Jövő, 1921. február-március (1. évfolyam, 1-31. szám)

1921-02-23 / 1. szám

Szerda, 1021 február 23 ta­n. Draskovics szerb belügyminiszter magyar kérdésekről timiit IeiaS°kTVSl«lSlraé.tEli',VrMV' f*®*^^*1 •'>**• - 4 18»| húrtól tuasirtéján Belgrád, február 16. A ^fráij kérdés és » kavargó magyar­­politika más fontos szerbtcéinek son­át hal­lejte, mindenesetre számításba kell venni a *7*msvéd államok ve­setőpolitikusainak állás­­pontját és magatartását. A kisántánt állama­i­­hoz tartozó kormányférfiak véleménye e kér­désekben döntő jelentőségű. A jugoszláv politikusok sorában Draskovics Milored belügyminiszter véleményét tart­­juk elsősorban fontosnak, nemcsak mert a jelenleg gyöngélkedő Pasics minisz­terelnök helyettese és a szkupstina kfilfigyi bizottságának elnöke is, hanem mert Jugo­­s­’ivia egyik legtekintélyesebb embere, akinek úgy a szerb belpolitikában, mint a külügyek­­ben is döntő gulya van. A kormánypárt több­ségét alkotó demokrata párt vertre és valóban modern, slél,es látókörű, európai színvonalú államfere. Az állam bel^ryeit — dr. Al­e­x­i­­jovits Mint osztályfőnök segitengével, aki a magyar ügyek kitűnő ismerője —­ merőben ellenkező módon intézi, mint elődei. A§eVa­­jSze­rbiában, a bidegyuioteit$riam­*t Myaaerflen^ /f­i'idorminisitériamnak neveztek., — te e* ki­nek­,evezés fedte is megnyilatkozásait — Dras­kovics azonban kiküszöbölt» ** úgynevezett I» vaskezű* maradi Pro­tics Sstefán rendőr­­i Szeretnel és a belügyminiszteriumiból politikai •Kertek csinált, amely módorn politikai elvek szám­ot és nem nyers erőszakkal működik. E miniszkérium árelatólása körülbelül kifejezi­­egész Jugoszlávia fejlődésének irányát is. Draskovics — egyik ministertársa köz­ibenjárására — nagy elfoglaltsága ellenére fak­adét nélkül fogadott és­ kérdéseimre ia­­kötelező szívélyességgel válaszolt, a követe­­k ezökben : / „íj" Milyen «t#diBi«b*n­wm a pées-n»i»i w­ rdler. a atenépa­iájának kérdése és mikor pBdeak az oly égető v­a­l­u­t­a k é­r­i­á »t, ami m­érfejll a tcentrolidáek, ott elképiílt­etetlen. “ Miután a trianoni békeszerződés ee felelte e­zt a területet Magyarországnak hagyta, m­i a kérdést a terület belügyén­ek tekin'.ijük és avat kenik bele. As­ak Mu­sztó essz­énye­­ket azonban, mint tlegcsálió állam, természet­­esíti ügyelemmel kísérjük és tudomásul vesssük. Ez íráspontunkból kifolyólag az autonómia kérdéséhez is, elvben már hozzá­járultunk, mivel az ottani lakosság túlnyomó többsége már az auto­nómia mellett döntött a kisebbségnek,­­persze, ez sem tetszik. Ha az egész terület maga­s nyilatkozása befejezni nyer, akkor hozzáfogunk a valutakérdés rendeséhez, a mit aláre­­láthatólag, — bá r áldozatok árán — a la­­kosság üzem­p*»tjáb* előnyös®» fogunk megoldani. Milyennek tartja miniszter úr a munkásság és polgárság részéről alkotott v­á­r­o »i k­ö­z­­igazgatás tevékenységét? A budapesti magyar lapok ugyanis csökönyösen azt állítják, hogy Pécsett kommunista uralom van. — A pécsi közigazgatás, miután a lakosság többsége inaugurálta, jó kezekben van és a eürt nehézségek allstiáre jól működik­ Rém alant, hogy idővel az akadályokat könnyen letű­zdi. Ami a magyar lapok állítását illeti, hogy ott­ kom* munist* uralom van, mégpedig a mi vé­tóink alatt, aa