Jogtudományi Közlöny, 1972
1972. január-február / 1-2. szám
50 JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY 1972. január—február hó fejlődésünk eme korszakát, amelyben Sarlós Márton professzor mindig a legnehezebb feladatok megoldását vállalta. Közvetlenül az ország felszabadítását követően a Magyar Kommunista Párt aktív munkája, majd mint tapasztalt jogász a Népbíróságok Országos Tanácsának tanácsvezetője lett (1945. szept.). 1946-ban a NOT-nál fenntartott beosztása mellett megbízást kapott a budapesti táblai tanácselnöki tiszt betöltésére (1946. ápr.). Szakértelmét, felkészültségét tehát előrehaladt kora ellenére egyre nagyobb mértékben igénybe vette a joggyakorlat. Ide utal az 1946 novemberében született NOT másodelnöki megbízása, majd 1948-ban a Budapesti Büntetőtörvényszék elnökévé történő kinevezése (1948. június). Ezzel egyidejűleg bontakozott ki ismét egy lényegileg új, s idővel életművé formálódó szakirodalmi munkássága is. A haladó gondolkodású jogászok első nyilvános fellépései közt már megtaláljuk nevét, majd egyre gyakrabban tűntek fel az eszmei elkötelezettséget, a népi államhatalom és jogrend megszilárdítását szolgáló írásai. Valójában pedig ennél jóval szélesebb már ebben az időben Dr. Sarlós Márton közgondolkodást formáló munkássága. A különös tehertételeket jelentő igazságügyi megbízatások mellett ugyanis 1948-tól, a budapesti egyetem szocialista átalakításának kibontakozó munkájába is bekapcsolódott. Korunk utóbbi negyedszázados fejlődését elemezve ismerjük az első erőfeszítéseket még 1946-ból, amelyek a magyar jogfejlődés elszigetelődést hirdető tudománytalan felfogásából a kivezető utat keresték. „Magyar és összehasonlító európai jogtörténet"-re van szükség — mondják a korabeli forrásaink (ld. 60 000/1946. VKM. sz. rend. nyomán), az érlelődő szemléleti fordulat gyakorlati megvalósulása előtt azonban elháríthatatlannak tűnő akadályok tornyosultak. Haladó jogászaink szívós küzdelme és az országban lezajlott gyökeres társadalmi átalakulás készíthette csak elő a jogi felsőoktatás szocialista jellegű változásait. Az egyetemeken ez a folyamat az 1948/49. évi, illetve az 1950. évi reformokban jutott kifejezésre [Ld. 206 693/1948. VKM. sz. r., 51 600/1948. VKM. sz. r., 7870/ 1948. Korm. sz. r., 4105/1949. Korm. sz. r., 274/1950. (XI. 23.) MT. sz. r.]. Mindez természetesen a hazai jogtörténettudomány és egyáltalán a jogtörténeti oktatás gyökeres átalakulását is megkövetelte. A felgyorsult történelmi átalakulás a szocialista jogi gondolkodás fellegvárainak kialakítását célozta és vele szorosan összekapcsolta a régi előítéletek, tudománytalan eszmék hatása alóli felszabadítást. E törekvések jegyében már a 206 693/1948. VKM. sz. rendelet az új tanszakok egész sorának megindítását új tudományágak bevezetését követelte (államtan, gazdaságtörténet, általános jogtörténet stb.). Gyökeresen új jelenség e törekvések sorában a hungarocentrikus szemlélet feloldását célzó „általános jogtörténet" bevezetése. (Ld. Magyar Tud. X/1965/764—773.) Az új tanszakok megjelenése már összefüggésben volt a marxista szemlélet kiterjesztésére irányuló törekvéssel. A haladó gondolkodásukról ismert jogászok lettek e törekvések hordozói, akik egyben a kiformálódó népi állam jelentős posztjain is helytálltak. Nem egy közülük az 1919-es Tanácsköztársaság idején kifejtett pozitív tevékenysége miatt szorult ki évtizedekre a magyar jogi közgondolkodás formálásából. [Vö. Világhy im. FOSZ. IV. (1955) 154—155. pp.] Az új tudományok művelői tehát azok köréből kerültek ki, „akik a szocializmust tekintették bázisuknak, és eme körben találjuk elsők közt Dr. Sarlós Mártont is. A hallgatóság — amely összetételében is gyorsan változott — nagy tömegben áradt a modern szellemet árasztó előadásokra. Sarlós Márton a legnehezebb feladatok egyikét vállalta, amikor az 1848/49-es tanévben újjáélesztette a budapesti egyetemen a marxista alapra fektetett általános jogtörténetet. E tudományág polgári jellegű előzményeit a tudománytalan nacionalizmus már egy fél évszázaddal előbb megsemmisítette. Számottevő hazai alapokkal nem rendelkezvén Dr. Sarlós Márton bátran nyúlt a szovjet egyetemek immár több évtizedes tapasztalatainak és tankönyveinek felhasználásához. Széles nyelvismerete lehetővé tette, hogy már 1949-ben új általános jogtörténetet alkosson a szovjet tapasztalatok felhasználásával, amely továbbfejlesztett formájában hosszú időre alapot képezett az egyetemes jogtörténet hazai művelésére csakúgy, mint az egyetemi oktatásra. Jelentőségét könnyen felfogjuk, ha felidézzük azt a kort, amikor a magyar jogi gondolkodás szinte felfedezte a szovjet tudomány eredményeit és felismerte azt, hogy a súlyos hazai szellemi örökség következtében, a hiányzó alapkutatások elvégzésére nem lehet várakozni. Dr. Sarlós Márton e fontos felismeréseket igen eredményesen szolgálta a szovjet jogtörténetírás tapasztalatainak átültetésével. Mindezt egyidejűleg felhasználta „a burzsoá nézetek — megszokás eredményezte lenyűgöző hatása alól történő — felszabadításra", illetve eme regresszív erők semlegesítésével párhuzamosan a magyar szocialista jogtörténettudomány fundamentumainak lerakására. A magyar jogi közgondolkodás világnézeti átalakulását szolgálta azáltal, hogy feltárta a marxista jogtudomány tárházát, amelyet az ellenforradalmi korban hermetikusan elzártak gondolkodóink elől. Példamutatása és az elért lényeges eredmények követésre ösztönözték azokat a gondolkodóinkat is, akik ugyanezen években indultak el a marxista történetszemlélet elsajátítása és alkalmazása irányában. Ezt az örvendetesen pozitív hatást jelzik az 50-es évek első felében megjelenő új tananyagok, amelyek Sarlós professzor szerkesztésében, de már szerzői munkaközösségekben születtek. Az elért eredmények nehéz állami tisztségek egyidejű vitelével párhuzamosan keletkeztek. 1950-ben a Fővárosi (m.) Bíróság elnökévé nevezték ki, amely tisztség alól csak 1953-ban saját kérésére szabadították fel. Egyidejűleg, szakadatlanul tanszéki jogú előadóként dolgozott az egyetemen, majd 1954-től kinevezett egyetemi tanár, Polgár Elek halálát követően pedig az általa megalapozott, önálló általános jogtörténeti tanszék vezetője. Kiemelkedő munkásságát már 1947-ben a Magyar Népköztársaság Ér-