Jövő, 1921. július (1. évfolyam, 109-135. szám)

1921-07-01 / 109. szám

■ A nagy harc után. Bécs, június SO. Több minró egy negyedesztendei elkeseredett küzdelem után az angol bányászok újból munkába állanak, hetek óta már inkább csak a zászló ecsületéért harcoltak, most pedig részeges eredménnyel fejezték be a sztráját. Hogy eredeti követelésüket, a bányák nacionalizálását — végeredményben ez volt a követelésük lényege — nem fogják kiküzdetni, ez már ezekkel ezelőtt eldőlt volt. Amikoron a nevezetes „fekete pénteken kiderült, hogy a szakszervezeti „hármas követség“ másik két szervezete, a vasutasok és a szállítók, nem bírják a ■leigért szolidaritást a gyakorlatban is megvalósítani, a harc valóban el ott döntve. Pedig, hogy mennyire nincen fölkészülve a komoly küzdelemre a két szervezet sem, az kitűnik töbek között abból is, hogy még aagyobb mennyiségű szénbehozatalt sem adta megakadályozni. Az angol alsóárban éppen a napokban jelentette - szinte dicsekvően — a kormány, hogy a sztrájk kitörése óta Belgiumból n BBOO, Franciaországból 430.000, Áme■ kából pedig 335.000 tonna szenet Riták behozni Angliába. Ez az egvet■n körülmény is mutatja, hogy a tervterő szervezkedés és különösen a nemzetközi kapcsolatok megteremtése terén . Ilyen óriási munka vár még a munkásságra, ha a napi követeléseken túlenően olyan reformokat akar kitűzni, amelyek a mai gazdasági rend egváltoztatására hivatottak. A gazdasági konjunktúra sem volt a bnyászokra valami kedvező. A háborúkozta magasabb pénzbérek csökkentése ilen jogos volt a munkások tiltakoása, mert ők arra hivatkozhattak, hogy magasabb pénzbérek ellenére sem élek jobban, mint azelőtt, sőt bizonyára összabbul, mint ahogy éltek az alacsonabb bérek mellett a háború alatt vagy zelőtt. Mégis sok minden körülmény ellenük szólt. A bányatulajdonosoknak kódjukban volt a szénipar válságos elyzetére rámutatni. Erre vonatkozóan kétségbevonhatatlan számadatokra is voltak hivatkozni. Míg például Anglia iónkivitele 1920 elején havi 5 millió anna volt, addig 1921-ben csak havi ,'9 millió. De ugyanebben az időszakban az árak is hatalmas csökkenést mtattak, az ár 81 sülingről 55-re esett, Európa szénpiaca német „jóvátételi“,agyis ingyen-szénnel van elárasztva.2 az újfajta verseny szorítjaz angol bányatulajdonosokat és a bánnyamunkásokat egyaránt. A bányatulajdonosok a bérleszállítások útján remélik a versenyképesség megtartását, a munkások pedig az államtól próbáltak a bérlevonásért kárpótlást szerezni. Csakhogy az állam igazi szándékai felől a munkások még márciusban, vagyis a sztrájk kitörése előtt szerezhettek meggyőződést A kormány ugyanis már márciusban megszüntette a munkaadóknak adott hozzájárulások kifizetését, amiket addig azon a címen juttatott a bányatulajdonosoknak, hogy az árak maximálása által károsodnának, így kerültek szembe a munkások" a bányatulajdonosoknak és az államnak kettős frontjával. És amennyire jogosult a munkások tiltakozása a bérek levonása ellen, ugyanannyira igazságos volt az a követelésük is, hogy a bányák jövedelmét ezentúl közösen számolják el és hogy ne akarják a rossz üzletmenet minden kárát egyszerűen a munkásokon behajtani. Ez a követelés azonban már inkább politikai jellegűvé tette a harcot. A harc eredményét is a politikai erők mennyisége dönti el. Ha a szakszervezeti hármas szövetség csakugyan működésbe jutott volna, akkor a bányászok vagy a bérredukció megakadályozása vagy a nemzeti ellenőrzés és jövedelemszétosztás útján — ilyen vagy olyan formában — céljukat egészben elérték volna. Hogy ma mekkora a munkások