Jövő, 1921. december (1. évfolyam, 245-271. szám)

1921-12-01 / 245. szám

v.-' ■ l ’- ; ö’-f /■' ?• itrrfftnir'rn",>,^Tr--i'j'‘*if*r- T-r-nrrrr r-r—amaa—a—rím ■imwir'. - ‘......... ........................ »■ *, ___________ y* ________ Bécs, 1021 december 1, csütörtök 245. szám­­­év Megjelenik naponta, hétfő kivételével Szerkesztőség és kiadóhivatal: Wien, V. kerület, Rechte Wienzeile 79. szám Telefon 30-57 Távirati cím: Jovo Wien Egyes szám ára Ausztriában ............... 30 korona Csehszlovákiában ............. 1­40 cb Jugoszláviában ..............1 dinár Romániában ............. ..2 lei Osztrák postatakaréki szám: 149.679 Csehszlovák postatakaréki szám: 59.640 Jugoszláv postatakaréki szám: 40.106 Németországi folyószámla: Deutsche Bank, Berlin Hirdetéseket a J 5 SS részére fölvesz a kiadós hivatal és minden bel- és külföldi hirdető iroda Bethlen kudarca, írta Lovászy Márton. Miniszterelnöksége első pillanatától fogva az egységes párt vesz­­szőparipáját lovagolja gróf Bethlen István. Azt hitte ez az ügyes, sima, ravasz politikus, hogy ügyesség, sima­ság, ravaszság elegendők ahhoz, hogy az idők kerekét megállítsák és a Tisza­­korszak arany napjait visszavarázsolják. Hasonlóképen az ő politikai eszmény­képéhez, Tisza Istvánhoz, Bethlen István sem tudta azt, hogy a kormányzathoz nem elegendők a trükkök, hanem ahhoz elvek és eszmék kellenek, még­pedig olyan elvek és eszmék, amelyek összhangban állanak mind a kormányzott nemzet, mind az emberiség érdekeivel, törekvéseivel, haladási vá­gyaival, így azután egy teljes félévet vesztegetett el Bethlen István gróf a magyar nemzet drága idejéből erre az eleve kudarcra ítélt, meddő, hiábavaló kísér­letre. Most, úgy látszik, véglegesen és tö­kéletesen meghiúsult az egységes párt terve. Sem a kereszténypárt, sem a -" , •* * •■)- c •« ... T-v* V*~ *­iL. -■ iiu ■ .** IM i. tv UvJ’iiciij v-tíitir. A kereszténypárt, amely a legfőbb bü­dös abban, hogy a kommü­n bukása után nem következett be Magyarorszá­gon az igazi demokrácia nemzetegye­­sítő és megújító korszaka, különben is végső napjait éli. Legitimista szárnyát a tragikomikus végű királypucs, kleri­kális szárnyát pedig a harmadfélévi meddőség kompromittálta és járatta le. Ez az utóbbi rész szívesen menekülne az új egységes párt fedele alá, de egy­magában még Bethlen számára is nagyon csekély értékű ahhoz, hogy az új alakulás bázisául szolgáljon. A legitimista cso­portot természetesen Bethlennek a ki­rállyal szemben elkövetett árulása és vezéreinek fogvatartása választja el halálos gyűlölködéssel a miniszterelnök­től. De sokkal fontosabb, mint ennek a kettészakadt, végvonaglásban fetrengő pártnak a magatartása, a kisgazda­­párt szerepe. Ez a párt alkalmasabb médiumnak látszott Bethlen törekvései számára ; eddig legalább mindig beadta a derekát és sokszor kihúzta a csává­ból a megszorult miniszterelnököt. Most azonban Bethlen nem kevesebbet követelt tőle, minthogy szűnjön meg kisgazdapárt lenni és lépjen elő kormányzópárt­­n­a­kc. Ez az „előléptetés“ természe­tesen egyet jelentett volna a párt meg­semmisülésével. A párt kénytelen lett volna elrúgni maga alól a népies talajt, amelyből megszületett, amelyen nagyra nőtt és parlamenti többséggé kerekedett, hogy átalakuljon Tisza-féle menge­­párttá, amelynél a képviselőket nem a nép választja, hanem a főispánok és a hivatalos kortesszervezet segítségével a kormány nevezi ki. A nadrágos kisgazdaképviselőknek, Rubineknek és társainak lett is volna kedvük a régi szerep újrafölvételére, csakhogy a csizmás kisgazdák, főképen pedig nagyatádi Szabó István az utolsó