Jövő, 1921. február-március (1. évfolyam, 1-31. szám)

1921-02-23 / 1. szám

I. év Bécs, 1921 február 23. szerda 2­. szám Megtejtntő naponta, h­étfő kívételével Szerkesztőség és kiadóhivatal: Wien, V., Rechte Wienzeite 79 telelő a 50-5? Egyet szám Irat Huszi­itban ...........................4 korona Csehszlovákiában ...................1­20 ch Jugoszláviában...................... .1 dinár stevilítá­sn..................................2 lel Hirdetéseket Rutk­ill területéről egyedül Schalek H. hirdető Irodája (Wien, I., Wollzelle t­. R Telefon 808, 52-71) vesz fel is A JÖVŐ határozott irányú politikai lap lesz, de nem lesz egyedüli lapja egyetlen poli­tikai pártnak sem. Ez a lap mindazoké lesz, akiket pártkülönbség nélkül egyesít min­denféle önkényuralom gyűlö­letének és a demokratikus nép­uralom követelésének közös gondo­lata. Ez a lap kardja és pajzsa lesz — a külföld vendégszerető, jogot és sza­badságot tisztelő védelme alatt — a magyarság otthon elnémított, gúzsba­­kötött vagy teljesen idegenbe száműzött erőinek. Ez a lap csak a dolgozó magyar­ság, a polgárok, földmívesek, munkások együttes erőfeszítésétől várja, hogy Magyarország rálépjen a termelő munka és ezzel a gazda­sági és politikai újjászületés és a kul­turális megújulás útjára. Ez a lap ezért ennek az együttmű­ködésnek a megteremtésén és erősítésén fog munkálkodni, noha tudatában va­gyunk annak, hogy e rétegek szoros politikai együttműködése csak közve­tetten célok érdekében és csak azok el­éréséig lehetséges. A mai pillanatban azonban ezek a közvetetten célok­­ alap­­vetőek és döntőek, mert megvalósításuk nélkül anarchia vagy eszeve­szett önkényuralom fojtja meg a magyarság valamennyi dolgozó réte­gének életét. Életünket kell tehát legelőbb is megmenteni! Ez a lap ezért éles harcot fog vívni úgy az anarchia ellen, amely az álszo­cialista, bolsevik­ demagógia irányából, mint ama borzalmas önkényuralom ellen, amely a keresztényi és nemzeti álarcot viselő fehér terror irányából fenyegeti Magyarország szabad, demokratikus fej­lődését. Ez a lap akarja, hogy Magyarország a közszabadságokon nyugvó demokrácia, jogrend, jogbiztonság, jog­­egyenlőség uralmának védelme alatt rátérjen a termelő munka széles ország­út­j­ára, hogy azon versenyre siethessen a műveit nyugat nemzetei nyomában és el ne maradjon mögöttük a modern gaz­dasági és szociális politika és a szel­lemi élet egyetlen új alkotása és vívmá­nya dolgában sem. Ez a lap azt vallja, hogy a vérét vesztett magyarságnak ehhez a munká­hoz megértő, segítő európai közvéle­ményre van szüksége. Ezért szembe­fordulunk minden kalandos, tűzcsóvás politikával és éles harcot fogunk vívni az otthoni, nem a népben, hanem csak egy terrorizáló kis érdekcsoport pillanatnyi hatalmában gyöke­redző, legitimista, monarchista törekvésekkel Ez a lap a valóságos helyzettel számoló reális külpolitika har­cosa lesz, mert csak a vállalt nemzet­közi kötelezettségek becsületes betar­tása teremtheti meg az előfeltételeit Magyarország vérző sebei gyógyulá­sának. A nemzeti és faji gyűlölködés és a háború politikája döntötték romba Magyarországot: csak a megértés és béke politikája segíthet talpraállí­tani ! Demokrácia, munka, béke: — ez Magyarország jövendője és ezért a jövendőért száll harcba és hív harcra a Jövöl ! A magyar jövő. írta Lovászy Márton. Van-e még a magyar nemzetnek jö­vője? Kétségbeejtő kérdés, de föl kell tenni, de meg kell felelni rá, mert hi­szen az ezeréves történelem legnagyobb katasztrófájának a következményeivel kell számolnunk. Mi haszna, ha behuny­juk szemünket, ha homokba dugjuk fe­jünket?