politikai ereje, azt mutatja a megegyezés. Ebből — pontosan még nem ismerni úgy látszik, hogy a jövedelem egy részéről 17 és 83% arányában a munkaadók mégis lemondanak, a közös ellenőrzési és jövedelemkiegyenlítésnek egy bizonyos fokát tehát a munkások mégis elérték. És a kormány is kénytelen volt egy hatalmasat előrelépni, amennyiben — egyelőre — 10 millió font sterling (osztrák pénzben huszonöt milliárd!) állami hozzájárulással segíti a megállapodást. Vagyis régi bevált afigol recipe szerint a pörös felek — ha nem is éppen feleuton, de valahol mégis — találkoztak. Egyébként a gazdaságinak, indult, de politikaivá alakult pörnek újabb szakasza az angol képviselőválasztásoknál fog következni. Máris hire jár, hogy a vasiparban is kezdődik a bérkérdésben való pörösködés, Lloyd George maga is alludált arra, hogy a bányászoknál föllmerült kérdés más iparágakban is aktuális lesz. Bizonyosak lehetünk abban, hogy ez a kérdés lesz a legközelebbi angol választások leghar- ifogóbb jelszava, Buchinger Jenő. TÁRCA. A legsúlyosabb blansázs. Irta János Andor. Sok fogásos, gourmand-izléssel összeásogatott vacsora után, a jóllakottságélesen püffeszkedő és a nehéz szivaak filozófiai hangulatában, amihez erős randa konyakok is mindsűrübben árultak, a társaság egyik szellemes női ágja vetette föl a kérdést: kit milyen s mekkora blamázs ért életében? Az üllet tetszett mindenkinek, de különben, bizarrsága miatt, a jelenlevőügyeknek és azonnal megindult az imények elbeszélése. — Életem legnagyobb blamázsa —ezdte el egy hirtelen szőke hölgy — az ok, amikor az uramhoz mentem feleségül, ha fölfrissítem a memóriámat és visszagondolok házasságom előzményeire, egy mámoros est beszámíthatatlan pillatatát kell férjhezmenésem okán is elfogadni. Az időben két férfi udvarolt nekem, egyik a város kimondottan legcsinosabb iija volt, a másik a város legvagyonosabb polgárának a fia és ez volt az az úr, akinek most a nevét viselem. Már úgy volt, hogy nemsokára felesége leszek az említett csinosnak ,s magunk között egy márciusi sétán olyan csöndes eljegyzést is tartottunk, amikor a szépen fejlődő idilli megzavarta a botrány ... Az intelligenem nagy tavaszi bást rendezett a helybeli kaszinóban és természetesen napokkal azelőtt már minden úri famíliánál lázas készülődés folyt erre az estére. A Szabónak kilincsrőlkilincsre robotoltak a városban ésa nagy gonddal őrzött családi ékszerek és antikvitások mind előkerültek az eldugott cirádás dobozokból. A szüleim különösen nagy gondossággal készültek a kaszinói bálra, mert engem — aki főleg a fővárosban nevelkedtem — be akartak mutatni ismerőseiknek. Ragyogóan kikészítve, fölvirágozva, Pestről lerándult cigányzenekarral fogadta a vendégeket a bál rendezősége és az obiigát udvariasságok után, megindult a tánc olyan széles, féktelen módon, ahogyan csak egy bált kiélvez az élvezetekre éhes kisvárosi közönség. Az éjféli órákban nagyon emelkedett volt a hangulat, a tánc inkább már duhaj mulatozásba csapott át, a pezsgő a pálinkával egyformán járta, a cigányt kékhasú bankóval pofozta a vidéki aranyifjúság ... én pedig pezsgős kedvemben kezdtem nem tudni fölismerni a bálon jelenlévő saját nagynénémet sem. Az estén — talán ugratásból — a csinos fiút egész elhanyagoltam és föltűnően a másikkal — mostani urammal — táncoltam és töltöttem a közbeeső időt a legbizalmasabb kettesben. A csinos meg is haragudott érte, átpártolt tóléra egy túlmolett, pajzánul mosolygó úri asszonyhoz, én pedig egész egyedül maradtam vele. Az uram a győztes vetélytárs dagadó büszkeségével majd kiugrott a bőréből, halálos fenyegetésekkel magához parancsolta a prímást és attól kezdve csak nekünk húztak a pesti cigányok. A mámortól, vagy talán a szesztől fűtve, egész elkódoltam magamhoz intettem az egyik cigányt és elkezdtem ranges hurrá -hangon énekelni: „Asszony asszony, az akarok lenni!