Jövő, 1921. február-március (1. évfolyam, 1-31. szám)

1921-02-23 / 1. szám

■^erda, 1921 február 23 i r* v 1 Keresztény és nemzeti. Arti és Siáss Zoltán: Majdnem másfél év óta nyög Magyarország népe egy uralom alatt, mely magát kereszténynek és nemzetinek nevezi, valójában azonban rendszeresen tiporja mindazt, ami e két fogalom tisztult felfogásának megfelel. A kaján, hitetlen költőid s az itthon maradt haladó szellemű tömegek és egyének persze egész más jelzőkkel illetik a jogtalanság, a kultúraellenesség és a tömegnyomor e hihetetlenül vigasztalan korszakát, ez azonban nem zavarja e dicső kurzus haszonélvezőit abban, hogy e két, a maga körében létjoggal bíró jelszót lobogtassák zászlóként a nagy magyar rabtelep fölött. Gróf Teleki Pá., a mostani miniszterelnök pedig egyenesen tiltakozik az ellen, hogy valaki a mai kormányzást és közállapotokat a kurzus szóval alig-e s így minő irányzatnak minősítse. Nem, ez az Indás hírben álló férfin változat»nel kitart amellett, hogy most annyi külső és belső bábom utátt az ország végül a tartós javulás igazi útjára tért. Sőt Teleki úr azt is kijelentette, hogy a mai magyar keresztény nemzeti politika egy általános európai fejlődés első hulama, hogy az egész kultúr emberiség át fog térni erre a politikára hogy így Magyarország jelenleg, akárcsak egykor Franciaország, a civilizáció élén masírozik. Hogyan látja ezt a fölfogását a miniszterelnök úr az európai és amerikai társadalmi állapotok és erőviszonyok alapján igazolni, ezt nem selóraházásomra ez az álláspont mindenesetre érthetetlen. Mert ha csak nem foga föl valaki az elkövetkező európai fejlődést úgy, mint egy visszatérést a középkorba, akkor lehetetlen az iteni állapotokban valamiféle élen haladást látni. Igaz, Teleki egy a tájékozódó, minden lehetőségével rendelkező miniszterelnök, én pedig egy a világtól elzárt író vagyok. Nehogy azonban kint, natívvilág túlságos lelkesedéssel, esetleg hanyathomlore kövesse a magyar példát, jellemzem számára röviden ezt a mai magyar társadalmat, vagyis mint keresztényt s úgyis mint nemzetit Egy igazi keresztényszellemvű közélet, ha a kereszténységet egy dogmatikus, tisztán erkölcsi tartalmú fánként fogjuk föl, nem is az utolsó eszmény. Az emberszeretet, egy kevésbé érzelgős szóval: az emberi szolidaritás kulsza valóban tökéletesítő kiegészítője lehet minden politikának. Ilyesmiről azonban ennél a kurzusnál szó sincs. A kereszténységnek rögtön a kurzus kezdetekor, mikor Friedrich úr zászlót bontott mellette, részben a tömegfékező hódítónak, részben a tömegvadító izgatószer szerepét kellett játszania. A hódítás célja az volt, hogy a tömegek elfelejtkezzenek szociális reformkövetelésekről, a vadítása az, hogy a zsidók felé terelődik az elégedetlenség. Azt az eredményt, amit a vallás mint a földi boldogulás útán való vágyát elcsiító túlvilági ígéretek széthintője elért, nehéz megmérni, mert egy negatívumról van szó. Nagy mindenesetre nem lehet; ezt bizonyítja a parasztság, az ipari munkásság s a szellemi foglalkozásunk hallatlan elkeseredettsége. Hogy mint az antiszemitizmus nagyra növelt azonban sokra vitte, az kétségtelen. E szempontból a mai Magyarország megszégyenítette a cári Oroszországot minden pogromjával és kivételes törvényeivel egyetemben. Mert a háború előtti Oroszország mellett azért egy, ha nem is igazoló, de mentő körülmény; az, hogy az az zsidóság, melyet idegenként kezelt s ellenségként üldözött, egy elzárkózó nagamagát is idegennek valló, kultúrában hátramaradt embercsoport volt. A magyar zsidóság azonban, melyet Hallep numerus claususs