Jogtudományi Közlöny, 1950
1950-12-30 / 19- 21. sz.
616 tovszkij N. P. és Reiner A.A. fejtik ki. Szerintük, ahol tételes jogszabály nincsen, a bíró a meglevő szovjet törvények általános elvei alapján köteles ítéletet hozni, de nem alkot új jogszabályt. A szovjet szocialista jog természete nem engedi meg, hogy ugyanaz a szerv törvényhozási és bírói feladatokat oldjon meg, még akkor sem, ha ez a szerv a Legfelsőbb Bíróság. Ebben különbözik a szocialista jog gyökeresen és minőségileg a kizsákmányoló államok jogától, ahol az uralkodó osztálytól függő bíróságok jogszabályalkotó tevékenységet is gyakorolnak az uralkodó osztályok érdekében. Mindezek következtében tehát a Legfelsőbb Bíróságnak nincs jogszabályalkotó szerepe, hanem e bíróság felső vezető szerv, amelynek irányítása szerint alkalmazzák a törvényt az alsóbb bíróságok. Visinszkij a kérdéssel kapcsolatban kifejti (»A bizonyítékok elmélete« című mű), hogy a szovjet bíróság nem alkot új törvényt, hanem a tételes törvény szerint igazságot szolgáltat. Az alkotmány értelmében a bíró a törvénynek alá van vetve. A törvényhozó megalkotja a törvényt az uralkodó osztály érdekeinek megfelelően és a bírói gyakorlatnak ezt a törvényt kell alkalmaznia. A Legfelsőbb Bíróság irányelvei nem jogszabályok, hanem csupán a jogszabályok igazságos alkalmazásához szükséges és az egész szovjet törvényhozásból leszűrt általános elveket állapítják meg. Az államnak érdeke az igazságszolgáltatási szervek tökéletes működése, érdeke, hogy az igazságszolgáltatás feladatát legjobban és a kormányzat általános politikájának megfelelően lássa el.A bírói gyakorlat ennélfogva a szocialista törvényesség elszánt védelmezője, az állami fegyelem megszilárdításának eszköze, az államrend és a szocialista rend megvédésének fegyvere« — fejezi be a tanulmányt Nedelszkij G. Értékes tanulmány Hilsenradt,nak a »Szocialista állami tulajdon tárgyairól« szóló cikke. A bevezetésben rámutat arra, hogy a termelési eszközöknek, valamint ezek termelvényeinek tulajdona minden időben a társadalom alapkérdése volt. Minden jogrendszer megismerésének első lépése a tulajdoni viszonyok ismerete, elsősorban annak felderítése, hogy az alapvető javak az egész társadalom, vagy csupán magánosok tulajdonát képezik-e. Rátér ezután a burzsoá jog és a szocialista jog »állami tulajdon «fogalmának gyökeres, minőségbeli különbségeire s a legkiválóbb szovjet jogtudósok (Venediktov, Karasz, Dozorczev) művei alapján összegezi a szocialista állani tulajdonjog jellegzetességeit. A továbbiakban a cikkíró részletesen foglalkozik a szovjet jogban elismert tulajdonjogi típusokkal és a tulajdonjog tárgyait képező javak különféle osztályozásával. Ezek közül mindenekelőtt a termelőeszközökre és fogyasztási eszközökre való marxi felosztás fontosságára mutat rá, majd röviden kitér a forgalombahozható és a forgalomból kizárt javakra történt, valamint a javak helyzeti jelentősége alapján (összszövetségi, szövetséges köztársasági és helyi érdekű javak) eszközölt felosztásokra. A felosztások jelentősége, hogy ezek segítségével az állami szocialista tulajdonra vonatkozó rendelkezések alkalmazásához egységes szabályokat nyerünk. Ezután részletezi az állami tulajdon egyes tárgyait (mezőgazdasági ingatlanok, városi ingatlanok, altalaj, erdők, vizek, az állami vállalatok és intézmények részére juttatott különféle alapok, stb.). Rátérve a román