Jövő, 1922. május (2. évfolyam, 102-126. szám)

1922-05-03 / 102. szám

« siófoki ügyész.“ Táncvigalmi tudósítás, amelyből megtudjuk, hogy ki volt az, aki harminc áldozatot szállított a siófoki mészárláshoz. — A Jöv­ő budapesti tudósítójától. — Budapest, május 9. A siófoki mészárlást, amely 1919 augusztusban Horthy főhadiszállásán történt, mai napig mély titok bontotta; még Friedrich sem igen bolygatta ezeket a szörny a titkokat, pedig egy­néhányszor fenyegetőzött már a siófoki aktákkal. Most mégis kibomlik előttünk a siófoki rémségek egyik fejezete. A „Világ“ vasárnapi számában a lap munkatársa, Zsolt Béla beszámol veszprémi utazásáról s beszámolójában megemlékezik arról a zártkörű tánc­­vigalomról, amelyet az ottani cipész iparosok köre rendezett a Zusehmann­­vendéglőben. Erre a bálra a rendezők meghívták a kerület ellenzéki jelöltjét,­ Rainprecht Antal Kft., vele volt ott a bálon az újságíró. A nyálas társaságban — írja az újságíró a táncvigalmi tudósítást — agy éjféltájban egyszerre ideges mozgás támadt, a hátrábbállók félrehúzódtak. Az idegesség vagy tán inkább a ké­nyelmetlenség állapota pillanatok alatt úrrá lett mindenkin. Egy sovány, sárga­­arcú, sánta ember dülöngött a fölgyan­­tázott deszkán. Vasbot remegett a be­lében, minden lépés után megbotlott és a bottal kapaszkodott meg a csúszós padlón. Az ember gyű­ro utat nyitott neki és a leckéztető szemek tüzében egyenesen felénk tartott. Kezet fogott velünk, az italos em­bert jellemző szaggatottsággal kezdett beszélni. Rainprecht csöndesen szemrehányást tett neki, hogy ilyen állapotban mutat­kozik az emberek előtt. Nem baj ez, barátom — lihegte. — Nem ez a baj. De én csak egyet mondhatok neked: Vigyázz mugyisra, lépj vissza a jelöltságtől! T­u­d­d­d, hogy én ki v­a­g­y­o­k ! Én mon­dom !­­ Valaki keményen leintette, mire váll­­yall vonogatva, kézlegyintve odébbállt. Az emberek ismét közelebb húzódtak hozzánk és néhány pillanatig hallgattak.­­— Tudja, ki volt ez? — törte meg a csöndet valaki. — Ez a „siófoki“ ügyész, Lányi doktor. Lányi Sándor doktort nem azért ne­vezik siófoki ü­gyésznek, mintha a kies balatoni fürdőhelyen képviselte volna a bűnöket megtorló államhatalmat. Dr. Lányi Sándor a veszprémi ügyészség vezetője volt és ma már csak egyszerű ügyvéd. 1919-ben, augusztusban, a kommu­nizmus bukása utáni napokban, a vesz­prémi ügyészség fogházát színükig meg­töltötte a nekihevült, túlbuzgó igazság­keresés. Voltak ott olyanok is, akik valóban résztvettek a túlkapásokban,vagy akik aktív tényezői voltak a kommunista kormányzásnak, de szép szám­ban akad­tak, akik csak hepciáskodtak, hangoskod­tak, egyébként azonban semmiféle kon­krét bűncselekményt nem követtek el. Egy napon azután át üzentek Siófokról Veszprémbe, hogy az ügyészség adja ki a kommunistákat. Dr. Lányi Sándor vezetőügyész, aki is­merte a magyar büntetőeljárás » minden csíny lát-binját, aki tudta, hogy Magyar­­országon az a dolgok rendje, hogy az ügyész vádat emel, a vizsgálóbíró letar­tóztat és a független bíróság ítélkezik, a siófoki üzenetre nem bás­tyázta magát megközelíthetetlen­né a törvénykönyvekkel,"hanem elküldte Siófokra a kommunistá­kat, kftrmsseay slows mentek el fiattira éi wóg kirnnáteat mm jétt viessa ap.