Jogtudományi Közlöny, 1972
1972. december / 12. szám
•610 JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY 1972. november he kezésekből mégsem jelenti azt, hogy a Minisztertanács nem gyakorol jelentős irányítási-felügyeleti jogokat az egész államigazgatási szervezet irányában, sőt megállapíthatjuk, hogy ennek keretében államigazgatási természetű döntéseket is hoz. Az állami munka, valamint az államilag szervezett gazdasági és társadalmi élet központi irányításában és szervezésében betöltött funkciói alapján a Minisztertanács működésében mégis a kormányzati tevékenység dominál és szervi jellegét is „a kormány" megjelölés fejezi ki pontosabban. A Minisztertanács megbízatását az országgyűléstől nyeri. A Minisztertanács elnökét és tagjait az Elnöki Tanács javaslatára az országgyűlés választja és menti fel. Működéséért a Minisztertanács az országgyűlésnek felelős. Munkájáról köteles rendszeresen beszámolni az országgyűlésnek. A Minisztertanács az országgyűlés irányában kettős rendeltetést tölt be. Sokrétű előkészítő, illetőleg előkészítést szervező és összefogó munkájával, tájékoztató, kezdeményező tevékenységével elősegíti a legfelsőbb népképviseleti szerv törvényalkotó, népgazdasági tervet és állami költségvetést megállapító és egyéb funkcióinak érdemi és hatékony gyakorlását, másrészt gondoskodik az országgyűlés által megerősített politikai célkitűzések és az országgyűlés által hozott törvények, egyéb normatív döntések végrehajtásáról. (Az Elnöki Tanács feladataihoz és jogaihoz igazodva hasonló szerepet tölt be a Minisztertanács az Elnöki Tanács irányában is.) A Minisztertanácsnak az országgyűléshez fűződő kapcsolatát tehát részben az országgyűléssel szembeni politikai függőség és felelősség, másrészt pedig a kölcsönös munkakapcsolat, egymás tevékenységének — bár eltérő eszközökkel és eltérő pozícióban végzett — kölcsönös segítése jellemzi. A Minisztertanácsnak az országgyűlés által végzendő kritikai értékeléssel, végsősorban a Minisztertanács egészének vagy egyes tagjainak felmentésével szankcionált felelőssége kiterjed egész funkciókörének betöltésére, ezen belül az országgyűlés (és az Elnöki Tanács) munkájának támogatására, az országgyűlés (valamint az Elnöki Tanács) kormányt érintő döntéseinek végrehajtására. Sem az alkotmány, sem az országgyűlés ügyrendje nem rendelkezik arról, hogy az országgyűlés mikor és mennyi időre választja a Minisztertanácsot. Hosszú idő óta érvényesül azonban hazánkban az a helyes alkotmányos gyakorlat, amelyben az újonnan választott országgyűlés első ülésén dönt a kormány összetételéről és vagy az éppen fennálló összetételében erősíti meg a Minisztertanácsot, vagy pedig a szükségesnek ítélt mértékben megváltoztatja a kormány személyi állományát. A vonatkozó alkotmányi rendelkezés azt is lehetővé teszi, hogy az országgyűlés — alakuló ülését követően is — a szükséghez mérten bármikor felmentse a Minisztertanácsot és új kormányt válasszon, illetőleg, hogy bármikor felmentse a Minisztertanács elnökét vagy bármely tagját és az így, illetőleg az egyéb okból megüresedett helyeket betöltse. Az Országgyűlés a Minisztertanács egészét, a Minisztertanács elnökét és tagjait az Elnöki Tanács javaslatára választja meg és menti fel. Természetes, hogy az Elnöki Tanács javaslatát ezekben a kiemelkedő politikai jelentőségű személyi kérdésekben a Magyar Szocialista Munkáspárt központi szerveinek kezdeményezésére, illetőleg állásfoglalása alapján alakítja ki és teszi meg. II. A Minisztertanács főbb feladatai és alapvető jogosultságai A módosított alkotmány a Minisztertanácsnak az államilag szervezett szocialista társadalomépítés egészére kiterjedő sokrétű feladatait és hozzájuk kapcsolódó jogosítványait a korábbinál jóval részletesebben határozza meg. E rendelkezéseket túlnyomórészt az alkotmány 35. §-a tartalmazza, de az alkotmány számos egyéb szakaszában is több fontos rendelkezést találunk a Minisztertanács feladataira és jogaira vonatkozóan. 1. A belpolitika és a külpolitika kialakítása A Minisztertanácsnak az államéletben betöltött tényleges szerepe döntően függ attól, hogy milyen mértékben vesz részt az állam belpolitikáját megtestesítő politikai koncepciók kialakításában, az ország külpolitikai törekvéseinek kidolgozásában, valamint az állami bel-és külpolitika realizálásának irányításában és szervezésében. Hazánkban — a szocialista politikai mechanizmus mellőzhetetlen törvényszerűségének megfelelően — az arra hivatott központi állami szervek az állam belpolitikai és külpolitikai törekvéseit a társadalmi- és államélet irányító erejeként funkcionáló marxistaleninista párt, a Magyar Szocialista Munkáspárt központi szerveinek elvi útmutatásait követve . A magyar államjogi szakirodalomban először Kovács István professzor tárta fel és különítette el a minisztertanács kormányzati teendőit az államigazgatás legfelsőbb irányítása és felügyelete körében kifejtett tevékenységétől. L.: Kovács István: A minisztertanács működési területei és helye az állami szervek rendszerében. Állam és Igazgatás 1956. évi 6. sz. L még: Beér János—Kovács István—Szamel Lajos: Magyar államjog. Tankönyvkiadó, Budapest 1960. c. egyetemi tankönyvnek „Az államigazgatás legfelsőbb szerve a Magyar Népköztársaságban" c. XXX. fejezete. Kovács István: A szocialista alkotmányfejlődés új elemei. Akadémiai Kiadó, Budapest 1962. 290—309. old., Bihari Ottó: A szocialista államszervezet alkotmányos modelljei. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1969. 205—243. old., Ádám Antal: A Népköztársaság Elnöki Tanácsa. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1959. 124—130. old., Ádám Antal: A minisztertanács helye és szerepe az állami szervek rendszerében. Állam és Igazgatás, 1971. évi 12. sz.