­ Mi haszna, ha a nemzeti hiú­ság színes szappanbuborékait bocsátjuk a levegőbe, mondván, hogy minket nem vertek meg, minket nem győzött le senki? Mi haszna, ha édes, de csalfa ábrándoknak engedjük át magunkat és büszke légvárakat építünk, amelyeket az első fuvallat eloszlat? Ábrándozás az élet megrontója, mondja nagy­ igazán a költő, pedig mi élni akarunk. De aki élni akar, annak keményen és elszántan szembe kell néznie a valósággal, akárm­ilyen keserű legyen is az, sőt annál keményebben és elszántabban, minél keserűbb. Ekkor, de csakis ek­kor történhetik meg vele, az, hogy egy­szerre csak azt látja, hogy az a való­ság, az a jövő, az a felelet arra a föl­tett kérdésre, hogy van-e még a magyar nemzetnek jövője — nem is olyan ijesztő. Ez az újság, amellyel ma lépünk a nyilvánosság elé, erre a kérdésre keresi a feladatot. Ezért alakult, ezért létesült, ez a célja, ez a létjogosultsága. Semmi más törekvése nincs, minthogy megke­resse, megtalálja azt az utat, amelyre ha rálép a magyar nép, kiemelkedhetik mostani mély sülyedtségéből és új életre kelhet. De ebben a céljában nem is en­gedi magát senki és semmi által sem befolyásoltatni. Kívül áll, majdnem azt mondhatnám: fölül áll pártokon, osz­tályokon, felekezeteken. A napipolitika szennyes hullámai, a napisajtó durva támadásai és vaskos, hazugságai hidegen Hagyják, azokat csak mint a közélet elfajulásának szimptómáit fogadja és bírálja. Módszere, amellyel ez az újság ezt a nagy problémát megoldani akarja, nagyon egyszerű. Abból az,alapigazság­ból indul ki — amelyet hányszor szem elől tévesztenek az úgynevezett állam­férfiak —, hogy a nemzeti érdek nem állhat ellentétben az egye­temes emberi érdekkel. Amely nemzet olyan célokat tűz ki, olyan uta­kat követ, amelyek beleütköznek az emberiség nagy érdekeibe, azzal a nem­zettel előbb-utóbb gyökeresen­ leszámol a történelem. A feladat tehát egészen világosan áll előttünk: összhangzásba kell hozni a magyar nemzeti eszmét az emberiség uralkodó eszmeáramlataival Ez az alapigazság, amelyből kiin­­dultunk, mindig igaz volt a történelem évezredeinek folyamán, de sohasem volt igazabb és fontosabb, mint éppen nap­jainkban. Az emberiség most éli át egyik legnagyobb válságát. Mi ennek a válságnak igazi értelme és jelentősége ? Az, hogy az emberi együttélésnek eddigi formái a fejlődés mai stádiumának már nem felelnek meg és a modern ember kulturális és gazdasági szükségleteit már nem elégítik ki. Az államközi anarchia, a nemzetközi jogrend hiánya, a gazdasági elzárkózás védvámos rend­szere és ezzel a termelés mesterséges megzavarása olyan feszültséget idéztek elő, amelynek rombolnia kellett előbb, hogy azután alkothasson. Mi fog ki­emelkedni, minek kell kiemelkednie a romokból? Egy új, hatalmas, büszke épület, amely az egész művelt emberi­séget egybefoglalja. A nemzeti államok fölébe egy olyan fölépítményneke kell kerülnie, amelynek négy fönntartó dil­lére : a szilárd nemzetközi jogrend, a szabad forgalom, az emberi szolidaritás és­­ a demokrácia. E válságnak nem lehet más vége,­mert addig nem lesz vége), mint az erőszak és elnyomás vi­láguralmának megszűnése. Rien ne doit dominer, que le droit et la justice — mondotta Mirabeau ezelőtt 130 évvel a francia nemzetgyű­lésen ; talán ennek a mai nemzedék­nek jut osztályrészül, hogy ezek a pró­fétai szavak megvalósuljanak. Ebben az eszmekörben kell a magyar nemzetnek a maga jövőjét, a maga bol­dogulását keresnie és megtalálnia. Ne tévesszen meg senkit, hogy az emberi testvériség intézményes megszervezésére­­ irányuló törekvések még csak a kísér­letezés tökéletlen stádiumában vannak, hiszen ha a probléma meg volna már oldva, a mostani nyomorúságból, ahelyett, hogy mindig mélyebben belemerülünk, gyors léptekkel kifelé jutnunk kellene. De a munka megindult és a végcélig nincs megállás. Ebből a munkából azon­ban a magyar nemzetnek ki kell vennie­ a maga részét , hiszen éppen reá nézve legfontosabb, valóságos életkérdés a jog és igazság uralmának eljövetele. A fegy­verek döntése megtörtént, arra újra appellálni nem lehet; minden ilyen kí­sérlet, minden ilyen törekvés, sőt annak, látszata is csak szorosabbra fonná a­ megfojtással fenyegető burkot. Ellenben az emberiség nagy céljainak becsületes támogatása, a gyűlölködés, féltékenység­ és elzárkózás rendszere ellen való be­csületes küzdelem az az út,, amely ezt a nemzetet a mostani kiközösítettségből kivezeti és a boldogulás sorompóit előtti megnyitja. Bécs, február 28. Gratz dr. magyar külügyminiszter­nek Mayr dr. osztrák államkancellárral február 17-én kötött megállapodása értel­mében ma kezdődnek meg Bécsben az osztrák külügyminisztériumban a rész­letes