Jogtudományi Közlöny, 1972

1972. december / 12. szám

•814 JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY 1972. november hó 8. A Minisztertanács törvényességi és célszerűségi felügyeleti jogai és feladatai Az egyéb állami szervek mellett fontos fel­adatok hárulnak a Minisztertanácsra is a szo­cialista törvényesség biztosításában és a társa­dalmi érdekek védelmében. Az alkotmány ki­nyilvánítja, hogy a Minisztertanács biztosítja a törvények és törvényerejű rendeletek végrehaj­tását, továbbá, hogy az alárendelt szervek által hozott minden olyan jogszabályt, határozatot, vagy intézkedést megsemmisít, illetőleg meg­változtat, amely törvénybe ütközik, vagy köz­érdeket sért. A Minisztertanács jogi helyzeté­nek figyelembevételével biztosra vehetjük, hogy az alkotmány utóbb hivatkozott rendelkezésé­ben a „törvény" szót tágabban kell értelmez­nünk. Nyilvánvaló — megítélésünk szerint —, hogy a Minisztertanács alkotmányi felhatalma­zása a törvénybe ütköző aktusok megsemmisíté­sének vagy megváltoztatásának jogán kívül ki­terjed az alárendelt szerveknek országgyűlési normatív határozatba, törvényerejű rendeletbe, az Elnöki Tanács normatív határozatába, minisz­tertanácsi rendeletbe és minisztertanácsi nor­matív határozatba ütköző aktusai megsemmisí­tésére, illetőleg megváltoztatására is. Külön is hangsúlyozzuk, hogy a Minisztertanács nem csupán megsemmisítheti az alárendelt szervek — jelzett értelemben vett — jogszabályellenes vagy közérdeket sértő döntéseit, hanem meg is változtathatja azokat. A Minisztertanács tehát az alárendelt szervek aktusaival szemben mind jogszabályellenesség címén, mind pedig célsze­rűségi alapon kiterjedt kasszációs (megsemmi­sítési) és reformatórius (megváltoztatási) jogot gyakorol. Az alkotmány ezen túlmenően azt is meg­állapítja, hogy a Minisztertanács megsemmisíti a tanácsoknak azokat a rendeleteit, határozatait, amelyek a társadalom érdekeit sértik. A Mi­nisztertanácsnak ezt a jogosultságát és felada­tát egyébként magukba foglalják az alkotmány előbb bemutatott általános rendelkezései is, hiszen a tanácsok is a Minisztertanács aláren­deltségében álló szervek, mégis — amint ez az alkotmánymódosítás indokolásából is kitűnik — a tanácsok kiemelkedő helyzetére tekintettel, az alkotmány külön is rögzíti a Minisztertanács­nak ezt a garanciális jellegű jogát és feladatát a tanácsok normatív és egyedi aktusaival szem­ben. E jogosultság megítéléséhez azt is felidéz­zük, hogy a tanácstörvény alapján a Miniszter­tanács csupán a területi (a fővárosi és a megyei) tanácsok és végrehajtó bizottságaik aktusait semmisíti meg jogszabályellenesség vagy társa­dalomellenesség miatt. A helyi (fővárosi kerü­leti, városi, községi) tanácsok jogszabálysértő rendeletét és határozatát az illetékes területi tanács végrehajtó bizottsága semmisítheti meg a tanácstörvény alapján. Az alkotmány utóbb hivatkozott rendelkezése pedig feljogosítja a Minisztertanácsot, hogy bármelyik fokozatú ta­nács társadalom érdekét sértő, tehát célszerűt­len aktusát megsemmisítse. Ez a jogosultság te­hát pusztán célszerűségi okokból gyakorolható és csupán kasszációs jogot tartalmaz. 9. A Minisztertanácsot az államigazgatás körében az alkotmány alapján megillető különleges jogosítványok Az alkotmányban a reform után is megma­radtak azok az eredeti rendelkezések, amelyek feljogosítják a Minisztertanácsot arra, hogy az államigazgatás körébe tartozó bármely ügyben közvetlenül vagy valamelyik tagja által intéz­kedhet, továbbá arra, hogy az államigazgatás bármely ágát közvetlenül felügyelete alá vonja és erre külön szerveket létesítsen. [40. § (2) és (3) bek.] Ezek a garanciális jellegű, a gyakor­latban ritkán alkalmazott rendelkezések lehe­tővé teszik először is azt, hogy a Miniszterta­nács bármely államigazgatási ügyet a hatáskör­rel és illetékességgel rendelkező szervtől elvon­jon és abban közvetlenül vagy valamelyik tag­ja révén intézkedjék. E rövid alkotmányi ren­delkezés tehát az államigazgatási hatáskör eseti elvonásának jogán kívül a Minisztertanácsot eredetileg megillető, vagy az elvont államigaz­gatási hatáskör saját tagja számára való át­adásának (szubdelegálásának) jogát is magában foglalja. Az alkotmány hivatkozott rendelkezéseinek második része ugyancsak nem gyakori intézke­dések megtételére jogosítja fel a Miniszterta­nácsot. Lehetővé teszi számára, hogy az állam­igazgatási szervezet fennálló hierarchikus vi­szonyaitól eltérően az államigazgatás bármely ágát közvetlenül felügyelete alá vonja és ezzel összefüggésben külön szerveket létesítsen. E felhatalmazás alapján építette ki a Miniszterta­nács a felügyelete alá vont országos hatáskörű szervek hálózatát. 10. A Minisztertanács és a társadalmi szervezetek kapcsolata Az államelmélet és a szocialista demokrá­cia fejlődésének keretében bővül és tökéletese­dik a Minisztertanács együttműködési kapcso­lata a jelentősebb társadalmi szervezetek és mozgalmak központi szerveivel. A Miniszter­tanács gyakran fordul felkéréssel e szervekhez. Kéri közreműködésüket közérdekű állami cél­kitűzések megvalósításában. Egyre gyakrabban igénybe vett eszközök a Minisztertanács és a politikai jellegű társadalmi szervezetek és szer­vek együttműködésében az előzetes véleménye­zés, a kölcsönös indítványozás és ajánlás, a kö­zös érdekű problémák együttes vagy összehan­golt vizsgálata, együttes ülés tartása, a másik fél által véleményezett, a másik fél egyetérté­sével vagy közösen hozott határozat kibocsátása. Különleges jogokat biztosítanak a jogsza­bályok a Minisztertanács irányában a Szakszer-

Next