Jövő, 1922. május (2. évfolyam, 102-126. szám)
1922-05-03 / 102. szám
« siófoki ügyész.“ Táncvigalmi tudósítás, amelyből megtudjuk, hogy ki volt az, aki harminc áldozatot szállított a siófoki mészárláshoz. — A Jövő budapesti tudósítójától. — Budapest, május 9. A siófoki mészárlást, amely 1919 augusztusban Horthy főhadiszállásán történt, mai napig mély titok bontotta; még Friedrich sem igen bolygatta ezeket a szörny a titkokat, pedig egynéhányszor fenyegetőzött már a siófoki aktákkal. Most mégis kibomlik előttünk a siófoki rémségek egyik fejezete. A „Világ“ vasárnapi számában a lap munkatársa, Zsolt Béla beszámol veszprémi utazásáról s beszámolójában megemlékezik arról a zártkörű táncvigalomról, amelyet az ottani cipész iparosok köre rendezett a Zusehmannvendéglőben. Erre a bálra a rendezők meghívták a kerület ellenzéki jelöltjét, Rainprecht Antal Kft., vele volt ott a bálon az újságíró. A nyálas társaságban — írja az újságíró a táncvigalmi tudósítást — agy éjféltájban egyszerre ideges mozgás támadt, a hátrábbállók félrehúzódtak. Az idegesség vagy tán inkább a kényelmetlenség állapota pillanatok alatt úrrá lett mindenkin. Egy sovány, sárgaarcú, sánta ember dülöngött a fölgyantázott deszkán. Vasbot remegett a belében, minden lépés után megbotlott és a bottal kapaszkodott meg a csúszós padlón. Az ember gyűro utat nyitott neki és a leckéztető szemek tüzében egyenesen felénk tartott. Kezet fogott velünk, az italos embert jellemző szaggatottsággal kezdett beszélni. Rainprecht csöndesen szemrehányást tett neki, hogy ilyen állapotban mutatkozik az emberek előtt. Nem baj ez, barátom — lihegte. — Nem ez a baj. De én csak egyet mondhatok neked: Vigyázz mugyisra, lépj vissza a jelöltságtől! Tuddd, hogy én ki vagyok ! Én mondom ! Valaki keményen leintette, mire vállyall vonogatva, kézlegyintve odébbállt. Az emberek ismét közelebb húzódtak hozzánk és néhány pillanatig hallgattak.— Tudja, ki volt ez? — törte meg a csöndet valaki. — Ez a „siófoki“ ügyész, Lányi doktor. Lányi Sándor doktort nem azért nevezik siófoki ügyésznek, mintha a kies balatoni fürdőhelyen képviselte volna a bűnöket megtorló államhatalmat. Dr. Lányi Sándor a veszprémi ügyészség vezetője volt és ma már csak egyszerű ügyvéd. 1919-ben, augusztusban, a kommunizmus bukása utáni napokban, a veszprémi ügyészség fogházát színükig megtöltötte a nekihevült, túlbuzgó igazságkeresés. Voltak ott olyanok is, akik valóban résztvettek a túlkapásokban,vagy akik aktív tényezői voltak a kommunista kormányzásnak, de szép számban akadtak, akik csak hepciáskodtak, hangoskodtak, egyébként azonban semmiféle konkrét bűncselekményt nem követtek el. Egy napon azután át üzentek Siófokról Veszprémbe, hogy az ügyészség adja ki a kommunistákat. Dr. Lányi Sándor vezetőügyész, aki ismerte a magyar büntetőeljárás » minden csíny lát-binját, aki tudta, hogy Magyarországon az a dolgok rendje, hogy az ügyész vádat emel, a vizsgálóbíró letartóztat és a független bíróság ítélkezik, a siófoki üzenetre nem bástyázta magát megközelíthetetlenné a törvénykönyvekkel,"hanem elküldte Siófokra a kommunistákat, kftrmsseay slows mentek el fiattira éi wóg kirnnáteat mm jétt viessa ap.-fe*. A Kramer-fivérek, Próder László rendőrfogalmazó, dr. Sági Ede, Hikmon János, Szigeti István, Plonk Józsefés még armincegyen. Többnyire fentélyes keresztény iparosok, kisgazk fiai. Az egyik kommamnistának aza ma főkortese Bernoláknak. Nem megállapítani, hogy kit milyen terhelt, mert hiszen neki hallatták ki őket,olytattak le velük szemben eljárást, hogy kommunisták voltak, lehet, hogy gyilkoltak, raboltak, magánlaksértést követtek el, de lehet hogy csak fiatalos hetykeséggel háborogtak, helytelenkedtek, virtuskodtak. Nem lehet tudni, mert hiszen nem hallgatták ki a tanukat, akik