tárgyalások Ezeken a tárgyalásokon, amelyek előreláthatóan néhány napig fognak tartani és azután Budapesten folytatód­nak Gratz és Mayr képviseletében, ma­gyar részről Csáky Imre volt külügy­miniszter és Khuen-Héderváry Sándor követségi tanácsos, osztrák részről pe­dig Davy osztályfőnök, azonkívül mind­két részről még három-négy szakelőadó fog résztvenni. A ma kezdődő tárgya­lások főképen az átadás módozatai, Nyugatmagyarország pénzügyi és gaz­daságpolitikai kérdései és a határenged­mény kérdése körül fognak forogni. É Nyugatmagyarország elvi kérdésé­nek a tárgyalására selesalesetre se kerülhet most a son Ha ezek a részletkérdések ered­ményre vezetnének, úgy a tanácsko­zások vége felé Gratz és Mayr újból személyesen fognak egymással tárgyalni. Elvi megegyezésre azonban arra az esetre sincsen kilátás, mert amíg egy­részt M­agyarország a trianoni béke rendelkezéseitől nem aikar tágítani, Ausztria a saintgermaini békékel rakoszkodik és Wayr dr. kancellár­nak, amint teljes illetékes körökből értesülök, egy osztrák kabinet hatá­rozat folytán ettől az állásponttól nem is szabad eltérnie. Mindkét tárgyaló félnek tehát meg­kötött marsrutája van. A nyugatmagyarországi kérdésnek mindkét államra nézve óriási fontossá­gára való tekintettel a jövő munka­társa behatóan érdeklődött úgy osztrák, mint magyar illetékes körökben és az onnan szerzett információi alapján erről a kérdésről a következőkben számolhat be: A magyar álláspont. A magyar kormány álláspontja ismeretes. Gratz dr. külügyminiszter legutoljára a február 6-iki nemzetgyűlés ülésén fejtette ki a magyar kormány ebbeli szempontját. Kijelentette, hogy Magyarország a trianoni béke és kisérő jegyzékének alapján áll és semmi oka, hogy attól bármilyen tekintetben is eltérjen, val is inkább, mert Nyugatmagyarország lakos­­­ssága, a külügyminiszter információi szerinti egyöntetűen a Magyarországnál való meg-? maradás mellett foglal állást Ha tehát, Ausztriára­ még a trianoni békekötés életbe­léptetése előtt nem sikerülne megegyezésre jutni és a külügyminiszter ebbeli reményét még ma sem adja fel, am­ogy ennek a kér­désnek csak egy megoldása lehet: a nép­­­szavazás. Ebben egyúttal összefoglalták a magyar­ hivatalos álláspontot Nem hivatalos formában, persze eltekintettek ettől is, számos kísérlet történt arra nézve, hogy a most uralmon­ levő osztrák keresztényszociális kormánnyal ezt a kérdést békésen lehessen elintézni. A­ magyar illetékes körök ebben az irányban­ többféle propozíciót is tettek osztrák párt­­testvéreiknek. Rámutattak arra, hogy amíg Nyugatmagyarország Ausztriához való csatolása Ausztria élelmezésére alig volna befolyással, am Magyarországgal való baráti viszony Ausztria ellátási gondjain évekre kiterjedően segíthetne. Azonkívül tekintetbe veendő az is, hogy Ausztria valutájának mai alacsony kurzusa, mellett a sokkal magasabb valutájú többit utódállamban (Csehszlovákiában és Jugo­szláviában) és a külföldön a jövőben alig fogva tudni szükségleteit beszerezni, ennél­­fogva a hasonló valutájú magyarországi piacra fog rászórnád, Magyarország pedig a nyugat­magyarországi kérdés kedvező elintézése esetén hajlandó messzemenő gazdasági koncesziókat tenni és már a most február 28-án lejáró ideig­lenes gazdasági megállapodás helyében az Ausztriával való gazdasági szerződés már annak idején elkészült megállapodását rati­fikálni, Ausztria élelmezésén tehát azonnal segít­ve volna. Egy másik propozíció odairányul hogy Magyarország kedvező elintézés esetén,1 — a közös vagyon likvidálásából a Magyar­­országot megillető mintegy mai érték szerint ötvenmilliárd értékű követeléséről mondaná­, le. Egy harmadik terv szerint a nyugat­magyarországi terület autonómiát nyerne,­ politikailag azonban továbbra is Magyarország kötelékében maradna. Az autonómiakérdés mikénti rendezése a magyar kormány és Nyugatmagyarország külön személyes ügye, volna én az osztrák kormánynak job­­bah seoeooooeooeogooooooeoooaoooe Ma kezdődnek meg a részletes tárgyalások Nyugatmagyarország kérdésében . /, - \t Ki a magyar megbízottak fölfogása éa mi az osztrák Álláspont ! — A JM tuftsk­tista ~ V r

Next