il sújtott s az Ébredők pogromokkal tartottak rémületben egy majdnem teljesen aszimilálódott, a magyarság nemzeti jellegéhez és az európai kultúra követelményeihez teljesen hozzásimult népelerű. A cári Oroszországot bántja tehát az, aki ebből a szempontból a mai Magyarországhoz hasonlítja A kereszténység történelmi szerepének pedig valóságos kigúnyolása az, ha nevében épen fajvédelmi politikát, egy fajtának vagy nemzetnek a másik fölé emelését akarják kezdeményezni. Hisz ez a tan épen annak köszönhette egykori diadalútját világrészeken keresztül, hogy az osztályok, a fajok és nemzetek közt való korlátok ledöntését proklamálta. Fajvédel Fm! Erre valóban szüksége van a magyarságnak, de nem a zsidókkal, hanem a tuberkulózis-bacalussal, spirochétikkal s más biológiai - szociális veszedelmekkel szemben. Ez különben, hogy a keresztény irányzat egy ilyen eugenikai jelszóba lyukad ki, jellemei az egésznek hallatlan hazugságát Nincs itt szó vallásról, de még valójában fajról se, hanem egy halom roáod és harmadrendű antszejdernek irigységéről a zsidókkal szemben s egy silány demazóghad félelméről olyan szabad, európai állapotöktől, melyek többek közt zsidókat is szóhoz juttathatnának. A visszaélés, amit a nemzeti szóval űznek, ha lehet még gonoszabb. A nemzeti eszmének igenis megvan a jogosultsága, ha a maga körén belül mint egyesítő erő szerepel, kifelé pedig nem gőgösödik korlátolt és zsarnoki sovinizmussá. A tizenkilencedik század elején a most sokat emlegetett Széchenyi azért feddte e magyarságot, mert az egységes nemzeti érzés helyett ötvenkét, különkülön kis köztársságot játszó vármegyére szakadt s ugyanekkor a költők esdekeltek a főnépességhez, hogy ne hódoljon a külöldnek, hanem olvadjon minél jobban össze a többi magyarsággal. Egy ilyen természetű nemzeti irányzat, mely az egynyelű, earytársadalmat alkotó, közös kultúrás emberek minél szorosabb együttzműködést célozza, jogos. Hogy fogná föl a nemzet a társadalom egészének részére válik, amint hogy ma nyugaton Francia vagy Angolországban nemzet és társadalom annyira cserefogalmak, hogy franciák és angolok a termelési eszközök tásadalmasítása helyett akáhroyazor mondják: a termelési eszközök nacionalizációja. A nemzet fogalmának eme európaiasodása helyett Magyarországon a fogalom visszazüllése a fajiság felé állott be. Egy irányzat helyett, mely minden magyarul beszélő, magyar kultúrája, magyar társadalmi viszonylatokban makrát kiélő egyén összefogására törekedett volna, lábrakapott egy hallatlanul groteszk eszeveszettség, mely a magyarságot felbontotta származási elemeire s ezek közt rangbeli és helységbeli fokozatokat alapított meg. Minden elemi iskolásgyerek tudja, hogy a magyarság, mint különben minden európai nemzet, a legkülönbözőbb származású elemek egyesüléséből alakult ki, sőt alakul még ma is s hogy kimutatható, kétségtelen ősmagyarok, pláne a felsőbb osztályokban nincsenek. S mégis megtörtént a kacagtatóan cinikus komédia, hogy szláv vagy germán származásu magyarok kiközösítették a magyarságból a zsidó swimnazásu magyarokát E főbadarság mellett megszülettek kisebb ostobaságok is. Az állítólag turáni származású magyarok a cseh származásúikat is a nemzeti szentélyből való kiközösítésére ítélték. Most várom, hogy a turániak kettéhasadjanak egy török és egy finnugor pártra. A nagy roham azért természetesen a nemzeti jelszó alatt a zsidók ellen ment, akiket a keresztény magyarok a külön nemzetiség korlátai mögé internáltak, így csonkította meg a magyarság önmagát, miután Magyarországot megcsonkították mások. S tette ezt a