megvilágították volna maeltartásukat és nem szólították föl a foglyokat sem, hogy adják elő, amit védelmükre föl tudnak hozni... Azóta Veszprémben borzongó idegesség fogja el az embereket, ha az utcán találkoznak Lányi doktorral. Lányidoktor már résen otthagyta az ügyészi polcot, de azért mindenki úgy hívja: a siófoki ügyész. Lányi doktor napközben behúzódik a kaszinóba, ahol inkább megértik, este pedig látogatja a kiskocsmákat. Lehet, hogy ebben csupán a tüzes balatoni borok a hibásak, de az is lehet, hogy egy válságos, gyötrődő lélek anarchiája viharzik a nyugtalanságában. Éjszakákon át vándorol a hegyesvölgyes veszprémi utcákon és mindenüvé benyit, ahol világosságot lát és pohárcsöngést hall, így tévedt be a cipészek báljára is. Vagy tíz szál rakta össze számomra a veszprémi Zuschmann-vendéglőben ezt a történetet. Tekintélyes ügyvédek, iparosok, kereskedők. Mikor a történet véget ért, valaki megszólalt. A szakácsnőm ura is Siófokra került Most férjhez akar menni a szegény asszony, vagy háromszor kért már halotti bizonyítványt, de sehogysem adnak neki... *TÖVÖ Szerda, 192? május 3 Május «belőnek megÜnnelse. 1 Bécs, május 2. Aki a világ munkásainak ünnepén , május elsején a bécsi munkások fölvonulását végignézte, aki látta a minden oldalról özönló munkástömegeket, amint zászlókkal, fötiratos táblákkal, zeneszóval, fegyelmezetten haladtak az ünnepi szónoklás színhelyére, aki megtekintette a munkások mulatóhelyeit, az előtt önkéntelenül fölvetődött az a kérdés, miért kísérik a munkásosztállyal ellentétben álló osztályok sajtóorgánumai legtöbbnyire gúnyos, megvető, lekicsinylő kritikával azokat az ünnepségeket, amelyeket az osztálytudatos szervezett munkásság időről időre rendez ? Miért tagadnak meg ezektől az ünnepségektől minden erkölcsi értéket? Sőt miért állítják róluk, hogy sértik a jó erkölcsi érzést? Ha sine ira et studio szemléljük ezeket az, önnnepségeket, fültétlenül azt kell megállapítanunk róluk, hogy olyan ünnepségek ezek, amelyeknek még azokra is hatniuk kell, akik a munkásságéval ellentétes ideológiát fogadnak el. Valami hatalmas vonás nyilatkozik meg ezekben az ünnepségekben. Meglátszik rajtuk, hogy nem „rendezik“ ezeket úgy, mint például a nagy, hivatalos ünnepségeket, hanem annak a szellemnek a kifejezései, amely ezeket a tömegeket hatalmas hajtóerejű lelki organizmussá egyesíti. A győzelembe vetett biztos meggyőződés az uralkodó jellemvonása ezeknek az ünnepségeknek. Az ünnepibeszédekben megnyilatkozó nagy kijelentések, a dörgő dalok morajló áradata, a bengált Vörös fénnyel megvilágított élőképek görcsösen hősies pózai — nem, nem ezek gyakorolják a szemlélőre ezt a hatást, hanem az ezrek meg ezrek hangjának egyetlen akkordban való összehangzása, a tömegek hömpölygő folyamhoz hasonló együtthaladása, mindez úgy hat, mintha egyetlen óriási test, egyetlen lény mozogna előttünk. A jókedv minden kitörése, a fiatal párok tánca, a gyermekek játéka, mindez egyetlen gondolatot fejez ki: a munka új szövetségének a jövő meghódítására irányulógondolatát Ezért ezek az ünnepségek nem tartoznak azoknak a tüntetéseknek a fajtájához, amelyek az ellenfél ellen irányulnak, hanem a meghatározott céljai felé törekvő tömeg szükségszerű alkotásai maga a tömeg számára. A hatalmas szocialista idea, mint minden más, a tömegbe belehatolt idea, önmagának művészi kifejezésévé válik ezekben az ünnepségekben. A tömeg, amelyen valamely idea uralkodik, éppen úgy, mint a nagy eszme hatása alatt álló egyed,érzi annak a szükségességét, hogy önmagából és önmagán keresztül ennek az eszmének a képét megalkossa, mint a valóságnak a művészi megelőzését. Ennek következtében a munkásság ünnepségei a tömeg művészi ösztönének a megnyilvánulásai, tehát tömegműalotások, amelyeknek a