tud­atosan szőtt legen­dának mondható- Egyenesen nevetséges ez ** a* illitnji a jugoszláv államtól» mondhatni programja a kormánynak a kommunista-utozgal- nak üldözése, hogyan képzelhető tehát, hogy Pécsett nemcsak tűri, hanem még elő is segíti, istápolja ezt a mozgalmat! Hiszen Pécsett még országhatár sem választja el Jugoszláviától, és így a az úgynevezett pécsi kommunista tonyéazde túrása egyértelmű volna saját magunk infierálá­­sára. Biztosíthatom, hogy ha Pécsett kommunista­ uralom volna, azt nem­­­­sék hogy nem tűrnénk, hanem épp úgyüldöz­­n­é­n­k, mint Szavbiában.A magyar lapok állításai düuttereditilé szándékúsak, de mert valótlanok, hatásuk nem lehet. A jugoszláv államnak Magyarországhoz való viszonyára vonatkozó kérdésemre Draskovics mi­­niszter azzal felelt, hogy e kérdésben Panics mi* , sisiterelnük fog nyilatkozhatni röviden,on. amint I egészségét visszanyeri Megewlove, hogy ben­nünket, magyarokat, akik ly, demokratiktvs Ma­gyarországot akarunk, nagyon érdekel a szom­széd állal» álláepeotja. • A»b»b«rg*kér, délről, a kis-antant megállapodá­­sairól és a rapallói egyezségről, tuda­­koltani DmA«vies SUfUnter véleményét — Mi » mesél lepatások »fái« »»avat álljak­ Minden pzoenwidunkk»!, igy «*4t *f*gr~r*Trfinni I« fcjwk fiai, azonban történelmi tények reej­ektsk­ ib. ..i­tétlenöl ragasztódnak. — Mintaszer­ár birmyára ismeri — a wli­­tchtoni — Benes cneh-szlovák fctIrtgyiRiuinter erponéját, amelyben annak a meggyőződének adott kifejezést, hogy a Magyarerezég és raprcr csudái között fennálló fontos kérdések, melyek Magyarország érdekében süre-és megoldásra szóltó, 95 százlékkal könnyebbsz) és előnyö­­sebbe­n volnán­ik a megoldha is, hs az ott ural­kodó mai politikai irány­vetőt demokratikus irány váltaná fel.­­*• Olvastem .­ix erppsét, — felelte — de mert ez 1« külügyi kérdés, erről érdemben én nem nyilatkozhat«». Azt nzonban mondhatom, hogy Brnes cseh-szlovák külügyminiszter nr tmgj kouceperdjii emter, céltuddtos akszattst!; kijelelitéteit windig hollo*­­éviikél­ni kell. Távozásomkor sok szerencsét kívánt abhhoz a köcdelmünkhoz, amelynek vei ja, bojig Magyar­­országon a domokrécia és jogrend uralkodjék. I­I. ­­f!»dJ4MO8a«M0eea»MMdt9»«afteM» Szakács Andor­ soy „sirály4 s sötét $twr vitők fölött. Úgy látszik, hogy virrad aigr twahMg es a nzpvüágtel b^vt£[iajtekn­»l al­á­t, ltarthyrfél halálgyertyáktól k­­iágített ,K«fes*téajr Bc»e­­ezáO ésVhe* cimaott ptezéli n»ér#tól egyenkint már kezdik egymist kihurungizni a végigdukej­­kodó rettentő lagények. A , Magyarosk­a­?“ című Miklós Andor-lap lalapiczi Szaké«* Andort, a torzus legelső s*jWitzel Adimját, aki a „Vicrz.lat* aser­asztője most és vett gunakeletbe is, abban «* itiáben is, amikor «.ég. Hi­vst Miklós Ar,der leleplezi, a „Virradat“ a Kerolyi forr»á»lom szi­­rénáját fújta Hűként és téremondl. Szemelvé­­nyek et közöl a .li^yaror-iAg* n ^„VitreD.t* 191A »«emberi száméiból, ilyeneket : Mint * sirály * viharba», agy járt si* a felradalomban * fVirradet‘. Mindig elíl­­t itt a g­­ u»gv f­ e­n 4 #l *t is­­, a »Vir­­x­adat“ az első, mely leirjaezta ezét: fen*dalom. A fonasz é* oatok» nátérónők és • ssel^wi&g epgedelmeekedő ki­rályi ügyészség hiába akarta belénk fojtani a szét. Es out, wurt « „Virradat » kíztárcaeág