Jövő, 1921. február-március (1. évfolyam, 1-31. szám)
1921-02-23 / 1. szám
I szólás joga nem volna. Gazdaságilag azonban az egész terület Ansttela gazdasági területéhez tartósank az Ausztriával együtt közös vámterületet alkotna. Az összes gazdaságpolitikai intézmények közös osztrák és magyar hivatalnokok által kezeltetnének. Ausztriának azonkívül joga volna még ahhoz is, hogy a gazdasági területet katonasággal szállja meg, de itt kikötendő, hogy ez a kontingens csakis a határvizsgálathoz föltétlenül szükséges létszámra szorítkozzon. Magyarország ezenkívül még arra is kötelezné magát, hogy Ausztriának esztendőkre kiterjedően (körülbelül húsz esztendeig) minden kompenzáció nélkül, élelmiszereket, főképen gabonát és takarmányt és illatokat szállítson. A magyar kormány és a magyar közvélemény nem tudja elhinni, hogy Isztria mindamellett csökönyösen Nyugatagyarországnak az Ausztriához való csatolásához ragaszkodjon, amikor az mértékadó osztrák politikusok véleménye szerint is Ausztriára nézve alig bírna jelentőséggel. Az osztrák álláspont: Mértékadó osztrák körökben nyert értesüléseim alapján az osztrák kormány és a parlamenti pártoknak a nyugatmagyarországi kérdésben elfoglalt álláspontját és Ausztriának az átvétel módozataira és Nyugat magyar- ország közigazgatására vonatkozó terveit következőkben vázolhatjuk. Kétségtelen, hogy a nyugatmagyarországi kérdésben az osztrák és a magyar békeszerződés rendelkezései között bizonyos eltérés van. Ausztria azonban csakis azt az álláspontot foglalhatja el, hogy reánézve egyesegyedül a saint-germaini békeszerződés kötelező és így a trianoni béke kísérőjegyzékét nem veheti figyelembe. Annak idején, amikor a pant-germaini békét megkötötték, Magyarországon a bolsevisimíts uralkodott, Ausztria akkor tehát nem volt abban a helyzetben, hogy a nyugatmagyarországi kérdésben bárminő lépést is tegyen. A bolsevismus letörése után azonban már az otthoni szociáldemokrata kormány is azonnal kifejezésre juttatta, hogy a hivatalos Ausztria a saint-germaini béke rendelkezéseinek a bázisán áll és számára ennélfogva a ugatmagyarországi kérdésres judicataz osztrák keresztényszociális párt ennek a kérdésnek békés és barátságos elintézése mellett foglalt állást és pártvezéreik, különösen Weiszkirchner és Heinl miniszter több ízben folytattak ebben az irányban tárgyalásokat a magyar kormány megbízottaival, így különösképen Sigray gróffal és Liftgauer Albinnal. A keresztényepciális párt — hogy ezt lehetővé tegye — sokáig a dilatórius -kezelés politikájával kisérletezett, amikor azonban uralomra került, az általános hangulattal számot vetve. —A hivatalos tényezőnek a nyilatkozataiban szintén nem térhetett el már a Renner-kormány által leszögezett hivatalos állásponttól. Magyarországon az osztrák keresztényszociális pártnak most más kormány által képviselt új politikája temálatosen méltán keltett bizonyos csalódást.. A többi számottevő osztrák párt ugyancsak a res iudicata álláspontján áll és az osztrák alkotmány is számot vetett az osztrák pártok eme álláspontjával és második paragrafusában is világosan kifejezésre hozta, amikor az osztrák szövetségi állam kebelébe tartozó országrészek felsorolásánál az önálló „Burgenland“-ot is megemlíti és ezzel is dokumentálta, hogy Ausztria szempontjából Nyugatmagyarország hovátartozóságának a kérdése vita tárgyát