jogszabályok idevágó rendelkezéseire, felsorolja az alkotmány értelmében állami tulajdont képező javakat (altalaj, bányák, erdők, vizek, energiaforrások, vasutak, vízi- és légi közlekedési utak, posta, távíró, távbeszélő és rádió), majd az alkotmány alapján bármikor állami tulajdonba vehető javak (magánosok vagy magántársulatok tulajdonában lévő termelőeszközök, bankok, biztosító vállalatok stb.) jogi helyzetét ismerteti, részletezve az idevonatkozó jogszabályokat. Összehasonlítva a szovjet és román állami tulajdon jellegét, megállapítja, hogy a legfőbb kérdésben román vonatkozásban is alkalmazni lehet az állami szocialista tulajdonra vonatkozó jogi megoldásokat, az eltérések a teljesen szocialista szovjet jog s a szocializmus felé haladó román jog közötti strukturális különbségekből erednek. A román jogban a szovjet jog termelőeszköz-fogyasztási eszköz felosztása fennáll, kivéve a földtulajdon kérdésében megmaradt eltéréseket. A forgalombahozhatóság alapján tett felosztás általában fennáll a román jogban is, úgyszintén a javak helyzeti jelentősége szerinti osztályozás. A befejezésben a cikkíró ismételten rámutat az állami szocialista tulajdonnak, mint a szocialista rendszer alaptényezőjének fontosságára a szocialista építés terén. A két értékes eredeti tanulmány mellett a szám fordításban közli Karp A.A.: »A dolgozók kiküldöttei járási szovjetje végrehajtó bizottságának jogi helyzete« című, a Szovjet Állam és Jog c. folyóiratban megjelent tanulmányát. A bűnvádi eljárásból a népi ülnökök részére szerkesztett folytatólagos tájékoztató, bő joggyakorlati anyag, rövid, időszerű cikkek (a Szovjet Állam és Jog c. folyóirat szerkesztőjének személyében történt változás, az angolamerikai tájékoztató hivatalok alkalmazásában álló kémek bűnperének tárgyalása, stb.), folyóirat- és könyvszemle egészíti ki a tartalmas számot. A rövidebb cikkek közül meg kell említeni Iordachescu V. cikkét, amely a büntető perrendtartás alapján az ítélet megsemmisítése iránt beadott kéréssel kapcsolatos felsőbírósági gyakorlatot ismerteti, összehasonlítva ezt az intézményt az 1948. évi alkotmány alapján biztosított rendkívüli perorvoslattal , a felülvizsgálattal. A könyvszemléből ki kell emelni Glasernek JSJ.-nek Zimeleva—Szerebrovszkij —Skundin : Szovjet polgári jog c. művének román kiadásáról (Állami Könyvkiadó 1950.) közölt folytatólagos ismertetését, amely ez alkalommal a tulajdonról szóló részt tárgyalja. Az 5- számot Luca V. pénzügyminiszter előadásáról írt ismertetés vezeti be, amelyet a népi igazságszolgáltatás feladatairól tartott. Előadó szerint az osztályharc kiéleződésével kapcsolatban a népi igazságszolgáltatás feladata az, hogy éberen őrködjék a nép vívmányai felett. Az osztályellenséggel, a kizsákmányolókkal szemben semmiféle »könyörületességnek«, vagy »engedékenységnek« nincs helye. A népi igazságszolgáltatásnak éles fordulatot kell vennie az osztályellenséggel szemben folytatott küzdelem feladatainak határozottabb teljesítése irányában. Emellett a népi igazságszolgáltatás nem zárkózhatik be az irodába , mind a hivatásos bíráknak, mind a népi ülnököknek állandó és szoros kapcsolatban kell maradniok a néppel. Kiemelte végül előadó a népi igazságszolgáltatás feladatait a tömegelmek a társadalmi tulajdon védelmére való nevelése terén. A szakjogi cikkek közül Feller S., JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY