Jövő, 1921. február-március (1. évfolyam, 1-31. szám)
1921-02-23 / 1. szám
I. év Bécs, 1921 február 23. szerda 2. szám Megtejtntő naponta, hétfő kívételével Szerkesztőség és kiadóhivatal: Wien, V., Rechte Wienzeite 79 telelő a 50-5? Egyet szám Irat Husziitban ...........................4 korona Csehszlovákiában ...................120 ch Jugoszláviában...................... .1 dinár stevilításn..................................2 lel Hirdetéseket Rutkill területéről egyedül Schalek H. hirdető Irodája (Wien, I., Wollzelle t. R Telefon 808, 52-71) vesz fel is A JÖVŐ határozott irányú politikai lap lesz, de nem lesz egyedüli lapja egyetlen politikai pártnak sem. Ez a lap mindazoké lesz, akiket pártkülönbség nélkül egyesít mindenféle önkényuralom gyűlöletének és a demokratikus népuralom követelésének közös gondolata. Ez a lap kardja és pajzsa lesz — a külföld vendégszerető, jogot és szabadságot tisztelő védelme alatt — a magyarság otthon elnémított, gúzsbakötött vagy teljesen idegenbe száműzött erőinek. Ez a lap csak a dolgozó magyarság, a polgárok, földmívesek, munkások együttes erőfeszítésétől várja, hogy Magyarország rálépjen a termelő munka és ezzel a gazdasági és politikai újjászületés és a kulturális megújulás útjára. Ez a lap ezért ennek az együttműködésnek a megteremtésén és erősítésén fog munkálkodni, noha tudatában vagyunk annak, hogy e rétegek szoros politikai együttműködése csak közvetetten célok érdekében és csak azok eléréséig lehetséges. A mai pillanatban azonban ezek a közvetetten célok alapvetőek és döntőek, mert megvalósításuk nélkül anarchia vagy eszeveszett önkényuralom fojtja meg a magyarság valamennyi dolgozó rétegének életét. Életünket kell tehát legelőbb is megmenteni! Ez a lap ezért éles harcot fog vívni úgy az anarchia ellen, amely az álszocialista, bolsevik demagógia irányából, mint ama borzalmas önkényuralom ellen, amely a keresztényi és nemzeti álarcot viselő fehér terror irányából fenyegeti Magyarország szabad, demokratikus fejlődését. Ez a lap akarja, hogy Magyarország a közszabadságokon nyugvó demokrácia, jogrend, jogbiztonság, jogegyenlőség uralmának védelme alatt rátérjen a termelő munka széles országútjára, hogy azon versenyre siethessen a műveit nyugat nemzetei nyomában és el ne maradjon mögöttük a modern gazdasági és szociális politika és a szellemi élet egyetlen új alkotása és vívmánya dolgában sem. Ez a lap azt vallja, hogy a vérét vesztett magyarságnak ehhez a munkához megértő, segítő európai közvéleményre van szüksége. Ezért szembefordulunk minden kalandos, tűzcsóvás politikával és éles harcot fogunk vívni az otthoni, nem a népben, hanem csak egy terrorizáló kis érdekcsoport pillanatnyi hatalmában gyökeredző, legitimista, monarchista törekvésekkel Ez a lap a valóságos helyzettel számoló reális külpolitika harcosa lesz, mert csak a vállalt nemzetközi kötelezettségek becsületes betartása teremtheti meg az előfeltételeit Magyarország vérző sebei gyógyulásának. A nemzeti és faji gyűlölködés és a háború politikája döntötték romba Magyarországot: csak a megértés és béke politikája segíthet talpraállítani ! Demokrácia, munka, béke: — ez Magyarország jövendője és ezért a jövendőért száll harcba és hív harcra a Jövöl ! A magyar jövő. írta Lovászy Márton. Van-e még a magyar nemzetnek jövője? Kétségbeejtő kérdés, de föl kell tenni, de meg kell felelni rá, mert hiszen az ezeréves történelem legnagyobb katasztrófájának a következményeivel kell számolnunk. Mi haszna, ha behunyjuk szemünket, ha homokba dugjuk fejünket? Mi haszna, ha a nemzeti hiúság színes szappanbuborékait bocsátjuk a levegőbe, mondván, hogy minket nem vertek meg, minket nem győzött le senki? Mi haszna, ha édes, de csalfa ábrándoknak engedjük át magunkat és büszke légvárakat építünk, amelyeket az első fuvallat eloszlat? Ábrándozás az élet megrontója, mondja nagy igazán a költő, pedig mi élni akarunk. De aki élni akar, annak keményen és elszántan szembe kell néznie a valósággal, akármilyen keserű legyen is az, sőt annál keményebben és elszántabban, minél keserűbb. Ekkor, de