neje képezheti és Ausztria számára ez rés judicatát jelent. Ezzel szemben azonban természetesen sem az osztrák körmény, sem pedig a pártok nem zárkóznának el attól, hogy az Aratás módoratak* Bézse a két ország köztit, barátságos megegyezés létesüljön. Ausztria ezenkívül hajlandó még arra is, hogy — persze a saint-germaini béke határozatain belül — a határkiigazítás tekintetében is biányos koncessziókat tegyen. Amikor Gratz, magyar külügyminiszter, hivatkoza a nagyköveti tanács február 4-én küldött jegyzékében foglalt ama kívánságára, hogy a két ország, még a trianoni békeszerződés életbeléptetése előtt, közvetetten tárgyalások útján ki ítélje meg a barátsági megoldást, A levélileg érdeklődött dr. Ilayr Kovica Hánpál, hogy hajlandó volna-e ezen az alapon tárgyalni. Az osztrák kancellár haladéktalanul eleget tett a magyar külügyminiszter kívánságának, ha már Gratz külügyminiszternek akkor adott válaszában is kifejtette, hogy Ausztria csakis az átadás módozatairól, az átadássalösszefüggő mindennemű adminisztratív, továbbá pénzügyi és hasági részletkérdésekről és az esetleges határazitási kérdésről tárgyalhat, a nyugat magyar-1 országi kérdés első részét azonban nem érintheti, mert ez Ausztria számára rés indicatot képez Az ilyen előzmények után február 17-én Gratz dr. külügyminiszter és Mayr dr. osztrák kancellár között megtartott tanácskozáson ennélfogva, — amint ez különben előrelátható is volt, — elvi megegyezés nem jöhetett létre és az akkor a két külügyminiszter között folytatott beszélgetés kizárólag azon alap körül foroghatott, amelyen majd a részletes tárgyaláson, amelyek épen ma indulnak meg, egyáltalában mozogni fognak. Amikor az akkori tanácskozáson Gratz dr. a magyar elvi álláspontot akarta kifejteni és a trianoni béke kísérőjegyzékét említette, Blayr dr. udvariasan félbeszakította azzal a megjegyzéssel, hogy a trianoni kísérőjegyzék Magyarországnak privátügye és Ausztria magára nézve csakis a saint-germaini békét tekintheti kötelezőnek és mértékadónak. Ez a kis epizód jelemzi különben legjobban a két álláspont között való mély elvi ellentétet és ez bizony nem nyújtja a legkedvezőbb prognózist a ma meginduló újabb tárgyalásoknak. A ma meginduló tárgyaláson — osztrák vélemény szerint —tehát csupán csak az átadás módozatával összefüggő kérdésekre és a határkiigazításokra fognak kiterjedni. Az osztrák hivatalos köröknek ezekre nézve való véleményéről a következőket sikerült megtudnom: Az átadás módozatai, közigazgatási tervek. Az átadás — amelyre természetesen csak majd akkor kerülhet sor, ha a trianoni békét már ratifikáltuk — következőképen fog lejátszódni: Nyugatmagyarország közigazgatását a magyar hatóságoktól — az esetleges súrlódások kikerülése végett — először is a Sopronban székelő nemzetközi bizottság fogja átvenni, amely néhány napig tartó formailagvaló vezetés után Ausztriának adja át. Párisban arról is szó volt, hogy az átadás idejére, annek ellenőrzésére az entánt 250 eltánt tisztet bocsásson rendelkezőkre és amennyiben ez nem mutatkoznék elegendőnek, további 250 ántánt tisztet.. A nemzetközi bizottságtól való átvétel után Nyugatmagyarországon egy a szövetséges kormány által a nemzeti tanács főbizottságával egyetértően tenevezett tisztviselő, jut úgynevezett: Landesverwalter gyakorolná a hatalmat mindaddig, míg a nyugatmagyarországi országgyűlés