tömeg a mestere és egyszersmind az anyaga. Amely nép vagy osztály képtelen arra, hogy önmagából igazi ünnepségeket rendezzen, alkosson, alakítson, abban nincs meg az önmagába vetett ideális, produktív hit, bizalom Az osztálytudatos, szervezett munkásság ünnepségeit hatalmas szellem, magasztos idea, akarás, hit, remény jellemzi, ami mind a föld kerekségén élő milliók ideáljára, közjólétéra irányul. — eleven eszményekre, amelyek egyre új meg új erőt nyernek, amint megvalósulásuk szükségszerűsége egyre nyilvánvalóbbá válik. " Horovitz Jenő. A bécsi ünnepség. — A Jövő munkatársától. — Béca, május 3. Impozánsan ünnepelte meg hétfőn délelőtt Béca munkássága május elsejét. Az ünnep óriási arányaival, több százezer főnyi tömegével, nemcsak az április 20-i munkástüntetést, hanem minden eddigi május elsejét felül nárta. Már reggel nyolc órakor kezdődött meg a fölvonulás Bécs huszonegy kerületéből. Kölönösen impozáns, volt a floridsdorfi, simmeringi, asperti és medhingi munkáink fölvonulása, amely utóbbiakhoz a csehszlovákok is csatlakoztak többnyire festői tornaöltözékben, továbbá a neubaui munkások fölvonulása, amelyben a „Világosság“ magyar emigránscsoport is részt vett. Minden kerületnek megvolt a maga zene- és énekkara, amelyek szakadatlanul adták elő munkásainkat. A munkások hangulatát változatos föliratok fejezték ki, amelyeken a nemzetközi munkásszolidaritást, az internacionálét éltették, a nyolcórai munkaidő föntartását, az aggkori munkásbiztosítást követelték. Az ifjúmunkások tábláján pedig ez állt: „Az alkohol a kapitalizmus legjobb szövetségese“. A munkásság zöme a városháza előtti téren helyezkedett el, de a környező utcák és terek is tömve voltak. A Votivkirche előtt a kommunisták, az igazságügyi palota előtt pedig a csehszlovák munkások gyülekeztek és tartottak beszédeket. A városháza erkélye vörös drapériával volt díszítve, a tornyokról az osztrák köztársaság és Bécs tartomány zászlói lengedeztek. A loggián az állami opera kürtös zenekara és az egyesített munkásdalárda adtak elő munkásindulókat, amelyeket aztán az egész munkásság óriási lelkesedéssel énekelt velük. A Városháza erkélyéről Renmann polgármester, a bécsi tartományi tanács szociáldemokrata többségének üdvözletét tolmácsolta nemcsak a bécsi, hanem az egész nemzetközi proletariátusnak. Több mint 12 emelvényről méltatták Adler, Austerlitz, Deutsch, Leuthner, Sever, Skaret, Tomann, a cseh Richter és a többi szónokok május elsejének jelentőségét. Azután nagy lelkesedéssel a következő határozati javaslatot fogadták el. A népgyűlés örömmel üdvözli a munkásság nemzetközi egyesülésének előrehaladását, egységes frontjának megerősödését a kapitalizmussal szemben. Tiltakoznak a polgári osztályok és a rémai konferencia politikája ellen, amely növeli a munkanélküliséget és leszorítja a munkások bérét. Üdvözli a római munkáskonferenciát, amely hivatva van ezeken a bajokon segíteni. Ragaszkodik a nyolc órai munkaidőhöz, védi a munkásmozgalom vívmányait mindennemű monarchista és klerikális üzelmekkel szemben. Ezután a munkásság éppoly példás rendben oszlott szét, mint amilyen rendben történt a felvonulása. Hétfőn délután minden kerületben külön ünnepségeket rendeztek. Ausztria többi városában is nagy lelkesedéssel ünnepelte meg a munkásság május elsejét. Grazban Pongratz tartományi főnökhelyettes nyitotta meg a népszűlést és többek között Hannsch nemzetgyűlési képviselő tartott beszédet. Salzburgban Preussler tartományi főnökhelyettes és Wittemig nemzetgyűlési képviselő beszéltek. A többi országokban, Budapesten, amint a „M. T. I.