Jogtudományi Közlöny, 1987
1987. szeptember / 9. szám
492 JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY ünk szerint nem „személyhez fűződő jog", így egyértelműen a törvényes képviselő nyilatkozatára is szükség lenne. Ehelyett a fenti R. 7. § (3) bek. szerint „ha a kérelmező kiskorú, a törvényes képviselőjét is meg kell hallgatni. Ha a törvényes képviselő nem jelenik meg, illetőleg a műtét elvégzéséhez hozzájárulását megtagadja, a terhességmegszakításra adott engedély a műtéti hozzájárulást pótolja." A jogszabályhely hibája, hogy egyrészről a cselekvőképtelenek és a korlátozottan cselekvőképesek közül csak a kiskorúak esetében kíván törvényes képviselői nyilatkozatot , holott a Ptk. nem ismer ilyen megkülönböztetést sehol. Másrészt a rendelet áttöri a Ptk.-nak a törvényes képviselőkre vonatkozó kógens jognyilatkozati szabályait, mikor súlytalanná teszi nyilatkozatukat, mivel csak „hozzájárulniuk" lehet joghatályosan. (Megjegyezhető, hogy a törvényes képviselő is megnevezheti végrendeleti örökösének vagy kedvezményezettjének a méhmagzatot, akinek helyére abortusz esetén itt is az anya léphet, mint törvényes örökös.) A méhmagzat képviseleti jogosultságai közül a legerősebb a Ptk. 10. §-ban meghatározott gyámhatósági kötelezettség a gondnokrendelésre, ha a méhmagzat és a törvényes képviselő között érdekellentét van. Mint korábban részleteztem, a méhmagzatnak minden körülmények között érdeke a megszületés, így a terhesség megszakítása a legélesebb érdekellentét a törvényes képviselővel. Ebből adódik, hogy minden terhesség megszakítása iránti kérelem elbírálásánál a méhmagzatnak Ptk.-ban biztosított „joga" (lenne), hogy a képviseletében eljáró gondnok minden körülmények között ellenezze az abortuszt. Nem ismeretes azonban, hogy hazánkban ilyen gondnok valamikor is eljárt volna a méhmagzat védelmében a bizottsági eljárásban! Nem kizárt ugyan, hogy az eljáró bizottság tagja gyámhatósági dolgozó legyen (R. 4. § (1) bek.), ez azonban csak mint lehetőség kerülhet szóba, a rendeletben szó sincs arról, hogy elleneznie kellene hivatalból az abortuszt, s nyilvánvalóan a bizottság tagjaként való részvétel nem azonos a gondnokkénti fellépéssel. Természetesen ezzel az észrevétellel nem az egyébként is sokat bírált bizottsági eljárásban meglévő bürokratikus, formális elemek számát akarom növelni. Csupán arra a komoly jogalkalmazási hiányra akartam rámutatni, mely a Ptk. 10. § alapján nem vesz tudomást a magzat érdekvédelméről. Külföldön is igen problematikus az abortusszal kapcsolatos jognyilatkozatok kérdése. A szokásjogi országokban (Anglia, Amerika, Kanada, Ausztrália stb.) az abortuszt az 1970-es évektől „alkotmányos jogként" emlegetik. Például az USA Legfelsőbb Bírósága a Doe v. Doe ügyben (1974) megállapította, hogy a férjnek nincs joga, hogy a felesége terhességmegszakítási szándékát megvétózza. A döntés az elméletben vitatott. Kiskorú leánygyermekek tekintetében a bírósági gyakorlat ingadozó a szülői jóváhagyás joghatályáról. A szokásjogi országokban van olyan precedens, ahol mellőzték a szülői jóváhagyást, van olyan, ahol megkívánták. Az NSZK és Franciaország bírói gyakorlatában és elméletében túlsúlyban vannak a szülői hozzájárulást megkívánó döntések, nézetek.134. Feltehető a kérdés, ha a