-fe*. A Krame­r-f­ivére­k, Próder László rendőrfogalmazó, d­r. Sági Ede, Hikmon János, Szigeti István, Plonk Józsefés még armincegyen. Többnyire fe­ntél­yes keresztény iparosok, kisgaz­­k fiai. Az egyik kommamnistának az­­a ma főkortese Bernoláknak. Nem­­ megállapítani, hogy kit milyen terhelt, mert hiszen neki hallatták ki őket,­olytattak le velük szemben eljárást, hogy kommunisták voltak, lehet, hogy gyilkoltak, raboltak, magánlaksér­tést követtek el, de lehet hogy csak fiatalos hetykeséggel háborogtak, hely­­telenkedtek, virtuskodtak. Nem lehet tudni, mert hiszen nem hallgatták ki a tanukat, akik megvilágították volna ma­­eltartásukat és nem szólították föl a foglyokat sem, hogy adják elő, amit védelmükre föl tudnak hozni... Azóta Veszprémben borzongó idegesség fogja el az embe­reket, ha az utcán találkoznak Lányi doktorral. Lányi­­doktor már résen ott­hagyta az ügyészi polcot, de azért min­denki úgy hívja: a siófoki ügyész. Lányi doktor napközben behúzódik a kaszinóba, ahol inkább megértik, este pedig látogatja a kiskocsmákat. Lehet, hogy ebben csupán a tüzes balatoni borok a hibásak, de az is lehet, hogy egy válságo­s, gyötrődő lé­lek anarchiája viharzik a nyugtalanságában. Éjsza­kákon át vándorol a hegyesvölgyes veszprémi utcákon és mindenüvé be­nyit, ahol világosságot lát és pohár­­csöngést hall, így tévedt be a cipészek báljára is. Vagy tíz szál rakta össze számomra a veszprémi Zuschmann-vendéglőben ezt a történetet. Tekintélyes ügyvédek, ipa­rosok, kereskedők. Mikor a történet vé­get ért, valaki megszólalt. A szakácsnőm ura is Siófokra került Most férjhez akar menni a szegény asszony, vagy háromszor kért már halott­i bizonyít­ványt, de sehogysem adnak neki... *T­Ö­V­Ö Szerda, 192? május 3 Május «belőnek megÜnne­­lse. 1 Bécs, május 2. Aki a világ munkásainak ünnepén , május elsején a bécsi munkások föl­vonu­lását végignézte, aki látta a minden oldal­ról özön­ló munkástömegeket, amint zász­lókkal, fötiratos táblákkal, zeneszóval, fe­gyelmezetten haladtak az ünnepi szónok­lás színhelyére, aki megtekintette a mun­kások mulatóhelyeit, az előtt önkéntelenül fölvetődött az a kérdés, miért kísérik a munkásosztállyal ellentétben álló osztályok sajtóorgánumai legtöbbnyire gúnyos, meg­vető, lekicsinylő kritikával azokat az ün­nepségeket­, amelyeket az osztálytudatos szervezett munkásság időről időre­ rendez ? Miért tagadnak meg ezektől az ünnep­ségektől minden erkölcsi értéket? Sőt miért állítják róluk, hogy sértik a jó er­kölcsi érzést? Ha sine ira et studio szemléljük eze­ket az­, önnnepségeket,­­ fültétlenül azt kell megállapítanunk róluk, hogy olyan ünnep­ségek ezek, amelyeknek még azokra is hatniuk kell, akik a munkásságéval ellen­tétes ideológiát fogadnak el. Valami ha­talmas vonás nyilatkozik meg ezekben az ünnepségekben. Meglátszik rajtuk, hogy nem „rendezik“ ezeket úgy, mint például a nagy, hivatalos ünnepségeket, hanem annak a szellemnek