Jövendő, 1903 (1. évfolyam, 1-46. szám)

1903-03-01 / 1. szám

csak az bizonyos, hogy nála katholikusabb, katonább és komorabb királyunk nem volt még soha. Jön­­ az osztrák Vilmos. Az erős hangulat elmúlt: idehaza láttuk a királyt egész­ségesnek, jókedvűnek, közvetetlen környezete munkakedvét és képességét dicsérte mind. Akik kihallgatáson voltak a felségnél, akik érintkeztek vele az udvari bálon: beszélték, hogy a királyi ruganyosságról és éberségről szóló frázis nem frázis. A nemzet föllélegzett. De kevés vártátva sürgő­sen és ösztönszerűen néz a Belvedere csukott ablakaira ? Ki az, aki benne lakik, és aki minden látszat szerint azon kezdte világtörténeti szereplését, hogy megváltoztatta a világtörténeti sorrendet. A históriában a fiatalabb trónörökös az öregebb királylyal szemben rendszerint a szabadabb szellemet képviseli. Ferenc Ferdinánd fenség azonban sokkal öregebb Ferenc József felségnél és a trónörökös úgy négyszáz esztendővel van hátrább az időben, mint az öreg király. Ez a látszat, amelyről a trónörökösnek vagy nincs tudomása, vagy nincs ellene kifogása. Végre is, ez lehet kormányzati programmjá­­nak egyik pontja: jobb, ha rosszat gondolnak rólam előbb, akkor később a kevesebb jó is elragadja őket. Kezdeni a királyságot mint republikánus és végezni mint 11-ik József?! Lehet, hogy irtózik ettől a lemenő karriertől és kezdi mint Ferenc Ferdinánd, de végzi mint József. Azonban még el sem kezdte. És a királyságra való készülődésének e pillanatjai, igazi mélységükben: a leg­mélyebb titkok. Pedig programmja bizonyára készen és nagyon valószínű, hogy az öreg király iránt való köteles gyöngédsége és katonásan korrekt volta nem engedi, hogy azokat csak sejtesse is. Ez a férfiú bizonyára nem­ mohó, nem beteg a dicsvágytól. És ez a legelső biztos jó jellemvonás, amelyet a jövendő királyánál magunknak lejegyez­hetünk.

Next