“ Újításomat a vidéki bálok történetében a jelenlévők fagyos mosollyal fogadták először, majd amikor tovább is csak ezt a dalt énekeltem Cigány zene-kísérettel, általános elképedés és szemforgató farizeus szörnyüködés kisérte. Az anyám meg a nénéra erőszakkal, de pillanat alatt, elvittek kocsin haza és másnap .. másnap, mint jólnevelt lánygyermekhez illik, nagy ünnepségek keretében eljegyeztem magam a mostani urammal. — Az én életem legnagyobb bb mázsa — kezdte mesélni esetét egy veszedelmes Don Juan hírein álló fiatalabb úr — akkor járódott le, amikor hadnagy koromban tavaszi hadgyakorlatra vonultam be egy Tiszaparti garnizonba. Egyi rágnak, nagyon szürkék voltak a meleg, nyárias napok és már egy kis izgató kaland után vágyakoztam. Egy napon, az unalomnak legkétségbeejtőbb pillanatában, egy fiatalabb, egyszerűen öltözött, de Csinos nőt láttam a korzón végiglebegni. Végre egy enyhítő oázis az unalom sivatagában. Még aznap megtudtam egy rossz humoráról közismert bajtársamtól, hogy Kovács őrnagy felesége az illető. Azontúl természetesen minden este az őrnagy társaságába hízelegtem be magam, pár nap alatt annyira megszeretett az öreg úr, hogy egy délutánra már meghívott magához és igy végre sikerült szivem bálványával megismerkedni. Kissé szóralan, sőt kölcsönyes volt a nő,de én ezt csupán pillanatnyi elfogultságnak és a vidék sorvasztó egyhangúságának tudtam be. Később, bár titokban, de igen barátságosan rám is pillantott a drága nő és én ezt úgy kamatoztattam, hogy egyszer egy alkalmas pillanatban őrült vakmerőséggel besúgtam a fülébe, hogy másnap teára följövök. Természetesen akkor, amikor az őrnagy nincs odahaza. Emlékszem — egész éjjel az izgalomtól nem tudtam elaludni, hisz prizulceket raktam félóránként égő homlokomra. V^n-ro^.-o.» a reggel. Alig tudtam még fölöltözködni és már kora délután hatalmas rózsacví’l-jw it aratottam be a csinos Ti nagynéhoz. Mit meséljek sokat hölgyeim és uraira? Minden kívánságom szerint történt, csupán az volt számításon kívül, hogy a legválságosabb percben belépett az őrnagy. Minden csöpp vérem jéggé fagyott az ereimben, agyam és szivem megszűnt működni és magára sem tudom hogyan, talán a katonai diszciplína szuggeszciójánál fogva hebegtem olyasvalamit az őrnagynak, hogy: tudom mi a kötelességem, hajlandó vagyok a legmesszebbmenő elég-: tételre és őnagyságát pedig rövidesen feleségemmé fogom tenni. Az őrnagy továbbra is bámulatosan nyugodt, sőt jóakarata maradt, olyan megbocsátó atyás hangon kijelentette, hogy nem oly nagy baj a dolog, fiatalság bolondság, a házvezetőnője nagyon derék asszony és hiszi, hogy boldogok is leszünk egymás mellett . . . Képzelhetitek kérem — mint egy megsebzett vadállat rohantam el, a rossz viccekről k az ismert bajtársamat még aznap provokálhattam és másnap sietve távoztam azátkos városból. A társaság jószót kacagott a Don Juan meséjén és már úgy látszott, hogy az elmondott históriával megnyerte a győzelmi pálmát, amikor egy különc-j szövő Péntek, 1921 Jolin 1 Csőd a budapesti mozivilágban. Stead, a vagyonbukott visszatért Angliába. — A Jövő budapesti munkatársától. — Ewcapsst, Junius.SO. A mozik új tulajdonjogáról kiadott kormányredelet végső határideje tudvalévően julius 1-én, pénteken jár le. Ezen a napon kell a mozgószinházak