a kifejezései, amely ezeket a tömegeket hatalmas hajtóerejű­ lelki organizmussá egyesíti. A győzelembe vetett biztos meggyőződés az uralkodó jellemvonása ezeknek az ünnepségeknek. Az ünnepi­­beszédekben megnyilatkozó nagy kijelentések, a dörgő dalok morajló áradata, a bengált Vörös fénnyel megvilá­gított élőképek görcsösen hősies pózai — nem, nem ezek gyakorolják a szemlélőre ezt a hatást, hanem az ezrek meg ezrek hangjának egyetlen akkordban való össze­­hangzása, a tömegek hömpölygő folyam­hoz hasonló együtthaladása, mindez úgy hat, mintha egyetlen óriási test, egyetlen lény mozogna előttünk. A jókedv minden kitörése, a fiatal párok tánca, a gyermekek játéka, mindez egyetlen gondolatot fejez ki: a munka új szövetségének a jövő meghódítására irá­nyuló­­gondolatát Ezért ezek az ünnepségek nem tartoznak azok­nak a tüntetéseknek a fajtájához, amelyek az ellenfél ellen irányulnak, ha­nem a meghatározott céljai felé törekvő tömeg szükségszerű alkotásai maga a tö­meg számára. A hatalmas szocialista idea, mint minden más, a tömegbe belehatolt idea, önmagának művészi kifejezésévé vá­lik ezekben az ünnepségekben. A tömeg, amelyen valamely idea uralkodik, éppen úgy, mint a nagy eszme hatása alatt álló egyed,­­érzi annak a szükségességét, hogy önmagából és önmagán keresztül ennek az eszmének a képét megalkossa, mint a va­lóságnak a művészi megelőzését. Ennek kö­vetkeztében a munkásság ünnepségei a tömeg művészi ösztönének a megnyilvá­nulásai, tehát tömegműal­­otások, amelyek­nek a tömeg a mestere és egyszersmind az anyaga. Amely nép vagy osztály kép­telen arra, hogy önmagából igazi ünnep­ségeket rendezzen, alkosson, alakítson, ab­ban nincs meg az önmagába vetett ideális, produktív hit, bizalom Az osztálytudatos, szervezett munkás­ság ünnepségeit hatalmas szellem, ma­gasztos idea, akarás, hit, remény jellemzi, ami mind a föld kerekségén élő milliók ideáljára, közjólétéra irányul. — eleven eszményekre, amelyek egyre új meg új erőt nyernek, amint megvalósulásuk szük­ségszerűsége egyre nyilvánvalóbbá válik. " Horovitz Jenő. A bécsi ünnepség. — A Jö­vő munkatársától. — Béca, május 3. Impozánsan ünnepelte meg hétfőn délelőtt Béca munkássága május elsejét. Az ünnep óriási arányaival, több százezer főnyi töme­gével, nemcsak az április 20-i munkástünte­­tést, hanem minden eddigi május elsejét felül nárta. Már reggel nyolc órakor kezdődött meg a fölvonulás Bécs huszonegy kerületéből. K­ö­lönösen impozáns­, volt a floridsdorfi, simme­ringi, asperti és me­dhingi munkáink föl­vonu­lása, amely utóbbiakhoz a csehszlovákok is csatlakoztak többnyire festői tornaöltözékben, továbbá a neubaui munkások fölvonulása, amelyben a „Világosság“ magyar em­igráns­­csoport is részt vett. Minden kerületnek meg­volt a maga zene- és énekkara, amelyek sza­kadatlanul adták elő munkásainkat. A munkások hangulatát változatos föl­iratok fejezték ki, amelyeken a nemzet­közi munkásszolidaritást, az internacionálét éltették, a nyolcórai munka­idő föntartását, az aggkori munkásbiztosítást követelték. Az ifjúmunkások tábláján pedig ez állt: „Az