Jövendő, 1905 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1905-01-01 / 1. szám
. És az utcának ez legalább is visszatetsző. Tisza még egyszer kidobja őket és megint az utcára kerülnek. Az utca már nem is nevet. Únja. Ettől fogva már nem volna érdemes az embernek magát kidobatni. Igen ám, de ha ki nem dobják az embert, akkor a kutya se veszi észre. Tehát valamiképp úgy kell az embernek magát kidobatni, hogy odakünn ne unják. Miután pedig mindent, ami a parlamentben benn van már, halálra unt a magyar, meg fogják próbálni olyasmivel, ami nincs benn a parlamentben. Ami pedig nincs benn, az a nép. Bánja az ördög most már, akár szocialista, akár papos. De a nép. Eddig csak azt ismerték népnek, amely szavazott, most nem marad más hátra, mint az, amely még nem szavazott. Tehát az a nép, amely még nem szavazott, az kerül most divatba. Valahányszor ki fognak dobni egy-egy urat, meglátjátok, mind azt fogja kiabálni: — Titeket dobtak ki; azt a népet, amely nem szavaz. A ti jogaitokért szálltunk síkra stb. stb. No, ez már maszlag. És ki fog sülni, hogy kitűnő maszlag. Hiszen bármely képviselő egyszerre 30.000 darab embert kaphat kíséretül kölcsön a cucilista vezérektől. Olyan divatba is fognak kerülni a szocialisták, hogy talán maguk is megdöbbennek. Hogy az hihetetlen ? Csak várjuk meg a holnapot. Még Rakovszky sem lesz tőlük ment. Ő a koalíció nagymestere. Az lesz csak a koalíció : a cucilisták és a klerikálisok egy mederben. (Hisz mindkettő a választási reformtól várja az új erőt.) A koalíció örömére pedig hogyne énekelné Rakovszky még a Marseillaiset is. De ez már kezd komoly dolog lenni. Kezd a rendőrség