pilla­natban észrevették, hogy a pakli egye­nesen ő ellenük irányul és hogy Bethlen ilyen módon akarja őket a parlament­ből kiszorítani, hogy a nemzetgyűlésből­ kiirtsa a demokrácia utolsó maradvá­nyát is és helyreállítsa a régi, pompás, kaszinószerű­ „úri“ parlamentet. Így tör­tént, hogy a csizmások a nadrágosokat és verik az egységes párt tervét kegyet­lenül leszavazták. Mit fog most csinálni Bethlen ez­után a csattanós kudarc után ? Ha Magyarországon csak egy morzsányi igazi alkotmányosság volna, el kellene tűnnie a politikai színtérről. Csakhogy Magyarországon nem a­z alkotmányos­ság, hanem katonai diktatúra uralkodik, amely el van határozva megsemmisíteni, eltávolítani az októ­beri nagy forradalmi átalakulás minden demokratikus vívmányát és maradvá­nyát Ez a diktatúra, akár csak Ferenc TA|7«pf re.«­?}: acjVIjfr a*’ni? alkotmányos látszatot, amíg az paríroz neki, de amint komoly ellenállás mu­tatkozik, kész levelni az álarcot és az erőszak fegyvereihez nyúlni. Ennek a diktatúrának most Bethlen Ist­ván gróf a politikai exponense és ezért marad meg kormányelnöknek akkor is, amikor a nemzetgyűlésen a talaj teljesen kicsúszott alóla. Ő abból, hogy a nemzetgyűlés pártjai visszauta­sítják az Ő „kibontakozási“ tervét, nem azt a következményt vonja le, hogy lemond, hanem azt, hogy fölveszi a harcot a nemzetgyűlés ellen. Már­is fenyegetőzik házföl­oszlatással és azzal, hogy az új válasz­tást a Wekerle-féle szűkített választó­jog alapján ejti meg, vagyis a nemzet­gyűlés fél­retol­ásával, önkényesen álla­pítja meg a választójogot és a kor­mányzati hatalom minden eszközét igénybe veszi a „renitens“ elemek ellen. Ugyanígy cselekszik a királykérdésben is : a nép, az ország, a nemzetgyűlés meghallgatása nélkül a királyjelölés és a király személyében való megállapodás jogát tisztán és egyedül a kormánynak tartja fönn. Szóval, egész nyersen do­kurmentálja azt, hogy a kormány fölötte áll népnek, ország­nak, nemzetgyűlésnek. Eddigelé nem sok szerencséje volt Bethlen Istvánnak a régi rend és a régi világ visszaállítását akaró törek­véseivel. Legitimizmusa azzal végződött, hogy kénytelen volt a trónfosztó javas­latot megszavaztatni; pártegységesítő tervei azzal végződtek, hogy kereszté­nyek és kisgazdák egyaránt kikosaraz­ták. Bátrak vagyunk megjósolni neki, s hogy ezutáni tervei sem fognak sike­rülni. Az októberi eszmék ereje nagyobb mint az övé. Amiket október, akart: szabadság, de­mokrácia, a dolgozók összefogása, azok korszerűek és természe­tesek; amit­ői akar: visszacsinálni a történelmet, az korszerűtlen és ter­mészetellenes. Ezért bukdácsol Bet­ter István gróf kudarcról kudarcra. Beshiew mint difsilgnált miniszterelnök li m@i!b*gkoSf. A kisgazdák fötleszftották a megS!!*p««SS»!. — Az egységes párt terve ismét füstbe ment. — KotRj újból BsiSilent designéba. — & keresztény« párt frontot változtatott. Töbötségi párt — kisebbségi kormány. — A Jövő budapesti tudósítójától. — Budapest, november 30. Már jeleztem a politikai helyzetről szóló legutóbbi beszámolómban, hogy a pártközi konferencia hétfői határozatá­val, amely elvben hozzájárult Bethlen programja alapján az egységes párt megalakításához, még korántsem jutott megoldáshoz a hónapok óta tartó poli­tikai válság. A pártközi konferencia elvi megállapodása után a végleges dön­tés a pártok külön értekezletére ma­radt s ezeken a külön értekezleteken föl is borult ismét a helyzet.