alkohol a kapitalizmus legjobb szövetségese“. A munkásság zöme a városháza előtti téren helyezkedett el, de a környező utcák és terek is tömve voltak. A Votivkirch­e előtt a kommunisták, az igazságügyi palota előtt pedig a csehszlovák munkások gyülekeztek és tartottak beszédeket. A városháza erkélye vörös drapériával volt díszítve, a tornyokról az osztrák köztársaság és Bécs tartomány zászlói lengedeztek. A loggián az állami opera kürtös zenekara és az egyesített mun­kásdalárda adtak elő munkásindulókat, ame­lyeket aztán az egész munkásság óriási lelke­sedéssel énekelt velük. A Városháza erkélyéről R­e­n­m­a­n­n polgármester, a bécsi tartományi tanács szo­ciáldemokrata többségének üdvözletét tolmá­csolta nemcsak a bécsi, hanem az egész nem­zetközi proletariátusnak. Több mint 12 emel­vényről méltatták Adler, Austerlitz, Deutsch, Leuthner, Sever, Skaret, Tom­ann, a cseh Richter és a többi szónokok május elsejének jelentőségét. Azután nagy lelkesedéssel a kö­vetkező határozati javaslatot fogadták el. A népgyűlés örömmel üdvözli a mun­kásság nemzetközi egyesülésének előrehala­dását, egységes frontjának megerősödését a kapitalizmussal szemben. Tiltakoznak a polgári osztályok és a r­é­­m­ai konferencia politi­kája ellen, amely növeli a munka­­nélküliséget és leszorítja a munkások bé­rét. Üdvözli a római munkáskonferenciát, amely hivatva van ezeken a bajokon segíteni. Ragaszkodik a nyolc órai munkaidőhöz, védi a munkásmozgalom vívmányait min­dennemű monarchist­a és klerikális üzel­mekkel szemben. Ezután a munkásság éppoly példás rend­ben oszlott szét, mint amilyen rendben tör­tént a felvonulása. Hétfőn délután minden kerületben külön ünnepségeket rendeztek. Ausztria többi városában is nagy lelkesedéssel ünnepelte meg a mun­kásság május elsejét. Grazban Pongratz tartományi főnökhelyettes nyitotta meg a nép­­sz­űlést és többek között Hannsch nemzet­gyűlési képviselő tartott besz­édet. Salz­burgban Preussler tartományi főnökhe­lyettes és Wittemig nemzetgyűlési képviselő beszéltek. A többi országokban, Budapesten, amint a „M. T. I.“ jelenti, május elseje teljesen nyugodtan folyt le. Semmiféle tüntetőt sem volt, ennélfogva *e*3«stéla kwidzon se for­dult elő. A munka szüneteit. (A kurzuskor­­­mány tudvalévően betiltott május elsejére minden gyülekezést. Ezért a munkásság csak munkaszünettel rendezhetett néma tüntetést.) P­r­á­g­á­b­a­n és egész Csehszlo­vákiában nagy ünnepségek keretében ülték meg május elsejét, nemcsak a szo­ciáldemokraták, hanem a kommunisták és nemzeti szocialisták is. Utóbbiak követelték az állam és egyház szétválasztását, a földrefor­mot, a szénbányák nemzeti tulajdonba véte­lét. A „haladó szocialisták“ (Modracek-cso­­port) követelték a fogyasztási adóknak és az élelmiszerek árának csökkentését, a német szociáldemokraták pedig tiltakoztak az ellen, hogy Oroszországot kizsákmányolható gyar­mattá tegyék. — Pozsonyban nagy népgyűlésen Markovics volt hadügyminiszter után Wittich Pál nemzetgyűlési képviselő a munkásság szétbomlásának veszélyeire mu­tatott rá, amelyek Kramar törekvéseiben