régi tulajdonosainak a helyiséget átadni az új engedményesek részére. A mozitulajdonosok az utolsó napig bíztak abban, hogy sikerül majd olyan megoldást találniok, amelyek alapján a mozik felszerelési tárgyait s berendezéseit az új engedményeseknek átadhatják. Ez a bizakodás azonban nem vált be. Mára kiderült, hogy a financiális alakulás, amely éppen egy ilyen megoldás céljából létesült, a szükségelt háromszázmillió korona helyett csak harmincmillió koronával rendelkezik, úgy, hogy az új engedményeseknek nincs meg az anyagi lehetőségük arra, hogy a régi tulajdonosoktól a fölszerelési tárgyakat, a beépített alkatrészeket és a moziberendezéseket átvegyék. Mivel a helyiségek átadásának július 1-én meg kell történnie, a mozitulajdonosok kénytelenek fölszerelési cikkeiket raktárakba elhelyezni és így az új engedményesek üres helyiségeket vesznek át. Az új engedélyesek tőkenélkülisége a magyar moziiparban hatalmas válságot idéz elő. Az üres helyiségekben természetesen nem tudnak előadásokat tartani, a mozgószínházak kiürítése révén a filmgyárak sem tudják értékesíteni filmjeiket és ezért már egy részüib beszüntette, más részük pedig redukálta az üzemét. A filmgyárak és különböző filmvállalatok július 1-én több ezer munkást bocsátanak el. A magyar mozgóipar eme válságos helyzetéért sokan Stead ezredest okolják. A lapok általában Stead ezredesről elitélő módon emlékeznek meg és a „Magyar Hírlap“ csütörtök esti számában az ezredes. Nagy elbukásáról közöl tudósítást és többek közt a következőkét írja : „Stead ezredes néhány millió tartalék hátrahagyáséval hatadott. Vissatért Angliába, miután aöntel le kellett mondania az Angol-Magyar Bank igazgatóságában elfoglalt állásáról. Visszatérése hamarosan nera igen járható. Itteni működését meglehetősen befejezettnek kell tekinteni , attól tartunk, hogy a Nemzeti Hitelintézet csalódni talál az ezredesbe vetett reményében. Ami az angol tőkét illeti, az kellőképen informálva van az ezredes budapesti botrányos szerepléséről.“ A nyuggatmatyarországi kérdés. - A jövő tudósítójától. - Bécs, junius 30. A Budapesten tartózkodó ántant generálisok ma utaztak Párisba, hogy a nyugatmagyarországi kérdés rendezésénél való szerepüket illetően utasításokat kérjenek. A nagyköveti tanács május 31-én keltezett jegyzéke a magyar kormányt felszólítja, hogy a saint germain i békeszerződés értelmében Ausztriának odaígért területeket simán és akadálytalanul adja át. A jegyzék rámutat azokraa súlyos következményekre is, amelyeket az esetleges át nem adás maga után vonhat. Befejezésül a jegyék azt mondja, hogy a trianoni békeszerződés kísérőjegyzéke, amellyel a magyar kormány Nyugatmagyar-ország átadásának a kitolását indokolni próbálja, egyáltalában nem bír szerződési jelleggel. A május 31-iki jegyzéket Briand jegyezte. Nyugatmagyarország átadása kérdésében a „Parlamentskorrespondent“ csütörtökön este kiadott jelentésében ismét cáfolja a Magyar Távirati Iroda cáfolatát. Furcsálja, hogy a M. T. I. nem tekint újabb jegyzéknek olyan jegyzéket, amely május 31 - én kelt. Megállapítja, hogy nagyon erélyes hangú a jegyzék, hogy kötelességévé teszi Magyarországnak az átadást, hogy ennek zavartalan lefolyásúnak kell lennie, hogy ellenkező esetben súlyos bonyodalmakat helyez kilátásba, hogy figyelmeztet olyan ételnek esetleges káros befolyására, amelyek arra törekszenek, hogy a tjípj jUl békeszerződés végrehat ...dg'aluSíttassék vagy megzavartas^ . .. Fociz Amerikába utazik. Páris, június 30. Foch tábornagy az Egyesült Államot meghívására október hó folyamán Amerikába utazik.