nemzeti irányzat nevében. Hogy mily irtózatos károkat okozott a magyarság statisztikai lélekszám-állomiányában és kultúrjavaiban a kurzus, azt most nem fejtegetem. Egy népszavazás, bármely vitás területen, rettenetesen igazolná ezt De elég ezúttal erről. Ismertethettem volna másképen, adatokkal, immár európaszerte ismert tények fölidézésével ezt a kereszténynemzeti uralmat s nem ilyen elvi fejtegetésekkel. De célom és az volt, hogy éraesetek fölsorolása helyett egy ilyen elméleti, de ép azért általánosabb érvényű leírást nyújtsak. Ha aztán ezek után Európa hajlandó Magyarország példájára a keresztény-nemzeti kurzusra áttérni — ám tegye. aoeoeoeeeesoeooeoeoeeeeeoeeec A poroszországi választások: A koalíció megkapta a többséget A J 1V5 berlini tudósítójától Berlin, február 22. Vasárnap választották Poroszországban a Landtag képviselőit. Az eddig nyilvánosságra jutott eredmények még mindig nem véglegesek, annyit azonban már meg lehet állapítani, hoy a régi koalícióhoz tartozott pártok, az ellenzéki pártok 148 mandátumával szemben 179 mandátumot kaptak, végeredményben pedig 120 mandátumra számítanak. A kifejezetten reakciós pártok, főleg a német nemzeti párt és a német néppárt nagy erőlködéssel és nagy reménységekkel mentek a választások elé. Megnyugvással kell megállapítanunk, hogy ezek a reménységek nem valósultak meg addig a mértékig, hogy a kormányhatalom Poroszországban ezeknek a népellenes pártoknak és minden haladó gondolat ellenségeinek jutott volna a kezébe. Persze ma még nem mondhatjuk, hogy ez a veszedelem a német nép feje fölött végleg elhárult volna, mert — sajnos — a német munkásosztály belső egyenetlensége meg nem szűnt és ennek szomorú következményeiről tanúskodnak a mostani választások számeredményei is. A három táborra oszlott munkásság együttesen sokkal kevesebb szavazatot kapott, mint a megelőző választásoknál. Ugyancsak ezeknek a belső harcoknak a következménye az is, hogy sok tízezerre menő munkásválasztó tartózkodott a szavazástól, aminek ugyancsak a reakció látta hasznát. Addig is, míg— a végleges eredmények beérkezése után — a lezajlott választások tanulságának bővebb méltatására rátérünk, itt adjuk az eddig Berlinbe beérkezett eredményeket Megválasztottak 399 képviselőt Ehhez járul még a Felső-Sziléziának 22 képviselője, ami összesen 421 képviselőt jelent Ebből: középosztályok gazdasági pártja . 4 , Berlin, február 21 (Wolf.) A pótszavazatok összszámolása alapján további 85 mandátum sorsa dőlt el, ez- a pártok között a következőképen oszlik meg: német nemzeti párt 9, német néppárt 5, central 3, demokrata 4, többségi szocialista 4, független szocialista 4, kommunista 4, középosztályok gazdasági pártja 2, többségi szocialista . . . . . 113 fügetlen szocialista ..... 28 kommunista........ 30 demokrata ........ 26 centrumpárti. ....................................90 német néppárti. ...... 57 . nemzeti párti..............73 Torsaságy? ideiglenes keffiljisis Iszter. Budapestről jelentik, hogy a hivatalos lap mai száma kormányzói kéziratot közöl, melyben a lemondott Ferdinándy belügyminisztert felmenti állásától és a Bruisztérium vezetésével ideiglenesen Tamcsányi igazságügyminisztert bízza meg. aeowiceeseoeeeseMeeeeeoeeeoc A londoni konferencia. A megnyitása* Piri*, február 21. A Havas ügynökség londoni tudósítója jelenti: A konferencia első teljesülését ma délután négy órakor nyitották meg a St. James palotában. A volt királyi székhely környékét nagy tömeg kiváncsi nép lepte el, hogy végignézze a meghatalmazottak bevonulását. Elsőnek Kalegoropulos görög miniszterelnök