mu­tatkoznak. A magyar munkásokhoz többek között Garbai is beszélt. . Berlinben mintegy 200.000 mun­kás­­vonult föl, a szakadó eső azonban meg­zavarta a népünnepélyt.. Jelentős volt Ta­dár beszéde a csehszlovák munkások előtt, amelyben a leszerelés és a reparációs politika kérdésében Lloyd George javaslata mellett tört lándzsát —Lipcsében az egyetem előtt a diákság kihívó viselkedése v­e­r­e­­k­e­d­é­s­r­e, sőt sebesülésekre szolgáltatott alkalmat. — Jugoszláviában má­jus elsejének ünnepét nem zavarta meg kü­lönösebb incidens. —­ P­a­k­i­szi­a­n csak egy kommunista összejövetelen volt ö­­szs­z­e­­ü­t­k­ö­z­é­s a ren­d­ő­rsé­g­g­e­l, amely­nek következtében két rendőr megsebesült. — Olaszországban egyes helyeken, így Páduában és Bolognában a fascisták és szocialisták között összeütközésre került a sor. T­ö­b­b f­a­s­c­i­s­t­á­t m­e­g­ö­lt­e­k, né­hányat pedig súlyosan megsebesítettek. — An­golországban komoly méltósággal ünnepelte meg a munkásság május elsejét. Határozati javaslatban tiltakozott a kapitalista és im­perialista politika ellen és tüntetett S­z­o­v­­jetoroszország mellett. — Moszkvában és Oroszországban katonai pom­pával ülték meg május elsejét. A csapatok­hoz Trockij tartott beszédet, amelyben kriti­zálta a génuai koiferenciát. M­a­i­n­z­b­a­n (megszállott német terü­let) az amerikai detektivfőnök autójával ke­­­resztül akart vágni a májusi meneten. A munkásság tömör sorban útját állta az autó­nak és rászólt a soffűrre, hogy forduljon vissza. A soffőr revolvert vett elő, de még mielőtt elsüthette volna, kirántották a kezé­ből ; a revolver e közben elsült és a soffőrt megsebesítette. A tüntetők azt hitték, hogy az amerikai lőtt és botokkal és esernyőkkel véresre verték az amerikai detefetivfőnököt. Az új osztrák postadíjszabás Az új osztrák postadíjszabás május 1-én lé­pett életbe. Ausztriába és Németországba ezentúl 25 korona a levél díja, 20 korona a helyi levélé, 120 korona a levelezőlapé. Ro­­mániába, Csehszlovákiába és Magyarországra a levél díja 60 korona, a levelezőlapé 35 korona, a többi külföldi államba a levéldíj 75 korona, a levelezőlapé 45 korona. Az ajánlás díja 40 korona a belföldi levélnél, 75 korona a külföldi levélnél. Az expresszlevél külön díja Ausztria és Németországban 56 korona, egyéb külföldi államokba pedig 150 korona. Az öt kilogramos csomag díja Né­metországba, Csehszlovákiába és Magyaror­szágra 600, Jugoszláviába 1750 korona. Letartóztatták Kohary Lujza magyar titkárját A bécsi rendőrség letartóztatta a budapesti főkapitányság felkérésére dr. Székács Béla volt budapesti új­ágb­ól, aki Erényi Béla budapesti gyógyszerészt 1920-ban 300.000 magyar korona erejéig megkárosította, megígérve neki, hogy belga orvosszereket szállít érte. A kihall­gatás alkalmával Székács azt állította, hogy a pénzt kölcsönképen Koburg Lujza exhercegnőnek szerezte, akinek ő jelenleg titkára. A kölcsönzés részleteiről Erényit is értesítette. Székács állí­tását megerősítette Maltachich Géza, Lujza ex- hercegnő kísérője is. Dr. Székácsot beszállí­tották a bécsi Landesgerichtre.

Next