tó kiáltásának napján irt. Elérkesett a negy magyar finaepsk teg­n­agyobbik» . ■ • Dicsősége? nap. a magyar nem­­»Ura Mrtéa­d«m fenséges finnepa Károlyi b®lgrtdi „j* »tájn igy *«ak«l * Virradat­ , ■SzaV*«« tudot valamikor. tten félévvel «előtt azt írta tdl* (Sárolyi Mihályról), ho^,­­k&ldotase van és »kinek Szoldatdsa Van, azt el is végzi ... Ma Magyarország: Károlyi Mihály, Nézte» sz emelvény#» agyasai« »emas alak­ját hallgattam biblikusan nemes programus­­ját ... varára lengi körül reemelyét, a külde­tés varánsa, ami k­ördje van... melló ítoz. Mint agy biztus k’.kötében­ úgy éressük magunkat, mellette és megint vele, mintha egy »«leg Golf-áram ragedna magával. Nem követjük tovább Miklós A­nd­or Iflszp­­lesések­ Sziliács Anád­tóL Őszintén «élve, nem­­ is tartjuk leleplezésnek. Mindenki előtt régen , tudott dolgok ezek­ a leleplezések, amiket visa - a- ! felé is meg lehet csinálni, illetve meg lehetett­­ csin­élni, tudniillik Szakáé? Andor eddig is meg­tehette Miklós Andorral szemben, de Miklós Andor Szakira A­ndorral csedben csak most Tóhatja le hárját Miklós Andor óvatos kakas (ha már ne egyik sirálynak nevezi aagát, a má­siknál se fukarkodj­unk a madárnévvel), aki csak ekkor kukorékol, ha már a hasára sütött a nap.­­ A „Magyarország“ leleplezése tehát csak figye­­letarcraálló tünet az otthoni helyzet erje­désében. De főleg nem követhetjük Miklós Andor vélem­énynyilvánítási­t, tacrt e helyen a cenzúra számos X-jellel fejezi ki szimpatikus diszkrécióját szt.kéri Andor iránt. Legföljebb azt tehetjők meg, hogy Mi­klós Andor helyett mi mondjuk meg a véleményünket Sza­kács A«d»i űrről, » Friedr­«l-k«T»ttti.v »ajtófő­­nökéről, a „Virradat“ mindenható és mindenkori fószerk­eztőjéről. Kinegi Utaljuk a sziv«egég^«­ Miklós Andort, főleg ezért, s­ert magunknak is jól esik. Szakács Andor egyénisége és szereplése kétségtelenül a legfrivolább tünete annak a rap­­«rtr»Hágnak, mely a forradalmm időkben felszinte a magyar iszapból. A háború elején a Magyar­­ország falélős szerkesztője volt, (ugyanazé, ame­lyik most leplezi), röviddel a forradalom élőtt, jó szeleket, érezve megalapítja * „Virradat*1 két*»er betanktet megjelenő csodabogarat, — »mely a tám revü, se nem napilap napilapnak apám­ Móricz Zsigmond és Hatvany Lajos. btphik a követkeid levelet:­ ig • 8 tisztelt, szerkesztőség! Csak tegnap küldöttem el Önöknek egy »teljes hangú levelet, melyben Mórich Zsigmondn­ak a „Has vervuudero Land“ című könyv és annak meg is«ki­nevezett írója ellen intézett bősz kirohanását hasonló bősz kirohanásban utusitom vissza. Nem szívesen tettem fát, mert az ilyen személyerkedéeik mindig a közös, jó ügy rovására mennek. De azt hittem, hogy nemcsnk biennélyes ügyről, hanem egyszeremted elvi kérdésről van szó, s az esetből kigyó elvi kérdéseket, bárha szem­élyes élük Móricz ellen irányult is, mindenekelőtt tisztáznom kelletik. Most a*ntin levelet kapok Pástról, »melyet egy ismerős tanárember ir »ékel. Nem vagyok már megsértve, nagyon me^r vagyok nyugtatva, már csak nevetek az egészen. " A levél igy hangzik: „Móric* meg van sér­tődve, mert te eat írod róla: Jött, jött r.etór csiim*iu’.k r#c*#j*ö liptohrí* * parmi Móriéi Ai.igru'itid, tórér fmdéhség*«), fugihol kétezer verve a garast ét a nő iránt welly scentiiuentalizmussal. Néki a nő csak neuszétt eszkik­, szülőgép s főleg olcsó munka­, erő.