csakis ekkor történhetik meg vele, az, hogy egyszerre csak azt látja, hogy az a valóság, az a jövő, az a felelet arra a föltett kérdésre, hogy van-e még a magyar nemzetnek jövője — nem is olyan ijesztő. Ez az újság, amellyel ma lépünk a nyilvánosság elé, erre a kérdésre keresi a feladatot. Ezért alakult, ezért létesült, ez a célja, ez a létjogosultsága. Semmi más törekvése nincs, minthogy megkeresse, megtalálja azt az utat, amelyre ha rálép a magyar nép, kiemelkedhetik mostani mély sülyedtségéből és új életre kelhet. De ebben a céljában nem is engedi magát senki és semmi által sem befolyásoltatni. Kívül áll, majdnem azt mondhatnám: fölül áll pártokon, osztályokon, felekezeteken. A napipolitika szennyes hullámai, a napisajtó durva támadásai és vaskos, hazugságai hidegen Hagyják, azokat csak mint a közélet elfajulásának szimptómáit fogadja és bírálja. Módszere, amellyel ez az újság ezt a nagy problémát megoldani akarja, nagyon egyszerű. Abból az,alapigazságból indul ki — amelyet hányszor szem elől tévesztenek az úgynevezett államférfiak —, hogy a nemzeti érdek nem állhat ellentétben az egyetemes emberi érdekkel. Amely nemzet olyan célokat tűz ki, olyan utakat követ, amelyek beleütköznek az emberiség nagy érdekeibe, azzal a nemzettel előbb-utóbb gyökeresen leszámol a történelem. A feladat tehát egészen világosan áll előttünk: összhangzásba kell hozni a magyar nemzeti eszmét az emberiség uralkodó eszmeáramlataival Ez az alapigazság, amelyből kiindultunk, mindig igaz volt a történelem évezredeinek folyamán, de sohasem volt igazabb és fontosabb, mint éppen napjainkban. Az emberiség most éli át egyik legnagyobb válságát. Mi ennek a válságnak igazi értelme és jelentősége ? Az, hogy az emberi együttélésnek eddigi formái a fejlődés mai stádiumának már nem felelnek meg és a modern ember kulturális és gazdasági szükségleteit már nem elégítik ki. Az államközi anarchia, a nemzetközi jogrend hiánya, a gazdasági elzárkózás védvámos rendszere és ezzel a termelés mesterséges megzavarása olyan feszültséget idéztek elő, amelynek rombolnia kellett előbb, hogy azután alkothasson. Mi fog kiemelkedni, minek kell kiemelkednie a romokból? Egy új, hatalmas, büszke épület, amely az egész művelt emberiséget egybefoglalja. A nemzeti államok fölébe egy olyan fölépítményneke kell kerülnie, amelynek négy fönntartó dillére : a szilárd nemzetközi jogrend, a szabad forgalom, az emberi szolidaritás és a demokrácia. E válságnak nem lehet más vége,mert addig nem lesz vége), mint az erőszak és elnyomás világuralmának megszűnése. Rien ne doit dominer, que le droit et la justice — mondotta Mirabeau ezelőtt 130 évvel a francia nemzetgyűlésen ; talán ennek a mai nemzedéknek jut osztályrészül, hogy ezek a prófétai szavak megvalósuljanak. Ebben az eszmekörben kell a magyar nemzetnek a maga jövőjét, a maga boldogulását keresnie és megtalálnia. Ne tévesszen meg senkit, hogy az emberi testvériség intézményes megszervezésére irányuló törekvések még csak a kísérletezés tökéletlen stádiumában vannak, hiszen ha a probléma meg volna már oldva, a mostani nyomorúságból, ahelyett, hogy mindig mélyebben belemerülünk, gyors léptekkel kifelé jutnunk kellene. De a munka megindult és a végcélig nincs megállás. Ebből a munkából azonban a magyar nemzetnek ki kell vennie a maga részét , hiszen éppen reá nézve legfontosabb, valóságos életkérdés a jog és igazság uralmának eljövetele. A fegyverek döntése megtörtént, arra újra appellálni nem lehet; minden ilyen kísérlet, minden ilyen törekvés, sőt annak, látszata is csak szorosabbra fonná a megfojtással fenyegető burkot. Ellenben az emberiség nagy céljainak becsületes támogatása, a gyűlölködés, féltékenység és elzárkózás rendszere ellen való becsületes küzdelem az az út,, amely ezt a nemzetet a mostani kiközösítettségből kivezeti és a boldogulás sorompóit előtti megnyitja. Bécs, február 28. Gratz dr. magyar külügyminiszternek Mayr dr. osztrák államkancellárral február 17-én kötött megállapodása értelmében ma kezdődnek meg Bécsben az osztrák külügyminisztériumban a részletes