“ jelenti, május elseje teljesen nyugodtan folyt le. Semmiféle tüntetőt sem volt, ennélfogva *e*3«stéla kwidzon se fordult elő. A munka szüneteit. (A kurzuskormány tudvalévően betiltott május elsejére minden gyülekezést. Ezért a munkásság csak munkaszünettel rendezhetett néma tüntetést.) Prágában és egész Csehszlovákiában nagy ünnepségek keretében ülték meg május elsejét, nemcsak a szociáldemokraták, hanem a kommunisták és nemzeti szocialisták is. Utóbbiak követelték az állam és egyház szétválasztását, a földreformot, a szénbányák nemzeti tulajdonba vételét. A „haladó szocialisták“ (Modracek-csoport) követelték a fogyasztási adóknak és az élelmiszerek árának csökkentését, a német szociáldemokraták pedig tiltakoztak az ellen, hogy Oroszországot kizsákmányolható gyarmattá tegyék. — Pozsonyban nagy népgyűlésen Markovics volt hadügyminiszter után Wittich Pál nemzetgyűlési képviselő a munkásság szétbomlásának veszélyeire mutatott rá, amelyek Kramar törekvéseiben mutatkoznak. A magyar munkásokhoz többek között Garbai is beszélt. . Berlinben mintegy 200.000 munkásvonult föl, a szakadó eső azonban megzavarta a népünnepélyt.. Jelentős volt Tadár beszéde a csehszlovák munkások előtt, amelyben a leszerelés és a reparációs politika kérdésében Lloyd George javaslata mellett tört lándzsát —Lipcsében az egyetem előtt a diákság kihívó viselkedése verekedésre, sőt sebesülésekre szolgáltatott alkalmat. — Jugoszláviában május elsejének ünnepét nem zavarta meg különösebb incidens. — Pakiszian csak egy kommunista összejövetelen volt öszszeütközés a rendőrséggel, amelynek következtében két rendőr megsebesült. — Olaszországban egyes helyeken, így Páduában és Bolognában a fascisták és szocialisták között összeütközésre került a sor. Több fascistát megöltek, néhányat pedig súlyosan megsebesítettek. — Angolországban komoly méltósággal ünnepelte meg a munkásság május elsejét. Határozati javaslatban tiltakozott a kapitalista és imperialista politika ellen és tüntetett Szovjetoroszország mellett. — Moszkvában és Oroszországban katonai pompával ülték meg május elsejét. A csapatokhoz Trockij tartott beszédet, amelyben kritizálta a génuai koiferenciát. Mainzban (megszállott német terület) az amerikai detektivfőnök autójával keresztül akart vágni a májusi meneten. A munkásság tömör sorban útját állta az autónak és rászólt a soffűrre, hogy forduljon vissza. A soffőr revolvert vett elő, de még mielőtt elsüthette volna, kirántották a kezéből ; a revolver e közben elsült és a soffőrt megsebesítette. A tüntetők azt hitték, hogy az amerikai lőtt és botokkal és esernyőkkel véresre verték az amerikai detefetivfőnököt. Az új osztrák postadíjszabás Az új osztrák postadíjszabás május 1-én lépett életbe. Ausztriába és Németországba ezentúl 25 korona a levél díja, 20 korona a helyi levélé, 120 korona a levelezőlapé. Romániába, Csehszlovákiába és Magyarországra a levél díja 60 korona, a levelezőlapé 35 korona, a többi külföldi államba a levéldíj 75 korona, a levelezőlapé 45 korona. Az ajánlás díja 40 korona a belföldi levélnél, 75 korona a külföldi levélnél. Az expresszlevél külön díja Ausztria és Németországban 56 korona, egyéb külföldi államokba pedig 150 korona. Az öt kilogramos csomag díja Németországba, Csehszlovákiába és Magyarországra 600, Jugoszláviába 1750 korona. Letartóztatták Kohary Lujza magyar titkárját A bécsi rendőrség letartóztatta a budapesti főkapitányság felkérésére dr. Székács Béla volt budapesti újágból, aki Erényi Béla budapesti gyógyszerészt 1920-ban 300.000 magyar korona erejéig megkárosította, megígérve neki, hogy belga orvosszereket szállít érte. A kihallgatás alkalmával Székács azt állította, hogy a pénzt kölcsönképen Koburg Lujza exhercegnőnek szerezte, akinek ő jelenleg titkára. A kölcsönzés részleteiről Erényit is értesítette. Székács állítását megerősítette Maltachich Géza, Lujza ex- hercegnő kísérője is. Dr. Székácsot beszállították a bécsi Landesgerichtre.