* Móriéinak nagy családi jelenetei voltak emiatt »satöbbi ésatötbi...“ Szeretném hin­ni, hogy iga*, auat ai őr, pro- resofor b»ritcw te Mort ha igtii, akk»? Isten látja telkemet, hogy Móri«* Zsigának nincsen oka *a én «lyisalhotoilus arregan­­c­­­á­k miatt panaszkodni. A* újság nyilvános­­sága előtt jelentem ki, hogy én Móriesot, akihe* szinte már tizenkétéve* bajtári viszony fi­*, h*C 4o, »natió», Mórics Zsigmondot a sem­ály siettet, ifjan is patfhtikálte, kitűnő esülidronot, művészetében «a »üvcsietenak éle, kevéssal elégve uriembernek ismerem. Csakhogy én nekem semmi közöm se­ ne vált Mórics Zsigmond uvi siemőrjéhez, amikor német olvasók sírmára irtva meg a magyar esitendők hús és nagysiegfi tür­ténetét. Arról volt szó, hogy re ő »b­esíetéről adjak képet. Néhány sor állt csak rendelkezésemre, az am­úgyis hot savira nyútt könyvben, írtam valót, iker Móric* Szeigmondról két hosszú tárcát. Amikor ez a két hessin tárca megjelent, Móric* Zsigmond annyira kevéssé panserkodott a bíráló „elviselhetetlenül arrogáns“ volta miatt, hogy inkább olyat irt nekem, olyan hízelgőt és kedveset, hogy igazán az a* arrogáns volnék, akinek Móric* ra» m­and, ha amit akkor nekem megírt, akárcsak egy pillanatig is áthitt«»­ volna. Annak a két hosszú tárcának néhány soros, lehet, hogy kissé kiélesitőM­­estjae­­raalá* adom a német könyv tó«. Az a törekvés vezetett, hogy idegen és fölül..tes olvasónak etu-­lékezetén* véssek képet. Tehát vésni, karcolni s nem rajzolni kellett Aki Tari Danit megírta, azt a Tari Danit, aki ölelés után „b­e­­­e köpö­tt“, aki megírta » kustargóa-ropogós Tafotá­ba» híres beszélyét, annak vállalate kell­ett a talán hiesé fölhagyott, talán kissé sommá*, de egy nagyon is speciális művészetet * maga na­gyon is speciális vonásaiban jellemző teitest. I Mórié* nyugodtan, és örömmel vállalhatja I mivé­zetének parassti voltét. Ami eddig kor­látott genre-nek látszott, most ki jól. Hogy ez, országnak, ez im­otualdis, paraszti prazágnatól áldott és igazi éz egyetlen lehető költészete volt? Sa a Móriéz parasortágának szimbolikus értelme.1. Pojadje S«*rke»«tő Ur hálás kös'­önsteivel, hogy e nyilatkozatnak becses lopj* első számá­ban aé helyek kitünő tteacettei: Boriim, február 1O. Hatvany Lajos. Horthyék várják a katonai­­ollonerxo Msottaikot. Budapestig tu­dósitdak jelenti: A hadügyminisz­t­­éri­u­m napok ót­a lázal­mat jéggel kéri­szaládik m­­ntánt katonai ellenőrzői bizottságának fogadására. Horthyék iz­gatottsága nagyon is érthető, hiszen a­ bizottság döntései a lét vagy nazalétt kérdésévé válhatnak a nemzeti hadsereg, és rajta keresztül, a kurzus számára is­! A volt katonatiszteket, minél nagyobb­ számban, polgári állásokba igyekeznek­ helyezni, abban a reményben, hogy az­ ellenőrző közegek, a báránybőr alatt a farkast nem veszik majd észre. Különö­sen a rendőrséghez osztottak be számos volt aktív tisztet. Ez az eljárás nagy felháborodást keltett a hivatásos rendőr­tisztek között, akik új, erőszakkal be­helyezett kollégáiktól előléptetéseiket féltik.­­ A Átdu­gya Minisztérium el­mentő akciójával áll kapcsolatban a­ budapesti rendőrség létszámának 10.000.5 főre történendő kiegészítése is. nyiStté»». hirdetéscé felvétele kizárólag S«aS»a!