tárgyalások Ezeken a tárgyalásokon, amelyek előreláthatóan néhány napig fognak tartani és azután Budapesten folytatódnak Gratz és Mayr képviseletében, magyar részről Csáky Imre volt külügyminiszter és Khuen-Héderváry Sándor követségi tanácsos, osztrák részről pedig Davy osztályfőnök, azonkívül mindkét részről még három-négy szakelőadó fog résztvenni. A ma kezdődő tárgyalások főképen az átadás módozatai, Nyugatmagyarország pénzügyi és gazdaságpolitikai kérdései és a határengedmény kérdése körül fognak forogni. É Nyugatmagyarország elvi kérdésének a tárgyalására selesalesetre se kerülhet most a son Ha ezek a részletkérdések eredményre vezetnének, úgy a tanácskozások vége felé Gratz és Mayr újból személyesen fognak egymással tárgyalni. Elvi megegyezésre azonban arra az esetre sincsen kilátás, mert amíg egyrészt Magyarország a trianoni béke rendelkezéseitől nem aikar tágítani, Ausztria a saintgermaini békékel rakoszkodik és Wayr dr. kancellárnak, amint teljes illetékes körökből értesülök, egy osztrák kabinet határozat folytán ettől az állásponttól nem is szabad eltérnie. Mindkét tárgyaló félnek tehát megkötött marsrutája van. A nyugatmagyarországi kérdésnek mindkét államra nézve óriási fontosságára való tekintettel a jövő munkatársa behatóan érdeklődött úgy osztrák, mint magyar illetékes körökben és az onnan szerzett információi alapján erről a kérdésről a következőkben számolhat be: A magyar álláspont. A magyar kormány álláspontja ismeretes. Gratz dr. külügyminiszter legutoljára a február 6-iki nemzetgyűlés ülésén fejtette ki a magyar kormány ebbeli szempontját. Kijelentette, hogy Magyarország a trianoni béke és kisérő jegyzékének alapján áll és semmi oka, hogy attól bármilyen tekintetben is eltérjen, val is inkább, mert Nyugatmagyarország lakosssága, a külügyminiszter információi szerinti egyöntetűen a Magyarországnál való meg-? maradás mellett foglal állást Ha tehát, Ausztriára még a trianoni békekötés életbeléptetése előtt nem sikerülne megegyezésre jutni és a külügyminiszter ebbeli reményét még ma sem adja fel, amogy ennek a kérdésnek csak egy megoldása lehet: a népszavazás. Ebben egyúttal összefoglalták a magyar hivatalos álláspontot Nem hivatalos formában, persze eltekintettek ettől is, számos kísérlet történt arra nézve, hogy a most uralmon levő osztrák keresztényszociális kormánnyal ezt a kérdést békésen lehessen elintézni. A magyar illetékes körök ebben az irányban többféle propozíciót is tettek osztrák párttestvéreiknek. Rámutattak arra, hogy amíg Nyugatmagyarország Ausztriához való csatolása Ausztria élelmezésére alig volna befolyással, am Magyarországgal való baráti viszony Ausztria ellátási gondjain évekre kiterjedően segíthetne. Azonkívül tekintetbe veendő az is, hogy Ausztria valutájának mai alacsony kurzusa, mellett a sokkal magasabb valutájú többit utódállamban (Csehszlovákiában és Jugoszláviában) és a külföldön a jövőben alig fogva tudni szükségleteit beszerezni, ennélfogva a hasonló valutájú magyarországi piacra fog rászórnád, Magyarország pedig a nyugatmagyarországi kérdés kedvező elintézése esetén hajlandó messzemenő gazdasági koncesziókat tenni és már a most február 28-án lejáró ideiglenes gazdasági megállapodás helyében az Ausztriával való gazdasági szerződés már annak idején elkészült megállapodását ratifikálni, Ausztria élelmezésén tehát azonnal segítve volna. Egy másik propozíció odairányul hogy Magyarország kedvező elintézés esetén,1 — a közös vagyon likvidálásából a Magyarországot megillető mintegy mai érték szerint ötvenmilliárd értékű követeléséről mondaná, le. Egy harmadik terv szerint a nyugatmagyarországi terület autonómiát nyerne, politikailag azonban továbbra is Magyarország kötelékében maradna. Az autonómiakérdés mikénti rendezése a magyar kormány és Nyugatmagyarország külön személyes ügye, volna én az osztrák kormánynak jobbah seoeooooeooeogooooooeoooaoooe Ma kezdődnek meg a részletes tárgyalások Nyugatmagyarország kérdésében . /, - \t Ki a magyar megbízottak fölfogása éa mi az osztrák Álláspont ! — A JM tuftsktista ~ V r