­­ ,r­ámü­n­kre: életb­e­k­i­evezett sivár komédia legkirívóbb komikuma nyilvánult meg a keddi pártértekezlete­­ken. Bethlen tervét a legutolsó pillanatban a kisgazdák buktatták meg. Az elvi megállapodáso­kat kötő, amellett folytonosan pak­­feáló kormányzópártok hirtelen szerepet cseréltek. A kisgazdapárt, amely hétfőn még lepaktált a miniszterelnökkel, elfo­gadta programtervezetét és hozzájárult az egységes párt megalakításához, kedd este már zordon hűvösséggel fo­gadta értekezletén Bethlent, za­josan helyeselt az ellenkező állás­ponton levő nagyatádi Szabónak, s végül is olyan határozatot hozott, amely az elvi megállapodással ellentétben lehe­tetlenné tette a dezignált miniszter­­elnök számára rögeszméjének, az egy­séges pártnak a megvalósítását. A kereszténypárt magatartása nem kevésbé paródikus jellegű komoly poli­tikai szempontból. Ez a párt már ele­jétől fogva húzódozott attól, hogy a kisgazdapárttal fuzionáljon. Bethlen összeboronálási kísérletét nagy anti­­pátiával fogadta és még kedd délben is az az általános nézet uralkodott politikai körökben, hogy a kereszténypárt inkább felbomlik, de­­semmi is­m alatt sem csatlakozik Beth­len programjához. Ezzel szemben kedden este az történt, hogy a kereszténypárt nem határozott semminő irányban sem, hanem állásfoglalását függőben tar­totta addig, áráig a kisgazdapárt határozata ismeretessé nem vált. Mihelyest szerdán reggelre nyilvá­nosságra került a kisgazdapárt ama határozata, hogy nem adja föl különállását , legföljebb csak abba megy bele, hogy más pártok tagjai hozzá csatlakozzanak, egyszerre fordított a köpenyegen egyet, a kereszténypárt és kimondta, hogy hajlandó támogatni Bethlen programját, hajlandó részt venni az egységes pártban és lemond a legitimista propagandáról. Így lesz maga a komédia. Hogy a színfalak mögött mi játszódott le kedd óta, hogy ekkorát változtak az „elvi meggyőződések“, arra könnyen követ­keztethet az, aki figyelemmel ki­séri a kurzus­­­politika morálját. Kedden délben volt Nagyatádi utoljára kihallgatáson Horthynál. A kihallgaatás­ztár ú úgy nyilatkozott, hogy p* v. Bethlen-kormányban „nem vállalt” tár­cát. Ebből a nyilatkozatból kiderült, hogy a kereszténypárt intrikája Szabó ellen sikerrel járt végre és Horthy megérttette Nagyatádival, hogy további miniszterkedésére nem reflektál. Eme Nagyatádi, aki egy kis fifikáért szintén nem megy leckeórára a keresztény­párthoz, gyorsan megdolgozta párthíveit és estére fölborította Bethlen tervét, az előző napi „elvi“ megállapodásokkal egyetemben. Az még csak természetes, hogy ez­után a kereszténypárt siet Bethlen támo­gatására, s mivel a kisgazdapárt kedden meggondolatlanul eljátszotta a jó fit szerepét, ő akar a nyeregbe ülni, s szeretne az egységes párt gerince lenni, s mivel két dudás agy sem fér meg egy csárdában, a kisgazdák pedig legutóbb gikszert fújtak, szí­vesen vállalkozna arra a szerepre hogy ő legyen az egyetlen dudás. Mindebből kiviláglik az a tanulság­­hogy Bethlen egységes párt ,deá,a Valóban csak mánia, mert nem lehet két olyan pártból egységes kormányzó­­pártot csinálni, amelyek, ha nem is halálos ellenségek, de halálosan utálják egymást és csak abban egyeznek meg, hogy együttes erővel utálják Bethlent is A miniszterelnök kudarca egyébként teljes, de — Horthy rendszeréről lévén szó —­ nem végérvényes. A válság a „Magyarország“ szerda esti száma sze­rint döntő fordulathoz érkezett. Bethlen István gróf, designért miniszterelnök szerdán reggel tanácskozott Vass Jó­zef­­fel, azután Rubinek Gyulával és Tom­­csányi Pál Vilmossal. Ezek a tanács­kozások nem nyúltak ugyan túlságosan hosszúra, azonban érdekességük az, hogy megérlelték a dezignált miniszter­­elnök elhatározását. A lap hiteles for­rásból merített információ­ja szerint

Next