össze nem ül és nem választja meg az országos kormányt. A Landesverwalter, aki mellett tanácskozó szervként egy 12 tagból álló Landesverwaltungsstelle működne, egyúttal az országos közigazgatási hivatalt is fogja vezetni. Ezidőszerint osztrák részről a nemzetközi bizottság mellett Hanenschild követségi tanácsos és Nengebauer osztálytanácsos képviselik Sopronban az osztrák érdekeket. A Landesverwalter állására Davi osztályfőnök, Ausztria egyik legelső közigazgatási hivatalnoka van kiszemelve. A Landesverwaltung székhelye Sopron lesz! Nyugatmagyarországot Ausztria tehát önálló országgyűléssel és önálló országos kormánnyal felruházott országrésznek kívánja berendezni, ami azt jelenti, hogy a régebbi, a teljes bekebelezésre irányuló tervet, amely hosszú ideig kísértett Ausztriában és amely szerint Nyugatmagyarország északi részét Alsttausztriához, déli részét pedig Stájerországhoz akarták csatolni, — végleg elejthesse. A legnagyobb gondot az átmeneti idők törvénykezése és a pénzügyi rendezés okozza. Ezek nagyjában azok a tervek és gondok, amelyek Ausztriát Nyugatmagyarországot illetőleg foglalkoztatják. Fontos még azt is megjegyezni, hogy osztrák vélemény szerint — Ausztria Nyugatmagyarországgal mintegy 300.000 németet kapna. A határengedmények kérdése. Ami a határkiigazítás kérdését illeti, úgy Magyarország az úgynevezett nagy határengedményt követeli, Ausztria ezzel szemben pedig csupán az úgynevezett kis határkiigazitásra hajlandó. A ma kezdődő tárgyaláson főképen három helység átengedése körül forognak és azok közül is legfontosabb (Zinkender!) Nagycenk községit, amelyért viszont egy másik határmenti községet, melynek 800 német lakosa van, ajánlottak föl. Itteni mértékadó körökben az a terv, hogy amennyiben ezeken ma meginduló tárgyalási bázisra nézve sikerülne valamelyest megegyezésre jutni, úgy esetleg még ezeknek a tárgyalásoknak a folyamán ,deille a végleges határra nézve megállapodást kötni. Ha azonban a határkérdésben ezekben a tárgyalásokban még nem jöhetne létre megegyezés. Így a végleges határ megállapításának feladata egy úgynevezett határmegállapító bizottságra hárulna, amely természetesen a kántanthatalmak képviselőinek a vezetése alatt dolgozna. Pp. Sigray fecseg és fenyeget. Néhány bécsi estilap, budapesti híradás nyomán Sigray Antal grófnak a „Nemzeti Újság“ munkatársa előtt tett kardesörtető nyilatkozatát közli, amelyben a „gróf úr, aki különben Nyugatmagyarország kormánybiztosa, tehát nagyfontosságú hivatalos pozíciót tölt be — többek között a következő eszeveszett badarságokat mondja: „a magyar nép el van készülve arra, hogy ha barátságos tárgyalás eredményre nem vezet, a „nyugati részüket fegyverrel is megvédi.* Sigray gróf eddig kifejtett ténykedése, eddigi Baletten fecsegése már leszoktatott az ámulásról, mai nyilatkozatánál is már inkább az a politikai diletantizmus lesz meg, amely odahaza most dühöngés amely jónak látja ugyanakkor, amikor a magyar külügy-miniszter Bécs felé hajlongott az osztrák államkancellártól azt kéri, hogy a nyugat- Budapest, február 22. A nemzetgyűlés mai ülésére jelezték a keresztény pártok köréből gróf Andrássy Gyula felszólalását, hirdetve, hogy ez alkalommal fogja bejelenteni a keresztény nemzeti egyesülés pártjéhoz történt csatlakozását. A fölszólalás ma valóban megtörtént és mint ahogy minden izgatottság nélkül