magzatot megilletik a feltételes vagyoni jogok, megilletik-e a Ptk. személyiségi jogai is? Gyakorlati jelentősége a Ptk. 76. §-ban meghatározott testi épség és egészség védelmének van. A jogképesség egyenlőségéből és korlátozásának tilalmából (Ptk. 8. §) következnék, hogy a feltételes jogképességet sem lehet csak a vagyoni jogokra korlátozni, így elméletileg feltétlenül beszélhetünk a „megszületés jogáról", esetleg az „egészségesen születés jogáról", mint személyiségi jogról. Más területen azonban többször találkozhatunk a személyiségi jogok legális jogszabályi korlátozásával. (Pl. szabadságvesztés, kényszergyógykezelés stb.) így ha egy elvileg létező személyiségi jog korlátját jogszabály jelenti — mint a jelen esetben —, úgy ez a személyiségi jog nem létezik. Aggályként csupán az vethető fel, hogy egy esetleges törvényi jogot alacsonyabbrendű jogszabály korlátoz. (Mt. határozat és miniszteri rendelet.) Bár ez ellentétet részben feloldja az 1972. évi II. tv. 29. §. Ez az aggodalom azonban alapos, a legtöbb országban a kérdés súlyával, állami és állampolgári jogokat alapvetően befolyásoló jellegéből adódóan legfelsőbb törvényhozói, illetve bírói szinten szabályozzák az abortusz kérdését; ebből következik a döntés előtti jóval szélesebb publicitás, az eltérő vélemények nyílt ütközése (az USA-ban például az abortusz olyan fontos kérdés volt az elnökválasztási kampányban, hogy élesen megosztotta a közvéleményt, és sokak véleménye szerint ezek az ellentétek az elnökválasztás után is megmaradtak14). Néhány abortuszra vonatkozó nézet értékelése Mielőtt az abortusz jelenlegi jogi szabályozásáról végső véleményt lehetne mondani polgári jogi szempontból, néhány közismert nézettel is foglalkozni kell: 1. Klasszikus gondolat, hogy az abortusz intézményét ellenzők „jobboldaliak", míg az abortuszt legalizálni kívánók „baloldaliak". Ez 30—50 évvel ezelőtt nagyobbrészt igaz is volt, hiszen az egyház mindig is mereven születésszabályozás ellenes volt, így az abortusz legalizálásáért folytatott mozgalmak, nyilvánvalóan az egyházi befolyás egy területről való visszaszorulását is kívánták. Napjainkra ez a merev szembeállítás meghaladottnak tűnik. Nyilvánvaló, hogy az abortuszt legalizáló vagy tiltó államok nem minősíthetők már ezen ismérv alapján jobb vagy baloldalinak. (Például az 1953—1956 közötti Magyarország vagy a jelenlegi Románia nem címkézhető „jobboldalinak", míg a jelenlegi Hollandia vagy Dánia, mely az intézményt szabadabban alkalmazza „baloldalinak".) Bár az erősen katolikus országok közül néhányban (pl. Spanyolország) fennmaradt a klasszikus ellentét, az ellenzők és a támogatók ma már a fejlett országok legtöbbjében nagyon is világi indokok alapján állnak szemben. Nevezetesen az abortuszt ellenzők orvosi eredményekre, megállapításokra hivatkoznak; így arra, hogy a genetikai élet a fogamzás pillanatában kezdődik, a néhány hetes magzat már azonosítható emberi szervrendszer alapjaival rendelkezik, s a külvilági ingerekre reagál 15, vagy arra, hogy az abor- 13 Dieter Giesen: Arzhaftungrecht. 312—314. old. Gieseking Verlag 1982. 14 Abortion Now a Bittér Political and Social Issue. International Herald Tribüné. 1984. okt. 15. 15 Ld. részletesen Lennart Nilson: Gyermek születik. Medicina 1981. 1987. szeptember hó