©k ^©ini*fala hitdatési irodájában I., Wollxalia­ti, Valafon 200, 54*71 a­ tatott kétezerk­etfoly kinti szépirodalm­­­ hallatta»] reklámmal dolgozik, majd, hiába szip­­ir­tó­ztatja legforradalmibb fistököscsőváját, Immer letűnik a csőd fivér horizontjám 1918. decem­­berében fonadalmi törvényszéket követel — három hónappal Kun Béla és Szanmio­ly előtt — term­ésimrces teh­ét, hogy, mint­ én a komm­iisták­­nak hiába hinykozom föl, » mindent befogadó és egy kettő „keresztény" kurzus első sajtófőnöke lesz, aminthogy természetes az is, hogy a „Virradat“ napilapként támad föl és viharos múltjával mutatja­k utat a frissen arületett,­­ tuposztutattu­) kurzuslapoknak. Szakács Andor mietnképe a meggyőződé nélküli sajtókalam­toroknak, akik jó szimattal elsőknek bukkannak föl mindenütt, ahol „srün­­dolni“, szerepelni és pénzt keresni lehet. Nem új és ismeretlen tünet a Szakács Andor-féle­ egyéniség a magyar közéletben, csupán a msi Magyarországra jellemző, hogy a mindenkori­­ magya­ar közéletnek ezek a gennyes sebei soha nem­­ mutatkoztak ki meztelenebbü­l, szemérmetleneb-­ bül, yesmányabbul mint na. Ideje már megint , hogy egy kicsit fölfsikadjanak. (a. L) A keresztény és nemzeti egyesületek hadjárata a „destruktiv“ sajtó ellen. Egy kis ataneztika a budapesti sajtó állapotáról. — A J­­ivS budapesti tudásbtéjáról. — Budapest, február 23. A külömb­özü nemzeti és keresztény r­gya­­sületek Trjakbjin iszmét nagy kampányt indi­­tottak * destru­külónnik elku­csizott s/ia!›adelvp sajtó «Ben. Hogy a kurzuslapok érdekeso­­portjait hol is szorítja a cipő, kiderül a la­pok példányszámainak htotiszti­kajából, amely­nek tanúsága szerint a küM›»s»tságok p­e i­d­á ny­­­atai ai AUU a ›jó4B csök­ken­nei. Ezt a csökkenést akarják mester­­séges ezközökttel megakadályozni. A múlt év case óta ugyanis a h­elrzet így alakult: A „Virradat“ csökkent 17 «zenül 1 A-re, a „Nem­zeti Újság“ 58-ról 38-ra, az „Uj Ba­rázda“ 24-ről 14-re, a „Szózat» 25-ról 14, és félre, az „Uj Lap* 29-ről 19-re, az „Uji Nam­adék* 60-ról 45-re, a „Posti Hírlap* 90-ről 78-ra. Ezzal szemben a hat distruktívi lap ma már feszes»« 270 ezer példányban" jelenik meg. („A* Újság*, a „Világ*, „A*­ Est*, a „Pesti Napló“, „Magyarország*,­ „Népszava“.) Pedig a vidéken még mindig„ mind« erővel elni vern­jük ezeket a lapokat,­ ugyr­­sogy vidéki városokból olyan levelek­ jönnek, hogy,ünnep, ha egy Népszavát lát-­ nak. Rok­k­at­t a dentriktív lapok csak annyit­ nyomatnak, amennyi tényleg elfogy. TöSiss wpsszonyi kessnyék Rosenfelli Richard szalonjában Wííb. IX. T6rteastra3e 13. Tílefoa 22225. Bl*«note3l»í6na a legjobb árakat Curt Brück, Wien., Hirteheng. 2. Mot*. (Gumpendorfer str. tarok) fi*eti briliánsokért, gyémántotért, müfogakért. TniaTFTFN smmihig* juwbbbli nElf fii «»scaaBaaWtasKfiSäiSw­­iJuH IMS­­fa* »» ar« w BPiLLnriTEM etc. »■ ***• nach von ) uWcUcren Telei»:)«« S060 Kagfur Mmyvefe, a budapesti Népsiavai könyvkereskedés kiadványai Kaphatók VI. Cum­­pendor forat.r. 18. Wiener Volktbuchbandlua^baa. j­­... . ——---—— --— ------------- - - — i ■ i i I» J Alussaf - Verte auf Som, sín, 8, Brunn«, Vlf-Jarrab­ilierstr.KM, Stieg«,t,S(«i

Next