vártuk,époly közönnyel haladtunk el mellette. Andrássynál megszokhattuk már a pártokba való belépést s hogy a keresztény nemzeti egyesülés pártjába is belépett változatosságot kedvelő főúri mn a Imában, az csak azértérdekes, mert Andrássy rendszerint mindig ,akkor siet valamelyik párthoz csatlakozni, amikor az már menthetetlenül sülyed. Ebben a szánalmas újabb politikai hitvallásban teljesen azonosította magát a keresztény nemzeti egyesülés pártjának politikéjával, bizalmat szavazott a kormánynak, sőt, mikor már mindenki bevallotta és elítélte, ő még védi a fehér terrort, Ő még ott tart. Tudósításunk a következő : Rakovszky István elnök háromnegyed 11-kor nyitotta meg az ülést. Az elnöki beterjesztés a kormánypogrom megvitatását tűzi a napirend tárgyává. Giesswein Sándor azt fejtegeti, hogy a keresztény gondolatot csak keresztény tettekkel lehet megvalósítani. Eddig ő nagyon kevés keresztény cselekedetet látott. Hibáztatja a cenzúra működését. Hangsúlyozza a sajtószabadság lépcsőzetes visszaállításának fontosságát. Örömmel üdvözli Hegedűs pénzügyminiszter működését, aki bár hagyományos liberális szellemű, mégis ennek ellenére a keresztény tábornak segítségére siet. A zsidókérdéssel kapcsolatban hangsúlyozza a szónok, hogy az nem faji kérdés, hanem gazdasági probléma. Ő nem látja szívesen, hogyha a keresztény társadalom szakítva az évszázados szokásaival, a luvisszorfien űzött közgazdasági tevékenysége helyett intenzív részvételt követel a közgazdasági életben. Azokat a zsidókat, akik fajukat a többi népüktől elkülöníteni akarják és maguk számára egy sajátos szellemi gettót építenek, nem lehet csodálni, mert a népek szolidaritásából kirekesztettnek találják magukat. Végül követeli a szónok a munkáskérdés megoldását a keresztény igazságosság alapján. Gróf Andrássy Gyula mindenekelőtt sajnálkozásának adott kifejezést afelett, hogy a keresztény kurzus eddig nem mutatott fel különösebb eredményeket. — Máskép képzeltem — úgymond, — a keresztény Magyarország újraébredését. Azt hittem, hogy egy táborban lesz az egész nemzet. Most leginkább vissza szeretnék vonulni és hogy ezt még sepr teszem, azért történik, mert nem adtam fel minden reményt egy szebb jövőre. Nekünk az egész vonalon meg kell a helyzetet változtatni. Tiltakozni kell azok ellen a rágalmak ellen, hogy mi magyarok olyan egységes nemzeti államot akartunk teremteni, amelyet még ma sem tudunk kiépíteni. Tanulnunk kell a múltból és igyekeznünk kell a nem magyar ajkú állampolgáraink jogait is megvédeni. A tríj 8 neni békét revízió alá kell venni Nekünk magyarországi kérdést béketárgyalási,* útján intézzék el egymással (az erre vonatkozó tárgyalások ma kezdődnek meg!) a* másik oldalon jónak látják a „Nemzeti Újság” sötét slilyeztőjéből ezt a második számú fekete grófot felkánzigálni, hogy az nyelvét ültögetve Bécs felé, háborúval , fenyegesse meg a békés tárgyalásokra hajlandó Ausztriát Ez az ő külpolitikai taktikájukat is jegyezzük meg: ma kezdődnék az úgynevezett békés megoldásra irányuló tárgyalásaink Ausztriával! • Megérkezett a magyar bízottéág. Bécs, 1921. február 22. Ma este a hat órai balatoni expresszól érkezett meg a magyar delegáció, amely a nyugatmagyarországi tárgyalásokkal van megbízva. A tárgyalások holnap délelőtt kezdődnek a külügyminisztériumban. A delegáció tagjai gróf Csáky, gróf Iohnen-Hédeváry, Edvi - Illés Aladár miniszteri tanácsos, Gébler osztálytanácsos, Traeger Ernő, Péchy Tibor ét Linganer Albig. Osztrák részről a tárgyalásokat Davi osztálytanácsos és Di Paoli külügyi osztálytanácsos fogják vezetni, is érdekünkben lesz megbékélni régi testvéreinkkel. Ardiássy ezután a szociális haladás, a jobb munkáspolitika s a jobb élelmezés szükségességét fejtegeti. E szavainál a kisgazdapárt részéről Gaál Gaszton nemzetgyűlési képviselő élénk gesztusokat használva, kiáltja közbe: — Mindenekelőtt meg kell szüntetni a visszaéléseket! Budapesten kétszázezerrel több vétetett,fel az ellátatlanok statisztikájába, mint amennyi ténylegesen az ellátlanok száma. Számoljanak el, hogy hová tették a felesleges élelmiszereket! Gaál e szavaira nagy lárma támadt a Házban, úgy hogy Andrássy szavai a zajban teljesen elenyésztek. Csak néhány perc múlva folytathatta beszédét, melynek további folyamán örömmel üdvözli Hegedűs pénzügyi politikáját De céltudatos pénzügyi politika mellett ugyan csak féltudatos gazdaságpolitikára van szükség. A legfontosabb probléma az élelmiszerellátás és a forgalom teljes szabadságára való áttérés. Közben nem szabad megfeledkezni a középosztályról, amelynek elszegényedése öszszeomlásra vezethet. A munkások leginkább csak eszközei az intelligensebb vezetőknek, akik viszont többnyire az elszegényedett középosztályból kerülnek ki. Örömmel kell üdvözölni a szociáldemokrata pártot, hogy ismét akcióba lép. De sajnálkozásának kell kifejezést adnia, ha a szociáldemokratákat ismét szövetségben találja azokkal az elemekkel, amelyeknek káros befolyását a múlt tapasztalatai megmutatták. Ha a munkásság visszanéz a múltra, akkor be kell látnia, hgy a múltban követett módszerek nem vezettek eredményre. Egyes vezetők hatalomhoz jutottak, a munkásság pedig tovább szenvedett. Ezek a vezetők terjesztik most külföldön azokat a fehér terrorról szóló mércéket, amelyek, ha elő is fordulnak, tulajdonképpen természetes következményei saját bűneiknek. Végül örömmel látja, hogy az új blokk programja nyitott kérdésnek hagyja az államforma kérdését, hangsúlyozza a felekezeti béke megszilárdításának a szükségességét és bizalmat szavaz a kormánynak. K>ee€ e e«8eeee@oeeeee«oo9eeeeeo Miről vitatkoztak az Újságírók Egyesületében? Budapestről írja a JÖVŐ tudósítója. A Magyarországi Újságírók Egyesületének azon a választmányi ülésén, amely a lapokban is publikált cenzúraellenes határozatot hozta, számos fölszólalás hangzott el Ami ehelyütt ritkaság, valamennyi fölszólalás a legteljesebb egyértelműséget és összhangot mutatja. Többek között fölszólalt dr. Kun Andor is, aki indítványozta, hogy Eckhardt miniszteri tanácsos sajtófőnöknek, aki intézője és irányítója s cenzorának, fejezze ki a választmány bizalmatlanságát. Sslusinszky Imre rámutatott arra, hogy a választmánynak nincs módjában bizalommal vagy bizalmatlansággal lenni Eckhardt irányában, azonban joga van arra, hogy tekintettel azokra az önző, rideg, üzleties szempontokra, amelyekből Eckhardt a cenzúrát irányítja, fejezze ki a választmány iránta megvetését. Ekörül folyt csupán vita, egyébként pedig mindenki egyetértett abban, hogy ez az úr egyik főblnöse a sajtó-plébama módjának, amely most Magyarországon divatozik. Andrássy igazolja a fehér terrort A nemzetgyűlés ülése — A „J8vS" tudósítójától. — jova Szerda, 1921 február 23