéréseket. A forgalombahozhatóság alapján tett felosztás általában fennáll a román jogban is, úgyszintén a javak hely­zeti jelentősége szerinti osztályozás. A befejezésben a cikkíró ismételten rámutat az állami szocialista tulaj­donnak, mint a szocialista rendszer alaptényezőjének fontosságára a szo­cialista építés terén. A két értékes eredeti tanulmány mellett a szám fordításban közli Karp A.A.: »A dolgozók kiküldöttei járási szovjetje végrehajtó bizottsá­gának jogi helyzete« című, a Szovjet Állam és Jog c. folyóiratban megjelent tanulmányát. A bűnvádi eljárásból a népi ülnökök részére szerkesztett folytatólagos tájékoztató, bő jog­gyakorlati anyag, rövid, időszerű cikkek (a Szovjet Állam és Jog c. folyóirat szerkesztőjének személyé­ben történt változás, az angol­amerikai tájékoztató hivatalok alkal­mazásában álló kémek bűnperének tárgyalása, stb.), folyóirat- és könyvszemle egészíti ki a tartalmas számot. A rövidebb cikkek közül meg kell említeni Iordachescu V. cikkét, amely a büntető perrend­tartás alapján az ítélet megsemmi­sítése iránt beadott kéréssel kap­csolatos felsőbírósági gyakorlatot ismerteti, összehasonlítva ezt az intézményt az 1948. évi alkotmány alapján biztosított rendkívüli per­orvoslattal , a felülvizsgálattal. A könyvszemléből ki kell emelni Gla­sernek JSJ.-nek Zimeleva—Szere­brovszkij —Skundin : Szovjet polgári jog c. művének román kiadásáról (Állami Könyvkiadó 1950.) közölt folytatólagos ismertetését, amely ez alkalommal a tulajdonról szóló részt tárgyalja. Az 5- számot Luca V. pénzügy­miniszter előadásáról írt ismertetés vezeti be, amelyet a népi igazság­szolgáltatás feladatairól tartott. Elő­adó szerint az osztályharc kiélező­désével kapcsolatban a népi igazság­szolgáltatás feladata az, hogy éberen őrködjék a nép vívmányai felett. Az osztályellenséggel, a kizsákmá­­nyolókkal szemben semmiféle »kö­nyörületességnek«, vagy »engedé­kenységnek« nincs helye. A népi igazságszolgáltatásnak éles fordula­tot kell vennie az osztályellenséggel szemben folytatott küzdelem fel­adatainak határozottabb teljesítése irányában. Emellett a népi igazság­szolgáltatás nem zárkózhatik be az irodába , mind a hivatásos bíráknak, mind a népi ülnököknek állandó és szoros kapcsolatban kell maradniok a néppel. Kiemelte végül előadó a népi igazságszolgáltatás feladatait a tömegelmek a társadalmi tulajdon védelmére való nevelése terén. A szakjogi cikkek közül Feller S., JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY

Next