érkezett meg sok szakértő kíséretében, akiket a kisázsiai kérdésben fogunk meghallgatni. Követték őt báró Hayaski, Lord Curzon, gróf Sforza, Lloyd George és végül Briand francia miniszterelnök, Berthelot, Kammerer továbbá Gourard tábornok és George ezredes. Az ülés a megbízottak megérkezése után nyomban megkezdődött. A Kernálpárti küldöttek megérkezését még ma estére várják. Véleménykülönbiségek a konferencián. London, február 21. (Wolff.) A „Manchester Quardian" politikai tudósítója a következőket írja: A londoni konferencia megnyitásával a keleti kérdésben nyílt véleményeltérések merültek föl egyrészt Francia- és Olaszország, másrészt pedig Anglia és a többi államok közt. A brit megbízottak nam hajlandók területi kérdésekben a sévresi szerződésen változtatásokat eszközölni, a franciák és olaszok ellenben készek örményeket tenni. A papkisasszony Selme annak az eredeti magyar regénynek, amelynek a kettősét a Jáví egyik közeli ***mában megkezdjük. A papkisasszony falusi történet, frian éa üde, mint a jókedvű falusi szél, kedvesen naiv, mint azok az emberek, akik egész életükben nem mozdultak ki rozmaringos, galambdúccá, csöndes hazájukból, jókedvűen rossznyelvűsködő, mint a falnáboros asztal csípős anekdózi. A regényt Farkas Antal írta, a magyar proletariátus legigazabb b érséjű és legmelegebb magyar nyelvűpoétája, akinek , novelláskönyveit, humoreszkjeit, versköteteit tízezrével kapkodta szét a magyar olvasó- közönség. Farkas Antal most az emigráció erősen porciózott kenyerét eszi ée mindnyájunkkal együtt várja a napot, az mikor visszatérhet abba az országba, a melynek vérszopó kalandorai őt is száműzetésbe kénysrerítették. új regényét, amely nem epés, nem harcos, hanem csak jókedvű, néhány órát bearanyozni akaró kis, bizonyára örömmel fogadják majd a jövő olvasói. T.... A katonai nyomonóosztály sétani megkezdi működését. — A Jövő budapesti tudósítójától. — Budapest, február 23. Mihelyt a munkásszervezetekben a legcsekélyebb megmozdulás mutatkozik, a kurzus vezérein legott érthető nyugtalanság vesz erőt. Miután már vagy tízszer megkísértették, hogy a legkülömbözőbb nemzeti és keresztény jelszavak lepte alatt a szervezett munkásságot, táborukba csalogassák, sikertelenségükön elcsüggedve visszatérnek a régi módszerhez: a spicli rendszerhez. A honvédelmi minisztérium T. osztálya ezért újra megkezdette a politikai ügyekben való nyomozást; minthogy a kurzus korrumpált oszlopai mindent és mindenkit saját mértékükkel mérnek, nagy összegeket irányoztak elő a szociáldemokrata pártvezetőségi tagok megvesztegetésére, abban az ostoba hitben, hogy mint a kurzus vezérei szemében, úgy a munkásság politikai irányítói előtt is, jó zsíros sáp többet nyom minden argumentumnál. Jellemtelenek, ostobák!.. 9 A Jövő hasijain költina pártokhoz tartózdak, politikusok törnek lándzsát olyan közelfekvő célokért, amelyekért közös harc magvívására vállalkoztak. E közös harcot szolidáris együttérzéssel vívják, ha egyéni pártállásaikat meggyőződéseiket annál is kevésté adják föl, mert harcuk és céljaik jelentőségét éppen azokbenee egybegyűjti, egybefoglaló erői jelképszik. A Jövő hasábjain természetesen nem jelenhet meg olyan írás, amely célzata szerint nem szolgálja azt a harcot, de ezen a kereten belül minden írásban szaldón nyilatkozhat meg szerzője egyéni meggyőződése és ezért minden jelzett elekért szére villalja a felelősségek a Jövő nerksutőságe. „ )e»s4398«sí«9t©ö©seee«e»?sess5«fc Triászt - eza&aálsuikStS. , Séma, február 22. A kormány elhatározta Triesztnek szabad kikötovárossá való nyilvánítását.